Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban

2024. március 5-én került bemutatásra a Novák Ádám szerkesztette Erdélyi pénzek a Déri Múzeumban című katalógus Budapesten, a Magyar Numizmatikai Társulat székhelyén. A kötetet Dr. Kenyeres István c. egyetemi tanár, a Budapest Főváros Levéltára főigazgatója ismertette. Jelen írás az ott elhangzott beszédének szerkesztett verziója.

A kötet borítója

A kötet bemutatására vonatkozó felkérés kissé váratlanul ért, annak ellenére, hogy többször is közreműködtem szekcióelnökként a Kálnoky-Gyöngyössy Márton által szervezett Fiatal Numizmaták Konferenciáin. Nem vagyok ugyanis numizmata, bár kora újkori gazdaságtörténettel foglalkozó történészként, szívesen veszem kézbe, és gyakran forgatok numizmatikai munkákat, legyen szó Huszár Lajos, Gyöngyössy Márton vagy mások munkáiról, mivel nagyon sokat tanulok ezekből az írásokból. Történészként is mindig érdekelt, hogy az iratokban szereplő pénzösszegek mögött a valóságban milyen pénzforgalom zajlott, mivel fizettek a végváriaknak, a harmincadosoknak, a dikátoroknak, milyen pénzen cseréltek gazdát a városok heti vagy éves vásárain az áruk, a távolsági kereskedelmet milyen pénzekkel bonyolították le a valóságban. Sokat segítettek kutatásaim során az éremleleteket feldolgozó tanulmányok is.

A rendezvény házigazdája Pallos Lajos,
a Magyar Numizmatikai Társaság elnöke volt
(Fotó: Árvai Tünde)

Talán magam is szolgálhattam néhány adalékkal a numizmata kollégáknak pénzügyigazgatási munkáimban, legyen szó a végvárrendszer vagy a tizenötéves háború finanszírozásáról, az uradalmak pénzforgalmáról, vagy a városi jövedelemgazdálkodásról. Jelen kötet Déri Frigyes iparmágnás, a debreceni múzeum megteremtőjének erdélyi pénzgyűjteményének a szakszerű feldolgozása és katalógusban közlése. Ez a gyűjtemény a legjelentősebb erdélyi pénzkollekció a Kárpát-medencében, így önálló katalógusban történő feldolgozása több mint indokolt volt.

A kötet bevezető tanulmányát Gyöngyössy Márton jegyzi. A bevezető nem elsősorban a Déri gyűjteményre koncentrál, hanem hiánypótló módon a 18. századtól a 20. század elejéig létrejövő jelentősebb hazai numizmatikai köz– és magángyűjtemények történetét foglalja össze:  a bécsi császári éremgyűjteményétől kezdve a legrégibb hazai éremgyűjtemény a nagyszombati jezsuita kollégium gyűjteményéből kialakított egyetemi éremtár történetén át a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtáráig. Tanulmányában a főúri éremgyűjtésről nyújt áttekintést a 18. században élő Radvánszky Jánostól kezdve, Viczay Mihályon, Festetics Pálon, Samuel Brukenthalon, Ráday Gedeonon át Andrássy Lipótig, majd az egyik legjelentősebb gyűjtőig, Széchényi Ferenc grófig. Ezek a főnemesek a 18. századi hazai éremgyűjtés megalapozói voltak. A 19. századi gyűjtők közül Jankovich Miklós volt a legnagyobb hatású, neki köszönhetünk számos igen értékes kézirattári, könyvtári és levéltári anyag fennmaradását is, ezek ma az Országos Széchenyi Könyvtárban és a Magyar Nemzeti Múzeumban találhatók,  a levéltári anyag döntő része pedig az Országos Levéltárba került. Jómagam is sokat köszönhetek Jankovicsnak, mivel az általa a selejtezésekből megmentett, ezekből felvásárolt kamarai iratanyagok nélkül nem nagyon tudtam volna megírni a disszertációmat és mai kutatásaimat is nagy mértékben elősegítik a gyűjtései. Éremgyűjteménye ugyanilyen meghatározónak bizonyult. Az utolsó jelentős 19. századi műgyűjtő Dessewffy Miklós gróf kelta pénzeket is tartalmazó gyűjteményével zárul a főúri gyűjtők bemutatása.


Kenyeres István (Fotó: Árvai Tünde)

A következő fejezet az éremgyűjtő polgárokat és egyháziakat mutatja be. Kezdve a debreceni gyógyszerész Kazay Sámuellel, folytatva Klimó György pécsi püspökkel és mások között éppen Déri Frigyessel zárva. A selyemgyáros idézem: „a századfordulós műgyűjtők talán legnagyobbika” volt. Kitűnő ízléssel rendelkezett és megfelelő pénzügyi tudással a gyűjteményei gyarapítására. Ő volt az, aki Debrecen kulturális szerepére tekintettel adományozta gyűjteményeit a cívisvárosnak. A numizmatikai gyűjteménye 3273 darabból állt, ennek harmada aranyveret. Déri a magyar és az erdélyi éremverés legszebb darabjainak gyűjtésére koncentrált, Gyöngyössy Márton megállapítja, hogy „tudományos szempontból mindenképpen helyes az az állítás, hogy a gyűjtemény saját gyűjtőkörében a Nemzeti Múzeum és a bécsi Éremtár anyagával vetekszik”. Déri elsősorban értékpénzeket gyűjtött, az aprópénzek gyűjtésére nem koncentrált, de a gyűjtemény így igen értékes.

 

Gyöngyössy ezt követően végig veszi a köz– és magángyűjteményi szerzeményezés módozatait a vételtől, a cserén, az árverésen történő beszerzésen át az ajándékozásig. Tanulmányát a pannonhalmi apátság éremgyűjteményének majd a református – köztük a nagyenyedi, a debreceni és a pápai – kollégiumi gyűjtemények bemutatása követi. Így jutunk el a MNM Éremtárának szakszerű bemutatásáig. Úgy vélem ez a bevezető tanulmány nagyon fontos munka, később is sokszor fognak rá hivatkozni, a gyűjtés története nélkül ugyanis egy gyűjtemény kontextusa sem értelmezhető: miért, hogyan jöttek létre, miért éppen ezek az érmék alkotják, és melyek azok, amelyek ebből hiányoznak. A gyűjtő motivációi, lehetőségei is sok adalékot nyújtanak a fennmaradt gyűjtemények értelmezéséhez.

 

A katalógusban a gyűjtemény közlése Szapolyai Jánossal indul, aki ugyan nem volt erdélyi fejedelem, de jelentős szerepe volt az önálló fejedelemség létrejöttében és a gyűjteményben akadt erdélyi verete is. A kötet ezt követően valamennyi erdélyi fejedelemtől tartalmaz vereteket, ez alól csupán Báthory András, Rhédey Ferenc és Székely Mózes a kivétel. Bár nem egészen, hiszen a kötet tartalmaz Báthory Andrástól és Székely Mózestől hamis vereteket, mindkettő Karl Wilhelm Becker 18. századi (1771–1830) kiváló érmeszakértő és még kiválóbb hamisító munkája, az előbbi aranypénz, de nem a Déri gyűjteményből (86. o.) az utóbbi féltallér súlyú ezüstveret (90. o.) – igaz, utóbbi kapcsán felmerült, hogy lehet, hogy mégis eredeti.

Feliratos arany gyűrű (Forrás: A kötet 70. oldala)

Minden fejezet előtt Papp Klára debreceni professzor asszonytól, a kora újkortörténet egyik legkiválóbb hazai tudósától kapunk rövid, de kiváló áttekintést az adott fejedelemről, kormányzóról, uralkodóról, vagy éppen pénzt kibocsátó városról. Ez utóbbiak közül Brassó és Nagyszeben veretei kerültek be. Összesen 28 kibocsátóról olvashatunk. Papp Klára a fejedelmeknél, uralkodóknál sokszor kitér azok Debrecennel kapcsolatos politikájára is, így, ha valaki csak ezeket a részeket olvassa át, akkor kap egyfajta erdélyi történeti gyorstalpalót, amelybe sikeresen beleágyazva Debrecen történetének egy olvasatát is megkapja: az uralkodó és város viszonyrendszerének alakulását a fejedelemség létrejöttétől a török kiűzéséig. A kötetben az Erdélyt a 16. század közepén, majd a 16-17. század fordulóján ideiglenesen birtokló Habsburg uralkodók erdélyi veretei is bekerültek. 1690, azaz a Diploma Leopoldinum kibocsátása után a Habsburg Birodalom részét alkotó Erdélyi Nagyfejedelemség uralkodóinak – I. Lipót, I. József, III. Károly és Mária Terézia – erdélyi veretei is bemutatásra kerülnek. II. József azonban már kimaradt, révén ő volt az, aki beszüntette az önálló erdélyi pénzverést.

Nagyon jó ötletnek tartom, hogy az egyes fejezetek elején az adott fejedelemhez kapcsolódóan a múzeum gyűjteményéből származó tárgyak és iratok fotói szerepelnek, ezek között vannak valóban unikálisak is, mint pl. Fráter György Kolozsvárnak írt 1550. évi levele (36. o.) vagy Báthory István fejedelem 1575. évi levele vagy az a gyönyörű 16. századi huszárpajzs (64. o.), és a kismajsai református templom feltárásakor előkerült gyönyörű feliratos arany női gyűrű (70. o.), végül a Rákóczi-szabadságharc idejéből fennmaradt hadi pénztárláda (196. o.). Ezek az iratok, tárgyak közelebb hozzák a korszak anyagi kultúráját, a kötetben szereplő fejedelmeket, hiszen láthatjuk aláírásukat, iratokon lévő pecsétjeiket is.

A kötet 103. oldala

A bevezetők után következik a katalógus érdemi része, a különböző veretek szakszerű bemutatása: kibocsátónként csökkenő címlet szerint, azon belül verdeként és kronológiai sorrendben következnek. Valamennyi éremnél megtaláljuk a kibocsátási helyet (várost), évszámot, a verdejegyet és mesterjegyet, esetenként annak feloldását, valamint a súlyra és átmérőre vonatkozó adatokat, a leltári számokat és a korábbi katalógus-közlések adatait. Valamennyi érem színesben kerül közlésre, egy egyazegy méretarányú képpel, amely jelzi az adott veret valós átmérő adatát mm-ben és mellette szerepel nagyított kép, amely minden esetben jó olvasható, értelmezhető, látható. Az érmék feliratai nem kerülnek közlésre, csak minden kibocsátó egy kiválasztott veretének kerül sorra a közlése, az éremfelirat, annak latin nyelvű teljes átírása, majd fordítása. Ez a katalógus már minden ízében a 21. század terméke: összesen hét éremnél találunk QR-kódokat, ezeket beolvasva megnézhetjük az adott érme 3D–modelljét is. Több érem esetében közlik az ATOMKI Örökségtudományi Laboratórium által végzett roncsolásmentes anyagösszetétel-vizsgálatok eredményeit is.

Báthory István említett, 1575. évi levele (Forrás: a kötet 60. oldala)

A kötet nagyon szép kiállítású, a fotók minősége is elsőrangú. Olyan katalógus került ki a Déri Múzeumból, amely sok segítséget nyújt majd nemcsak a numizmatikai szakembereknek, hanem történészeknek, művészettörténészeknek, de alkalmas az egyetemi vagy középiskolai oktatásban való felhasználásra. Minden érdeklődőnek élményt nyújthat. Végül a bevezető utolsó gondolataira térnék ki, arra miszerint a történészi feldolgozások idővel elavulnak, míg a történeti forrásközlések és katalógusok nem nagyon, ezzel maximálisan egyet lehet érteni. Tudományos szempontból éppen az olyan munkákra van szükség, mint ez a katalógus. Biztos vagyok benne, hogy ez a munka is „ércnél maradandóbb” lesz. Gratulálok a szerzőknek, szerkesztőknek és mindenkinek, akik részt vettek e hiánypótló és nagyszerű kiállítású kötet létrehozásában.

Kenyeres István

Ezt olvastad?

2024. június 20. és 22. között Brnoban rendezték a Central European Workshops (CEW) konferenciáját.  A rendezvény idén a Central Europe
Támogasson minket