Solymossy Sándor, a néprajz első rendes tanára

Oszd meg másokkal is:

Portré

Solymossy Sándor 1864. augusztus 28-án született tanár és folklorista. Már fiatal korában érdeklődni kezdett a néprajz iránt, élete nagy részét mégsem gyűjtőmunkával, hanem tanítással töltötte. Az ország első néprajzi tanszékének vezetőjeként egyszerre élhetett két szenvedélyének, míg a keze alatt a magyar néprajz olyan jelentős alakja nevelkedett fel, mint Bálint Sándor; és neki köszönhetően találkoztak a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjai, pl. Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Tomori Viola az európai és természeti népek kultúrájával.

solymossy sándor
Solymossy Sándor (Kép forrása: Magyar Néprajzi Lexikon)

Solymossy mindig szűkszavú volt a fiatalkorával kapcsolatban, de azt tudjuk, hogy már ekkoriban felkeltette a figyelmét magyar néphagyomány, így igyekezett kapcsolatot teremteni a vidék emberével, kinek fantáziája és lelki világa egy számára romlatlanabb világot tükrözött (Dömötör 1939, 184). Miután elvégezte a magyar-német szakot, kipróbálta magát nevelőként, és tanulmányi utakon vett részt Németországban, Olaszországban és a Balkánon (Dömötör 1939,1 84). Ekkor kezdett először kibontakozni mint író: ifjúsági novellákat, útleírásokat és történeti elbeszéléseket publikált és műfordítói munkát végzett (Nagy 2019, 30). Bár életműve során nem születtek tollából nagymonográfiák vagy könyvek, már a korai, a néprajz és az irodalomkutatás mezsgyéjén mozgó kutatásai is fontos alapul szolgáltak a magyar tudományosságnak, ami a néprajz terén ekkoriban még igen elmaradottnak számított a nyugati kutatásokhoz képest (Barna 2019, 13). Solymossy végül a doktori fokozatának megszerzése után találta meg a kutatási területét: munkáiban a magyar őstörténetre és hitvilágra, történeti folklórra fókuszált (Barna 2019, 13). A mesekutatás terén olyan párhuzamokat vont a belső-ázsiai népek és a magyarság mesekincse között, melyek felbolygatták a néprajz akkori alapjait. Olyan, mindenki által ismert szereplők,

mint a vasorrú bába, a sárkány és a fehérlófia kapcsolatait találta meg az ázsiai nomád népek meséinek körében (Dömötör 1939, 185).

Ezen kívül érdeklődéssel fordult a honfoglaló magyarság kutatásához, melyet a népmesék szimbólumrendszere és a népi hiedelemvilág segítségével igyekezett feltérképezni (Dömötör 1939, 185).

Solymossy munkásságának egyik legkiemelkedőbb szerepét viszonylag későn, 65 éves korában kapta meg, amikor a szegedi egyetem választása rá esett, mint az ország első néprajz tanszékének vezetője (Barna 2019, 11). Solymossy is jelezte székfoglalójában, hogy

eljött az ideje annak, hogy a néprajz is olyan figyelmet és törődést kapjon, mint a többi tudomány (Barna 2019, 11).

Aktív évei végéhez közeledve tudatában volt annak, hogy szegedi munkássága során nem csak a néprajz tudományos helyzetét kellett erősítenie, és oktatási kereteit kialakítania, hanem igyekezett utánpótlást is biztosítani tanítványai körében a tanszék számára (Barna 2019, 16). 1934-es nyugalomba vonulása után tanítványai és kutatótársai nagy elismeréssel méltatták munkásságát, egyszerre mint történelmi jelentőségű oktatásszervezőt, kiváló pedagógiai érzékű tanárt, és mély, komplex műveltségű kutatót (Barna 2019, 12).

solymossy sándor
Szegedi belvárosi utcakép 1929-ből, amikor Solymossy vezetésével katedrát kapott a magyarországi néprajzi oktatás (Fotó forrása: Fortepan / Fortepan)

Munkásságának vizsgálata során fontos figyelembe vennünk Solymossynak nem csak pedagógiai és oktatásszervezői tevékenységét, hanem szerepét a néprajz népszerűsítésében és a nemzetközi kapcsolatok fenntartásában. Olyan nemzetközi csoportok tagja volt, mint a Folklore Fellows és a Semaines d’Ethnologie Religiense, melyek eredményeit tolmácsolta a hazai kutatás számára (Barna 2019, 12). Fontos szerepet töltött be a Magyar Néprajzi Társaságban, melynek tagjaként egy 1920-as, a folklór fogalmát bemutató szegedi előadása hatására megalakult a társaság helyi csoportja olyan neves kutatók, mint Móra Ferenc és Banner János közreműködésével (Mód 2019, 24). Tagja lett a tudomány és művészettámogató Dugonics Társaságnak is, ahol 1930-ban Népmeséink és az ősvallás címmel tartott előadást.

Az 1930-as évek során Szegeden és Makón is tartott tudománynépszerűsítő előadásokat, főleg a magyar őstörténet témakörében.

solymossy sándor
Rövid hír Solymossy Sándor makói előadásáról (Képkivágás forrása: Délmagyarország, 1933. február, 9. évfolyam, 26-48. szám).

Solymossy 1934-es nyugdíjba vonulásával megkopott a kapcsolata a várossal, miután visszaköltözött szülővárosába, Budapestre, bár a szegedi sajtó még időnként megemlékezett róla (Mód 2019, 26). Az 1945-ben bekövetkezett haláláig viszont tovább publikált, például a Magyarság Néprajza lexikonsorozat több kötetébe is írt fejezeteket (Barna 2019, 13).

Nyemcsok Anna

Felhasznált irodalom:

Barna 2019 = Barna G.: Solymossy Sándor a szegedi egyetemen: születésének 150. évfordulóján elmondott beszéd. In: Emlékező írások Solymossy Sándorról. Szerk.: Mód L.–Simon A. Szeged 2019, 9–23.

Dömötör 1939 = Dömötör S.: Solymossy Sándor és a magyar néprajz. Ethnographia 1939 (3–4.) 183–187.

Mód 2019 = Mód L.: Solymossy Sándor közéleti tevékenysége Szegeden. In: Emlékező írások Solymossy Sándorról. Szerk.: Mód L.–Simon A. Szeged 2019, 23–29.

Nagy 2019 = Nagy R.: Solymossy Sándor szépírói és kritikai tevékenysége. In: Emlékező írások Solymossy Sándorról. Szerk.: Mód L.–Simon A. Szeged 2019, 29–40.

Borítóképhez használt képek forrásai:

Fortepan / Fortepan
Magyar Néprajzi Lexikon

 

Ezt olvastad?

2024. március 11-én kerekasztal-beszélgetést tartottak az ELTE Társadalomtudományi Karán abból az alkalomból, hogy Magyarország negyed évszázada tag a NATO-ban. A
Támogasson minket