A hódmezővásárhelyi Emlékpont és a kommunista múlt amerikai szemmel

Az Emlékpontba belépve elsőként annak hatalmas mérete tűnt fel, hiszen Hódmezővásárhely – mondhatni – kisváros, ahol a nagy épület valósággal kiugrónak, már-már hivalkodónak tűnhet. Túlméretezettsége viszont szimbolikusan kifejezi, mekkora hatást gyakorolt a városra és lakóira a kommunizmus, hiszen jelenlétét gyakran az ilyen kisvárosokban lehetett leginkább érzékelni. Az ilyen településeket különösen megkínozta ennek a hazug ideológiai rendszernek a mindenhol kísértő jelenléte, illetve annak helyi kiszolgálói. Valójában Magyarországon minden kis- vagy közepes méretű városnak lehetne ekkora múzeuma, tele a helyiek személyes történeteivel a kommunista időszakból.

A cikk szerzője, Stephen Sholl a Virginia Tech Egyetem mesterképzésének végzős hallgatója. A Hungary Foundation és Mathias Corvinus Collegium Budapest Fellowship Programjának junior fellowként a Nemzeti Emlékezet Bizottságánál végez kutatásokat. Írását a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és az Újkor.hu együttműködésének keretében közöljük.

Bent a múzeumban már világossá válik, hogy azért ilyen méretű ez az intézmény, mert egy egész régiót képvisel, így pedig joggal jár neki ekkora emlékhely. A budapesti Terror Háza Múzeummal ellentétben az Emlékpont nem országos hatáskőrű, hanem elsősorban Hódmezővásárhelynek és kapcsolódó településeinek a hányattatásaira összpontosít. A múzeum minden helyisége különálló témáról szól, amelyek közül az erőszakos kollektivizálás, az ellenállás, a kommunista művészet és az elnyomás nevezhetők legjelentősebbnek. A termek mindegyikében videóvetítés zajlik, a személyes interjúkon – a megszólalók között a sorsfordító események tanúi, a diktatúra áldozatai és elszenvedői éppúgy szerepelnek, mint helyi pártfunkcionáriusok vagy a szocialista vállalatok vezetői is – keresztül valósággal életre kel a történelem.

Mindegyik terem lenyűgöző a maga nemében, bár a témák súlyossága nyilván változó. A kényszerű kollektivizálásra szánt helyiséget úgy tervezték, hogy egy szántásnak nézzen ki, ahol a kollektivizálás hódmezővásárhelyi kihívásait szemléltető idővonal segít megérteni e folyamat helyi hatásait. Az ellenállásról szóló rész talán a leginkább magával ragadó: emléket állít az ellenállás három mártírjának; valamint a falon található a helyi „fehér gárda” összes tagjának neve is. Ráadásképp itt is sok a videóanyag; az ellenállók hozzátartozói mesélik el történetüket a látogatók számára. A Paraszt Párizs nevű, képzőművészetre összpontosító termet úgy tervezték, hogy középen egy szovjet katona gigantikus szobra áll. A falak színe váltakozva vörös és fehér: a vörös falak a kommunista élet idealizált jeleneteit (ún. szocreál), a fehér falak pedig az akkori helyi művészet jóval komorabb hangvételű alkotásait vonultatják föl. Ez a kettéosztás tökéletesen ábrázolja a kommunista propaganda és a vasfüggöny mögötti élet realitásai közötti különbségeket. Egyúttal szemléleti, hogy a hivatalos ideológiával, az elvárt, egyetlen stílussal szemben, milyen kifejezésmóddal éltek a helyi művészek.

A kommunista rezsim elnyomását bemutató terem a múzeum alagsorában található. Ennek a helyiségnek a középpontjában államvédelmi katonák óriási szobrainak alsó felét láthatjuk. A szobrok amúgy nagyjából két emelet magasak, de az alagsori teremben csak a térdükig látunk. A helyiség két oldalán lévő tükrök olyan illúziót keltenek, mintha óriási katonák lábai között járnánk. Ez tökéletesen érzékelteti azt a kilátástalanságot, amelyet a kommunista rendszer alatt oly sokan éreztek. Mivel a Vörös Hadsereg támogatta Közép-Európa bábállamait, ez a terem jól átadja, milyen aprónak érezhette magát az átlagpolgár a rezsimmel és az elnyomás erőszakszerveivel szemben.

Amerikaiként nehéz átérezni azt az összetett érzületet, amelyet a magyaroknak és más népeknek a kommunizmus alatt kellett megélniük. Számunkra az 1950-es és 1980-as évek közötti periódus a viszonylagos jólét, a formabontó divat, a nosztalgikus tévéműsorok és az állampolgári jogok kiteljesedésének időszaka volt. A vasfüggöny mögött élők ennek viszont az ellentétét élték meg. Nemcsak az állami terror szélsőséges eseteire gondolhatunk itt, mint amilyenek a kivégzések, a kínzások és a bebörtönzések is voltak, hanem a hétköznapi rettegésre is, ami sokkal átfogóbbnak és a társadalomra nézve károsabbnak bizonyult. A végtelen propaganda, a vagyonelkobzás, az állampolgári jogok megcsorbítása és a reformok elfojtása mind káros hatásokkal jártak; ezekről is emlékeznünk kell! Ez a múzeum mind Hódmezővásárhely, mind a környező régió tekintetében ezt a célt valósította meg.

Írta: Stephen Sholl
Fordította: Surjányi Dávid

Ezt olvastad?

Az indiánkép változása Az apacs harcos című filmben

Hogyan jelennek meg az indiánok az amerikai mozikban? Milyen előzményei voltak Az apacs harcos című filmnek? Hogyan ábrázolják ebben a filmben az

X