Erőszak és humanitárius segítségnyújtás: internálások az első világháború Magyarországán

Az első világháború alatt Franciaországban viszonylag nagy számban – és főként sanyarú körülmények közt – internáltak magyar állampolgárokat, amit Kuncz Aladár Fekete kolostora óta ismert tény. Kevesebben tudják azonban, hogy a Monarchia Magyarországán is történtek hasonló internálások a háború totális jellegéből adódóan. Nemcsak ezek az országok, hanem az összes hadviselő-, és még a semleges országok is rendszeresen internálták a területükön tartózkodó ellenséges vagy más országokból származó civileket. Az „ellenséges idegenek” sorsába való betekintés új megértési lehetőséget nyújt a nagy háborúhoz: bár az „ellenséges idegen” modern fogalma az 1789-es francia forradalomban született, a széles körű alkalmazása először az első világháború idejére tehető.

Az első világháború legújabb történeti kutatásainak köszönhetően az internált, deportált és megfigyelt civilek sorsa egyre jobban feltárul. Somogyi László könyve is része az első világháborús fogvatartási modellekkel foglalkozó, növekvő számú nemzetközi történeti munkának. Ezek a kutatások rámutatnak arra, hogy 1914-1918 között közel egymillió ember került internálás alá Európa-szerte, ami az erőszak szempontjából a második világháborúnak részben előzménye, részben mintája volt. Ugyanakkor a második világháború alatti civilek tömeges áldozattá válása miatt az első világháború ebben a tekintetben sokáig háttérbe szorult a szakirodalomban. Somogyi könyve azt is bizonyítja, hogy a két háború hátországi erőszakát – a különbségek ellenére – mégsem lehet élesen megkülönböztetni egymástól.

Míg a civilekkel szembeni erőszak és kényszerítés kutatása ma már egyre elterjedtebb a nagy háborús tanulmányokban, a hazai kutatások ezen a téren még mindig szerények. Somogyi László könyve azonban – nagyrészt – orvosolja ezt a hiányosságot: a legnagyobb korabeli hazai közigazgatási egység, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye levéltári forrásain alapulva bemutatja az ellenséges állampolgárok magyarországi internálásának történetét 1914-1918 között.

Somogyi kutatásában a legnagyobb forráscsoportot a megyei szintű dokumentumok alkotják, melyen belül a leginformatívabb rész a járási főszolgabírói iratok. Ezen kívül – mivel a könyvben vizsgált helyi internálások egy országos intézkedéssorozatba illeszkednek – Somogyi az országos vonatkozású iratokat is (minisztertanácsi jegyzőkönyvek, igazságügyminisztériumi és hadügyminisztériumi iratok) rendszerezi és értelmezi, a témába vágó sajtócikkekkel együtt. A hazai internálások és rendőri felügyelet jogszabályi hátterének feltárása, valamint a hazai és nemzetközi szakirodalomban való elhelyezése, illetve a magyarországi táborok típusainak bemutatása Somogyi munkáját nemcsak a hazai háborús fogság-történet kutatói számára teszik hasznossá az 1914-1918 közötti időszakra vonatkozóan, hanem azoknak is, akik általánosan érdeklődnek az első világháború iránt.

A téma szempontjából releváns levéltári anyag miatt Somogyi könyvének a középpontjában Tápiósüly, Vác és Cegléd internálótáborai állnak. A nagy háború nagy folyamatitól évekre elzárt internáltak sajátos életvilágán keresztül (fogság, élelmezés, ellátás, betegségek, lelkiállapot, levelezés, szabadidőtöltés, közösségi tevékenység) ismerteti Somogyi László azt, hogy „elődeink hogyan bántak azokkal az emberekkel, akik teljesen kiszolgáltatottan a hatalmukba kerültek.” (12. o.) Az első világháború újdonsága a modern háborúk történetében, hogy az összes ellenséges hadviselő ország állampolgárai szinte minden átmenet nélkül válhattak (és váltak a gyakorlatban) megbecsült polgárból ellenséges idegenné. Míg a nyugatiak többsége Magyarországról távozhatott, vagy ha maradt, rendőri megfigyelés alá került, és csak kevesen lettek internálva, addig a nem nyugati ellenséges állampolgárok gyakran automatikusan lettek internálva. Somogyi az összes internált sorsát követi az említett táborokban az első világháború első évétől az internálások megszűnéséig, és még azon is túl, hiszen a két világháború közötti magyar és olasz emlékezetkultúrákban is megvizsgálja az internálásokról kialakított képet.

Fontos szempontja Somogyi munkájának az internáltaknak a fogvatartóikkal, valamint a helyi közösségekkel kialakított kapcsolatai megértése, hangsúlyozva, hogy az első világháború nemcsak az ellenséges állampolgárok megfigyeléséről vagy internálásáról szólt, hanem arról is, hogy mint foglyoknak, más hadicélok elérésében, nevezetesen a fogva tartó ország hadigazdaságához is hozzá kellett járulniuk Somogyi részletesen elemzi, hogy az internáltak foglalkoztatása miként befolyásolta a helyi gazdaságot, és hogy bár hivatalosan „ellenségek” voltak, valójában milyen összetett kapcsolatok alakultak ki közöttük és a helyiek között.

Somogyi László kiemeli, hogy a háborús erőszak további erőszakot szül, különösen a táborokban, ahol az internáltak és az őrök is részesei lehetnek az elkövetett erőszaknak. A példák rámutatnak arra, hogy az emberi kapcsolatok és viselkedés brutalizációja, erőszakossá válása, amire Georg L. Mosse hívja fel a figyelmet a német társadalomnál, az első világháború hatásai kapcsán (Fallen Soldiers, 1990), 1914-1918 között nemcsak a lövészárkokban, hanem a hátországi társadalmi kapcsolatok elmérgesedésében is megnyilvánult. S egy hadifogoly- vagy internálótábor, amely az élet normális folyamataitól elzárt közeg volt, különösen alkalmas lehetett a brutalizációra.

Somogyi munkája nem csupán erőszak- és kényszerítéstörténet, hanem betekintést nyújt a korabeli nemzetközi jogvédelem, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt és a magyar katolikus egyház humanitárius akcióiba is. A humanitárius segítségnyújtás lokális és globális történetének felfedezése az első világháborús történetírás egyik új, növekvő területe, és Somogyi könyve jól illeszkedik ebbe a trendbe. Az ellenséges állambeli civilekkel szembeni erőszak mellett a humanitárius segítségnyújtás tematizálása azért jelent fontos és új megközelítést, mert csak így, valamint más országok gyakorlatával összehasonlítva lehet igazán eldönteni, hogy a hazai internálások mennyire voltak humánusak vagy éppen inhumánusak.

Balázs Eszter

Ezt olvastad?

A Vásárhelyi Történelmi Kör XVII. Történelemtudományi Találkozója | Meghívó

2024. július 27. és augusztus 3. között a 17. alkalommal rendezik meg Hódmezővásárhelyen a Vásárhelyi Történelmi Kör Történelemtudományi Találkozóját. A

X