Aki ismeri a levéltár titkait – Solymosi László 70. születésnapi köszöntője Debrecenben

Solymosi László professor emeritus 70 éves lett. A Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kar Történelmi Intézetének 1992 óta oktatója, egy időben tanszékvezetője is volt. 2014-es nyugdíja vonulásáig azonban a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen (1993–1997) és az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is (2002–2013) dolgozott, vett részt a középkortudományi képzésekben. A három intézmény összefogásának gyümölcseként elkészült az az ünnepi kötet, amellyel tanítványai, kollégái és barátai tiszteletüket tették a kutató előtt. 2015. február 18-án a Debreceni Egyetem Történelmi Intézete a Főépület III. emletei XII-es Szabó István termében Solymosi Lászlót külön köszöntötte.

Papp Klára intézetigazgató, a Bölcsészettudományi Kar dékánasszonya egy fénykép-összeállítással készült, melyhez kommentárként felidézte azokat az emlékmozaikokat, melyek meghatározóak voltak Solymosi életében, szem előtt tartva természetesen a Debrecenben eltöltött éveket. A fotóvetítést követően Bárány Attila, a Történelmi Intézet docense egy másik összeállítást ismertetett, az Arcana Tabularii címet viselő tanulmánykötetet. Röviden, hiszen a kötet szakmai bemutatására ez az esemény nem adhatott keretet – lévén, hogy 53 tanulmányt tartalmaz két kötetben 928 oldalon. A kötet szerkezetéről sokat elmondanak maguk a szerkesztők (Bárány Attila – Dreska Gábor – Szovák Kornél) az előszóban, ennek bevezetése ide kívánkozik:

Régi és tiszteletreméltó szokása a tudományos életnek nagy hatású tudósokat és iskolateremtő tanáregyéniségeket meghatározó életfordulójukon tisztelgő kötettel köszönteni. A Festschrift mára a tudományos eredményközlés önálló műfajává vált, a publikációs tevékenység közhasználatú fogalmává lett. (…) Amikor a Solymosi professzor tudósi és tanári munkássága előtt tisztelgő kötet szervezésébe belevágtunk, az a meggyőződés vezérelt bennünket, hogy a magyar középkorkutatás utóbbi fél évszázadának egyik legkiemelkedőbb egyénisége előtt rójuk le – a régi szokás jegyében – őszinte tiszteletünket.

Szomorú vonzata is van azonban ennek az ünnepi kötetnek: a Lecturis salutem! sorait R. Várkonyi Ágnes vetette papírra. A szerkesztők akkor még nem tudták, ez lesz a professzorasszony utolsó publikácója. Különös jelentést hordoz magában így a szöveg egy bekezdése:

Azon középkorkutató kollégáinak, akiknek ezeket a tisztelgő kötetet ajánló sorokat kellett volna megírniuk, idejükből csak annyira futotta, hogy mielőtt tragikusan korán távoztak az égi archívumokba, még letették elismerésük dokumentumait a magyar tudomány asztalára.

A kötetek ünnepélyes átadása után Solymosi Lászlón volt a sor, hogy a tiszteletére összegyűlt kollégákhoz, barátokhoz, tanítványokhoz szóljon. Köszönetet mondott mindazért, amit az Intézettől kapott. Külön megköszönte az ünnepi kötet szerkesztőinek a nem kis munkát. Elmondta, hogy a szerkesztésbe nem szólt bele, egy szerzőt sem utasított vissza. Egy feltételt, igaz, szabott: csak középkortörténeti témájú írások kerülhettek bele. Nem titkolt célja ugyanis az volt, hogy a kötet a jelen magyar középkortörténet seregszemléje legyen.


Orosz István akadémikus már a 316-os Intézeti Könyvtárban egy pohárköszöntőt mondott Solymosi László egészségére, hogy még sokáig aktív maradhasson pályáján. 

Galériánkban további képeket találhatnak a köszöntésről, a cikk szerzője és a Szerkesztőség ezekkel kíván boldog születésnapot Solmyosi László professzor úrnak.

Ezt olvastad?

Az immár kilencvenegy éve működő Déri Múzeum az ország és Debrecen egyik legmeghatározóbb kulturális intézménye, amely gazdag helytörténeti anyaga és