In memoriam Orosz István (1935–2024)

2024. február 11-én hunyt el Orosz István akadémikus, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének professzor emeritusa. Emléke előtt a tanítványa, Papp Klára professzor asszony által írt méltatás megosztásával tisztelgünk.

Orosz István Jakó Zsigmond emléktáblájának avatásán. (Forrás: Papp Klára)

Dr. Orosz István 1935. július 16-án született Mádon. Magyar–történelem szakos egyetemi diplomáját 1957-ben a Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerezte. Rövid karcagi gimnáziumi tanári munka után még 1957-ben visszahívták tanársegédnek a debreceni történelem tanszékre. 1958-ban lett az egyetem doktora, majd 1976-ban a történettudomány kandidátusa. Az MTA doktora címet 1998-ban szerezte meg. 1962-ben lett egyetemi adjunktus, 1975-ben docens, 1985-ben egyetemi tanár. 2004 májusában az országos és nemzetközi ismertségű tudóst a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlése az akadémia levelező, majd 2013-ban rendes tagjává választotta. 2004-től a DE BTK Történelmi Intézetének professzor emeritusa.

Orosz István a Debreceni Egyetem meghatározó tudós egyénisége, nemzedékek életpályáját segítő professzora, kiváló agrár– és társadalomtörténésze volt. Már egyetemi hallgatóként és fiatal tanárként az iskolateremtő társadalomtörténész, Szabó István tanítványa lehetett, irányítása mellett kezdte tudományos pályáját. A hegyaljai mezővárosok társadalmáról írott egyetemi doktori értekezése helyet kapott a Szabó István által 1960-ban szerkesztett Agrártörténeti Tanulmányokban. Kandidátusi értekezését („A mezőgazdasági termelés Magyarországon 1790–1848”) az Agrártörténeti Szemle Supplementumaként – rövidített formában – német nyelven jelentette meg: „Die landwirtschaftliche Produktion in Ungarn 1790–1848” címmel, amely „Magyarország mezőgazdasága a feudalizmus alkonyán” címen egyik meghatározó része lett a „Magyarország agrártörténete” kötetnek. Akadémiai doktori értekezését „Földbirtoklás, mezőgazdasági termelés és agrártársadalom” címmel készítette, amely a Debrecen története 3. kötetében látott napvilágot. Közel kétszáz tudományos munkájára (négy monográfia, 162 tanulmány, ebből 20 idegen nyelvű, ezen kívül 16 nemzetközi konferencia előadás), kortársai több mint 750 esetben hivatkoztak, amely kedvezően igazolhatja tudományos kutatásainak rangját és elismertségét.

Orosz István a sárospataki Szent Erzsébet konferencián, 2007. (Forrás: Papp Klára)

Oktatói és egyre bővülő tematikájú szakmai munkásságát a BTK Egyetemes Történeti Tanszékén (később Közép– és Koraújkori Egyetemes Történeti Tanszék) végezte. Több mint egy évtizede (1990–1994 és 1998-tól napjainkig) az ELTE Új– és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének is tudományos tanácsadója, oktatója. Mindkét felsőoktatási intézményben megbecsülést vívott ki magas színvonalú oktatói és tudományos tevékenységével. A debreceni Történelmi Intézetben feudális-kori egyetemes történelemből és művelődéstörténetből tartott előadásokat, szemináriumokat, speciálkollégiumokat, míg az ELTE tanszékén kutatási területének, a 19. századi magyar társadalom- és gazdaságtörténetnek meghatározó kérdéseiről tartotta kurzusait. Éveken keresztül oktatta a magyar gazdaságtörténetet a Debreceni Egyetem közgazdász hallgatói számára is. Több tudományos-ismeretterjesztő folyóiratnak – Agrártörténeti Szemle, Történelmi Szemle, Rubicon, Debreceni Szemle, Debreceni Disputa – szerkesztőbizottsági tagja, az Egyetemes Történeti Tanulmányoknak szerkesztője, kb. 8–10 OTKA pályázat sikeres témavezetője volt. Mindkét egyetemen több PhD értekezést vezetett, illetve opponált, több tucat doktori védés bizottsági tagjaként, elnökeként működött közre. Jónéhány monográfia főszerkesztője (pl. Tokaj várostörténeti tanulmányok, Debrecen története, Magyarország agrártörténete, Európa a korai középkorban) volt. Több OTKA pályázatot vezetett, s társadalomtörténeti vizsgálataival aktívan vesz részt a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén működő MTA kutatócsoport munkájában is. 2010. november 27-én Orosz István akadémikus, professor emeritus és az általa vezetett kutatócsoport a „Szőlőtermelés és borkereskedelem” című kötetért megkapta a Tudományegyetemi Karok által alapított „Év Tudományos Publikációja Aranyérem” díjat. 2012-ben ugyancsak tagja volt annak a szerzői kollektívának, amely a „Debrecen város 650 éves. Várostörténeti tanulmányok.” (Speculum Historiae Debreceniense. 7.) című kötetre ismét megkapta a TEK publikációs díját.

Orosz István a Debreceni Egyetem története kötet bemutatóján. (Forrás: mke.info.hu)

Több ciklusban tanszékvezetőként, majd 1980 és 1986 között a Bölcsészettudományi Kar dékáni pozíciójában is méltán vívott ki elismerést. Az egyetemi szakszervezet titkáraként, a szakszervezet országos elnökségi tagjaként, majd 1980-tól 1990-ig a Felsőoktatási Tanács tagjaként éppúgy megbecsült vezetőnek számított, mint 1986-1993 között a Kossuth Lajos Tudományegyetem tanárképzési, majd oktatási rektorhelyetteseként. Irinyi Károly hírtelen bekövetkezett halálakor 1991-94 között a Történelmi Intézet igazgatói tisztét is ellátta. 1990-1994 között a debreceni önkormányzati képviselőtestület tagja, majd 1994-1998 között a debreceni III. választókerület országgyűlési képviselője lett. 1994-95-ben a Parlament Oktatási Bizottságának elnöke, majd – betegsége után – annak alelnöke volt, amely munka során meghatározó szerepet játszott a felsőoktatási törvény vitáiban, illetve végső szövegének kialakításában. Az 1960-as évektől aktívan vette ki részét a tudományos közélet szervezéséből. A DAB Társadalomtudományi és Történelmi Szakbizottságának elnöke, tudományos tanácskozások és konferenciák szervezője. Meghatározó szerepet játszott a határon túli tudományos kapcsolatok kiépítésében. Az Erdélyi Múzeum Egyesület akkori vezetőivel több mint egy évtizede kötötte az első együttműködési megállapodást, s másfél évtizeden át volt elnöke a határontúli magyar tanárok, orvosok, közgazdászok, könyvtárosok továbbképzését elősegítő „Ady Akadémiának”. Munkásságának elismeréseként választották három évre az MTA elnökségi tagjainak soraiba, az MTA AKT-tagjává és az MTA Doktori Tanácsának, az MTA II. osztályának tagjává. 1973 óta folyamatosan tagja volt az MTA Történettudományi bizottságának, amelynek egy cikluson át elnöki pozícióját is betöltötte. A Magyar Történelmi Társulatnak 2007 és 2015 között elnöke volt. Több kuratóriumnak (pl. Bolyai kuratórium, OTKA Társadalomtudományi kuratóriuma) volt szakértője, tagja.

Egyed Ákos, Orosz István és Barta János (Forrás: Papp Klára)

Dr. Orosz István munkásságát Debrecen város önkormányzata Csokonai Díjjal (1995), a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Bocskai István díjjal (1997) ismerte el. A szakszervezet és szakmai egyesületek javaslatára kapta meg a Felsőoktatás Kiváló Dolgozója (1970), a Munka Érdemrend ezüst fokozata (1985) kitüntetéseket és a Pázmány Péter díjat (1994). 2005-ben Magyar Köztársaság Érdemrend tisztikeresztje, 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetésben részesült. 2008-ban lett Debrecen Megyei Jogú Város díszpolgára. A felsőoktatási együttműködésért az Eperjesi Egyetem kétszer tüntette ki, 2010-ben az intézmény bronz, 2020-ban ezüst érmével. 2022-ben az agrártörténeti kutatásokban elért kiváló eredményei, a felsőoktatásban vállalt feladatainak példaértékű teljesítése és a tudományos élet szervezésében elért sikerei alapján Kosáry Domokos-díjat kapott.

Papp Klára

Ezt olvastad?

„Az értelmiségi felelősségnek súlya van” – interjú Orosz Istvánnal

Orosz István történész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a Debreceni Egyetem professzor emeritusa, volt dékánja, rektorhelyettese, egykori

X