Aki hadifogsága alatt bejárta a fél világot – Nagy László Elek

Nagy László: Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 című könyvét Vácott adta ki Vác Város Levéltára 2018-ban. (A könyv bemutatójára 2018. december 19-én került sor.) A könyv műfaját tekintve hadifogolynapló, ami a szerző, Nagy László Elek (1889-1944) hadifogságát a cári Oroszországban (1914 decemberétől 1921 márciusáig) és a hazautazását (1921 márciusától májusig az akkori lakhelyére, Radványba (Vácra hazaérkezése után 2 évvel költözött, ahol a naplóbejegyzéseit, írásait összerendezte 1923 júliusában). A könyv szerzőhöz kapcsolódó (jórészt fekete-fehér és néhány színes) fényképeket, rajzokat is tartalmaz, amik róla, a családjáról, a lakhelyéről, hozzákapcsolódó személyes iratairól, dokumentumairól, a hadifogságához és a hazaútjához kapcsolódó emlékeiről készültek (ezeket a hadifogság és a hazaútja során készített fényképeket haza is hozta magával), a rajzokat pedig Nagy László maga rajzolta.

Nagy László: Emlékeim a hadi fogságból 1914-1921, Vác Város Levéltára, 2018, Vác, 108 oldal.

A könyv borítójának első, belső oldalán egy térképet találhatunk a hadifogolytáborokról a cári Orosz Birodalom területén. Ezen a térképen jelölve van Nagy László útja is Magyarországról egészen a hazaútjáig. A könyv szövege az Előszóval kezdődik, amit Nagy László unokája, Várnai Sándor írt, aki ebben röviden beszél nagyapja életútjáról és családjáról illetve köszönetet mond mindenkinek, aki segédkezett a napló kiadásában.

Ezután következnek magának a hadifogolynaplónak a bejegyzései Emlékeim a hadifogságból 1914-1921 címmel. Ebben először az Uráltól a kínai határig tartó útjáról számolt be (ezen útja során érintette például Omszkot is az út maga pedig 1914 decemberétől 1915 januárjáig tartott vonattal). Ezután a Sztretyenszkben, Irkutszkban és Trojckoszavszkban átélt emlékeiről írt. Ezután Brezovkába, a helyi tiszti táborba került (ahol például még színházba is mehetett), itt értesült az 1917. februári polgári forradalom és az októberi bolsevik hatalomátvétel híréről, illetve Kerenszkij- kormány végének, a polgárháborúnak és fehérek vereségének a híréről is. Ezeknek a következményeiről Nagy hitelesen be is számolt a napló bejegyzéseiben.

Hadifogolytábor Vlagyivosztokban 1916-ban. (Kép forrása: Fortepan / 203982 / Lőw Miklós)

Ezután a szerző rátért a hazautazás leírására, ami Vlagyivosztokból indult hajóval, 1921 márciusában. Nagy László hazaútja során átkelt a Csuzimai-szoroson, a Japán-(Keleti-), az Észak-kínai, a Dél-kínai tengeren is. Ezek után pedig eljutott Saigonba (a ma Ho Si Minh- városba) Vietnám fővárosába (1921 márciusában), amelynek emlékiről (és addigi hajútjáról is beszámolt az naplóbejegyzéseiben). Ezután a hazaútjának újabb állomása a Malakai-tengerszoroson és az Indiai óceánon át eljutott Colomboba, Sri Lankára. Ezután továbbra is az Indiai óceánon és az Ádeni-öblön át hazaútjának következő „megállóhelye” Dzsibuti volt, Afrikában. Innen a Vörös-tengeren, a Szuezi-csatornán (ami után rövid időre kikötöttek Port Szaidban) és a Földközi-tengeren át kikötöttek Trieszben. (Ez mind 1921 áprilisában és májusában történt.)  Innen pedig vasúttal tért végül haza 1921 májusában (az akkori lakóhelyére) Radványba. (Természetesen ezekről az emlékeiről is beszámolt az írásában Nagy László.) Elmondható, hogy a szerző nagyon hitelen ábrázolva írja a hadifogság és a hazaútja során megélt emlékeit, így az olvasó is maga elé tudja képzelni, bele tudja magát élni Nagy László helyzetébe illetve át tudja érez, azt is amin a szerző keresztült ment akár például érzelmileg is.

Erre példa, ahogyan a Radványba, lakhelyére (ahová több, mint 6 év után érkezett haza) érkezését írja le: „A hátulsó ajtón lépek be, de úgy érzem, mintha csak a szellemem volna az, aki most hazatér. Az udvaron az egyik lakó mosolygó arca ébreszt fel, örömmel újságolja, hogy várnak. Egy nagy kő esett le a szívemről: tehát mégis megérkeztem! (66. oldal)

A könyv ezután a Jegyzetek nevű résszel folytatódik, ahol szómagyarázatok vannak a naplóban előforduló idegen szavakhoz illetve apróbb kiegészítések, megjegyzések a naplóban előforduló (és számmal a könyvben megjelölt) szavakhoz, kifejezésekhez, személy- és helynevekhez, ami jobban segíti átlátni és megérteni az olvasottakat és a leírtakat. A mű az Utószóval zárul, amit Dr. Horváth M. Ferenc, Vác Város Levéltárának főigazgatója írt. Ebben először hosszabban ír  Nagy László életútjáról, kezdve azzal, hogy miként jutott el szülőhelyétől, Turócszentmártontól Radványig (amik ma már Szlovákia területén találhatóak), azután a naplószerzőjének a katonai pályájával, a váci éveivel és a naplószerzőjének a szabadidejével foglalkozik (, ami egyébként a természetjárás és a lepkegyűjtés volt). Röviden szó esik az első világháború memoárjairól és a forrásközlés szempontjáról és Nagy Lászlóról, mint hadifogoly utazó. Az Utószó utolsó részében pedig még bemutatásra került a napló történelmi háttere, amiben említést kapnak az Osztrák-Magyar Monarchia cseh és magyar hadifoglyainak a helyzete a cári Oroszország (később már a Szovjet-Oroszország) területén. Végül a könyv borítójának hátsó, belső oldalán (az elsőhöz hasonlóan) egy 1897-es térképet láthatunk a transzszibériai vasútvonalról.

A transzszibériai vasút 1904-ben (Kép forrása: Wikipedia)

Kinek ajánlanám ezt a könyvet? Összességében mindenkinek, aki érdeklődik az első világháború iránt, illetve azoknak, akiket érdekel az Osztrák-Magyar Monarchiának a hadifogságba esett katonái vagy aki ezt a témát kutatja (azoknak továbbá hasznos történeti forrásként is szolgálhat ez a hadifogolynapló). Továbbá azoknak is, akiket érdekel, hogy milyen volt hadifogolynak lenni katonatisztként a nagy háborúban, illetve aki kíváncsi arra, hogy a világ másik felén (Ázsia vagy Afrika egy részén) milyen volt az élet, amíg Európa csaknem egész területén zajlottak a harcok, illetve akiket érdekel az azt követő európai, versailles-i békerendszer.

Petró Richárd

A borítókép a Fortepan archívumának felhasználásávval készült (203990/Lőw Miklós)

 

Ezt olvastad?

A Földváry László első világháborús hadinaplója című kötet 2020-ban a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének Speculum Historiae Debreceniense sorozatának 27. darabjaként