A „Komp-országról” a Francia Intézetben

2023. október 18-19-én mintegy húsz, magyar és francia történész, irodalom- és zenetudós részvételével rendezték meg a Magyarország: komp-ország Kelet és Nyugat között című nagyszabású konferenciát a magyar identitás nyugati és keleti kötődéseiről a budapesti Francia Intézetben.

A rendezvény a magyar identitásban meghatározó szerepet játszó kettős, keleti és nyugati kötődés történeti gyökereivel foglalkozott, koránt sem csak az Adytól kölcsönzött keserű, önostorozó mottó[1] szellemében, de komolyan véve annak mély dilemmáit.

A konferenciát Claire Legras, Franciaország magyarországi nagykövetének beszéde nyitotta meg, majd Catherine Horel tartott plenáris előadást A magyar identitásépítés: egy befejezetlen folyamat címmel, amelyben röviden felvetette mindazokat a csomópontokat, amelyek köré a következő két nap előadásai szerveződtek. Horel előadásának fókusza, az identitás, előre vetítette, hogy nem szokványos kapcsolattörténeti kutatásokra számíthatunk, hanem minden esetben olyan elemzésekre, amelyek a magyar-francia, magyar-nyugati és magyar-keleti kapcsolatok identitásképző erejéről és történelemformáló szerepéről gondolkodtak.

A konferencia paneljei négy nagy tematikus egységbe rendezték az előadásokat. Az első, Átmenet című szekció kapcsolódott a legszorosabban a választott mottóhoz. Ebben a részben olyan előadásokat hallhattunk, amelyek magyar értelmiségiek helykereséséről szóltak, legyenek ők történészek (Szűcs Jenő Európa három történeti régiójáról szóló koncepcióját Czoch Gábor ismertette), írók, költők (Horváth Krisztina és Guillaume Métayer előadásai), vagy zenészek (Claude Debussy és Zágon Géza Vilmos kapcsolatáról Denis Herlin adott elő). A szekció különlegessége volt, hogy Ady és számos más magyar költő francia fordítója, Guillaume Métayer is elmondta a komp-ország fogalommal kapcsolatos kutatásait és gondolatait.

A folytatásban Elfordulás címmel Magyarország magára hagyatottságáról, vagy ennek percepciójáról hangzottak el előadások. A tatárjárástól (Marie-Madeleine de Cevins) 1956-ig (Kecskés D. Gusztáv) vissza-visszatérő magyar történelmi tapasztalat, vagy megélés, hogy a Nyugat cserben hagyta az országot. A jellemző reakció ilyen esetekben a Keletre fordulás, s ebben a fénytörésben a kunok behívásának és a turanizmusnak (Ablonczy Balázs), több köze van egymáshoz, mint gondoltuk volna. A cserbenhagyottság érzése annál is inkább csalódást keltő, mivel a magyarság önképének szerves része a védőbástya-szerep, az a kép, amely szerint a keleti hordáktól, a barbárságtól Magyarország oly sokszor védte meg a keresztény Európát. Ennek az identitáskonstrukciónak a különböző elemeit Csernus Sándor előadása vette számba.

A következőkben a konferencia az emigráció tapasztalatát tárgyalta, az Útrakelés névre keresztelt szekcióban. A Magyarországról nem egyszerűen távozó, de gyakran menekülő művészek és politikusok mind a Nyugatról, mind hazájukról sajátos narratívákat dolgoztak ki, amelyek visszahatottak az itthon maradottak ön- és Nyugat-képére egyaránt. Az emigrációban élők – egyfajta híd szerepben – összekötő kapcsot is jelentettek Európa nyugati felével, így tapasztalataik, kapcsolataik, kettős kötődésük vizsgálata rendkívül sok tanulságot rejt. Erre, vagyis a biográfiáknak a társadalomtörténet-írásban betöltött szerepére hívta fel a figyelmet Mérei Ferenc szellemi útkereséséről szólva K. Horváth Zsolt. A hidegháborús politikai emigrációról Fejérdy Gergely, Ladislas Gara/Gara László kultúraközvetítő munkásságáról Tüskés Anna, míg a magyar írók két világháború közötti Párizs-tapasztalatáról Z. Varga Zoltán tudósított.

Végül Bástya címmel egy olyan szekció következett, amelyben az előadók bizonyos történeti fogalmak és modellek érvényességére kérdeztek rá a magyarországi történetírás és történelmi víziók kapcsán. A posztkoloniális történelem fogalmai, Magyarország keletisége, vagy ellenkezőleg, a Keletre irányuló civilizációs küldetése kerültek szóba Tarafás Imre és Eszik Veronika előadásaiban, míg Jakab Tamás Petőfi hazafias költészetét helyezte nemzetközi irodalomtörténeti kontextusba.

Ezzel a konferencia tudományos része véget ért, és kultúrdiplomáciai témájú programok következtek. Az ülést az Ars Nova Sacra Énekegyüttes felemelő koncertje zárta.

Eszik Veronika

A konferencia részletes programja elérhető itt.

[1] * «Komp-ország, Komp-ország, Komp-ország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.» – Ady Endre : Ismeretlen Korvin-kódex margójára. 1905.

Ezt olvastad?

Mozaikcsalád-stratégiák a korábbi századokban – Özvegyek és árvák nyomában

Az MTA Lendület Családtörténeti Kutatócsoport rendkívül gazdag könyvkínálatából az Özvegyek és árvák a régi Magyarországon 1550–1940 című kötet az egyik

X