„A Vénusz bolygó ismét erőssége lesz a békeszerető népek harcának” – A Venyera-1 szovjet Vénusz-szonda recepciója a magyar nyilvánosságban

Ha a Vénusz felé kívánunk űreszközt küldeni, azt indítási ablak időpontjában érdemes megtennünk. Ez átlagosan 19 havonta egy 10-20 napos periódus, amit előre meg lehet határozni –1961. februárja is egy ilyen időszak volt, ekkor indult útnak az első emberkéz alkotta szonda a Vénusz felé. Miért indult ekkor űrszonda a Vénusz felé? Hogyan zajlott a küldetés? Mi volt az esemény recepciója a korabeli magyar közbeszédben? 

Az űrverseny addig elért sikerekein felbuzdulva 1960 elején személyesen Hruscsov „javasolta”, majd Brezsnyeven keresztül ismételte meg elvárásait a szovjet rakétatudósoknak, többek között a Vénusz felé irányuló szondás küldetésről. Hruscsov aggódott az USÁ-ban zajló űrkutatási projektek széles palettája miatt és úgy vélte az űrsiker ugyanolyan fontos, mint a katonai rakéták, ezért további elsőségek elérését várta el. A tudósok pedig úgy gondolták, nem a Vénuszért folyó verseny lesz az, ahol beérik őket az amerikaiak.

A küldetés tervezése során felmerült a „puha leszállás” és a felszínfényképezés ötlete is, hogy túlszárnyalják a Luna 1-2-3 holdszondákkal elért eredményeket (közelrepülés, felszínbecsapódás, a Hold túlsó oldalának lefényképezése), de ezeket a becsvágyó terveket az időszűke és műszaki okok miatt módosították a „kemény” leérkezésre – azaz a felszínbe csapódásra, hasonlóan a Luna-2 szondához, az ott már jól bevált rakománnyal: egy zárt tartályban a szovjet állam felségjelvényeivel.

Ennek megfelelően a szovjetunióbeli Bajkonurból 1961. február 4-én indították a korabeli sajtóban „nehézszputnyiknak” vagy „hetedik szputnyiknak” nevezett eszközt a világűrbe. 

Venyera-1 szonda szerkezetét bemutató korabeli kép (Lothar Hitziger: Tüzes nyilak a világűrben, Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1961, 135.)

Amit a kortársak megtudhattak a sajtóban vagy tudományos/ismeretterjesztő kiadványokban, az az volt, hogy az eszköz nagy jelentőségű és roppant fontos mérési kísérleteket végzett, amely alapjául szolgálhat az emberes űrrepülésnek és bolygóközi állomásoknak. A küldetés hivatalosan teljes siker volt (ám a korábbiakhoz képest visszafogottabb volt a hírverés). A sajtó elsősorban a pályára állított eszköz roppant tömegét (6483 kg, amely ekkoriban tényleg tekintélyt parancsolt) hangsúlyozta, amelyből 643,5 kg volt a tudományos műszerek súlya.  Ám ezek a tudományos műszerek magát a tényleges Vénusz-szondát takarták, amiről nem esett szó a nyilvánosságban. A szonda műszerei között volt infravörös és ultraibolya spektrométer, magnetométer, mikrometeorit és kozmikus sugárzás detektorok és ioncsapdák. A koncepció az volt, hogy földkörüli pályán bekacsolnak egy negyedik rakétafokozatot, amely Vénusz-pályára irányítja a szondát. Ma már tudjuk, hogy a negyedik fokozat egy transzformátor hibája miatt nem indult be (nem működött a világűr vákuum körülményei között, mert nem ilyen felhasználásra tervezték ezt az alkatrészt…), így a Vénusz útirány helyett pár hetes keringés után a Föld légkörbe lépett és elégett február 26-án.

Ezt követően február 12-én indult Bajkonurból a „Vénusz rakéta” (csak a hetvenes évektől hivatkoznak rá visszamenőlegesen is Venyera-1-ként, amikor már féltucat szovjet szonda indult a Vénusz felé), mivel az első küldetés sikertelen volt. A két eszköz szerkezetileg és mérőműszerek tekintetében megegyezett egymással, bár a Venyera-1 mintegy 1,5 kg-val nehezebb volt. Itt a pályára állításnál és az utolsó fokozatnál nem lépett fel hiba, így útnak indult a Vénuszhoz. Február 17-én, a Földtől kb. 1,9 millió km távolságban sikerült a kapcsolatfelvétel, reagált a földiirányításnak és adatokat küldött, ám hőszabályozó rendszerének hibája miatt 5 nappal később, február 22-én mintegy 23 millió km távolságban már nem (de ekkoriban ez sem volt publikus).

Hazánkban az MSZMP és az általa irányított közbeszéd hatalmas diadalként tálalta a küldetést. Február 13-án a hétfőn a Népszabadság rendkívüli kiadásban foglalkozott az eseménnyel (egyes jelentések szerint 120 ezer példány fogyott ebből el), majd napokon keresztül a címlapon közölte az újabb részleteket és bőven foglalkozott az eseménnyel. Külön hangsúlyosan került kiemelésre, hogy ismét a Szovjetunió szerezett meg egy elsőséget az űrversenyben, amely értelemszerűen tudományos bizonyítéka a szocialista társadalmi rendszer fölényének. Ráadásul itt sugalmazták a katonai vonatkozásokat is (mivel roppant pontosság és irányítástechnikai – kommunikációs fejlettség szükséges az űrből útnak indítani egy rakétát), valamint a február negyedikei „nehézszputnyikot” úgy interpretálták már, hogy a Föld-körüli pályára állítása a „főpróbája” volt a „Vénusz-rakétának”, illetve ismertették a szonda részletes menetrendjét, jelezve, hogy május második felében éri majd el a Vénuszt (május 15. és 31. között).

Venyera-1 szonda szerkezetét bemutató korabeli kép (Almár Iván, Horváth András (szerk.): Űrhajózási lexikon, Akadémiai Kiadó-Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984. 828.)

Az esemény hivatalos magyarországi interpretálását jól jellemzi a Népszabadság 1961. február 14-i számának moszkvai tudósításából származó részlet (melyben jelzik, hogy a szovjet fővárosban valóságos „Venus-láz” van):

Három hónapon át az emberiség figyelme megoszlik majd a „földi dolgok”, és a titokzatos végtelenben száguldó űrlaboratórium között, amelynek oldalán a Szovjetunió állami címere hirdeti, hogy nem a tőke, hanem a munka, nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus nyitja meg a világmindenséget az emberi megismerésnek.” (Népszabadság 19. évfolyam 39. szám, 1961. február 14., 2.)

Ha a budapesti hangulatjelentéseket tekintjük át, már nemcsak a „nyilvánvaló” öröm és elismerés szavai jelennek meg előttünk. A „nehézszputnyik” hivatalos sikere ellenére szóvá tették annak „rövid kommentálását”, ám a Vénusz-rakéta sikere után „felismerték” nagy jelentőségét. A korabeli budapesti hangulatjelentésekből származnak az alábbi reakciók (VIII., XIII. kerület, illetve a Budapesti Pártbizottság).

Megjelenik a nyilvánvaló elégedettség:

A Vénusz bolygó ismét erőssége lesz a békeszerető népek harcának és mindazon népeknek, akik a szabadságért küzdenek!” (HU BFL XXXV.18.b. 1961/23. őe., 1961.02.17. MSZMP XIII. kerületi szervezet heti információs jelentése)

A jelzések alapján hétfőn reggel mindenütt erről beszéltek. Csoportokba verődve, ebéd alatt, a rendkívüli kiadásokat kézről-kézre adták. A kommunisták, a párttagok nagyon büszkék nagyon örülnek a Szovjetunió sikerének, de ez a pártonkívüliekre is vonatkozik. (…) (HU BFL XXXV.13.b. 1961/9./a. őe., 1961.02.14. MSZMP VIII. kerületi szervezet heti információs jelentése)

Népszabadság karikatúrája a Vénusz-szondáról. (Népszabadság, 1961. február 13.)

Azonban negatív hangokat is feljegyeztek:

„A pozitív hangok mellett azonban voltak olyan vélemények is, amelyek hitetlenkedve fogadták a hír valódiságát. Pl. Ki látta ezt a rakétát, nem lehet igaz mert az előző rakétát látni lehetett. Miért kell ekkora propagandát csinálni. Ezeknek az embereknek a dolgozók saját maguk mutatták meg az újságokban megjelent nyugati hírügynökségek elismeréseit a Vénusz rakétával kapcsolatban.” (HU BFL XXXV.18.b. 1961/23. őe., 1961.02.14. MSZMP XIII. kerületi szervezet heti információs jelentése)

„Mi jó van nekünk ebből? A Vénusz felé halad az űrrakéta, viszont ahol lakom két hónap óta rossz a lift és gyalog kell feljárni az V. emeletre. Jobb lenne a rakétára elköltött összeget lakásra, árcsökkentésre stb. használni!” (HU BFL XXXV.18.b. 1961/23. őe., 1961.02.17. MSZMP XIII. kerületi szervezet heti információs jelentése)

Végül pedig, a mind nagyszabásúbb szovjet űrsikerekhez „hozzászoktatott” magyar dolgozók a korabeli hangulatjelentés szerint, már az emberes űrrepülés időpontját rebesgetik, valamely neves dátumhoz időzítve (ezzel is jól rátapintva a hruscsovi rakétapropagandára).

Sokan a márciusi ENSZ közgyűlés méltó előkészítésének tartják a Vénusz bolygó elindítását. Másrészt különböző találgatások hangzanak el arról, hogy a Szovjetunió rövidesen megoldja, hogy olyan rakétát lő fel a világűrbe, amelynek már emberi utasa lesz. Ennek megtörténtét egészen közelre várják, május 1-ére, illetve a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. Kongresszusára.” (HU BFL XXXV.1.c.2./44.őe., 1961.02.16. MSZMP Budapesti Bizottság Agitációs és Propaganda Osztály heti információs jelentése)

A Népszabadság ábrája a Venyera-1 útjáról (Népszabadság, 1961. február 14.)

A Venyera-1 szondán végül a hőszabályozó rendszer hibája miatt a vezérlés is elromlott, így május 20. körül kb. 100 ezer km-re repült el a Vénusz mellett a becsapódás helyett, majd Nap-körüli pályára állt, ahol ma is kering, hasonlóan a Luna-1 holdszondához.

Erről azonban már csak elvétve emlékezett meg a magyar sajtó, a hangulatjelentésekben sem tűnik fel – mivel Gagarin űrrepülésének sikere elhomályosított minden addigi küldetést.

Nagy Péter

Felhasznált források és irodalom

Budapest Főváros Levéltára (HU BFL)

HU BFL XXXV.1.c.2./44.őe., 1961.02.16. MSZMP Budapesti Bizottság Agitációs és Propaganda Osztály heti információs jelentése

HU BFL XXXV.13.b. 1961/9./a. őe., 1961.02.14. MSZMP VIII. kerületi szervezet heti információs jelentése

HU BFL XXXV.18.b. 1961/23. őe., 1961.02.14. MSZMP XIII. kerületi szervezet heti információs jelentése

HU BFL XXXV.18.b. 1961/23. őe., 1961.02.17. MSZMP XIII. kerületi szervezet heti információs jelentése

 

Népszabadság vonatkozó számai 1961. február 5–18. között

 

Almár Iván, Horváth András (szerk.): Űrhajózási lexikon, Akadémiai Kiadó-Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest, 1984

Asif A. Siddiqi: Beyond Earth – A chronicle of deep space exploration 1958-2016, NASA History Division, Washington DC, 2018.

Boris Chertok: Rockets and People, Volume II. – Creating a Rocket Industry, NASA SP, Washington DC, 2006.

Lothar Hitziger: Tüzes nyilak a világűrben, Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1961.

Nagy Ernő: Az űrrepülés jövője, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1962

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket