„Az egész ország jamboree.” A IV. cserkész világtábor Magyarországon

Sík Sándor megfogalmazásában a táborozás nem más, mint a cserkészév koronája, ahol a cserkészek gyakorlatban is kipróbálják megszerzett tudásukat.  A nomád erdei táborok mellett, a világ cserkészei négyévente rendezik meg a jamboree-nak – magyarosan dzsembori – nevezett közös találkozójukat, ahol a legtöbb cserkészettel rendelkező nemzet képviselteti magát. Jelenleg is zajlik Dél-Koreában a 25. világjamboree a Magyar Cserkésszövetség (MCSSZ) kontingensének részvételével.

Az MCSSZ idén ünnepli fennállásának 110. évfordulóját, de hazánk legnagyobb ifjúságnevelő szervezetének kettős ünnepet jelent a 2023-as év. Hiszen pontosan 90 éve annak, hogy Magyarország látta vendégül a világ ifjúságának képviselőit a IV. cserkész jamboreen. Az 1933-as gödöllői jamboree nagy alkalom volt a magyar cserkészet számára, de ezen felül a Horthy-korszak egyik legkiemelkedőbb eseményének is tekinthető. A jamboree akkor egy újszerű nemzetközi rendezvénynek számított, így az előkészületek és táborozás alatt a „világ szeme” a vendéglátó országon függött. Ezen apropóból a két világháború közötti magyar cserkészet és az első jamboreek viszonyát tekintjük át, felvázolva milyen út vezetett odáig, hogy 1933-ban a trianoni Magyarország lehetett a cserkészek „gigarendezvényének” házigazdája. Kitérve arra, hogy az 1933-as jamboreen keresztül milyen benyomásokkal találkoztak a résztvevők és hogyan értékelték a jelen lévő nemzetek a csodaszarvas szimbólumával jelzett világtábort. Mindeközben a cserkészet kevésbé közismert, ám a két világháború közötti időszakban jelentős tevékenységet folytató külügyi szolgálatát is bemutatom.

A magyarországi cserkészet jellege a két világháború között

Angliából 1907-ben indult el a cserkészet, amely világszinten hamar elterjedt és meghódította a világ ifjúságának és az őket nevelni vágyók szívét. Az alapító Baden-Powell Scouting for boys című könyvében fektette le a cserkészet alapvetéseit; megfogalmazva az egészséges és jó állampolgárok nevelésének igényét. A kiadvány egyes részeit igen hamar lefordították magyar nyelvre és így a cserkészet még az első világháború előtt megvetette a lábát a Kárpát-medencében. A fővárosban és vidéken egyéni kezdeményezésre alapított cserkészcsapatok összefogására már 1912-ben létrehozták a Magyar Cserkésszövetséget, ám virágkorát a Horthy-korszak idején élte. Az önkéntességen alapuló ifjúságnevelő szervezet akkor, több mint 50000 aktív taggal és országos lefedettséggel büszkélkedhetett. Jellemzően a csapatok fenntartását gimnáziumok és reáliskolák vagy egy-egy vallási közösség: gyülekezetek, plébániák látták el. Ebből adódóan a magyar cserkészetbe leginkább a városi polgárság tagjai kapcsolódtak be, de az ipartanonc cserkészcsapatok sem voltak példanélküliek. Ezzel összefüggésben az MCSSZ jó kapcsolatot ápolt a történelmi egyházakkal és az állami támogatást – ezzel párhuzamosan befolyását – sem nélkülözte, így a két világháború közötti időszak egyik jellegzetes szerveztévé alakult. Politikai-társadalmi elismertségét jelzi, hogy fővédnöke Horthy Miklós kormányzó, főcserkésze Teleki Pál lett. Utóbbi, néhány év után a tiszteletbeli főcserkészi címet viselte, de haláláig meghatározó egyénisége lett a magyar cserkészetnek. Így érthető módon a korszak irredenta és revizionista szellemisége is hatott az MCSSZ tevékenyégére és programjára. Beszédes, hogy a szervezet külügyi vezetője a trianoni békeszerződés aláírásának idején így fogalmazott:

most a béke aláírása után a külföld felvilágosítása, a kulturfölény bizonyítása minden téren, a cserkészet terén is, a külföld megismerése és megértő barátok szerzése a világ minden táján, ez a mi leghatalmasabb békés fegyverünk, mellyel mi, az ifjúság, visszaszerezni segíthetünk területi épségünket.” (Magyar Cserkész, 1920. július 1. 5.)

Baden-Powell magyar cserkészek társaságában 1929-ben a III. világjamboree alkalmával. Mellette Temesi Győző, a magyar kontingens vezetője. (Fortepan 228184/Ábrahám Katalin és László)

Cserkészek a magyar érdekek szolgálatában

A mai viszonyokhoz képest az 1900-as évek első felében a nyaralás, kiváltképp a külföldi utazások sokkal inkább kiváltságnak számítottak. Mivel a magas költségeket tetézte, hogy az infrastruktúra állapota miatt sokkal hosszabb ideig tartott az utazás, csak kevesek engedhették meg maguknak az idegen országok felkeresését. A külföldi utazások lehetősége a cserkészeket is vonzották a mozgalomba, az MCSSZ alapvető érdeke volt ezeknek a lehetőségeknek az igénybevétele, de erre a korszak jellege is serkentően hatott. Korabeli nyelvhasználatnak megfelelően, a cserkészet volt az, aki a „kisantant szorító gyűrűjét megtörte”, és az 1920-as évek elejétől kezdve magyarok kisebb-nagyobb csoportjait juttatta el Európa különböző országaiba. Az utazások kultúrdiplomáciai jelentőséggel bírtak, mert lépten nyomon csökkenteni tudták az ország elszigeteltségének mértékét és alkalmanként a „magyar ügyet” – azaz a területi revízió kérdését – is képesek voltak tematizálni. A cserkészet egy kiterjedt nemzetközi hálózatot nyújtott a csekély erőforrással rendelkező Magyarország számára, így a külföldi megjelenések, táborokon és jamboreekon való részvétel prioritásként jelentek meg az ország vezetőinek és a külügyminisztérium szemében. Azért is bírt jelentőséggel a jamboreekon való (nagylétszámú) megjelenés, mert tartottak attól, hogy a csehszlovák, román és jugoszláv kontingensek esetleg ellenséges propagandát fejtenek ki Magyarországgal szemben, így ezt a veszélyt magyar fiúk részvételével kívánták ellensúlyozni.

A jamboree intézménye – azaz a világ cserkészeinek találkozója – a mozgalom alapítójának Baden-Powellnek elképzelése nyomán jött létre. Célja a különböző nemzetek közötti barátság kialakítása, hogy egymás megismerése által a világ békéje felé tegyenek határozott lépéseket. Az első jamboreera 1920-ban Londonban került sor 8000 cserkész részvételével, ahol az Olimpiai verseny és a világkiállítási hangulat volt az uralkodó. A vendéglátó ország központilag szervezett utazásokon keresztüli bemutatására ekkor még nem került sor, viszont a későbbiekben a jamboreek történetében fontos elemmé váltak a kirándulások. Az első világháború lezárását követően a béke témája különösen előtérbe került, annak ellenére, hogy a vesztes országok cserkészei nem lehettek jelen. Így 1920-ban a magyar cserkészet még nem képviseltette magát, viszont már ekkor a rendezvényre irányult a hazai cserkészvezetők figyelme, és keresték a következő világtalálkozóba való bekapcsolódás lehetőségét, melyben hazájuk szolgálatának lehetőségét is látták.

A második cserkész világtalálkozót 1924-ben Dániában tartották, Emerlundenben 4500 cserkész gyűlt össze. Ez volt az első jamboree ahová a magyar cserkészek kontingenst küldhettek és viszonylag nagy létszámot tudtak kiállítani. Akkor 33 nemzet képviselői voltak jelen, köztük 126 magyar cserkész. Ezzel sikerült az előkelő 7. helyet – Franciaországgal holtversenyben – elérni a kontingenslétszám rangsorában. Beszámolójukban büszkén jegyezték fel, hogy az utódállamok semekkora, vagy csupán néhány fős cserkészkülönítményt küldtek a nemzetközi találkozóra. Ezen a jamboreen – ahol a versenyek játszották a főbb szerepet – a magyar cserkészek sikerrel vettek részt, az USA és Anglia cserkészei után egészen a dobogó harmadik fokáig jutottak.

">

A nemzetközi szinten elért siker belföldön nagy hírnek számított, még a Filmhíradó is tájékoztatott a magyar fiatalok sikeréről

Sorban a harmadik jamboreet 1929-ben tartották meg Birkenheadban. Az egyéves csúszást azért eszközölték, hogy az olimpiával ne essen egybe a cserkész világtalálkozó. Ismét Anglia játszotta a házigazda szerepét, már nagyságrendileg 50000-en vertek tábort náluk az Arrowe parkban. Ekkor már 850 magyar cserkészt számlált a Hungária feliratos kontingens, mely a külföld felé mutatta az MCSSZ jól szervezettségét. A magyar cserkészek itt is jól szerepeltek, fegyelmezettségükkel jó benyomást tettek a résztvevő nemzetekre. Oldham városának bizottsága a magyar kontingenst ítélte a legjobbnak, melyért jutalmul, sajtóvisszhanggal kísérve, városukba is meghívták a magyar cserkészeket. Majd a tábor után a magyarok Lord Rothermere „a revízió nagy harcosának” vendégszeretetét élvezhették és Londonban a Szent István napot is megünnepelték, melyről szintén beszámolt a filmhíradó.

">

Magyarország mint jamboree házigazda

A IV. jamboree megrendezésének jogáért számos ország nyújtotta be igényét, köztük a legesélyesebb jelentkezők az Amerikai Egyesült Államok és Csehszlovákia voltak. Több minden eredményezte azt, hogy az 1931-es badeni cserkészkonferencia végül Magyarországot bízta meg a rendezéssel. Nemzetközi cserkészkörökben az MCSSZ-t kimondottan pozitívan ítélték meg, mert a korai jamboreekon kitűnő eredményeket értek el, de az 1926-os Nemzeti Megyeri Nagytábor jól szervezettségének is híre ment. A gazdasági világválság következményei lényegében kizárták a tengerentúli táborozás gondolatát, így kiesett az USA. Másrészről a csehszlovák cserkészek létszáma jóval alacsonyabb volt a magyar társaikhoz képest és a korábbi nemzetközi rendezvények tekintetében is kevésbé játszottak szerepet. Végül erős kártya volt még Telekiék kezében, hogy az MCSSZ a magyar kormánnyal közösen hívta meg a jamboreet.

Még Bethlen István miniszterelnöksége alatt és támogatásával történt a jamboree meghívásának előkészítése, aki azonban a badeni konferencia döntését követően a gazdasági válsággal összefüggésben hamar lemondott. Az MCSSZ Teleki Pál kérte fel táborparancsnoknak, amely kifejezés a cserkészzsargonban a főszervezői feladatok ellátására utalt. Míg a magyar kormány támogatását jelezvén kormánybiztosi kinevezést adott Telekinek a jamboree megvalósításához. Így a magyarországi jamboree megszervezésének legfőbb koordinátora maga Teleki Pál lett. Az ekkorra már tiszteletbeli főcserkész nemzeti ügyként fogta fel a jamboreet, ami – véleménye szerint – segíthetett az ország külföldi megítélésének javításában. E kinevezések és megbízások dacára azonban a volt miniszterelnök korántsem „one man show” -ként gondolt a több mint 26000 külföldi és hazai cserkész táborozásának megszervezésére. Ellenkezőleg: egész országra kiterjedő összefogást képzelt el, ahol az önkéntes cserkészvezetői munkán felül a társadalom is bekapcsolódik a megvalósításba. Ezt saját szavaival ekképpen fogalmazta meg az országos sajtó hasábjain:

Mert a Jamboree nem látványosság, nem szenzáció, hanem nemzeti feladat, amelynek végrehajtásában mindnyájan részt veszünk, a kormány, a törvényhatóságok, a cserkészek és – last not least – a társadalom.” (Pesti Napló, 1933. április 16. 55.)

Ezzel összefüggésben a táborparancsnokság tudatosan határozta meg a következő jelszót, amit az előkészületek alatt szisztematikusan mottóként hangoztattak:

Az egész ország jamboree.”

Annyi bizonyos, hogy a cserkésztársadalmat tekintve ez a szándék megvalósult, mert szinte minden cserkésztiszt vállalt valamilyen feladatot és a csapatok zöme Gödöllőn ott táborozott valamely altáborban. Emellett azok a cserkészek, akik otthonaikban maradtak, serényen kapcsolódtak be a külföldi cserkészek vidéki fogadásába. Teleki a munka koordinálásában elsősorban helyettesére Sík Sándorra támaszkodhatott, aki a szövetség korábbi elnökeként az 1926-os Nagytábor főszervezésében szerzett fontos tapasztalatokat. Mellette az addigra már alapos táborszervezési jártassággal bíró kisbarnaki Farkas Ferenccel – a későbbi főcserkésszel – mint a jamboree vezérkari főnökével osztotta meg a szervezés terheit. Emellett a Cserkész Nagytanács mintájára felállították az ún. Jamboree Tanácsot is, és bár az itteni tagok nem az aktív szervezőmunkát végezték, de társadalmi befolyással bíró egyének gyűjtőhelyeként tekintélyükkel segítették a vidéki Magyarország aktivizálódását.

A jamboree előkészítése 1931-től két éven keresztül zajlott. Számos feladat jelentkezett, melyek megoldására a tábor szervezői 15 szakcsoport állított fel és működtetett. Konkrétan ezek a következőek voltak: Gazdasági csoport, Külügyi csoport, Műszaki csoport, Sajtó csoport, Tábori újság, Fényképész csoport, Szórakozási csoport, Kirándulási csoport, Vizi csoport, Budapest csoport, Magyar cserkészfeladatok, Szállításvezető, Híradásvezető, Vezető orvos és Vezető lelkész. A külföldről érkező nemzetekkel alapvetően levelezés formájában tartották a kapcsolatot, különböző nyelveken tájékoztató körleveleket is kiküldtek. Ebbe a munkába a magyar külügy szervei és hivatásos tagjai is bekapcsolódtak. Úgy látták jónak, ha az ország megcsonkításának témáját nem hangoztatják a táborozás során és erre a Cserkészmozgalom Világszervezete is felszólította a szervezőket.

Az 1933-as jamboreen résztvevő nemzetek zászlói a Jamboree Zsebkönyv mellékleteként.

Világtábor Gödöllőn, Budapesten és vidéken

Az MCSSZ vezetősége már a badeni konferencia idején eldöntötte, hogy ha megnyerik a rendezés jogát, akkor Gödöllő adja majd a táborhelyszínt. Felmerült még Tata és a Balaton környéke is, de végül a főváros közeli, kastélyparkkal rendelkező Gödöllőre esett a választás. A tábor központi helyszínét ez a város adta, a táborozók itt töltötték idejük legnagyobb hányadát az augusztus első két hetében megrendezett világtalálkozón. A főváros presztízs és idegenforgalmi érdekeit sértette – legalábbis egyes interpretációk szerint – Gödöllő állandó emlegetése. De még a sajtóban is felmerültek ezzel kapcsolatban kritikus hangok, ám a külföldi magyarság részéről is érkeztek visszajelzések: javasolták Gödöllő helyett, avagy mellett a külföld számára jobban ismert Budapest emlegetését. Ezért válik érthetővé az az elsőnek meglepőnek tűnő jelenség, miszerint a korabeli kiadványokban inkább a Budapest-Gödöllő táborhelyszín szerepelt. De a táborparancsnokság fejlécében is ez állt:

IV. Nemzetközi Cserkészvilágtáborozás – Jamboree Budapest – Gödöllő”.

">

Életképek a gödöllői jamboreeról

A Gödöllő-Budapest vita ellenére már korán megfogalmazódott az ország, annak lehetőleg minél komplexebb és minden tájegységre kiterjedő bemutatásának igénye. Habár elsősorban a jamboree programja valóban Gödöllőre és Budapestre fókuszált, felmerült szempontként az ország további településeinek és régióinak bekapcsolása is, hogy a külföldi résztvevőkre a lehető legjobb benyomást lehessen gyakorolni. A program szervezői így nyilatkoztak:

Azt akarjuk, hogy az egész ország Jamboree legyen. Nemcsak azok vesznek részt benne, akik ott lesznek Gödöllőn, hanem minden magyar cserkész szerte az országban. A külföldiek kirándulásaikon eljutnak az ország minden részére mindenegyes magyar cserkésznek készen kell lennie a külföldi cserkészek fogadtatására.” (Jamboree Album 1933, 18)

A magyar vidék bemutatása a gyakorlatban úgy valósult meg, hogy a nemzetközi rendezvény keretében augusztus 4–12. között összesen 16 vidéki helyszínre utaztatták a külföldi cserkészek csoportjait. Ilyen kirándulási helyszínek voltak Balatonföldvár, Balatonfüred, Debrecen, Eger, Esztergom, Győr, Kecskemét, Miskolc, Pannonhalma, Pécs, Salgótarján, Sopron, Szeged, Tata, Veszprém és Visegrád. E felsorolás az utazási desztinációk főbb települését jelzik, ám emellett többnyire a környék néhány nevezetessége is bemutatásra kerülhetett, Kecskemét viszonylatában Bugacot, Balatonföldvár esetében Tihanyt, Miskolc vonatkozásában Lillafüredet és a debreceni kirándulás alkalmával Hortobágyot is érintették.

Az 1933-as jamboree néhány résztvevője, ingükön a Fehér Szarvas – Csodaszarvas felvarróval, mely a tábor szimbólumát adta. (Fortepan)

Külföldiek megélése és véleménye a gödöllői jamboreeról

Az 1933-as jamboree táborozási létszáma 26000 fő körül mozgott és több mint 40 nemzet fiai táboroztak együtt. Egyébként a több mint 300000 civil látogató között külföldi és magyar lánycserkészek is meglátogatták a tábort. A távolabbi országokból érkezőket eltérő bőrszínük, szokásaik miatt a látogatók részéről többször érte inzultus. Többek között egyesek a keletieket kigúnyolták és megbámulták, míg a skótok szoknyáinak felemelgetésére is akadt példa. Mindezek ellenére a résztvevők többségében elégedettek voltak a vendéglátással, a szervezéssel és a tábor programjával. A tábor központjában irredenta jelenetekre csak elvétve került sor, a helyzet azonban változott a fővárosi és vidéki kirándulások alkalmával, ahol számos esetben játszódott le olyan irredenta jelenet, mely jogosan sérthette a csehszlovák, román és jugoszláv résztvevők érzelmeit. Rendszerint az irredenta Magyar Hiszekegy imádkozása, a feldarabolt Nagymagyarország képeinek alkalmazása és az üdvözlő beszédekben fel-fel bukkanó revizionista frázisok ütötték ki a biztosítékot. Ami a külföldi cserkészszövetségek hivatalos véleményét illeti, a jamboree lezárását követően a Táborparancsnoksághoz rengeteg levél érkezett be, melynek magyar nyelvű fordítását is elkészítették, hogy a Magyar Cserkészben közöljenek belőle részleteket. Az észt, a litván, a görög, a spanyol, a lengyel, az osztrák, a belga, a francia, az indiai és az angol delegátusok és kontingensvezetők, a cserkész eszperantisták vezetője, de még maga Baden-Powell is elismerték az óriási szervezési teljesítményt és a magyar vendégszeretetet. Az angol és a francia diplomácia tagjai is elismerően nyilatkoztak a jamboreeról, kiemelve: az irredenta propagandát szinte alig lehetett tapasztalni. Jellemző, hogy a kisantant országok részéről nem érkeztek ilyen megerősítő nyilatkozatok, hallgatásuk jelezte: a jamboree nem oldotta fel a nemzetek közötti ellentéteket és feszültséget.

Táborozók és látogatók a gödöllői jamboreen. (Fortepan)

Összegzés

Az 1933-as gödöllői cserkész világtalálkozó megrendezése az egyik legnagyobb kultúrdiplomáciai teljesítménye a Horthy-korszaknak. E Magyarország vendéglátta jamboreehoz egyedül az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszus mérhető, hiszen mindkét esemény alkalmával a „világ szeme” az országon függött, szerte a világon sajtócikkek ezrei jelentek meg a programot vendéglátó magyarokról. A cserkészek a jamboree vendégül látásának érdekében egy évtizedes tudatos építkezést hajtottak végre, minden jelentős külföldi cserkésztalálkozón képviseltették magukat és aktív kapcsolatot tartottak fent Európa országainak cserkészetével. A magyar cserkészfiúk és vezetőik teljesítménye juttatta e kis országot odáig, hogy egy innovatív és a korban egyedülálló világrendezvényt láthasson vendégül. A jamboree növelte a magyarság és az ország ismertségét, a többezer külföldi résztvevők zöme jó élményekkel, számos ajándékkal, barátokkal és levelezőpartnerekkel távozott. Nem volt ritka, hogy a táborból hazatérve előadásokat tartottak és kiállításokat rendeztek tapasztalataikról. Az MCSSZ külügyi, kultúrdiplomáciai jellegű tevékenysége az 1933-as csúcspontot követően sem szűnt meg. Nem csupán a második világháború előtti utolsó, 1937-es hollandiai jamboreera állítottak ki delegációt, hanem számos nemzetközi táborozáson vettek részt. Ha a revízió nem is valósult meg a korai jamboreekon való részvétel, a IV. cserkészvilágtalálkozó vendéglátása által és a magyar cserkészek külföldi útjai miatt, azonban a cserkészek külügyi szolgálata mindenképpen hozzájárult egy pozitívabb magyarságkép kialakulásához.

Várdai Levente

Ha érdekel a téma, ajánljuk Kosztolányi Tímea korábbi cikkét is a gödöllői cserkész világtáborról:

A IV. Cserkész Világjamboree Gödöllőn

Felhasznált irodalom:

Bakay Kornél: Ragyogj, cserkészliliom! Budapest, 1989.

Gergely Ferenc: Cserkész világtábor Magyarországon (Gödöllő, 1933). Századok 1981. 6. sz. 1218–1243.

Halász Iván: Diplomácia, Emancipáció, Kultúra. Budapest, 2022.

Nagy Zsolt: Great Expectations and Interwar Realities, Hungarian Cultural Diplomacy, 1918–1941. Budapest-New York, 2017.

Tabajdi Gábor–Szigeti László (szerk.): Magyar Cserkészélet (1910–1948). Budapest, 2020. 

Várdai Levente: Az 1933-as cserkész jamboree pécsi kirándulásának előkészítése a Janus Pannonius Múzeum forrásai alapján. Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 55. 2022. 175–182.

Várdai Levente: Miskolci kitűző a gödöllői cserkész világtalálkozóról Pécsett, Pécsi Dénár A Baranyai Éremgyűjtők Híradója. 240. 2021. július 1. 6–7.

Ezt olvastad?

A valaha készült talán leghitelesebb történelmi sorozat. Ezzel az egy mondattal jellemezhető legjobban a 2001-ben az HBO által bemutatott Az
Támogasson minket