A családnak „…ha nem is mindig az idealizált képében, de hosszú jövője van” – Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat nyári konferenciájáról

2015. augusztus 14-16. között került megrendezése a zánkai Erzsébet Üdülőközpontban a Magyar Történelmi Társulat „A család a történelemben” című konferenciája, amely a nagy múltra visszatekintő vándorgyűlések hagyományának megújításaként értelmezhető.

A hétvége során a résztvevők különböző megközelítések szerint vették górcső alá a családot, mint időt és teret átívelő, változó jelenséget. A téma sokszínűségét és vizsgálati lehetőségeit reprezentálta, hogy nem csupán a történészek érdeklődését váltotta ki az esemény, hanem a néprajzkutatás, a szociológia és a családgondozás területéről egyaránt érkeztek a hallgatóság soraiba. A programot szemlélve láthatjuk, hogy számos intézmény képviselője érkezett a konferenciára, ami ugyancsak növelte az esemény színvonalát.

A program a következőként alakult:
Augusztus 14. Péntek:
Csukovits Enikő, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára nyitotta meg a konferenciát. Beszédében elhangzott, hogy a lassan 150 éves Társulat is azokból a vándorgyűlésekből alakult ki, amelyekre a korábbi évszázadokban a tudós kollégák azért jártak el, hogy azokon egymással találkozzanak, megvitassák az adott, problémás témaköröket, illetve további szakmai együttműködés során olyan szükséges munkálatokat végezzenek, mint a levéltári anyagok feltárása. Ezekhez a vándorgyűlésekhez hasonlította ezt az eseményt, amelytől élénk diskurzusok kibontakozását és eszmecserét remélt. Végül gróf Mikó Imre, a Társulat első elnökének 1867-es beszédéből olvasott fel szemléltetésként részleteket. Úgy vélte, hogy a Társulat feladatait tekintve találunk mind a mai napig érvényesnek tekinthetőket a gróf szavaiban.

A megnyitó beszédet követően Gyáni Gábor (MTA BTK TTI) „A család a történész szemével” címet viselő előadásával kezdte a konferenciát. Őt követték sorban Szögi László (ELTE BTK) a „Család és nemzetség: családtörténet és genealógia”; Z. Karvalics László (SZTE) „Családtörténet és információtörténet” című előadásai.

Augusztus 15. Szombat:
Másnap, délelőtt tíz órától folytatódtak az előadások kronologikus sorrendben haladva. Csukovits Enikő (MTA BTK TTI) a középkori magyarországi családmodellről beszélt. Tizenegy órától tartott előadást Lengyel Tünde (SZTA TTI), aki Pozsonyból érkezett és a „Családi stratégiák a koraújkori Magyarországon” témában értekezett. Déltől,  Krász Lilla (ELTE BTK) „A gyermek érkezése. Születés és anyaság a kora újkori Magyarországon” című előadása hangzott el. Kettőtől Dobszay Tamás (ELTE BTK) „Az élet két végén. Generációk a 19. századi családban” címmel tartott előadást. A továbbiakban Fónagy Zoltán (MTA BTK TTI) „Érdekek és érzelmek. Házasság a 19. században” és  Pakot Levente (KSH Népességtudományi Intézet) „A család a történeti demográfiában” előadásait hallhatta a közönség.

Augusztus 16. Vasárnap:
Dénes Iván Zoltán (ELTE BTK) lebilincselő előadásával indult a nap, aki az élettörténetén keresztül, ego-historikus, önelemző módon mutatta be a saját, XX. századi családtörténetét.  Ezt követte Valuch Tibor (MTA TK, Politikatudományi Intézet) „A család a Kádár-korban” című előadása, végül Somlai Péter (ELTE TÁTK) „A család az ezredforduló Magyarországán” prezentációja volt az utolsó a sorban. A program Fónagy Zoltán záró értékelésével fejeződött be, amellyel ezúttal az eseményről kívánunk beszámolni:

„A házigazda Magyar Történelmi Társulat nevében szeretnék rövid zárszót mondani, mint ennek az idei vándorgyűlésnek a témaadója és program részbeni összeállítója. Délelőtt volt egy nagyon erős élményünk, amely a tudományos előadásokon nem szokványos határátlépés volt a tudományos és a személyes között. Ez adta az ötletet, hogy egy közelmúltbeli élménnyel indítsak én is. Júliusban hunyt el, többünknek meghatározó tanára, Szabad György és a temetés után, Dénes Iván kezdeményezésére 10-15 tanítvány összejött a Petőfi Irodalmi Múzeumban és) a professzor úrral kapcsolatos személyes élmények megjelenítésével emlékeztünk meg ezen az összejövetelen, amelyen a családtagok is részt vettek. A tanítványok számára mozaikok rajzolódhattak ki. Nekem a releváció erejével hatott, amikor a magánemberről tudhattunk meg többet. Ebből kiderült, hogy az életének egy nagyon fontos és intenzíven megélt része volt a család. A történész a múlttal való foglalkozása során gyakran kiszorítja ezeket a részleteket. Ha a családtörténettel nem foglalkozik, akkor az emberi társadalomnak a hatalmas szívósságról tanúbizonyságot tevő intézményének feltárásáról mond le.

Az előadóknak nem volt egyszerű dolga, figyelembe véve, hogy nem specialisták. Természetesen nem laikusokról beszélhetünk, de szempont volt, hogy ne régóta végzett családtörténeti kutatások kerüljenek bemutatásra, hanem újabb megközelítések. Ugyan előadások hangzottak el, mégis szeminárium jellegű volt a hangulat, amelyben hellyel-közzel interaktivitásra is sor került. Ez a nagyjából 48 órára nem volt célkitűzés, hogy monografikus képet kapjunk a magyar családtörténetről. Érezni lehetett, hogy a társadalomtörténet hol tart jelenleg a családtörténeti vonatkozásban. Nagyon messze vagyunk attól, amiben a francia, angol, német nyelvű történetírás fel tud mutatni a múltjából. Vannak részek, mint például a középkori magyar család, amiről valószínűleg soha nem írható meg olyan mélységben és részletgazdagsággal, mint szeretnénk, ahogy ezt Csukovits Enikő is vázolta. A historiográfiai áttekintés mellett, kronologikusan haladtunk ironikusan mondva a mai magyar ”társadalmi valóságig”. Tehát egy koherens ívet kaphattunk a magyar családtörténetről. Elhangzottak többek között történeti demográfiai, a genealógiai, szociológiai, információtörténeti és pszichológiai megközelítések egyaránt. Szeretném kifejezni afelőli örömömet, hogy mind az előadások és a hozzászólások tekintetében sikerült elkerülni a nosztalgikus, ideologikus megközelítéseket, amelyek a családhoz köthetők, emellett egyszer sem hangzott el, az a mondat, hogy „válságban a család”. A csaknem jelenről szóló két előadásból amellett, hogy az derült ki, hogy folyamatos változásban van ez a kis közösség. Tulajdonképpen ez egy pozitív üzenetként is felfogható, mert úgy tűnik ez egy olyan létfontosságú intézmény, amely az individuális lét és a társadalom magasabb szintjei között a változatossága ellenére azonos és különböző időkben is képes megmaradni. Még, ha nem is mindig az idealizált képében, de hosszú jövője van.”

Külön köszönetben részesült Csizmadia Erzsébetet, a Társulat titkára, aki nélkül a rendezvény nem jöhetett volna létre.

Az esemény értékelését egy kisinterjúval zárjuk: Megkérdeztük a hallgatóság soraiból a szolnoki, Aba-Novák Agóra Kulturális Központ munkatársát, Pintér Zsuzsannát, hogy „laikusként” milyennek találta a konferenciát.

Mivel foglalkoznak a Kulturális Központban?

A rendezvényszervezés mellett fő feladatunk kisközösségek létrehozása, azok munkájának segítése.

Mi a feladata Központban?

Nagyon szeretem ezt a fajta „munkát” és ennek köszönhetően több csoportot is egyengetek. Hozzám tartozik a több mint négy éve alakult a Családkutató Klub, és a Pszichokuckó is. Emellett ettől az évtől havi rendszerességgel saját Életmódkuckót is vezetek.

Milyen mértékben tudott pluszt adni az esemény? Honnan értesült róla?

A konferencia témája – a család – mindhárom klub tematikáját/gyökereit alapvetően meghatározza, így nagy örömmel csatlakoztam Önökhöz. A konferenciáról Dr. Fülöp Tamás a MOL főigazgató-helyettese értesítette a Családkutató Klub vezetőjét. Mindenképpen hasznosnak ítélem meg a részvételemet, hiszen magánemberi, szervezői és mentálhigiéniai családszemléletemet egy kicsit kiegészíthettem a történészek látásmódjával, ami úgy vélem szélesítette a témára vonatkozó ismereteimet.

Ezt olvastad?

Az Eötvös József Collegium Történész műhelyében Erdélyi Gabriella Magyar családtörténet a modernitás előtt: gyermekkor és családintegrációk a 16–19. században című
Támogasson minket