Berlin felett az ég(és), avagy Hadik András leglátványosabb haditette

Lázár Balázs munkásságának egy fontos darabját tarthatja kézben a olvasó. A most megjelent kötet a magyar hadtörténet egy nemzetközileg is ismert eseményét és egy jeles alakját mutatja be. Ezek a száraz gondolatok azonban sokkal többet jelentenek, ha a kötetre vetítjük ki őket. Nemzetünk hadi históriája bővelkedik ismeretlen, kevéssé ismert, vagy ismert, de a köztudatban kevésbé jelenlévő hősökkel. Az hiszem, ez utóbbi kategóriába tartozik a kötet főszereplője, Hadik András is, s ugyanígy kategorizálva, ide sorolhatjuk az általa vezényelt nevezetes huszárportyát is. Ismert személy, ismert esemény, a kor egy leglátványosabb haditette, s mégis, napjainkban mindez csak valamiféle homályos közösségi ismerettel társul, melynek fő eleme maga Hadik, Berlin, a huszárok és azok a bizonyos kesztyűk. Tehát mind szakmailag, mind a közemlékezet szempontjából fontos témához nyúlt szerző. Az is erősíti a téma jelentőségét, hogy a főszereplő a tipikusnak tartott magyar katona, talán a magyar hadművészet legfontosabb hozzájárulása az európai hadművészethez: a huszár: „A korabeli hadviselés e mai szemmel nézve kissé furcsán lassú, de józan, gyakorlatias és önkorlátozó világában a magyar huszár egyszerűen keresett szakembernek számított”. (11.) A fegyvernem jelentőségét támasztja alá, hogy jelenleg is több, korszerű hadsereggel rendelkező európai ország tart fenn a mai követelményekhez igazított huszárezredeket, hozzátéve, hazánkban sajnos inkább csak a hagyományőrzés keretei belül létezik ilyen nevet viselő alakulat.

Tehát akkor most lássuk a kötetet. Az Egy 18. századi világháború címet viselő első fejezet a nevezetes portya történelmi hátterét vázolja fel. Maga a világháború kifejezést napjainkban automatikusan a 20. század két nagy világégésére vonatkoztatjuk, de ha kifejezést értelmét vizsgáljuk, a korábbi időszakokban is találunk olyan nemzetközi összecsapásokat, melyekre megállhat ez a fogalom. Ilyen lehet a hétéves háború néven ismert, 1756–1763 között zajló esemény is. Ennek kulcseseményei, hasonlóan az első világháborúhoz, Európában zajlottak, de komoly hadműveletek történtek az Európán kívüli világban is, melyek jelentősége a későbbi világrend szempontjából értékelhető igazán.  A történelmi háttér, nemzetközi környezet térbeli és időbeli kiterjedése, valamit a katonai háttér vázlata megadja a tárgyalt hadi bravúr relevanciáját.

Az általános környezet ismertetés után fokozatosan kerülünk egyre közelebb a kötet konkrét tárgyához. Ezúttal a történet főhőse kerül látókörünkbe.  A királynő tábornoka rész a magyar huszárgenerális rövid életrajzát közli, súlyozottan kiemelve a katonai szempontból lényeges elemeket. Ilyenek a katonai pályafutás, a haditapasztalatok, hadtudományi és polgári műveltsége, melyek témához kapcsolódását is láttatja a szerző.  Ezen részhez tartozó utolsó előtti alfejezetben a másik főszereplőt, a korabeli magyar huszárságot ismerhetjük meg. Az utolsó alfejezet pedig a porosz huszárságra tér ki, vagy tán nem is annyira… Itt kissé elbizonytalanodhatunk, hiszen itt amolyan „hoztam ajándékot meg nem is” eset áll elő.  A magyar huszárság igényes bemutatását követően a porosz megfelelőikről vajmi kevés szó esik, alig egy oldalt szánt rájuk a szerző, pedig egy, az előbbihez hasonló ismertetés jó alapot adhatott volna egy kis összehasonlításra, akár az író, akár csak az érdeklődők részéről. Az is igaz, ez nem befolyásolja a további olvasást és értelmezést, mert a portya során a szintén magyar ’vendégmunkások’ által alapított porosz huszárság nem játszott döntő szerepet.

A monográfia legfontosabb, tartalmilag legerősebb fejezete, mondhatni lényege a Berlin című rész. Míg korábban elsősorban szakirodalom képezi a szöveg bázisát, itt előtérbe helyeződnek a levéltári források. Az előző bevezető fejezetek után itt kerül kibontásra az egész hadművelet. Egyértelműen kiderül, hogy még egy ilyen, viszonylag kis erőkkel végrehajtott akció is milyen komoly és alapos tervezést, előkészületeket kíván. A főhős, Hadik András életrajzának egyes elemei itt nyernek valódi értelmet. Az precíz, művelt, jó szervezőkészségű hadvezér, aki ugyanakkor jó csapatvezető, törődik katonáival, tisztában van a felderítés, az ellátás, a szervezés fontosságával és ismeri ezen tudományokat. Ugyanakkor jó taktikus és stratéga, világos, egyértelmű módon vezeti katonáit, akik pontosan tisztábban vannak az elvárásokkal, s képesek akár önállóan is tevékenykedni. De nincs híján a bátorságnak, kitartásnak s a diplomáciai ismereteknek sem. Ezek akár napjaink haderőiben is fontos erényeknek számítanak.

Mindezeket láthatjuk, mikor olvassuk a tervezés folyamatát, az előkészületek és a Berlinig való menet végrehajtását. A portyát végrehajtó haderő alapos ismeretekkel felvértezve, a terepről és a szembenálló erőkről pontos információkkal felvértezve hajtotta végre feladatát. A városhoz érve pedig nem elsősorban erővel, hanem inkább hadicsellel, a megtévesztés kifinomult alkalmazásával érték el céljukat. Ugyanez látszik a városi vezetéssel való tárgyalás során, a ravasz huszártisztek pontosan tudják a kis sereg erőbeli, időbeli és logisztikai korlátait.

A hadisarc összegét is ennek megfelelően állapították meg. Ne legyen túl kevés, vagyis ne tűnjön komolytalannak a kérés, hisz egy alacsony összeg elárulhatja Hadik gyenge pontját: sietnie kell, mert el kell kerülni a porosz felmentő sereget. De túl magas sem lehet a „tűzváltság” (Brandsteuer), mert azt a városiak esetleg nem tudják összeszedni, vagy csak további időhúzó alkudozásokat eredményez.

Hadik és társai bírták a fenti erényeket, vagyis a huszárháború hatékony megvívásához szükséges ismeretnek és tapasztalatoknak egyértelműen birtokában voltak. Ennek felméréséhez érdemes kézbe venni, és emellett el is olvasni Jeney Lajos Mihály A portyázó, avagy a kisháború sikerrel való megvívásának mestersége korunk géniusza szerint című alapvető művét. Jeney, széles körű elméleti ismereteire és gyakorlati tapasztalataira hagyatkozva nagyon egyértelműen, szakszerűen foglalja össze a huszárokkal és könnyű csapatokkal végrehajtott portyák tudnivalóit. Ha berlini portyát összevetjük Jeney kézikönyvével, a kötetben megfogalmazott követelmények jól kidomborodnak a Hadik által vezetett hadműveletben is.

A sikeres rajtaütésnek szerteágazó következményei lettek. Lázár Balázs erre is kitér az utolsó előtti fejezetben, vagyis arra, hogy a poroszok hogyan értékelték ezt, illetve milyen hatást gyakorolt Hadik karrierjére. Jellemző, hogy pénzbeli jutalmakat elsősorban bajtársainak juttatta, ő maga nem tartott igény a zsákmányból származó jutalomra. Nagyobb karrierre vágyott, s ezt törekvését siker koronázta: előléptetés, kitüntetések, vagyon, s mindennek a megkoronázásaként tábornagy és az Udvari Haditanács elnöke lett. Ezzel futotta be talán az egyik legfényesebb katonai karriert, amelyet magyar katona osztrák szolgálatban befuthatott.

A mű a zárásképpen a neves rajtaütés és Hadik szakmai és közösségi emlékezetéről szóló résszel zárul.

A tartalomhoz illő kivitelezés is társul. Színvonalasan szerkesztett, tetszetős kivitelű könyvet tarthat kezében a lelkes olvasó, mely jól, kényelmesen olvasható. Egyértelmű, pontos hivatkozásokkal és irodalomjegyzékkel rendelkezik, melyik segítenek a további tájékozódásban, kutatásban. A mellékletben található képek szintén látványosak, jó minőségűek, tartalomhoz illőek.

Egy tudományos, ugyanakkor világosan, közérthetően, jó stílusban megírt szövegről van szó, mely ötvözi a tudomány és a kalandregény erényeit, némi humorral ötvözve: „A kapitány és kísérője – alighanem egy átkozódásban járatos közönséges altiszt – ordítva és  fenyegetődzve követelte az összegyűltektől a rájuk kirótt sarcot.” (195.)

A kötetet jó szívvel ajánljuk minden szakmabeli vagy érdeklődő olvasónak, történészeknek, kutatóknak, vagy aktív katonáknak, akik egy napjainkig élő tapasztalatokkal szolgáló hadtörténeti példát ismerhetnek meg, s nem utolsó sorban történelemtanároknak, hogy diákjaik felé közvetítsék múltunk eme dicsőséges pillanatát.

Kiss Gábor Ferenc

A kiadó Hadiakadémia sorozatának további darabjairól itt olvashat.

Felhasznált irodalom:

Lázár Balázs (2024): Hadik Berlinben. Az 1757-es huszárportya igaz története. Budapest, Peko Publishing.

Jeney Lajos Mihály (1986): A potyázó, avagy a kisháború sikerrel megvívásának mestersége korunk géniusza szerint. Budapest, Magvető Könyvkiadó. (eredeti kiadás: Hága, 1759)

Fülek Henrik (1896): Hadik altábornagy portyázó menete Berlinbe 1757-ben. Hadtörténelmi Közlemények 1896.

Ezt olvastad?

Bosszú és csillagsávos lobogó – A hazafi (2000)

Roland Emmerich 2000-ben készült filmdrámája az amerikai függetlenségi háborúról mai napig megosztja a közönséget mind az Egyesült Államokban, mind az

X