Bárdok elektromos gitárral – A heavy metal és a mitológiák találkozása

Mi az a heavy metal?

A „heavy metal” kifejezéssel találkozva igen sokak számára a mai napig inkább negatív felhangú érzések és gondolatok kerülnek előtérbe. Ennek alapja a különféle évtizedes félreértések és marginális de extrém kilengések média általi felkapása, gondoljunk akár csak a Marilyn Manson személye körüli hírekre és vádakra az elmúlt fél évből. Ha azonban egy kicsit jobban megkapargatjuk a metal és szubkultúrája felszínét, akkor igen hamar kiviláglik, hogy egy jóval sokszínűbb, és sok esetben az átlagos popkulturális termékekhez képest több értéket tartalmazó világgal van dolgunk.

Maga a műfaj eredete egészen az 1960-as, ’70-es évek fordulójáig nyúlik vissza. Szülőföldje Anglia, Birmingham városa, ahol az első, már heavy metalként jegyzett zenekar, a Black Sabbath kezdte meg működését. Eredetileg a metalt kora gitáralapú könnyűzenei műfajainak afféle szintézise és újraértelmezése jellemezte, hiszen zenei alapjait a blues, a heavy rock, a pszichedelikus és a progresszív rock adja, azoknak jóval mélyebbre hangolt és sokkal erősebb torzított hangzást követő változataként. Újszerűségét az is alátámasztja, hogy nem kora brit könnyűzenei fővárosában, vagyis Liverpoolban jött létre, hanem egy, ebben az értelemben marginális, hanyatló ipari városban. Maga az agresszív hangzás is ide köthető, hiszen Birmingham a ’60-as években a háború utáni válság által erősen sújtott vidéken, az úgynevezett Midlandsen fekszik, így a munkanélküliség és az az által gerjesztett kilátástalanság, valamint frusztráció egyenes lecsapódását láthatjuk meg a heavy metalban.

Ennek megfelelően gyári munkások és gyermekeik kezdik meg a műfaj kialakítását, nem véletlen tehát, hogy a leghíresebb korai bandák, mint a fent említett Black Sabbath vagy a Judas Priest is itt kezdte meg karrierje építését. Az agresszív hangzást társadalmi és politikai problémák tematizálása kísérte, sok esetben az éppen a ’60-as évek végén kialakuló ellenkultúra és a New Age mozgalom által felszínre hozott okkult és pogány motívumok beemelésével egyetemben. A spiritualitás és a múlt kutatása, romantizálása ennek megfelelően a heavy metallal egyidős.

A ’70-es években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő műfaj a ’80-as években a punk mozgalommal való találkozás után indult el a fragmentálódás útján, új helyi alműfajokat kialakítva. A teljesség igénye nélkül megjelent például a kaliforniai Bay Area thrash metal (pl. Metallica, Slayer), a teuton thrash metal (Kreator, Destruction, Sodom), a floridai (Death, Obituary) és a svéd death metal (Entombed, Dismember), a black metal első (Venom, Bathory, Mercyful Fate, Celtic Frost) és második, norvég hulláma (Mayhem, Burzum, Emperor, Immortal). Az egyre szélsőségesebb zenei megoldásokat alkalmazó alműfajokat összefoglaló néven „extrém metalnak” hívjuk. Ezek a zenekarok folytatták a szélsőséges szövegi tematikát, így a horrorfilmek világa, a sátánizmus (akár meggyőződéses akár csak a polgárpukkasztás kedvéért űzött változatában), de a háborúk rémségei, a társadalmi egyenlőtlenségek és végül, de nem utolsó sorban a mitológiák világa is begyűrűzött a sokszor nehezen befogadható zenék szövegei közé.

Kim Bendix Petersen, a Mercyful Fate együttes frontembere. Forrás: Wikimedia Commons

A metal zene viszonya a valláshoz és a mitológiákhoz

A fentiekben már bőven utaltam rá, hogy a különféle vallási és/vagy spirituális témák a heavy metal fejlődésének kezdetétől fogva jelen vannak. Mielőtt rátérnék ennek történetére, érdemes elidőznünk a „miért?” kérdésénél néhány sor erejéig. A második világháború után, elsősorban a nyugati világban lezajló társadalmi és szellemi folyamatok világosan nyomot hagynak a könnyűzenén és így a heavy metalon is. A holokauszt okozta sokk és kiábrándultság, valamint a párhuzamosan előre haladó szekularizáció kiegészítve a rohamosan fejlődő telekommunikációval együtt teret nyitott a kereszténységen kívüli vallások számára Nyugaton. Ehhez kapcsolódóan a The Beatles indiai kalandja, a vietnámi háború és a hippi mozgalmak, valamint a ’68-as európai diáklázadások egyre bővebben az alternatív világszemléletek keresése felé irányították a köztudatot.

A kortárs társadalom berendezkedésével elégedetlen és azt elutasító keményebb zenei műfajok, így a heavy metal is természetes szövetségest találhatott a New Age és az újpogány mozgalmak gondolkodásában, amelyek szintén igyekeztek koruk világát és értékeit meghaladni, sok esetben a romantizált múltban rálelni valamiféle tisztább, eredeti erkölcsre. A kereszténységgel és az egyéb intézményesített vallásokkal szemben tehát a heavy és extrém metal határozottan bizalmatlan. Ez a bizalmatlanság tetten érhető egyrészt a keresztény értékek és igazságok tudatos kiforgatásában (a közbeszéd ezt a tendenciát következetesen és határozottan félreértetten már sátánizmusként nevezi meg), másrészt a pogány mitológiák újra- és tovább-írásában.

A Metallica koncetrje Moszkvában, 1991-ben. Forrás: YouTube

A két irányzat nem történetileg követi egymást, hanem párhuzamosan jelen van a mai napig. Ha a Black Sabbath korai szövegeit (pl. a zenekar nevét viselő dal) vagy a Slayer kereszténységet ostorozó dalait vesszük górcső alá, inkább afféle retorikai játékkal találkozunk, amelyek az okkultizmust valamiféle érdekes, inspiratív témaként járják körül és nem a zenészek személyes meggyőződését tárják elénk. Ennek ellenpéldája a dán Mercyful Fate lehet, amelynek frontembere, a King Diamond művésznéven ismert Kim Bendix Petersen azonban a LaVey féle Sátán Egyházának a tagja, így zenekara dalszövegeiben bővebben jelennek meg saját világlátásának elemei. E néhány példa azért fontos számunkra, hogy bemutassuk, a metal versus kereszténység kérdésében is többféle motívummal találkozhatunk a háttérben, amely a mitológiai kérdésekhez közelebb érve még összetettebb rendszert fog mutatni.

Az első dedikáltan mitológiai jellegű zenekarért szintén a ’80-as évekbe kell visszalátogatnunk. A svéd Bathory, amely nevét a Báthory Erzsébet nevét körüllengő véres legendák miatt kapta korai sátánista érdeklődése után nemzete folklórja és múltja felé fordult. Az 1988-as Blood Fire Death album tekinthető az első viking metal lemeznek, ezzel nem csak egy új műfajt megalapozva de egy egészen újszerű viking romantikát is útjára indítva. Természetesen nem a Bathory vívmánya a vikinges témák feldolgozása – korábban a Led Zeppelin és az amerikai Manowar zenekar esetében is találunk hasonló utalásokat – de ennyire koncepciózusan, ráadásul Skandináviából kiindulva nem találunk rá példát a nevezett ’88-as lemez megjelenése előtt. A Blood Fire Death ráadásul nemcsak tematikájával, de lemezborítójával is trendeknek nyitott utat a lemez, ugyanis egy 19. századi norvég festő, Peter Nicolai Arbo Asgårdsreien című festményét adaptálja, amely a skandináv viking-romantika egyik kiemelkedő alkotása.

Peter Nicolai Arbo Asgårdsreien (Odin vadászata) című festménye és a Bathory Blood Fire Death című albumának borítója. Forrás: Wikimedia Commons

Mitologikus metal: alapvonalak és néhány példa

Mivel a mitológiákkal átitatott metal zene világa olyannyira széles, hogy képtelenség volna akár csak egy kötetnyi terjedelemben is áttekinteni, így a kezdeti lépések és jegyek bemutatása után néhány példán keresztül szeretném az Olvasót bevezetni e szövevényes és izgalmas világba.

Könnyedén kijelenthető, hogy ahány kultúra létezik ma a világon, annyiféle múltidéző, úgymond mitologikus metal alműfajjal találkozhatunk. A palettát ékesítik a viking és kelta hagyományokat ápoló zenekaroktól kezdve, az indiai védikus anyagokkal foglalkozókon át egészen a közép-amerikai prekolumbián kultúrákat megidéző bandákig tulajdonképpen minden. Ez persze nem jelenti azt, hogy minden e tematikához tartozó zenekar ugyanolyan mélységben és részletességgel merül el választott civilizációjában, így öt szintet és/vagy mélységet különíthetünk el: 1) egy mitikus téma a zenekar névválasztásához ad inspiráció; 2) egy mitikus téma egy album címéhez ad inspirációt; 3) dalok, vagy egész albumok, amelyek mitikus témákat dolgoznak fel; 4) mítoszok eredeti vagy fordításokon alapuló idézetei jelennek meg a dalszövegekben; 5) mitológiai rituális díszletek jelennek meg az adott zenekar koncertjein.

Emellett természetesen az sem mindegy, milyen céllal vagy milyen felhanggal dolgoz fel egy zenekar mitológiai témákat. Eddigi kutatásaim alapján léteznek 1) keresztény- és/vagy vallásellenes feldolgozások; 2) mítoszokat a bárdok és a szkáldok hagyományához hasonlóan újra elmondó dalok; 3) egyes mítoszokat újraíró, narratívájukat sajátos okok miatt átdolgozó tételek; 4) ókori történeteknek aktuális jelentést tulajdonító szövegek.

Ha pedig a fenti kategóriák sokasága nem volna elég, akkor még a feldolgozott mítoszok között is hét nagyobb témát lehetséges elkülöníteni: 1) adott isten alakját megragadó mítoszok; 2) harcot és hősiességet előtérbe helyező mítoszok; 3) teremtéstörténetek; 4) az isteni hatalom ellen lázadó alakok történetei; 5) a halál és a túlvilág(ok) mítoszai; 6) világvége mítoszok; 7) románcokat és tragédiákat felölelő mítoszok.

Az Amon Amarth együttes koncetrje – a színpadképben klasszikusan a vikingekhez kapcsolódó grafikák jelennek meg. Forrás: Wikimedia Commons

A továbbiakban  néhány példát idéznék fel ezen kategóriák illusztrálására – továbbra is a teljesség igénye nélkül.

A svéd Amon Amarth egyike a kortárs viking metal zászlóshajóinak. A zenekar az első felsorolás 5. típusába tartozik, egész karrierjük a viking mitológia feldolgozásáról szól, koncertjeiken pedig gyakorta megjelennek mitológiai díszletek. 2011-es Destroyer of the Universe című daluk a skandináv világvége történet, vagyis a Ragnarök egy epizódját zenésíti meg, és mondja el újra, amely során Surtr a tűzóriás és Freyr isten párbajoznak egymással.

Az eredetileg izraeli, ma Hollandiában székelő Melechesh az úgymond „asszíriológus black metal” műfajának meghonosítója, 2006-os Rebirth of the Nemesis dalában a babiloni teremtésmítosz, az Enuma Elis újraírt változatát adja elénk, amelyben az isteni hatalmat végül a mítosz antihőse, Tiamat dönti meg. Látható e példán keresztül is, hogy a fent felsorolt kategóriát között átjárások is lehetségesek, hiszen itt egy teremtésmítosz aktualizálásával találkozunk, amely azonban új értelmében már az isteni hatalom elleni lázadás mítoszává válik.

A teljes paletta – szerintem – egyik legizgalmasabb példája a szintén izraeli Orphaned Land 2004-es koncertlemeze. a Mabool – Story of the Three Sons of Seven a bibliai vízözöntörténetet mondja el újra, azonban főhőse nem Noé, hanem három másik hős, akik a három Ábrahám-vallás (judaizmus, kereszténység, iszlám) ”képviselői”, így a vízözön történet aktualizált értelme szerint a három vallásnak közös erővel kell az őket elválasztó erőkön felülemelkedni, ezzel elhárítva egy újabb kataklizmát.

Zárópéldaként a német Nargaroth igen különleges dalát szeretném ide citálni, amely a görög mitológia egyik legismertebb történetét, Prométheusz mítoszát alakítja át. A szöveg beszélője maga a titán, aki állandó szenvedésébe belefáradva öngyilkosságra készül – a dal címe is erre utal: Abschiedbrief des Prometheus (Prométheusz búcsúlevele).

Összegzés

A fenti bekezdésekben megkíséreltem alapszintű bevezetést nyújtani a mitologikus metal világába. A metal zene iránt érdeklődők joggal kérhetnék számon, hogy miért nem esett szó több zenekarról, vagy miért maradtak ki fontos alzsánerek, mint például a pagan vagy a folk metal, a doom vagy a gothic metal, amelyek szintén fontos elemei lehetnének egy ilyesfajta tárgyalásnak, azonban a célom az volt, hogy kedvet csináljak az érdeklődő Olvasók számára a metal ilyetén önálló feldolgozására, leginkább valamiféle iránytűt adva ehhez. Annyit azt hiszem a metal zenéhez kevésbé közel állók számára is sikerült megmutatnom, hogy e kemény zenei műfajhoz kapcsolódó felszínes sztereotípiák a felszín megkaparása után könnyedén eloszlathatóak, és látható, hogy a metal és szubkultúrája sok szálon kötődik a múlt magaskultúráihoz.

Fejes János

Ezt olvastad?

Hogyan lesz valaki vallástörténészből metálkutató? Hogyan lehet foglalkozni a metálzenével történészként? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekről beszélgetett a TheHistoryGeek YouTube-csatorna elBeszélő podcastjának
Támogasson minket