A hatvanas-hetvenes évek arcai – Budapest szovjet objektívvel

Milyen volt Budapest és Magyarország a hatvanas-hetvenes években? Sokféle történészi válasz létezik a kérdésre, s még árnyaltabb a dolog, ha a megélt történelmet vizsgáljuk. A korszak fontos forrásai a fényképfelvételek, melyek közül kuriózumnak számítanak azok, amelyekből közös kiállítást szervezett Budapest Főváros Levéltára és Moszkva Város Központi Állami Levéltára. Az alkotásokon egykori terekre, divatokra, hangulatokra ismerhetünk  rá – négy neves szovjet fényképész látószögéből.

„Azt mondják, ha valóban meg akarunk ismerni azt az országot vagy várost, ahol élünk, legalább egy kis időre el kell távolodnunk tőle, aztán pedig visszatérni: addigi környezetünk új megvilágításban, élesebben fog kirajzolódni. Néha azonban az is elegendő, hogy az ismerős helyeket a vendég, az utazó szemével szemléljük.” – Áll annak az ismeretőnek az elején, mely a magyar-orosz levéltári együttműködésés keretében megvalósuló első ilyen jellegű projekthez készült. S valóban – a Budapest és Magyarország arcai – Válogatás moszkvai fotóriporterek alkotásaiból (1960-es évek) címet viselő kiállítás szervezői négy ismert és elismert szovjet fényképész munkáit állították ki ­- Viktor Vasziljevics Ahlomov, Leonyid Jefimovics Bergolcev, Valentyin Boriszovics Szoboljev és Mihail Anatoljevics Trahman munkáit, melyek új, eddig nem látott felvételeken mutatják be Budapestet és Magyarországot.

(A budai vár. A Mátyás templom és a Szent István emlékmű – L. I. Bergolcev felvétele, 1969, Budapest)

Mindannyian a TASZSZ (Szovjetunió Távirati Ügynöksége) megbízásából jártak Magyarországon, de számos olyan képet is készítettek, amelyek inkább személyes érdeklődésüket, egyfajta sajátos szimpátiájukat mutatják. A neves szovjet fényképészek munkái között találhatunk olyanokat, melyek meghatók, viccesek, nosztalgikusak, elgondolkodtatók vagy éppen filozófikusak. Témáik közé a híres épületek és közterek tartoztak, de a felvételek egy jelentős részét képezik a szociofotók, melyek a hatvanas-hetvenes évek milliőjét igyekeztek megragadni. Hogy valós képet közvetítenek-e, azt a kiállítás alkotói a látogatóra bízzák.

(Nevetséges látvány, M. A. Trahman felvétele, 1960-as évek, Magyarország)

A kiállításmegnyitó köszöntőjében Dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója méltatta azt a szoros együttműködést, mely a honi és az orosz levéltárak között az utóbbi időben létrejött. Ebből aztán nem csupán ilyen kiállítások jöhetnek létre, hanem szakmai tapasztalatot is tudnak cserélni, illetve kutatásokat tudnak végezni. A kiállítás létrejötte kapcsán Kenyeres elmondta, hogy moszkvai kollégáik nem csak tudatosan, szervezetten gyűjtenek fénykép- és filmfelvételeket, hanem neves fotóművészek hagyatékai is bekerültek az állományba – ezekből láthatnak ízelítőt a kiállításra látogatók.

„Példamutató projekt, amelyet a Moszkvai Városi Levéltárral tudunk folytatni. Ennek ad keretet ez a mai ünnepélyes megnyitó.” – tette hozzá Kenyeres.

(Dr. Kenyeres István, Budapest Főváros Levéltárának főigazgatója)

„Az idősebb generáció tagjai bizonyára nagy örömmel fogják felfedezni a régi tereket, közlekedési eszközöket, ruhákat, pillanatokat, hangulatokat. A fiatalok pedig a ma oly divatos retro hangulatnál sokkal többet kaphatnak. Ezek az alkotások ugyanis a művészi megfogalmazás időtálló esztétikai minőségét, a fotóművészet legjobb hagyományait képviselik.” – kezdte ünnepélyes megnyitó beszédét Dr. Váradi-Bor Judit, Budapest Főváros Önkormányzata Kulturális és Turisztikai Osztályának osztályvezetője. Elmondta továbbá, hogy ez az ötödik alkalom, hogy a fővárosi levéltárban kiállítást rendeznek az Országos Nyitott Levéltárak sorozat keretében.

“A mai napon képzeletben egészen Mozkváig megnyitottuk a levéltárakat, s az ottani kollégák szép példáját mutatják annak, hogyí a levéltárak milyen kincseket rejtenek, s hogy ők milyen gondosan sáfárkodnak a rájuk bízott értékekkel.” -mondta Dr. Váradi-Bor Judit.

(Dr. Váradi-Bor Judit, Budapest Főváros Önkormányzata Kulturális és Turisztikai Osztályának osztályvezetője)

Kiemelte továbbá, hogy eza  kiállítás azért is kuriózum, mert olyan anyagokat tesz a látogató számára hozzáférhetővé, mely nem kizárólag a kutatók, levéltárosok vagy történészek számára lehet érdekes, hanem valódi ajándék lehet a budapestieknek.

(A budapesti kettes metró egyik megállója V. B. Szoboljev felvételén, 1970, Budapest)

Az eddig sosem látott képek nem csupán történeti dokumentumok történelmünk egyik korszakáról, hanem esztétikai értéket hordozó műalkotások is – így a fényképészet szerelmeseinek és a múltban elmerülni vágyóknak egyaránt izgalmas lehet a kiállítás, mely 2016. szeptember 30-áig tekinthető meg a fővárosi levéltár épületében.

Maróti Zsolt Viktor

Ezt olvastad?

„Nekem a kutatás, az írás és a tanítás egyaránt szerelem.” – Interjú Rainer M. Jánossal

Rainer M. János az egyik legismertebb magyar történész. Akadémikus, az 1956-os Intézet vezetője. Az 1945 utáni magyar történelem szakértője, az

X