Fejezetek a Domonkos Rend történetéből

A 2016-os év fontos jubileum volt a Domonkos Rend számára, mivel ekkor ünnepelték a rend alapításának 800 éves évfordulóját. Az évforduló alkalmából 2016. november 4-én Budapesten a Szent István Akadémia és a Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény szervezett konferenciát, ahol a magyarországi Domonkos Rend kora újkori–jelenkori történetének egyes epizódjainak bemutatására került sor. Az elhangzott előadások szerkesztett változatát tartalmazza az alábbiakban ismertetésre kerülő kötet, mely a Magyar Domonkos Rendtörténet sorozat második köteteként látott napvilágot.

A kötet tanulmányai kronológiai rendben követik egymást. Így a rövid előszót követően Siptár Dánielnek a Magyarországi Domonkosok a XVI. században címet viselő tanulmánya áll a kötet elején. A szerző a 16. század rendtörténeti szempontból átmeneti korszakát vizsgálva rámutat az új szerzetesi ideál megjelenése részleteire, kiemelve annak folyamat-jellegét. A tanulmány szerzője továbbá a kutatása során összegyűjtött szerzetesek névsorát táblázatos formában is közli.

A második, Kiss Gábor által jegyzett tanulmány szintén kora-újkori tematikájú, immár a domonkosok magyarországi ismételt megtelepedéséhez kapcsolódik. Tanulmányában a szerző a szombathelyi Szent Márton tiszteletére szentelt középkori plébániatemplom domonkos kézbe kerülését, s az ezt követő több évtizedig elhúzódó átépítési munkálatokat mutatja be. A tanulmányt követő függelékben a feldolgozott források kivonatos közlése is olvasható.

Veress Ferenc tanulmánya szintén a domonkosok újramegtelepedéséhez kapcsolódik, a Batthyány Erzsébet nevéhez köthető soproni rendházalapítás történetét meséli el. Mivel a Sopronban letelepedő domonkosok csak rendházat kaptak, templomot nem, azt maguknak kellett felépíteniük. A helyi polgárok és nemesek által támogatott templom építési, illetve belső díszítési, berendezési munkálatain dolgozó szerzeteseket, munkájukat részletesen ismerteti Veress.

A következő tanulmány (Pál Ferenc: A Szombathelyi egyházmegye és a domonkosok kapcsolata a XIX. század második felében) a 19. századi elején tapasztalható általános szerzetesi fegyelmi-erkölcsi hanyatlásából való kilábalást mutatja be a Szombathelyi Egyházmegye területén élő domonkosok esetében. Ennek elsődleges eszköze a rendtagok között a magyar nyelvhasználat elterjedése, továbbá a domonkos lelkiséghez szorosan kötődő Rózsafüzér Társulatok felállítása és támogatása volt. Külön kiemeli a szerző a domonkos nővérek nőegyletalapító, illetve oktatási tevékenységét, melynek eredményeképpen sokkal dinamikusabban fejlődtek, mint a férfi szerzetesi közösségek.

Zágorhidi Czigány Balázs A magyar domonkosok történeti névtára (1857–1950) Mutatványok egy készülő adattárból című tanulmánya a címben szereplő korszak szerzeteseinek névtárának összeállítási munkálatait, a rendelkezésre álló forrásokat ismerti, illetve bemutatja a kutatás jelenlegi fázisát. Az adattár a kötet elkészültekor mintegy 1200 szerzetes adatait tartalmazta, mely adatok egy része a függelékben szemléltetésként felsorolásra is kerül.

Bőle Kornél szombathelyi prior életét mutatja be Gilányi Magdolna „Misericordias Domini in aeternum cantabo” Bőle Kornél (1887–1961) kéziratos visszaemlékezései című tanulmánya. Munkájának forrásául a prior által írt naplók, visszaemlékezések szolgáltak, melyek a prior hagyatékának részeként kerültek a vasvári Domonkos Rendtörténeti Gyűjteménybe. A legtöbb irat Árpád-házi Szent Margit szentté avatási ügyéhez kapcsolódik, így ez a téma, illetve Bőle ebben betöltött szerepe az, amit a tanulmány szerzője részletesebben körüljár.

Így a tanulmány tematikáját tekintve már részben kapcsolódik a következő kettő íráshoz, melyek már közvetlenül a magyarországi Domonkos Rend mai napig leghíresebb alakját, Árpád-házi Szent Margitot állítják vizsgálatuk középpontjába. Az első tanulmányban A. Molnár Ferenc az Árpád-házi hercegnő alakjának modernkori irodalomban való megjelenését elemzi három regényben (Gárdonyi Géza: Isten rabjai, Kodolányi János: Boldog Margit, Harsányi Lajos: Égi és földi szerelem). Az elemzés alapját a középkori legendák adják, a szerző azt kívánja bemutatni, hogy a legenda melyik kiadott változatát ismerték és használták a szerzők, s abból mely elemeket emelték át saját regényükbe.

Az utolsó e tematikába illeszkedő tanulmány Szent Margit 1944-es szentté avatásával foglalkozik. Ebben Barna Gábor rámutat arra, hogy Szent Margit 20. század első felében való népszerűségéhez nagyban hozzájárult az, hogy a kortársak párhuzamot láttak saját koruk és a XIII. század között. A Margit szentté avatását kísérő egy hétig tartó országos ünnepségsorozaton elhangzott beszédek mindegyikének ez az alapvető kiinduló gondolata.

A kötet utolsó négy tanulmánya a 20. század második felének rendtörténetéből mutat be egyes epizódokat, főként arra helyezve a hangsúlyt, hogy a II. világháború utáni kommunista hatalomátvétel és a szétszóratás milyen hatással volt az egyes szerzetesek, illetve szerzetesi közösségek életére.

E tanulmányok közül az első Havas Lászlóné Domonkosok Debrecenben (1942–1950) című írása. Bemutatván a rend középkori debreceni jelenlétét a szerző kronológiai sorrendben ismerteti a domonkosok nyolc évig tartó debreceni jelenlétét. A tanulmányban nagy hangsúlyt kap a rend II. világháború utáni saját templom építésére irányuló törekvése, mely végül – az országosan gyűjtött adományok és az alapozási munkálatok elkezdése ellenére – a kommunista hatalomátvétel, majd a szerzetesrendek 1950. évi feloszlatása miatt sohasem valósulhatott meg.

Kerekes Ibolya tanulmányában a domonkos nővérek szegedi kolostorának rövid, mindössze két évig tartó történetét ismerteti (Szemlélődő domonkos apácák Szegeden (1948–1950). Bemutatja a nővérek letelepedését megelőző munkálatokat, a külföldi kolostorban élő magyar szerzetesnők életét Magyarországra kerülésükig. Külön kiemeli a II. világháború hatását a letelepedési tervekre, hiszen végeredményben a világháború, s az azt követően berendezkedő kommunista hatalom volt az oka, hogy az eredeti elképzelésekkel ellentétben nem a Margit-szigeten, hanem Szegeden került sor a szerzetesi közösség megalapítására. A gondos előkészületek után a kolostor végül mindössze két évig működhetett, s mára teljesen kiveszett a szegediek emlékezetéből.

Soós Viktor Attila: Magyar domonkos szerzetesek az illegalitás éveiben című tanulmánya az 1960-1970-es éveket mutatja be a rendelkezésre álló titkosszolgálati források alapján. A titkosszolgálatok azért szenteltek különös figyelmet a feloszlatott szerzetesrendek tagjainak, mert úgy vélték, ők a fő szervezői a klerikális reakciónak. A bevezetés után három fejezetben ismerteti külön-külön a Veszprémi és Győri egyházmegye, valamint Budapest területén élő domonkos szerzetesekről rendelkezésre álló információkat.

A kötet záró tanulmányának szerzője, Farkas Éva Imelda három domonkos nővér életútjának példáján keresztül mutatja be a domonkos nővérek életét a 20. század második felében (Domonkos nővérek a szétszóratásban, az egyházüldözés évtizedeiben). A domonkos nővérek helyzetének rövid, általános jellemzése során elsőként Takáts Magdolna Tarzícia nővér, majd Maronyák Ibolya Beáta nővér, végül pedig Majoros Mária Ármella nővér életét, tevékenységét ismerteti a szerző.

A kötet utolsó lapjain két fotóösszeállítás található, az első a jubileumi konferencia egyes eseményeit, a második pedig a 2016-ban rendezett Domonkos Rendtörténeti vándorkiállítás tablóinak fotóit tartalmazza. A színvonalas kötet betekintést enged a 16–20. századi domonkos rendtörténetbe, s mint ilyen, méltó folytatása az Implom Lajos által készített középkori rendtörténetet feldolgozó munkának, mellyel a Magyar Domonkos Rendtörténet sorozat útjára indult. A kötet ugyanakkor ékes példája annak, hogy a mai hazai tudományos életnek milyen kiváló központjai találhatók a vidéki városokban, így jelen esetben Vasváron is.

Horváth Terézia

A kötet adatai: A 800 éves Domonkos Rend Magyarországon. A középkori provincia felbomlásától a közelmúltig. Szerk. Banra Gábor–Zágorhidi Czigány Balázs. Szent István Tudományos Akadémia–Domonkos Rendtörténeti Gyűjtemény. Budapest–Vasvár, 2017. (Magyar Domonkos Rendtörténet 2.) 228. oldal.

Ezt olvastad?

A Domonkos-rend alapítójának élete

A Domonkos-rend (Ordo Praedicatorum) alapítója, Szent Domonkos halálának, valamint magyarországi rendtartománya megalakításának 800 éves jubileumát ünnepli. A jeles évfordulók körül

X