A legpontosabb másodi világháborús játék(?) – A The Troop videojáték történészi szemmel

Vannak olyan témák, amelyeket már számtalanszor feldolgozott a (video)játék- és a filmipar, és amelyekkel könyvtárakat töltött meg a történészszakma és a regényírók. Ezek között biztosan toplistás a második világháború, különösképpen a nyugati front eseményei a normandiai partaszállást követően. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e értelme még foglalkozni ezzel a témával a popkultúrában? Tud-e még újdonsággal szolgálni az, aki feldolgozza? Nos, a The Troop alkotóinak sikerült.

Hadijáték, terepasztal és digitális kor

A régóta együtt dolgozó, Giant Flame nevű fejlesztőcsapat tagjait összeköti a számítógépes játékok és a második világháború, különösen a normandiai hadjárat iránti érdeklődés. Innen indult a The Troop nevű játék kifejlesztésének ötlete, amelyet megfűszereztek olyan klasszikus terepasztalos hadijátékokból vett inspirációkkal, mint a Bolt Action széria. A játékosnagyjából egy szakasznyi brit-kanadai vagy német katona és járműveik felett veheti át az irányítást, hogy a D-napot követő harcok idejéből, különböző, többé-kevésbé valós történelmi eseményeken alapuló ütközeteket és összecsapásokat vívjon meg.

A játék három játékmódot tartalmaz. Az első a sztorimód: ennek a módnak az első küldetései tanítják meg a játék alapjait, majd ezt követően a normandiai harcokat vívhatjuk meg előre előkészített küldetésekben, előre megadott egységekkel. Az összecsapások előtt némi történelmi hátteret is ad a játék, illetve a legtöbb összecsapást megvívhatjuk mind a brit, mind a német egységeket irányítva. A második játékmód az egyénileg testreszabott összecsapás (Skirmish) mód. Itt a sztorimód térképein vívhatunk harcokat mindkét féllel, de testre szabhatunk szinte mindent, az ellenséges erők jellegétől egészen az időjárásig és napszakig – ezek mind hatással vannak a játékmenetre is, ahogy a valódi életben vívott összecsapásokra is. Ebben a módban ráadásul saját harccsoportot hozhatunk létre az ütközetekhez.

A harmadik mód a kampánymód. Itt a brit 8. vagy 31. páncélosdandárt, a német 21. páncéloshadosztályt, esetleg az SS egy harccsoportját irányíthatjuk egymással összefüggő küldetéseken. Ezek alatt a bevetések alatt számít, hogy mennyire tudunk „vigyázni” csapatainkra, mivel megadott erőkkel gazdálkodhatunk. A hadjárat végén kapunk egy értékelést is, hogy mennyire voltunk sikeresek.

A játékmenet sok érdekes megoldást tartalmaz, amik segítenek hitelesebbé és jobban átérezhetővé, átélhetővé tenni a témát. Ilyen például, hogy a játék, bár körökre osztott – tehát nem egyszerre mozog minden katona és jármű –, mégis szimulálja a mozgást, illetve a mozgás hatását például a találati pontosságra, vagy azt, hogy a különböző tereptárgyak – például a normandiai régióra jellemző magas sövények – akadályozzák a kilátást, vagy akár teljesen ellehetetlenítik a csapatok mozgását.  

Valamit nagyon eltalálták

Persze történészként nemcsak a játékmenet érdekel, hanem az is, hogy mennyire pontosan mutatják be a fejlesztők a történelmet. Bár a The Troop leírásában is szerepel, hogy a cél egy élvezetes, kihívást jelentő játék elkészítése volt, mégis törekedtek a történelmi hűségre – és ezt igen ügyesen tették. Bár az ütközetek fiktívek, nagyrészt valós történelmi eseményeken alapulnak. A vezető fejlesztő egy interjúban elmondta, hogy mindig is érdekelte a téma, rengeteg memoárt és harci jelentést olvasott, és ezeket igyekeztek bedolgozni a játékba – a játék több küldetése és a kampányok egyes elemei ezeken alapulnak.

A történelem azonban nemcsak a körítésekben jelenik meg. A bevezető küldetések során a játékos eleinte a keleti megszállt területekről besorozott csapatokkal (Osttruppen) találkozik, és csak később kerül szembe először a keleti fronton edződött Wehrmacht csapatokkal, illetve az SS fanatikus harcosaival. Ez egyrészt remekül mutatja be, hogy a normandiai harcok első szakaszában milyen erőkkel kerültek szembe a Szövetségesek, ráadásul az Osttruppen csapatok harcértéke és harci kedve jóval gyengébb volt, mint a németeké, s a játék ezt is ügyesen megjeleníti. Szintén örömteli, hogy a játékban a partraszállás nem az amerikaiak véres mészárszékével, hanem egy környezetben és a harcok jellegében is a brit-kanadai partszakaszra jellemző ütközetben jelenik meg.

Egy másik figyelemre méltó elem a járművek, különösen a páncélosok megjelenítése. A játékban egyrészt csak olyan harckocsik és rohamlövegek kerültek be, amelyek valóban megfordultak a normandiai harcokban.  Nincs egyik járműnek se „szuperképessége”, sokkal inkább sikerült az erőviszonyokat reálisan beállítani, így például egyetlen Tigris nem tud legyőzni végtelen számú ellenséges Shermant, sőt, egy-egy szerencsés lövés a végét is jelentheti. Ráadásul megjelenik egy olyan dolog is, amit személy szerint még egy számítógépes játékban sem láttam: a harckocsik harcolhatnak lezárt búvónyílásokkal, vagy nyitottakkal – ez azért fontos, mivel a valóságban a tankparancsnokok legtöbbször nem a jármű tornyában elbújva harcoltak, s csak akkor húzódtak be, ha az ellenséges tűz indokolta, ezzel is biztosítva, hogy jobban fel tudják mérni a harcteret. Azonban ez veszélyt jelentett számukra: az ellenséges gyalogság könnyedén lelőhette őket, vagy akár a nyitott nyíláson át kézigránátot is dobhatott a jármű belsejébe – s a játék ezeket is szimulálja.

A harmadik dolog, amit fontosnak tartok kiemelni, hogy a játék remekül mutatja be az ütközetek során a normandiai harcok erőviszonyait. A Szövetséges túlerőt a németek leginkább rajtaütésekkel igyekeznek ellensúlyozni, miközben a brit csapatok a veszteségekkel szinte nem is foglalkozva próbálnak kitörni az állásaikból.

Hogy kicsit kukacoskodni is lehessen, azért a játék nem tökéletes. Nyilván egyértelmű, hogy nem tökéletesen pontosan, egyes történelmi csaták megjelenítésére készült – ezt a fejlesztők jelzik is. Ami azonban hiányzik a teljes pontossághoz, az a légierők jelenléte. Illetve első sorban a Szövetséges légierő, ugyanis a németek vereségéhez nagyban hozzájárult, hogy a brit és amerikai légicsapások szinte lehetetlenné tették a nappali mozgást és manőverezést. Ez azonban a játékban csak egy-egy narratív elemben – például az SS kampány egyik küldetésének felvezetésében – jelenik meg.

Összegzés

A The Troop kiválóan, és videojátékhoz mérten szinte tökéletes pontossággal ábrázolja a normandiai harcokat és a harcoló feleket. Nagy előnye, hogy láthatólag sokat inspirálódott az asztali hadijátékokból, és ezzel egy sokkal valósabb élményt tud nyújtani más hasonló játékokhoz képest. Korábban a Civilization-sorozat kapcsán írtam, hogy érdemes kiaknázni a játékban rejlő lehetőségeket az oktatásban, történelemnépszerűsítésben, s ezt az állításomat csak ismételni tudom most is. Az apróbb hibák és esetleges pontatlanságok mellett eltörpül az az előny, amit a normandiai harcok megértésének elősegítésében adhat ez a játék!

Lengyel Ádám

*

Ha felkeltette érdeklődését a cikk, a The Troopról egy bemutatójátékot is megtekinthet kollégánk YouTube csatornáján:

Ezt olvastad?

Szabadság-e a szabadulás? Amnesztiák, rehabilitációk és szabadon bocsátások (1953, 1963)

A Nemzeti Emlékezet Bizottsága és a Magyar Börtönügyi Társaság Szabadság-e a szabadulás? Amnesztiák, rehabilitációk és szabadon bocsátások (1953, 1963) címmel konferenciát rendezett

X