„Vallás és háborúk” – Hagyományteremtő műhelykonferencia a Bálnában

2024. május 9-én első alkalommal zajlott le a HM Hadtörténeti Intézet, valamint a PPKE-BTK Történelemtudományi Doktori Iskola és a PPKE “Felekezet és Identitás” kutatócsoportja által közösen szervezett “Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra…” – Vallás és háborúk kapcsolata a közép- és kora újkorban című műhelykonferencia. A hagyományteremtő céllal megszervezett eseménynek a Bálna Honvédelmi Központ adott otthont.

A konferenciát Lázár Balázs, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Hadtörténeti Kutató Intézet igazgatója, valamint Őze Sándor, a PPKE-BTK Történettudományi Intézet és a Történelemtudományi Doktori Iskola vezetője nyitotta meg, ezt követően vette kezdetét az első szekció „Háború és Szakralitás” -címmel, amelynek levezető elnőke Őze Sándor volt.

A szekció első előadását („Szentek a csatatéren. – Háborús rítusok a középkori Magyarországon”) Veszprémy László tartotta. Az előadás kiemelt hangsúlyt helyezett a szent ereklyéknek a csatatéren való megjelenésére, valamint azok a harcosokra gyakorolt hatásának vizsgálatára a 10. és a 15. század között. A prezentációban elhangzott elemzés túllépett a középkori Magyarországon és a háború vallásos dimenzióit közép-európai, első sorban német, osztrák, cseh és lengyel összefüggéseiben értelmezte.

Ezután következett Hunyadi Sándor, az ELTE doktoranduszának “»Keresztes háborútól« a királygyilkosságig. – IV. László uralkodásának utolsó évei” című előadása. 1287-ben IV. Honorius pápa felhatalmazta Lodomér esztergomi érseket, hogy kényszerítse rá IV. Lászlót a felesége visszafogadására és a királynéi javak visszaadására, valamint amennyiben szükséges hirdessen keresztes hadjáratot a pogányok ellen. A pápa még a megvalósításhoz kellő támogatásról is gondoskodott, levélben szólítva fel a környező országok uralkodóit az esztergomi főpap támogatására. Az előadó arra igyekezett választ keresni, hogy IV. László és a hazai bárók és főpapok folyamatos konfliktusa ellenére miért nem került sor az említett keresztes hadjárat megszervezésére.

Az első szekció utolsó előadása Tóth Dominiktól, a Hadtörténeti Intézet kutatójától hangzott el „Templomból a harcmezőkre. – Egy középkori egyházi dal háborús karrierje” – címmel.  A Cseh Királyságban kirobbanó huszita háborúk idején a Kik Isten harcosai-című egyházi dal gyakorlatilag a szó szoros értelmében templomi közegből került át a csataterekre. Az előadó arra igyekezett választ adni, hogy ezt a dalt vajon mikor énekelhették ebben a formában először, milyen hatással volt a szembenálló felekre, valamint, hogy mit lehet tudni egyáltalán az ének utóéletéről.

A műhelykonferencia második szekciója az „Identitás és erkölcsiség a háborúban” – címet kapta, levezető elnöke pedig Veszprémy László volt. A szekció első előadása („A magyarországi török háborúk erkölcsi kérdései az egykorú cseh irodalomban”) voltaképp a korábban bemutatott „cseh fonalat” átvezette a 16-17. századba. Kovács Eszter, az OSZK munkatársa és egyben a PPKE „Felekezet és indentitás” kutatócsoportjának tagja azt mutatta be, hogy mivel a Magyarországon dúló oszmán háborúk élénken foglalkoztatták a cseh közvéleményt, az aktuális konfliktus számos írás témája lett. Ezek jelentős része kortárs beszámoló, tudósítás, más részük történeti munka, de szép számmal vannak olyan művek is, amelyek a háború kapcsán felmerülő erkölcsi kérdésekre keresik a választ. Kovács Eszter kiemelte, hogy mindenki egyetértett a lelki felkészülés jelentőségében, amely legalább olyan fontos volt a harc előtt, mint a gyakorlati. Ennek szellemében születettek Václav Budovec, Bartoloměj Dvorský vagy Jan Tomáš Pešina könyvei, amelyek a fenti kérdésekre igyekeztek választ adni, és a harctérre induló katonákat lelkileg is megerősíteni.

Szuromi Kristóf, a PPKE-BTK oktatója és a „Felekezet és identitás” kutatócsoport tagja „A keresztyén vitézek kötelességérűl. – A keresztény katona képe Rotterdami Erasmustól Pázmány Péterig” -című előadásában arról beszélt, hogy a 16-17. századi nyugati keresztény felekezetek körében milyen közös, illetve eltérő vonásokkal tárgyalták a keresztény és katona-identitások összeférhetőségét, milyen eszményképek kerültek előtérbe, illetve milyen kép élt a keresztény katonákról egyes korabeli kútfők (Rotterdami Erasmus, Luther Márton, Bornemisza Péter, Pázmány Péter) írásaiban, valamint, hogy mindezt hogyan párosították a török elleni háborúkkal.

A délelőtti szakasz utolsó előadását Kövecses László, a PPKE-BTK doktorandusza tartotta „Magyarságtudat, kereszténység és hadviselés kapcsolata 1550 és 1650 között”- címmel. Az előadó elsősorban azt mutatta be, hogyan nyert vallási és nemzetiségi vetületet a 16. századtól kezdve frontországgá váló Magyarországon az oszmán-magyar ellentét és mindez hogyan gyakorolt hatást a magyar nemzettudat alakulására, fejlődésére. Kiemelte, hogy Pécsi Kis Péter 1564-es hadtudományi írásától, az Exegeticon-tól kezdve a Bocskai-felkelés több levelén és kiáltványán át Petrőczy István 1673-as kiáltványáig számos forrást találni arra vonatkozóan, hogy az állandósult háborús viszonyok még a felekezeti hovatartozásnál is magasabb szintre emelték a nemzeti identitás ügyét.

A műhelykonferencia délutáni szakaszát („Felekezetek, vallásosság és szimbólumok”) Lázár Balázs, a szekció elnöke nyitotta meg, első előadását pedig Mészáros D. Szimonetta, az MNL Országos Levéltár munkatársa és a PPKE-BTK doktorandusza tartotta „Funkcionalitástól a dísztárgyig – A Pápai díszkardok evolúciója a megszentelt kard és süveg részeként” – címmel. Előadása során kiemelte, hogy a címben is feltüntetett kard és süveg ajándékozása a 19. század első felében már közel 400 éves hagyománnyal rendelkezett, amelyre a pápai karácsonyi misén került sor és ennek keretein belül az 1800-as évekig mindig egy új fegyvert szenteltek fel. A kard és süveg részeként felszentelt kardoknak jelenleg 29 példánya ismert, amelyek alapos formai elemzése által kiválóan megfigyelhető az az ív, amelyben a kard fokozatosan átalakul funkcionális tárgyból egy az aktuális ötvösművészeti formavilágnak megfelelő alkotássá. Az előadó az eszmetörténeti és ikonográfiai háttér ismertetése mellett az általa bemutatott díszkardok paramétereinek, illetve formaviláguk elemzésével a fentebb említett folyamatot is szemléltette.

Mészáros Kálmán, a Hadtörténeti Intézet kutatója „Violaszín mundérban – A Rákóczi-szabadságharc tábori lelkészeiről” című előadásában a 18. századra jellemzővé váló reguláris hadseregek mellett szintén állandósuló tábori lelkészi szolgálat magyarországi sajátosságaiba adott betekintést, amely intézményes formájában II. Rákóczi Ferenc alatt jelent meg. A kuruc hadsereg erkölcsi állapotának javítása érdekében a fejedelem 1705 végén írta elő egyházi személyek állandó alkalmazását a hadseregben. Erre az állomány felekezeti megoszlása alapján, a többségi elvnek megfelelően került sor, de előfordult, hogy vegyes felekezetű alakulatban két ezredlelkészt is alkalmaztak. Esze Tamás történész már 1943-ban összefoglalta a témát, és összeállította a kuruc tábori papok adattárát is, amelyhez az időközben eltelt 80 év alatt csak kevés új forrást és adatot sikerült feltárni. A kérdéskör összegző ismertetését az előadó a tábori lelkészek mindennapi életére vonatkozó dokumentumokkal és néhány érdekes szituáció bemutatásával egészítette ki.

A Rákóczi-szabadságharc időszakában maradva Demjén Balázs, a PPKE-BTK doktorandusza az erdélyi felekezeti vonatkozásokat szemléltette „Román unitusok és ortodoxok a 17–18. század fordulóján a műhelykonferencia következő előadásában. Felekezet-szerveződés a Rákóczi-szabadságharc árnyékában” – című előadásában. A felekezetszerveződés, ahogyan az előadó is rámutatott, egybefonódott a korszak politikai fejleményeivel, hiszen az 1690-es években a románok többsége (ortodox hitük megtartása mellett) visszautasította az egyházi unió bécsi udvar által felkínált lehetőségét. Egyéb sérelmeik vagy erős elkötelezettségük révén azonban az uniáltak jelentős része is a következetesen a vallási türelem alapján álló Rákóczi Ferenchez csatlakozott. I. Lipótot 1692-től foglalkoztatta a román görögkatolikus egyház megalapításának gondolata, majd évekig tartó vita után a görögkeleti egyház császári kezdeményezésre összeült 1697-es zsinatján Theophilus gyulafehérvári püspök elfogadta a katolikusokkal való vallási uniót. Az előadás ettől a mérföldkőtől fogva 1709-ig, az erdélyi románságot is szerephez juttató Rákóczi-diplomácia moldvai és havasalföldi fejedelemségekkel való érdemi politikai kapcsolattartásának utolsó évéig bezárólag elemezte a román görögkatolikus és ortodox egyházak Rákóczi-szabadságharcban betöltött szerepét, valamint a fegyveres konfliktussal egyidőben zajló felekezet-szerveződési folyamat főbb eseményeit.

Az műhelykonferencia előadásainak sorát Gulyás Kristóf, a PPKE-BTK doktorandusza egy 18. század közepi témával („Körmenetek és háború – Néhány adat késő-barokk vallásosság történetéhez”) zárta. A hétéves háború eseményei régóta a hadtörténeti és diplomáciatörténeti kutatások középpontjában állnak, az előadó azonban elsősorban nem ezekre, hanem a hátországra, azon belül is Moson vármegyére helyezte a hangsúlyt, méghozzá vallási szempontból. Gulyás Kristóf olyan utasításokat mutatott be, amelyekkel a Habsburgok Dunai Monarchiájának vezetői a háborúval kapcsolatban vallási aktivitásra buzdították a vármegye lakosságát, mint például ünnepi szertartások, Te Deumok tartása. A kutató arra törekedett választ adni, milyen összefüggések vannak a vizsgált utasításokban található imádság, vagy szertartás típusa és a Habsburg haderő által elért komolyabb katonai sikerek, illetve a poroszok felett aratott nagyobb győztes csaták között.  

A konferenciát végül Őze Sándor és Lázár Balázs gondolatai zárták le, kitérve arra is, hogy az előadások anyagából készített tanulmányok a Hadtörténelmi Közlemények egy későbbi számában is megjelennek. A sikeres esemény végén a szervezők is bejelentették, hogy a „Vallás és háborúk”- műhelykonferencia 2025-ben folytatódik.

Szuromi Kristóf

Ezt olvastad?

1848/49-es programsorozat a Bálna Honvédelmi Központban március 15-én

Magyarország nemzeti ünnepének alkalmából a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum „forradalmi hangulattal” várja az érdeklődőket. A rendezvényt idén új helyszínen,

X