Aki együtt mozgott a magyar lélekkel – Nemeskürty István emlékezete

A Magyar Corvin-lánc Testület 2024. október 8-án emlékkonferenciát tartott, amelyen méltatták a szervezet 2001 utáni első elnökeként is szolgáló Nemeskürty István nemzetépítő munkásságát, bemutatták történelmi ismeretterjesztő, irodalomtörténészi és filmproduceri tevékenységét, és felhívták a figyelmet az egész életét átható keresztény hitére is.

Az eredetileg meghirdetett program szerint Vízi E. Szilveszter, a Magyar Corvin-lánc Testület elnöke köszöntötte volna a vendégeket, de sajnos egészségügyi okokból nem tudott megjelenni. Helyette Maróth Miklós Széchenyi-díjas klasszika-filológus, a Magyar Corvin-lánc Testület tagja üdvözölte a megjelenteket, megemlékezett a testület két nemrég elhunyt tagjáról, Jelenits Istvánról és Radda György Károlyról, majd röviden áttekintette a szervezet történetét. Kiemelte, hogy Nemeskürty Istvánt példaképként szeretnék állítani a jelenkor és a jövő nemzedékei elé. Az is kiderült, hogy jövőre könyvet adnak ki róla Sallai Zsófia szerkesztésében

Szakály Sándor Széchenyi-díjas történész, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója Nemeskürty István történeti munkásságáról beszélt. Hangsúlyozta, hogy bár Nemeskürty nem volt történész, tudatosan dolgozott a történettudományi ismeretterjesztés terén. Műszaki egyetemre járt, nem a Ludovikára, ahogyan sokan gondolják. Történelmi munkásságában megmutatkozott az egykori hazafias nevelés. Nemeskürty történelmi munkáinak közzétételében az volt a legfontosabb, hogy mindig megtalálta azokat a témákat, amelyek valamilyen formában aktuálisak voltak. Úgy dolgozta fel őket, hogy átmenjenek a hatalom szűrőjén, de újdonságot is szolgáltassanak az olvasóknak. Sok esetben megelőzte a történészeket adott témák feldolgozásában, és munkáival sok történész vitatkozott. A széles közönség azonban nem a történettudományi szakmonográfiákból ismeri meg a múltat, hanem az ismeretterjesztő könyvekből, irodalomból és filmekből. Nemeskürty széleskörű műveltséggel rendelkezett, és számos olyan kérdést vetett fel, amelyeket érdemes átgondolni. A közösséghez tartozás és a nemzettudat voltak legfontosabb gondolatai. Szakály Sándor saját szemmel látta Nemeskürty aláírásait a második világháborús honvédségi iratokat kikérő íveken a Hadtörténelmi Levéltárban, ami azt mutatja, hogy munkái során közvetlenül hozzányúlt a forrásokhoz. Nem gondolta, hogy övé lenne az abszolút igazság, és nem tért ki a viták elől. Hasznosította ezeket, és nem tagadta meg azokat, akik vitáztak vele, miközben megtartotta saját véleményét. Jótollú író volt, könnyű volt olvasni a műveit.

Martos Levente Balázs, Esztergom-Budapesti Segédpüspök és a Központi Papnevelő Intézet rektora előadásában Nemeskürty vallásosságát és nemzettudatát állította a középpontba. Írásaiból idézve hangsúlyozta, hogy Nemeskürty 2000 környékén reményről beszélt, amely 1989-től tartott ki addig. Ez a remény szorosan összefüggött vallásosságával és feltámadásba vetett hitével. A teológia és a tudományok elszakadtak egymástól, de Nemeskürty, bár nem volt teológus, mély hittel művelte munkásságát. A teológia és hit kapcsolatában a hitnek van elsőbbsége, ami valódi kapcsolatot jelent Istennel, és a jó teológia csak erősíti ezt. Nemeskürty számos vallásossággal kapcsolatos gondolatát felidézte, például hogy nem létezne magyar nyelv reformáció és az annak nyomán megszülető Bibliafordítások nélkül. Nemeskürty kikerülhetetlennek tartotta az emberi lét értelmét vitató kérdést, amely túlmutat az anyagi világon.

Az ebédszünet után két pódiumbeszélgetés következett egymás után. Az első beszélgetés Nemeskürty István irodalomtörténészi kutatásainak és történelmi témájú írói munkásságának jelentőségét taglalta. A beszélgetésben a délelőtt is előadást tartó Szakály Sándor mellett Bene Sándor Artisjus-díjas irodalomtörténész, a Károli Gáspár Református Egyetem Régi és Klasszikus Magyar Irodalomtörténeti Tanszékének tanszékvezetője, valamint Szentmártoni Szabó Géza Klaniczay Tibor-díjas és Napút-díjas irodalomtörténész, a Régi Magyar Költők Tára 16. századi sorozatának szerkesztője vett részt. A három beszélgetőpartnert összekötötte, hogy mindannyian Eötvös-kollégisták voltak. Olvasmányélményeikről és személyes emlékeikről beszéltek, arról, hogyan találkoztak először Nemeskürty Istvánnal. A diskurzusokból kiderült, hogy a mai magyar kultúra Nemeskürty szerint a 16. században gyökerezik, ezért volt számára kiemelten fontos Mohács és a reformáció. A nemzet legfőbb megtartó erejének a nyelvet tartotta, hiszen a vérségi kötelék nehezen megfogható. Vallotta, hogy a nyelv elfeledtetheti, hányféle nemzetiségből rakott össze minket az Isten. Nemeskürty a magyar történelemhez irodalomtörténészként közelített, mert elsősorban a korabeli irodalmat tanulmányozta, és íróként is vélekedett magáról.

A második beszélgetés során Koltay Gábor Balázs Béla-díjas filmrendező, Érdemes Művész, Kollarik Tamás Nemeskürty István-díjas és Bánffy Miklós-díjas filmproducer és Péterffy András Balázs Béla-díjas filmrendező, a Dunatáj stúdióvezetője osztotta meg gondolatait a jelenlévőkkel és Gorka-Focht Máté moderátorral, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem doktoranduszával. A beszélgetés ezúttal is személyes emlékekkel kezdődött, amelynek során Nemeskürty István filmproduceri munkásságának jelentőségét méltatták, kiemelve, hogy Nemeskürty produceri pályafutását hihetetlen szerénység jellemezte. Nem készült filmesnek, a Magvető Könyvkiadóból helyezték át az akkori Lumumba (ma Róna) utcában található filmstúdió élére. Koltay Gábor szerint Nemeskürty tevékenyen részt vett a forgatókönyvek filmre vitelében, így dolgozott be az István, a királyba is. A kommunista időszakban is születtek értékes irodalmi, filmes, színházi alkotások. Az alkotók nem hitték volna, hogy a rendszer valaha megbukik, így igyekeztek az adott viszonyok között dolgozni, lehetőségeikből a legjobbat kihozni. Nemeskürtyre erkölcsi etalonként tekinthetünk, valamennyi feladatát jóindulatúan, nagy odaadással, körültekintően, kompromisszumkészen, de igen határozottan végezte.

Maróth Miklós zárszavában hangsúlyozta, hogy Nemeskürtyt nehéz megfogni, mivel több dimenzióban mozgott egyszerre. Tudományos ismeretterjesztő műveket írt, de nem volt tudós. Filmeket készített, de nem volt filmes. Talán a legfontosabb aspektusa az, hogy gondolkodó ember volt, aki utánanézett a tényeknek. Nemzeti érzései következtében együtt tudott mozogni a magyar lélekkel egy olyan korban, amikor annak nem volt szabad folyása. Aki beszélgetett vele, arra hatást gyakorolt, szellemisége így ma is köztünk van, tetten érhető.

Szőts Zoltán Oszkár

Borítókép: Nemeskürty István fotója a Magvető kiadó által megjelentetett Requiem egy hadseregért című kiadványban 1974-ben. Fényképezte: Csigó László. Forrás: Wikipedia

Ezt olvastad?

Költő katonák, katona költők – Beszámoló a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum konferenciájáról

2022. június 1-jén a Petőfi-emlékév alkalmából rendezték meg a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum Dísztermében a Költő katonák, katona költők

X