Megjegyzések a történelemérettségi új vizsgakövetelményeinek értékeléséhez

Mint ismeretes, 2021. február 15-én megjelent a 2024 májusától érvényes általános érettségi vizsgakövetelményekről szóló kormányrendelet. E dokumentumban a történelemérettségi céljait és szerkezetét találjuk meg. Az érettségi gyakorlati működésére nézve utóbbi elem az igazán fontos, és ebben semmilyen lényegi változtatás nem történt, ilyen módon tehát alapvetően a folytonosság érvényesül a kimenetei vizsgában, semmint a változás. Az általános követelmények mellett természetesen igen fontosak a részletes vizsgakövetelmények is, amelyek nagymértékben (visszaható, kimeneti jelleggel) meghatározzák iskolai munkánkat. Az erről szóló javaslat – melyet egy a minisztérium által felkért szakértői bizottság (többek között jelen sorok szerzőjének részvételével) alkotott meg a korábbi érettségi vizsgakövetelményeknek az új tantervi szabályozáshoz történő átdolgozásával – is elkészült, sőt belső vitája, véleményezése elindult (éppen ezért az egész anyag még „mozgásban van”). Sajnálatos módon a véleményezés közben az anyagot kiszivárogtatták, és a sajtó több felületén indult polémia róla. Ezek után félő, hogy ez a merőben szakmai kérdés is politikai mezőbe kerül, ami ellehetetleníti a valós párbeszédet. Mindezek értelmében szükségesnek tartom, hogy egy kiegyensúlyozott szakmai felületen tegyünk pár tömör, de alapos, magyarázó észrevételt az érettségi szabályzás változásai tekintetében – szigorúan a saját szakmai, informális véleményemet tolmácsolva.

 1. Időzítés – jogszabályi háttér

Mint gyakorló történelemtanárok, mindannyian tudjuk, hogy a kimeneteli szabályozás (érettségi) kiemelten fontos, de azért azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a diákjaink köznevelésben töltött nyolc évnyi történelemtanulása nem egy nyolc éves érettségi-előkészítő kurzus. A tanórai munkát alapvetően a tanterv határozza meg a bemenet oldaláról, a tankönyvek is ez alapján készülnek. Később természetesen épp ezért fontos, hogy a középszintű érettségi a tanterv által meghatározott keretek között mozogjon. Érettségi vizsgakövetelményeket egyébként azért sem lehet a tantervvel párhuzamosan fejleszteni, hiszen fontos, hogy ne egy „mozgásban levő” tantervet kelljen figyelni, hanem már egy lezárt anyagból lehessen kiindulni. Mindezt összegezve tehát abszolút helyénvaló, hogy a most induló 9. évfolyam a tanterv és tankönyvek által meghatározott tartalom szerint tanul, természetesen a középszintű érettségi követelményei is ehhez igazodnak és nem fordítva.

Nánay Mihály

Az időzítéssel kapcsolatban a nemzeti köznevelésről szóló törvény egészen egyértelműen fogalmaz: „az érettségi vizsgatárgy vizsgakövetelményeinek érdemi megváltoztatására irányuló rendelkezést az érettségi vizsgára jelentkezés előtt legalább két évvel kell kiadni.” (6.§ (4a)). Ennek értelmében tehát jelenleg egy évvel előrébb vagyunk a jogszabály által szabott határidőhöz képest, így semmiféle késéről nem lehet beszélni. Emellett az érettségi vizsgáról szóló 100/1997-es (többször módosított) kormányrendeletnek is régi megállapítása, hogy: „A gimnázium, a szakgimnázium és a technikum (a továbbiakban együtt: középiskola) a közismereti oktatás két befejező évfolyamán a kötelező vizsgatárgyból biztosítja, hogy a tanuló – választása szerint – mind a középszintű, mind az emelt szintű érettségi vizsgára fel tudjon készülni.”

Ennek értelmében tehát az érettségire felkészülés elsődleges időszaka az utolsó két évfolyam – a most kilencedik évfolyamos diákok (akikre az új vizsgakövetelmények vonatkozni fognak) csak 2022-ben fognak 11. évfolyamba lépni.

További érdekes adalék, hogy a két korábbi részletes érettségi vizsgakövetelmény is a mostanihoz hasonlóan, azaz tantervi szabályozás megjelenése után készült el: a kétszintű érettségi első részletes követelményeit a 40/2002-es rendelet fogalmazta meg, akkor, amikor a kerettanterv már elkészült 2000-ben (és 2001. szeptember 1-től eszerint zajlott az oktatás). A következő tartalmi reform esetében is az új NAT és kerettantervek szerinti oktatás megindult 2013-ban, míg az érettségi részletes követelményei csak 2015-ben jelentek meg.

2. A történelem érettségi jelenlegi helyzete

A kollégák többsége bizonyára egyetért azzal, hogy a történelemérettségi a történelemoktatás egészének talán legelismertebb „alrendszere”. Az érettségi vizsgák kiszámítható módon, a követelményeknek megfelelő szinten készülnek, ráadásul kompetenciaalapú feladataikkal a modern, tanulói tevékenységet is igénylő oktatást kialakító leghatékonyabb tényező.

Nagyságrendileg évente 70 000 diák tesz történelemből vizsgát. Túlnyomó többségük (több, mint 90%) középszinten, míg a legfelkészültebb 5–6000 diák választja évről évre az emelt szintet. Ezt az arányt fontos tudatosítanunk, hiszen ennek értelmében nem két „egyenrangú” vizsgaszintről van szó: a diákpopuláció döntő zömét kizárólag a középszintű vizsga érinti, az emelt szint egy szűk, jól felkészült, fakultációs órákkal megtámogatott csoport vizsgaformája, amit ehhez mérten is indokolt kezelnünk. Szintén fontos látnunk, hogy az emelt szintű érettségi általában mintegy 6%-kal jobb átlageredményt mutat, valamint az itt vizsgázó diákoknak az abszolút többsége (általában mintegy 60%-a) a jeles érdemjegyet jelentő 60%-os eredmény fölött teljesít.

(Kép forrása: alfoldiregiomagazin.hu)

3. A jelenleg hatályos szabályzás pontatlanságai, diszkrepanciái

Mindemellett mégis meg kell állapítani, hogy a jelenleg hatályos szabályzásnak vannak kisebb-nagyobb visszásságai, pontatlanságai, melyek az érettségi tételkészítő bizottság munkája során egyértelműen kitapinthatóvá váltak.

3.1. A tantervi szabályzás és az érettségi vizsgakövetelmények összehangolatlansága

Más tárgyat tanító kollégákkal beszélgetve mindig megrökönyödésüknek adnak hangot, amikor szóba kerül, hogy történelemből az „alapórai” tananyag (a tantervi-tankönyvi tartalom) a legbővebb kör a tartalmi szabályzók között. Konkrét példával megvilágítva, a jelenleg felmenő rendszerben kivezetett 2012-es szabályozás esetében mind a tantervekben, mind a tankönyvekben megtaláljuk például a krétai vagy mükénéi civilizációt, az Antoninus-dinasztia tagjait vagy éppen Diocletianust, nem beszélve a Jagelló-korról, esetleg a napóleoni háborúk Magyarországáról. Ezzel szemben azt láthatjuk, hogy ezek a témák még az emelt szintű érettségin sem számonkérhető tartalmak, nemhogy közép szinten! Így tehát ha egy kolléga tartja magát a tantervi előírásokhoz és a tankönyvhöz, akkor jelentősen az emelt szintű érettségi tartalmi követelményei fölött határozza meg a szintet. Ilyen módon jogos felvetés, hogy a tantervet jobban kellene közelíteni az érettségihez. Ez a 2020-as NAT és kerettantervek kiadásával meg is történt, minden korábbinál közelebb került tehát a tanterv az érettségi követelményekhez. Természetesen a most elkészült anyag is ezt a törekvést követte.

Itt kell utalnunk arra is, hogy a tantervi szabályozás szükségszerűen csak a középszintű érettségi tematikáját korlátozza. A Nemzeti alaptanterv (NAT) alapvetésében olvasható: „A NAT […] meghatározza az alapműveltség kötelezően közvetítendő tartalmait az alap- és középfokú oktatási intézmények számára.” Ennek értelmében tehát a tantervben a mindenki számára kötelező tartalmak jelennek meg, ugyanakkor az emelt szintű érettségit önkéntes alapon választják a vizsgázók, az ehhez szükséges felkészüléshez az iskolák külön órakeretet rendelnek (fakultáció) – ezáltal tehát nem a kötelező tantervi szabályzás vonatkozik rá. Más tantárgyból vett példával könnyen érthetővé válik a helyzet: a matematika esetében az emelt szintű érettségi követelmények között találjuk meg „Az egyváltozós valós függvények analízisének elemei” c. témát (3.4.) ami többek között az integrálszámítást tartalmazza. Ha a matematika kerettantervet áttekintjük, egyetlen szóval sem említi az integrálást, hiszen a kerettanterv a kötelezően tanulandó tartalmi elemeket foglalja össze, míg az emelt szintű érettségi követelményei ezen a körön kívül esnek. Ugyanez a helyzet biológiából például a populációgenetikai számításokkal (emelt szinten vizsgakövetelmény, míg nem része a tantervi elvárásoknak). Történelemből eddig ezzel teljesen fordított volt a helyzet, ahol például az athéni demokrácia kérdésében készült közép és emelt szintű feladat között legfeljebb annyi volt a különbség, hogy középszinten nem lehetett például ábrakiegészítéses feladatként feldolgozni a témát, esetleg a rövidválaszos itemek 0,5 pontot értek. Ilyen módon tehát a tanterv értelmében Mátészalkától Szentgotthárdig az ország minden tanulójának kötelező volt az emelt szintű tartalmi ismereteket elsajátítania, sőt a fent említett példákkal élve (Nagy Sándor hadjárata, Jagelló-kor, stb.) még azon felül is. Az új kerettantervi és érettségi szabályzás ezeket az anomáliákat igyekszik csökkenteni. De – ahogy a fentebbiekben is előkerült – komoly strukturális változás itt nem történt, az emelt szintű tematikai elemek továbbra is részét képezik a tantervi témáknak, ugyanakkor a lexikák szintjén egyértelmű elmozdulás látható.

3.2. A lexikai követelmények diszkrepanciái

A jelenleg hatályos érettségi vizsgakövetelmények a kötelező lexikai ismeretek tekintetében a kerettantervekre hivatkoznak. Ebből azonban problémák fakadnak, hiszen többféle kerettanterv létezik, és ezek sajnos nem minden esetben illeszkednek pontosan egymáshoz. Például a következő három személy csak egy-egy típusú kerettantervben fordul elő: I. Vilmos (felső tagozat), Cavour (hatosztályos gimnázium), Szemere Bertalan (négyosztályos gimnázium). Ha egy diák hetedik osztálytól kezdve gimnáziumba jár, akkor neki kimarad I. Vilmos és joggal rója föl a vizsgának, hogy ezt neki nem kellett sosem megtanulnia, de még találni jó néhány hasonló példát. Ezt természetesen a kerettantervek kellő harmonizációja tudja megoldani, ami eddigi ismereteink szerint megtörtént – de persze az ördög most sem alszik.

3.3. Emelt- és középszint pontatlan elválasztása

A jelenlegi érettségi vizsgakövetelmények esetében mind a kompetenciákat, mind a témaköröket tekintve tapasztalhatók nem kellően pontos elválasztások. A kompetenciák közül jó példa, hogy középszinten elvárás „két azonos tárgyú történelmi forrás közti tartalmi és formai különbségek megállapítása”, míg emelt szinten „két azonos tárgyú nem szöveges, illetve különböző típusú forrásban megjelenő információk összevetése”. Ezek alapján nagyon nehéz elválasztani, hogy egy két forrással kapcsolatos kérdéseket tartalmazó feladat közép- vagy emelt szintű.

A tematika területén a legszembetűnőbb példa, hogy a magyarországi reformáció mind közép-, mind emelt szinten megjelenik önálló egységként. De egy másik példát említve a földrajzi felfedezések (közép) és 16-17. századi gyarmatosítás (emelt) témák szintbeli elválasztása is problémás (például a konkvisztádor fogalmát hová illesszük?). A vizsgakövetelmények átdolgozásakor tehát erre a szempontra is figyelmet fordítottunk.

3.4. Egyéb (most nem megvalósult) változtatási gondolatok

Több nagyobb horderejű változtatás gondolata is felvetődik időről-időre a történelemérettségi kapcsán. A természettudományos tárgyak esetében a szóbeli feleleteket az új szabályozásban már kiválthatják projektmunkák. Ez egy releváns gondolat a történelemérettségi kapcsán is, bevezetéséhez hosszabb előkészítés és vizsgálatok szükségesek. Megfontolásra azért is érdemes, mert a középszintű szóbeli érettségiken általános vizsgaelnöki tapasztalat, hogy igen gyakoriak a kincstári, előre megtanult feleletek – szemben a vizsgakövetelményekben elvárt forráselemző és problémaközpontú feleletekkel. Erre egy lehetséges megoldás volna a szigorúan problémaközpontú „B” tétel kialakítása, hasonló módon, mint ahogy 2005 előtt működött.

Szintén folyamatosan érkeznek hírek a digitális érettségiről, amit a járványhelyzet miatti online oktatás még hangsúlyosabbá tesz. Ez is azonban egy olyan nagy horderejű változás, amelynek bevezetéséhez nagyon komoly előtanulmányok, kutatások szükségesek, így belátható időn belül megvalósulása nem valószínű. Külön kérdést vet fel, hogy az írásbeli érettségi esszéfeladatait miként lehetne online formában megvalósítani.

Kisebb jelentőségű, de releváns probléma az esszék esetenként túlzottan előíró pontozása, különösen a rövid esszék esetében. Ez reálisan akkor volna megváltoztatható, ha a középszintű érettségi nem jelentene felvételi lehetőséget is a felsőoktatásba. Addig ugyanis, amíg a középszintű érettségi a felvételi pontok számításánál szóba jöhet, szükséges az objektív összehasonlíthatóság, ami nem engedi meg a jelenleginél rugalmasabb javítási útmutató kialakítását.

4. A módosítás területei, megbízás

Ahogy már fentebb is szerepelt, a történelemérettségi általánosan elfogadott, így rövidtávon nem mutatkozott lényegi változtatási igény. Ennek megfelelően a jelenlegi módosítás két területre terjed ki:

1) A fent említett esetleges pontatlanságok, hibák kezelése, javítása.

2) A tematika tantervi változásokból fakadó módosítása különösen a középszint esetében – de ez természetesen magával vonja az emelt szint bizonyos mértékű változását is.

 5. A vizsgaleírás változásai

A vizsgaleírás – az érettségi struktúrája – lényegében  nem változott, ami már az általános követelményeket tartalmazó kormányrendeletből is kiderült.

(Forrás: Magyar Közlöny, 2021. évi 22. szám)

Az említésre méltó pontosítások a következők:

1) Tematikai arányok változása: a tételkészítő bizottsági munka során egyértelmű problémát okozott, hogy az eszmetörténeti témák aránya 10%-ban volt rögzítve. Ebben az esetben, ha például egy a liberalizmus eszméjét számon kérő rövid esszétéma került a feladatsorba, akkor már nem lehetett további eszmetörténeti feladatot beilleszteni (akár a szocializmusról, akár a keresztény vagy iszlám vallásról legyen szó). Ugyanakkor a gazdaság- és társadalomtörténet indokolatlanul felül volt reprezentálva az eszmetörténethez képest. Éppen ezért logikus változtatás, hogy a kettő említett terület rovására az eszmetörténet aránya megnövekedett. A közkeletű feltételezésekkel szemben a politikatörténet aránya nem változott, ugyanúgy 40% maradt, ahogy eddig (a javaslatban -tól/-ig százalékok láthatók, hogy ne legyen teljesen statikus a beosztás, hiszen szinte lehetetlen olyan feladatsort készíteni, ahol mind a négy tematikai kategória tökéletesen pontosan követi az előírt arányt).

2) Az „eseményeket alakító tényezők feltárása…” esszé és szóbeli pontozási kategória helyére a tantervben is használatos „történelmi gondolkodás” került.

3) A vizsgaleírás megengedi a történészi vagy publicisztikai szöveg értelmezését is az elsődleges források mellett. Sok esetben nagyon életszerűtlen korabeli források elemzését (például középkori, latinból jól-rosszul fordított törvényszövegek – melyek értő olvasásához a középkorász történészek évekig képzik magukat) elvárni a diákoktól, így ez nagyobb és kreatívabb lehetőséget ad a feladatírásánál, a szövegértési és más egyéb kompetenciák hasonló használata mellett.

 6. A tanterv változásából következő tematikai elvek és változások

A Nemzeti alaptanterv és az abból következő kerettantervek számos pozitív változtatást hoztak magukkal a tartalmi szabályozás terén. Első helyen említhető a tananyagcsökkentés – ez azonban kevéssé érinti a történelemérettségi követelményeit, hiszen leginkább az eddigi érettségi követelményeken felül álló tantervi témák maradtak ki, valamint az érettségi témák mennyiségével szemben nem volt korábban sem jelentős kritika. Ugyanakkor a lexikai követelmények csökkenése természetesen az érettségit is érinti (erről alább részletesen szólunk).

A tantervi változások – melyek az érettségi vizsgakövetelmények belőlük következő változásait is magyarázzák – röviden a következők:

1) Magyar történelem arányának növelése. Ennek értelmében a vizsgaleírás módosítása elvárja, hogy a komplex tesztfeladat (melynek pontértéke általában kétszeres) ezentúl magyar történelemből legyen kijelölve, illetve a tesztfeladatok körében is elvárás, hogy legalább 50%-a magyar történelemre vonatkozzon.

2) Magyar és egyetemes történelem integrált kezelése. Az érettségi követelményekben mindeddig élesen elkülönültek az egyetemes és magyar történeti témák (csak úgy, mint a tantervekben). Az új vizsgaleírás ezt megváltoztatva hét modulba sorolta a témákat és korszakonként egyesítette a magyar és egyetemes történelmet. A modern történelemoktatási irányzatok is megkövetelik ezt, hiszen helytelen azonos tematikákat megkettőzni (például magyar és egyetemes reformáció; magyar és egyetemes ipari forradalom), ez ugyanis szembe megy a jelenségalapú tanítással, melynek fő követelménye, hogy egy jelenségből kiindulva, aköré csoportosítva magyarázható meg az adott téma, ennek megfelelően tehát a tematikus szemlélet erősödik a hagyományos kronologikus szétszabdaltsággal szemben. Emellett pedig ilyen módon elkerülhető az a káros következmény, melynek értelmében a vizsgázók a magyar történelmet mindig lemaradva, megkésett következményként látják az egyetemessel szemben, holott a legtöbb esetben azzal egy időben, azzal kölcsönhatásban fejlődött, az említett példáknál maradva akár a reformáció esetében akár az ipari forradalom tekintetében (gondoljunk csak a második ipari forradalom híres magyar találmányaira). Ez a törekvés magyarázza, hogy például Szent István egyházszervezése az egyháztörténeti témánál jelenik meg, a magyar városfejlődés pedig a középkori városok témánál, mint ahogy az alább látható:

Példa a magyar és egyetemes témák integrált kezelésére (középkor) – részlet a vizsgakövetelményekből [munkaanyag]

Ennek értelmében a tesztfeladatok a következőképen alakulnának a javaslat szerint:

A javaslat értelmében tehát lehetővé válik akár tematikus alapon szerkesztett magyar és egyetemes történeti vonatkozásokat egyaránt tartalmazó feladat is, amely megvalósítaná a jelenségalapú történelemszemlélet követelményeit.

3) Kiegyensúlyozott modern kori narratíva. E gondolat értelmében a 20. századi világháborúk gondolatkörében megjelenik hangsúlyosabban a győztes nagyhatalmak által képviselt szempontok mellett a magyar nézőpont is, mint például az alábbi, új tartalmakat is jelentő esetben:

Részlet a vizsgakövetelményekből [munkaanyag]

4) Változó súlyok, új megközelítések, eredmények. A történettudomány fejlődésével, új kérdések felvetésével óhatatlanul változnak a szempontok, a tartalmi elemek közötti súlyok. Az idő múlásával, szükségszerűen növekedik a modern kori témák súlya (gondoljunk csak bele, hogy immár 30 évnyi –a Horthy-korszaknál hosszabb, lassan a Kádár-kor időtartamát elérő – idő van mögöttünk a rendszerváltás óta). Jó példa az első világháború korszaka: a közelmúltban zajlott számos centenáriumi program, új szakmai feldolgozások és a bennük megjelenő új kutatási eredmények ráirányították a figyelmet a legtöbb 20. századi folyamat kiindulópontjául szolgáló időszakra, így érthető, ha a vizsgakövetelményekben is növekszik a súlya.

Részlet a vizsgakövetelményekből [munkaanyag]

7. A tematika pontosításai

A tantervből fakadó, fentebb tárgyalt módosulások mellett természetesen megtörténtek a tematika pontosításai (közép- és emelt szint pontos elválasztása), úgy ahogy azt a problémák taglalásánál fentebb leírtuk. Itt csak a jelzett példákat mutatjuk meg:

Pontosítás a kompetenciák terén:

Részlet a vizsgakövetelményekből [munkaanyag]

Pontosítás a témák terén:

Részlet a vizsgakövetelményekből [munkaanyag] – a reformkor esetében eddig csak a „reformkor fő kérdései” cím szerepelt, az átdolgozott követelményekben ez pontosításra került

8. A lexika kérdése

A középszintű történelemérettségi esetében eddig is és ezután is a kerettantervi lexika az irányadó, ugyanis a mindenkire nézve kötelező tantervi tartalomhoz képest ez a vizsgaszint nem várhat el mást. Ráadásul, mivel a kerettanterv a lexika terén csökkentést hajtott végre (fogalmak: 15%; személyek: 17%; kronológia: 22%; topográfia: 11%), így automatikusan a középszintű érettségi követelmények is csökkentek.

Fontos azonban hangsúlyozni, hogy az érettségi mindkét szinten az általános és középiskolai lexikai követelményeket is elvárja. Ez azért lényeges tényező, mert a tanterv tudatosan élt a „szétdelegálás” elvével, azaz nem két megegyező koncentrikus körből áll az új tananyag, hanem életkori sajátosság szerint szintezett témákból. Míg a legalapvetőbb kulturális kódbeli elemek, egyes személyiségek köré csoportosuló történetek, életmódbeli kérdések a felső tagozatra kerültek, a politika-gazdaság-társadalom és eszmetörténeti, elvontabb témák a középiskolai oktatásba. Jó példa erre a buddhizmus fogalma, ugyanis ez általános iskola 8. osztályban a „Régiók története” c. tematikus fejezetben szerepel, így tehát – annak ellenére, hogy gimnáziumban nem kerül elő – számon kérhető az érettségin (ugyanakkor, ahogy a tematikában látszik, csakis emelt szinten, hiszen a keleti politeizmus témája ott jelenik meg).

Az érettségi vizsgakövetelmények fontos újítása, hogy emelt szinten extra lexikai követelmény jelenik meg az egyes modulokba rendezve. Ennek magyarázatát elsődlegesen a kerettantervi lexikacsökkentés adja, ami után tarthatatlanná válik az az állapot, hogy a közép- és emelt szint azonos (kerettantervi) lexikai követelményekkel bírjon. Fontos hangsúlyozni, hogy a vizsgakövetelmények tematikai egységei továbbra is levezethetők a kerettantervből, ám a lexikai téren az emelt szint ezen túllép. Ezt jogszabályilag jelen írásunk 3.1-es pontjában kifejtettek indokolják, ugyanis az emelt szint fakultatívan választható magasabb szintű vizsgatípus, melyre nézve nem lehetnek irányadók a mindenkire (Garbolctól Felsőszölnökig) nézve kötelező tantervi alapkövetelmények (csak úgy, ahogy akár matematikából, akár biológiából is igaz ez). Az emelt szintű extra lexika bevezetését további tényezők is indokolják:

  • Az emelt szintű felkészülésre az új NAT bőséges óraszám keretet biztosít – ami harmonizál azzal a jogszabályi előírással, hogy az érettségire való felkészülés időszaka a 11-12. évfolyam.
  • A tantervekben végrehajtott tananyagcsökkentés a fókuszt a korábbinál erősebben helyezi az érettségi témákra (az érettségin nem előkerülő témák jelentős részben eltűntek a tantervből – pl. őskor, Mükéné stb.).
  • Az emelt szint változásai nem érintik a vizsgázók több, mint 90%-át, ezért nem is lehet kihatása az ő tanulmányaikat jelentő alapórai képzésre (vagy ha mégis, érdemes átgondolni, hogy helyénvaló–e, hogy a diákokat automatikusan az emelt szintű követelmények szerint tanítjuk, függetlenül attól, hogy érettségiznek –e történelemből).
  • Az emelt szintű érettségit a legfelkészültebb, legmotiváltabb 5–6000 diák – a jövő jogászai, kommunikációs szakemberei, közgazdászai stb. – választja. Ezt jól jelzi az is, hogy például az utolsó COVID előtti májusi érettségin (2019) az emelt szinten vizsgázó diákok 50%-a 70%-nál jobb eredményt ért el, tehát korántsem mondhatók a követelmények túlzottnak.
  • A többlet lexika nem változtat azon, hogy ugyanolyan kompetencia alapú feladatokból kell készülnie az érettséginek, mint eddig – tehát alaptalanok azok a félelmek, melyek az ismeretelvű számonkérés felé való elmozdulást látják a követelmények változásában.

9. Munkaanyag

Végezetül szükséges utalni arra, hogy az történelemérettségi vizsgakövetelményeiről szóló javaslat egyelőre a munkaanyag státuszában van. Több szakmai szervezet véleményezi, illetve természetesen a közéletben megjelenő jogos, alátámasztott módosítási véleményeket is figyelembe fogják venni a végső anyag elkészítésekor. Ilyen módon tehát minden jobbító szándékú, konstruktív kritika hasznos és minden bizonnyal érdemi mérlegelésre kerül.

Nánay Mihály

történelemtanár, Óbudai Árpád Gimnázium

történelem tantárgyi szakértő, Oktatási Hivatal

elnök, Történelemoktatók Szakmai Egyesülete

Ezt olvastad?

Az ország északi régiójában, egy hátrányos helyzetben lévő térségben járunk, a belvárostól nem messze egy festői környezetben elterülő általános iskolában.