A feledhetetlen cigányprímás: Bura Károly

Hajnáczky Tamás kisebbségpolitikai szakértő szerkesztésében a magyarországi cigányzenészek érdekvédelmi szerveződésének történetéről két rendkívül izgalmas és hiánypótló kiadvány jelent meg; 2019-ben a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesülete: Cigányzenészek harca a két világháború közötti Magyarországon, majd 2020-ban a Magyar Czigányzenészek Egyesülete: Cigányzenészek mozgalma a boldog békeidők Magyarországán című kötetek. 2020 júliusában a szerző elsőként az Újkor.hu olvasóival osztotta meg legújabb kutatási projektje részleteit, egy kismonográfia tervét. Most örömmel számolunk be arról, hogy a Bura Károly cigányprímás – Aktivista, revizionista, vizionarista című monográfia 2021 februárjában a Noran Libro Kiadó gondozásában, a Károli Gáspár Református Egyetem, valamint a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával napvilágot látott.

A kutatás elsősorban korabeli sajtóforrásokra hagyatkozott, a szerző ezek feltárásával, kontextusba helyezésével, s három – már egyenként is markáns – jelző mentén ismerteti a cigányprímás pályaképét. E kötet rendkívül izgalmas képi anyaggal, főként korabeli levelezőlapok és fotográfiák kíséretében, tizennégy fejezeten keresztül tárja elénk Bura életének minden dimenzióját: az aktivistát, a revizionistát és a vizionaristát.

Bura Károly (1881–1934) Bura József zenész-nótaszerző fiaként cigányzenész családba született, Nagyváradon nevelkedett. Sőt azt beszélték, hogy a felmenői között tudhatta az első és legendás magyar cigányprímást, Czinka Pannát is.  Így nem meglepő, hogy fivéreivel együtt már gyerekkorban elsajátította a hegedűjáték alapjait, s az sem, hogy végül muzsikusi pályára lépett. A korszellemet, Bura ifjúkorát és családját még közelebb hozza az olvasóhoz a megannyi, többek között a cigányprímás 1880-as évekbeli gyermekkori fotója is.

A nagyváradi tehetség hamar országos ismertségre tett szert, majd 1906-tól kezdve rendszeresen műsort adott Budapesten. Pályája során a legelőkelőbb hazai és külföldi helyeken fordult meg, cigányzenekarával még Londonba is eljutott. Sőt hegedűjátékát még színházi előadásban, például a Cigányszerelem (Zigeunerliebe) Lehár-nagyoperettben szintén csodálhatta a nagyérdemű. Sorsa a fővárosi szereplések okán fonódott össze a Radics-dinasztiával, ugyanis 1912-ben házasságra lépett Radics Annuskával, Radics Béla cigányprímás leányával. A második fejezet a Radics-dinasztia két meghatározó alakjának, Radics Bélának és Radics Vilmosnak állít emléket. E rész röviden betekintést nyújt a muzsikus cigányok érdekvédelmi szervezetének megalakulásába is.

A zenész életében szintén hatalmas változást hozott az első világháború kitörése, bár az ismeretlen, új helyzetben csakhamar feltalálta magát. Miután csatlakozott a nagyváradi 37. gyalogezredhez, a katonai kiképzés során kitűnően megmutatkozott szervezőképessége és példamutató hivatástudata, mivelhogy zenekart szervezett a besorozott cigányzenészekből, melyet később József főhercegnek ajánlottak fel.  A Nagy Háború éveiből szintén sok fotó maradt fenn a frontra is vezényelt, több kitüntetést magáénak tudó muzsikusról.

A nagyváradi közegnek végül egy tragédiát követően mondott búcsút, ugyanis felesége, Annuska 1926-ban elhunyt. Bura ekkor döntötte el, hogy budapesti székhellyel folytatja irigylésre méltó karrierjét. Azonban a költözés korántsem zajlott zökkenőmentesen – a budapesti cigányzenészek máris a konkurenciát látták benne, de még a kolozsvári hadbíróság fogházát is megjárta –, melynek okaiba, az akadályok hátterébe szintén izgalmas betekintést kaphatunk.  A cigányprímás viszont mindezek ellenére ünnepelt zenész lett Budapesten is, a legnevesebb éttermek, kávézók vendégeinek szolgáltatott színvonalas muzsikát. „A napilapok hasábjain rejtvények és szarkazmusoktól sem mentes viccek, anekdoták, versek jelentek meg róla.” (44. o.)

Külön fejezetet kapott a Bihari-zeneiskola alapítástörténete, a Magyar Cigányzenészek Országos Egyesületének megalakulása. 1929-ben Bura már a MCOE ügyvezető elnökeként tevékenykedett a cigányzenész társadalom helyzetének jobbításán. Megtudjuk azt, hogy megválasztását követően a Magyar Cigányzenészek Lapjában közzétett vezércikkben osztotta meg terveit: „A cigányprímás mindenekelőtt meghatározta, hogy az egyesület célja a félresöpört cigányzenészek gazdasági, szociális, kulturális és társadalmi helyzetének javítása.” (53. o.) Hathatósan fellépett például a jazz-bandek, s minden olyan zenekar és stílus ellen, mely veszélyeztette a cigányzenészek megélhetését.

Továbbá jelentős az a revizionista tevékenység, melyet a MCOE elnökeként véghez tudott vinni. Az apósa, Radics Béla cigányprímás 1930-ban hunyt el, egy impozáns síremlék állítására és a Bihari-zeneiskola támogatására hangversenyt szerveztek. A Magyar Nótaünnepet rendkívüli érdeklődés övezte, az eseménynek az FTC-stadion adott otthont 1930. május 29-én.

Bura egyesületben betöltött szerepe azonban idővel gyengült a kialakult „belháború” miatt. További problémát okozott az is, hogy időközben a szélesebb nyilvánosság elé került, miszerint himnuszt szerzett a román uralkodónak, bár a prímás elmondása alapján a szóban forgó dal nem volt más, mint csupán egy kis fizetségnélküli valcer. Ezt követően főként a nótaírás terén aktív, s szerzeményeit magas állami és egyházi méltóságoknak címezte. Az évek óta szívfájdalomra panaszkodó prímás 1934-ben hunyt el, s végrendeletében budapesti lakását és tárgyait egy jövőbeli cigány múzeum megalapítására ajánlotta fel.

Kiemelném azt, ahogyan a kötet finom jelzőkkel tűzdelt mondatok, kisebb-nagyobb történetek, anekdoták segítségével körüljárja Bura személyiségének komponenseit. Ezek mentén egy fáradhatatlan, segítőkész, a cigányzenész társadalom érdekeit szem előtt tartó egyéniség rajzolódik ki.

A Faragó Ágnes által tervezett borítón a szépiabarna és a mustárszín árnyalatok dominálnak, mely kissé sápadttá teszi az egyébként izgalmas képekkel teli kompozíciót. Ugyanakkor ez Hajnáczky Tamás kutatómunkájának értékéből semmit sem von le. A kötet pedig méltó emléket állít Bura Károly cigányprímásnak, aki éltében és holtában is csak a cigányzenészség ügyét szerette volna szolgálni, akinek érdekes és értékes élete, valamint művészete a feledés homályába immáron biztosan nem vész.

Lengyel Emese

Ezt olvastad?

Az együttműködés a siker eszköze – egy nemzetközi vállalkozástörténeti workshop tanulságai

Milyen sajátosságok figyelhetőek meg a vállalatok múltbeli együttműködésében, Kelet-Közép-Európában? Erről szólt az ELTÉ-n tartott, kétnapos vállalkozástörténeti workshop. Vállalatok közötti kooperáció története

X