Interjú Ráduly Györggyel, a NFI Filmarchívum igazgatójával

Idén 110 éves a magyar animáció. Ennek apropóján 2024. február 4-én a Nemzeti Filmintézet meghirdette a magyar animációnak szentelt emlékévet. Többek között e hír kapcsán és a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum tevékenysége iránti érdeklődéstől hajtva az intézmény igazgatójával, Ráduly Györggyel múltról, jelenről, jövőről beszélgetett Mozgókép rovatunk szerkesztője, Árvai Tünde.

Ráduly György (Fotó: Nemzeti Filmintézet, Benedek György)

Árvai Tünde: Emlékei szerint mi volt az első film, amit moziban látott?

Ráduly György: A gyerekkori emlékek elhalványulnak, de ha jól emlékszem, akkor animációs film volt. Abban az időben sokat vittek minket moziba az iskolával. Talán a Nu, págágyí című orosz rajzfilmsorozat volt, amit először láttam moziban. Ez egy farkas és nyuszika közötti üldözéses történet volt. A magyar címe No, megállj csak! Nagyon gazdag helyszínvilággal, nagyon gazdag történetekkel, helyzetkomikumokra épülő, a kengyelfutó gyalogkakukk és a kojothoz hasonló történet volt, kiváló zenével. Igazi moziélmény volt abban az időben, amiben sok gyermekkel együtt osztoztunk. De ott volt az első élmények között a Hugó a víziló is, a Hófehérke és a hét törpe vagy A bagdadi tolvaj. Édesapámmal nagyon szerettem moziba járni, később pedig a barátaimmal. Egerben abban az időben sok és különleges hangulatú mozi volt. Az 1913-as alapítású Uránia, gyermekkoromban Vörös Csillag, a romantikus belvárosi kertmozi, az úgynevezett „rossztemplomban” kialakított Bródy mozi és a barokk palotában működő Ifjúsági ház vetítője mind külön atmoszférát sugároztak, amely kialakította bennem a mozi iránti rajongást.

No, megállj csak! (1969) (Forrás: imdb.com)

Hogy ha 20 évvel ezelőtt, amikor éppen a Francia Intézet kávézójának vezetéséről leköszönve visszatért Franciaországba szervezetvezetést hallgatni, valaki azt mondja, hogy egyszer a magyar Filmarchívumot fogja vezetni, mit szólt volna hozzá?

Biztos, hogy nem gondoltam volna komolynak ezt a prognózist, mert nagyon erősen gazdasági és kommunikációs, marketingalapú tevékenységet kerestem Franciaországban, miután a gazdasági szervezetvezetési master-képzést elvégeztem a párizsi politológiai intézetben. Minden vágyam volt, hogy az üzleti élet vérkeringésébe bekerüljek. Amikor az 1961-ben alapított Clavis Filmshez kerültem, az épp egy fellendülőben lévő filmforgalmazó és filmgyártó cég volt. Pont az tetszett meg benne, hogy filmekkel foglalkozhatok, de a filmforgalmazás, a filmipar gazdasági oldaláról közelítve a filmkészítés és filmterjesztés csínját-bínját is megtanulhatom. Az külön vonzó volt, hogy egy magyar filmtörténeti sorozat megjelentetésével kezdhettem ott a munkát. Ez utóbbi a tevékenységünkről 2006-ban a nagy presztízsű Cahiers du Cinéma négyoldalas méltató cikkben számolt be. Az archívum akkor még egy pókhálós intézményt jelentett számomra, aminek nem volt semmilyen vonzó hatása rám. Tehát 20 évvel ezelőtt biztosan azt mondtam volna, hogy: ugyan már, erre soha nem fog sor kerülni. Azóta sok minden megváltozott. A digitális átállás mellett technológiailag és szemléletileg is modernizálódtak az archívumok, és sok olyan tevékenység épült be, ami lehetővé tette azt, hogy új szemlélettel lépjenek ki a nagyvilágba, és a régi filmeket ismét piaci szereplőkként hozzák vissza a közönség elé. Ez már egy egészen új kihívásokat jelentő dolog volt. 2011–2012 körül kezdtem a párizsi Cinémathèque française-szel több terven dolgozni, és ott már éreztem, hogy egy olyan fejlődési út van az archívumok számára, ami kezdett érdekelni és az ambíciómnak is vonzóvá válni.

A Nemzeti Filmintézet Filmarchívum főépületének bejárata a Budakeszi úton. (Forrás: Filmarchívum)

2017. januári kinevezése járt-e deklarált koncepcióváltással az intézmény működését illetően?

Hogyne, egy radikális és komplex modellváltást terveztünk meg. Már a kinevezésem előtt 8 hónappal megkezdődött a tervezési munka az akkori Filmalap vezetésével közösen. Az ő felkérésükre kellett készítenem egy tervdokumentációt, aminek az volt a lényege, hogy miként modernizáljuk az akkor MaNDA néven működő intézményt. Arra kértek fel, hogy a filmarchívum modernizációjának és a Nemzeti Filmintézetbe, az akkori Filmalapba való integrációjának tervét vessem papírra. 2016 októberében készült el a végleges verzió. Ezt ők elfogadták, és tovább vitték kormányzati jóváhagyásra. 2016 novemberében kaptam az értesítést, hogy elfogadásra került a tervdokumentáció, és ekkor kértek fel, hogy ezt a tervet valósítsam meg az archívum új igazgatójaként.

A Filmarchívum modern belső tere (Forrás: Filmarchívum)

Ennek a megvalósítását tette lehetővé a KDS (Közgyűjteményi Digitalizálási Stratégia) program?

A modellváltás sok mindenre kitért. Visszatértünk az eredeti alaptevékenységek megszilárdításához, amikről korábban kissé elterelődött a fókusz. A hosszútávú megőrzés, a filmek széleskörű terjesztése és az oktatásban való szerepeltetése a három alaptevékenység, amelyet már az 1957-es alapokiratban is lefektettek. A hosszútávú megőrzést és a terjesztést így vagy úgy meg tudták korábban valósítani a rendelkezésre álló forrásokhoz mérten, de úgy láttuk, hogy ennél jobb eredményeket lehet elérni. Raktármodernizációs terv készült, amelynek köszönhetően stabilizáltuk a filmraktárak hőmérsékleti és páratartalmi viszonyait. Nagy hangsúlyt kapott a nem filmes gyűjtemények egyre intenzívebb gyarapítása és párhuzamosan egy masszív digitalizációs, filmrestaurálási program beindítása, amit a filmlabor és az archívum filmintézeten belüli integrációja tett lehetővé. Az elképzelés szerint, ha a Filmarchívum és a Filmlabor egy állami vállalaton belül működnek, akkor a leggazdaságosabb és szakmailag a leghatékonyabb modell mellett tudjuk a filmeket restaurálni. 2017 óta 200 magyar játékfilm került teljeskörű digitális restaurálásra, sok ezer dokumentumfilm és filmhíradó pedig digitalizálásra. Ez egy folyamatban lévő, hosszútávú tevékenység.

 

A másik, amire nyitottunk, az egy terjesztési stratégiaváltás annak érdekében, hogy a digitálisan restaurált és digitalizált tartalmak minél hamarabb megtalálják a hazai és a nemzetközi piacot. Proaktív terjesztési tevékenységet indítottuk el. Erősítettük az együttműködésünket a magyar mozitermekkel, hálózatokkal, beindítottuk a saját DVD kiadásunkat, illetve újraindítottuk, mert korábban ez már létezett. A televíziócsatornákkal való együttműködést is kiszélesítettük, hiszen korábban szinte csak az MTV vásárolta a filmarchívum filmjeit. 2018–2019-re elértük, hogy az összes magyar közszolgálati, kereskedelmi és regionális televíziós csatorna, az ügyfelükké vált, és már a Kárpát-medence más országaiban lévő magyar, nemzetiségi televíziócsatornák is vetítették a restaurált magyar filmeket. Világszerte megpróbáltunk filmforgalmazókat találni a terjesztéshez, de volt, hogy közvetlenül szerződtünk televíziótársaságokkal, filmszínházakkal, Cinématheque-ekkel. A külföldön működő magyar kulturális intézetek folyamatosan vetítik az általunk szolgáltatott filmeket. 2017-től folyamatosan jelen vagyunk a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon és Berlinben, de ez csak a jéghegy csúcsa, mert 2017 óta több, mint 1000 magyar és nemzetközi filmfesztiválon szerepeltek restaurált magyar filmek. Az NFI létrehozta a saját VOD platformját, a FILMIO-t, amihez a program 60%-át a Filmarchívum biztosítja. 2017-ben beindítottuk a Budapesti Klasszikus Film Maratont azzal a céllal, hogy népszerűsítsük a mozibajárást és a klasszikus filmeket, valamint nemzetközi platformot teremtsünk a magyar filmklasszikusoknak. A fesztivál azóta egy európai filmes desztináció lett. Szakmai intézetek vezető munkatársai, újságírók, filmrajongók és közismert filmkészítők érkeznek évről évre a világ minden pontjáról és minden évben több tízezres hazai közönséget vonzunk be a programjainkra 6 nap alatt.

Szabadtéri filmvetítés a Budapesti Klasszikus Filmmaratonon
(Forrás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum facebook oldala)

Ennek a fejlesztési tervnek tehát volt egy infrastrukturális alapja és egy tevékenységbeli modellváltás. Az előbbihez a szükséges forrásokat először az akkori fejlesztési minisztérium bocsátotta a Filmalap rendelkezésére. Tehát a Filmarchívum raktárait, főépületét ebből a forrásból tudtuk felújítani. Majd 2018-ban a KDS program nagyon aktív szereplőivé váltunk, a program kidolgozásában a munkatársaimmal együtt részt vettem. Ennek köszönhetően olyan forráshoz jutott a Filmarchívum, amivel rendbe tudtuk szedni az eszközparkot annak érdekében, hogy modern digitalizációs kapacitással. Ennek és a Filmlaborral való összehangolt munkának köszönhetően folymatosan növekvő mennyiségű digitalizált és restaurált filmanyaggal rendelkezik az archívum. Ma a Nemzeti Filmintézet Filmarchívum Európa 5 legmodernebb archívuma közé tartozik technológiában és szemléletben is.

2017-ben azt nyilatkozta, hogy évente 5 film teljeskörű restaurálását teszi lehetővé a költségvetés. Ez változott azóta?

Az akkori becslés óta kialakult rutin és az egyre összehangoltabb munkafolyamatok a Filmlaborral már évente 20-22 film restaurálást is lehetővé teszik.


Mennyire a köztudat része a Filmarchívum közgyűjteményi jellege? Sok kutató látogatja a szakkönyvtárat vagy forgatja a plakátokat, relikviákat?

Jelentős ügyfélforgalmat bonyolítunk. Off-site, kifelé szolgáltatás tekintetében évente mintegy 2000 szerződésünk van a partnereinkkel. On-site tevékenységünkben a legjelentősebbek az oktatási programokhoz kapcsolódó vetítések. Egyetemisták, középiskolások, általános iskolások jönnek az Archívum vetítőjébe szinte naponta, hogy filmeket nézzenek tanórák keretében. A filmes képzést adó egyetemek egyes órái nálunk kerülnek megtartásra. A könyvtár az ország egyetlen filmes szakkönyvtára, ami nem egy kölcsönkönyvtár. Az elmúlt 1–1,5 évben lezajlott renoválás után márciusban fog újra megnyílni egy nagyon attraktív környezettel, modern eszközökkel, számos digitálizált, újrarendszerezett tartalommal. A Filmarchívum gyűjteménye Magyarország legnagyobb és Közép-Európa egyik legnagyobb filmes gyűjteménye. Sokszázezer filmtekercsen magyar és külföldi játékfilmek, dokumentumfilmek, rövidfilmek, intézményi filmek, a Pannónia Filmstúdió animációs filmjei, az 1913 óta készített és fennmaradt filmhíradók kerülnek megőrzésre nálunk. A kötelespéldány-rendelet értelmében pedig a folyamatos archiválásnak köszönhetően évről évre gyarapodik a gyűjtemény.

A filmszalag alapos átvizsgálása (Forrás: Filmarchívum)

A Filmarchívum-túrák is újra fognak indulni?

Folyamatosan tartunk bejárásokat. Elsősorban pedagógusok igénylik, de más megkereséseknek is eleget teszünk. Nagyon népszerű, hiszen rendkívül ritka az a pillanat, amikor betekintést kaphat a közönség abba, hogy hogy néz ki egy sok százezer tekercsnek otthont adó filmraktár, vagy azok a műhelyek, ahol a filmek fizikai restaurálásával, digitális előkészítésével foglalkoznak vagy magával a filmdigitalizálással a Filmlaborban. Mindig nagyon izgalmas azon műhelyek megtekintése, ahol több, mint százéves tekercsek manipulációja folyik.

Látogatás a raktárban (Forrás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum facebook oldala)

Mennyire gördülékeny a humánerőforrás menedzsment a Filmarchívumban? Melyik a leginkább hiányszakma? Megvalósultak-e a szakember képzésre vonatkozó korábbi tervek?

Folyamatosan igyekszünk elvégezni a tudásátadás megszervezését és az új munkaerő betanítását. A legfontosabb az volt, amikor 2017-ben átvettük a Filmarchívum vezetését, hogy visszahozzuk azokat a kompetens munkatársakat, akik nyugdíjba kerültek mielőtt a tudásátadásról gondoskodhattak volna, hiszen náluk voltak azoknak a szakmáknak a kulcstudásai, amiket ma már az eltűnés veszélye fenyegetett. Ezt egy nagyon sikeres akciónak tekinthetjük az utóbbi 5 évben. Kiemelném Balogh Gyöngyi nevét, aki fantasztikus tudást és rendszerezettséget adott át a fiataloknak, megmutatta, hogy lehet utánamenni a kutatott anyagoknak és hogyan lehet ezeket rendszerezni, adatbázisba helyezni, hogyan készülnek ezekből tudományos vagy populárisabb, népszerűsítő cikkek. Varga János kutató szintén nagyon fontos gyűjteményismereti és kutatói módszertani tudást adott át a kollégáknak. Technikai szempontból is több olyan munkatársunk van, aki például a celluloid anyagok kezelésével kapcsolatos tudása miatt kiemelkedő. Itt is mondhatok néhány nevet, mert büszke vagyok rá, hogy együtt dolgozhattunk az elmúlt években. Orbán Éva, filmnegatív előkészítő és Nádasy László operatőr, filmkezelő munkatárs, de 2017-ben Ujjhegyi Gyula, akkor már nyugdíjállományban lévő filmtechnológiai szakember tanácsainak segítségével alakítottuk ki a technológiai fejlesztési tervünket. Egyre több fiatal munkatársunk van, de diákmunkások, magyar és külföldi gyakornokok is vannak folyamatosan az archívumban. Elsősorban az utánpótlás kinevelése céljával foglalkoztatjuk őket. Ma már a Filmarchívum egy vonzó, élettel teli munkahely. Hozzá kell tennem, hogy a Filmlabor új igazgatója, Sovák Viktória, aki 20 éves külföldi filmlabor tapasztalattal jött haza a feladatra is fontos partner a szakmai utánpótlásképzés felgyorsításában. Ő is olyan szakmai tudást hozott haza, ami hiánypótló.

A bölcsészettudomány terén is nagy érdeklődés övezi a mesterséges intelligencia alkalmazását. Úgy tudom, hogy a filmek azonosításában is nagy segítséget nyújthat. Milyen tapasztalatok vannak ezzel kapcsolatban?

A mesterséges intelligencia óriási lehetőséget nyújt, de mindig az a konklúzió erősödik meg bennünk a tapasztalatok nyomán, hogy az emberi kontrollra szükség van. Valóban a digitális restaurálásnál is alkalmazunk mesterséges intelligenciát, illetve olyan szoftvereket, amik automatizált folyamatokat biztosítanak, de soha nem szabad kihagyni az emberi ellenőrzést, és ugyanez vonatkozik az arc– és tárgyfelismerő szoftverekre is. De valóban nagyon megkönnyíti a dolgunkat az, hogy például egy azonosítatlan filmszalagon szereplő arc bedigitalizálása után ezt a képet betöltjük egy arcfelismerő programba, ami végigfuttatja a mesterséges intelligencia segítségével az interneten, és akár egy korabeli folyóirat bedigitalizált változatában rábukkanunk arra a személyre, akit a szalagon látunk. Szerepel mellette a neve és rögtön tudjuk ki az a filmszínész és beazonosíthatóvá válik a film is. Tudjuk, hogy a némafilmes korszakból nagyon nagy a hiátus nem csak a magyar film kapcsán, hanem nemzetközi tekintetben is, mert a tűzveszélyes anyagok megsemmisülésének óriási volt a mértéke. Amikor például különböző kivágatok bukkannak fel, amelyeknek nincs főcíme vagy felvonás felirata, akkor kénytelenek vagyunk különböző eszközöket bevetni. Elsősorban megpróbáljuk az emberi szemre és a tapasztalatokra hagyatkozva keresni a beazonosítási jegyeket, amik alapján egy táj, építészeti jellegzetesség, egy öltözködésbeli sajátosság utalhat arra, hogy a film milyen nemzetiségű vagy hol játszódik. Csak egy példa erre: 2017-ben a holland filmarchívumban találták meg például A munkászubbony című filmet, aminek a dobozán németül szerepelt a Cigányszerelem felirat, amiből Lehár operettjére asszociáltak, ezért az osztrákokat keresték meg. Az ő fejükben Lehár Ferenc osztrák volt. Elküldték az Osztrák Filmarchívumba a filmet, de ott közölték, hogy sem a színészek, sem semmi nem stimmel. Ők küldték tovább azzal a gyanúval, hogy néhány épület inkább Budapestre utal. Itt a kollégák azonnal megállapították, hogy budapesti felvételek voltak, többek között a Parlementről is készült egy Duna-parti felvétel. Azóta ezt is hazahoztuk, restauráltuk és bemutattuk. A kollégák tesztelik a különböző AI szoftvereket például a filmhíradók esetében és izgalmas eredményeket kapunk. A mesterséges intelligencia tehát a kutatásban, a beazonosításban is fontos lehet, viszont a restaurálásban fenntartásokkal kezelendő és továbbra is szükség van az emberi szemre, tudásra, tapasztalatra.

 

Néhány héttel ezelőtt a Filmarchívum YouTube-csatornáján közzétették az Elveszett magyar filmek című 13 és fél perces tulajdonképpeni dokumentumfilmet, amely egyfajta felhívásként, jó értelemben vett segélykiáltásnak is tekinthető. Mi motiválta a készítést, milyen hatásban bíznak?

Tulajdonképpen a filmek felkutatása, tehát a nagyvilágban kallódó magyar filmek felkutatása nálunk prioritás. Azért is fontos ezt kihangsúlyozni, mert a korábbi külföldi tapasztalataim során, 2019 óta, amióta a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségének vezetőségi tagja vagyok, azt láttam a napi gyakorlatban, hogy a filmek digitalizációja annyira előrehaladott, hogy soha nem látott mértékben képesek az archívumok arra, hogy saját állományukat feldolgozzák és kutassák. Amellett, hogy a saját gyűjteményünk feldolgozását és digitalizálását tűztük ki célul, rögtön megalapoztuk azt a programot, ami azt a célt szolgálta, hogy előkerüljenek a külföldön kallódó filmes értékeink. Kiküldtünk egy segélykiáltást a különböző privát– és közgyűjteményekhez, hogy melyek azok a magyar filmek, amiket prioritásként szeretnénk megtalálni, mert nekünk nincs belőle fennmaradt kópiánk. Tulajdonképpen, készítettünk egy 120-as elveszett film listát, illetve készült a játékfilmek mellett egy nem játékfilmes címlista is. Ezt körbe küldtük a filmarchívumok nemzetközi közösségébe és kicsit úgy, mint a NASA-nál, amikor várják, hogy az űrbe küldött rádiójelre mikor érkezik válasz, mi is csöndben vártuk, hogy mi történik. Kis ráhagyással elkezdtek megérkezni a válaszok a holland, a belga, a német, a szerb archívumtól, de az amerikai kongresszusi könyvtárból is jelentkeztek, hogy találtak valamit, ami talán magyar. Legutóbb az említett kongresszusi könyvtárból került elő egy Janovics Jenő film és egy Kertész Mihály film 1917-ből. Ezek mind olyan pozitív tapasztalatok, amik arra buzdítanak minket, hogy van remény, hogy az egykor nemzetközi kereskedelmi forgalomban kiküldött kópiák előkerülhetnek. Magyarországon is figyelemfelkeltő módszereket kell latba vetnünk, hogy az emberek értesüljenek arról, hogy létezik a Filmarchívum, a filmek és a filmekkel kapcsolatos műtárgyak, művek megőrzési helye. A Filmarchívum, ami egy a magyar állam és a filmtörvény által akkreditált intézmény, amelynek feladat, hogy filmes örökségünket megőrizze. Tehát van hova behozni azokat értékeket, amik talán elsőre nem tűnnek értékesnek. Sokszor láttunk sajnos ilyen kincseket a konténerekben végezni és végleg megsemmisülni, holott, ha hozzánk kerülne, mi be tudnánk építeni abba a térképbe, amit a magyar filmtörténet térképének nevezhetünk.

 

A Ludwig Múzeummal közösen megvalósított 2021-es Nagylátószög kiállítás teljes egészében megtekinthető online 3D-ben, rengeteg beépülő mozgóképes tartalommal. Az állandó filmmúzeum létét hivatott pótolni ez a kezdeményezés? Vagy más igények motiválták a megalkotását?

Nem pótolni hivatott, ez tulajdonképpen a tartalmi „főpróbája” egy nagy magyar Cinématheque-nek, vagy ha úgy tetszik, a magyar mozgókép házának. Ennek megvalósítása az NFI kiemelt tervei között szerepel, nem titok, hogy szakmai tervezése folyamatban van. Reményeink szerint pár éven belül, ha a gazdasági helyzet lehetővé teszi, akkor meg is valósul majd ez az álom. A Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójára készült kiállítás arra szolgált, hogy összeszedjük azokat a filmtörténeti értékeket, tárgyi, tudásbeli és audiovizuális értékeinket, amivel el tudjuk mesélni azt a hihetetlen történetet, amit a magyar filmtörténet jelent. Ebbe beleértjük a hazai filmtörténetet és a nagyvilágban sikereket elérő magyarok történetét, a nagy magyar Hollywood alapítóktól kezdve a filmes tehetségekig. A kiállításnak pár hónap alatt közel 40 000 látogatója volt, ami objektíve is szép eredmény, de a COVID utáni első nyitás időszakában kimagaslónak mondható. Most már tudjuk, hogy képesek vagyunk összerakni egy ilyen tárlatot és megvan minden anyagunk hozzá, vagy meg tudjuk szerezni hazai és külföldi partnerintézményektől. Már a kiállítás ideje alatt gondoltunk arra, hogy annak érdekében, hogy a közönség részt tudjon venni ebben az utazásban, minden részletre kiterjedően „befotóztattuk” a kiállítást, így minden körbejárható. Minden videó elindítható, virtuális kirándulást lehet tenni. Persze egy állandó kiállítás sokkal gazdagabban és változatosabb módon, élményszerűbben fogja elmesélni a filmtörténetünket, de ne felejtsük el, hogy a pandémia idején kerülni kellett minden interaktivitást, így a tárlat nagy része a falakra került fel. Ennek ellenére nagyon magasra tettük a lécet a kiállított anyagok mennyisége és az ismeretterjesztés minősége szempontjából is. Ilyen komplexitású és gazdagságú filmtörténeti tárlat korábban még nem volt Magyarországon.

 

Hogyan értékeli az Klassz programot? Nyomon tudják követni, hogy hányan alkalmazzák tanári segédanyagaikat?

A 2016-ban létrehozott tervdokumentumban már szerepelt a magyar filmek közoktatásban való szerepeltetésének gondolata. Az Alapfilmek.hu online magyar filmes tudástár már azzal a koncepcióval jött létre, hogy egy pedagógusok és diákok számára egyaránt érthető és könnyen kezelhető segédanyagot hozzunk létre, aminek a segítségével megismerkedhetnek ezeknek a filmtörténeti alapműveknek a tartalmával, filmtörténetben betöltött jelentőségével, helyével, formai sajátosságaival, üzenetének aktualitásával. A filmes adatlapok mellé Klassz program néven elkészült időközben az a folyamatosan gyarapodó feladatgyűjtemény, amelynek segítségével a megismert filmek a közismereti tárgyak mellé rendelve, tanóra keretében játékosan feldolgozhatóvá válnak. Idén már az Alapfilmek 500 filmje közül 200 elérhetővé válik online a tanárok és a diákok számára az EduID segítségével. 2020 óta az Oktatási Hivatallal való együttműködésnek köszönhetően 6000 közoktatási intézménybe juttatjuk el a Klassz program és az Alapfilmek anyagait. Ez például a pandémia alatt óriási segítség volt a távoktatáshoz, amit az is bizonyít, hogy az oldalaink és az azokon keresztül közzétett filmek egy hónap alatt több milliós nézettséget értek el. Tavaly október óta pedig az Art Mozik Egyesületével együttműködésben beindítottuk a Klassz napok projektet, aminek keretében a Nemzeti Filmintézet ahhoz nyújt támogatást és szakmai segítséget, hogy a tanárok el tudjanak jutni a filmszínházakba a tanóra keretében, hogy nagyvásznon nézhessék meg a magyar filmeket. Pár hónap alatt közel 10.000 nézője volt országszerte a Klassz napok keretében vetített filmeknek. Ez eddig egy igazi sikertörténet.

Egy igazán klassz program a Filmarchívumban
(Forrás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum facebook oldala)

Lesz-e idén Budapesti Klasszikus Filmmaraton? És ha igen, mi lesz a hívószó?

2024. szeptember 17. és 22. kerül megrendezésre és a hívószó a magyar animáció születésének 110. évfordulója. Emellett különböző témakörök is helyet kapnak majd. Nem szabad megfeledkezni a magyar holokauszt emlékévről és arról sem, hogy 35 éve szabadultunk meg a kommunista diktatúrától. A múlt jövője címmel indítunk egy olyan filmtörténeti utazást, amikor a kezdetektől a modern filmig bemutatjuk azokat a filmeket, amik megpróbálták előrevetíteni a jövőt. Tehát nagy filmtörténeti jelentőségű sci-fi, tudományos fantasztikus és időutazással kapcsolatos filmeket fogunk bemutatni. Nem is gondolnánk, hogy már a némafilmes korszakban is készültek kapcsolódó remekművek. Meghívtuk idén is a világ filmarchívumait, hogy mutassák be újonnan restaurált darabjaikat. Közel 100 film kerül bemutatásra, lesznek szakmai beszélgetések, előadások, szimpóziumok, illetve szervezünk egy archív filmrészletek értékesítését fókuszba helyező filmvásárt, egy igazi filmmarketet, ahol az archív felvételeket értékesítő magyar és nemzetközi gyűjteményeket megpróbáljuk összekapcsolni potenciális ügyfelekkel, filmkészítőkkel, televíziós társaságokkal.

A filmtörténet bemutatása ma: a klasszikus filmfesztiválok kerekasztalbeszélgetés.
(Forrás: Nemzeti Filmintézet – Filmarchívum facebook oldala)

Mi volt az utolsó történelmi film, amit látott és hogy tetszett?

Martin Scorsesenek a Megfojtott virágok című filmje. Egy a mestertől megszokott remekművet láthattunk. Más jellegű, mint amihez hozzászokhattunk. Más történetmesélés és más ritmus, de fantasztikus élmény volt. Szintén Scorsese nevéhez kapcsolódik az a filmtörténeti dokumentumfilm, amit Michael Powell és Pressburger Imre világhírű alkotópáros életművének szentelt és egy hete a Berlinale-n volt szerencsém látni Martin Scorsese jelenlétében. A filmet az NFI-vel hazahozzuk és bemutatjuk Magyarországon, hogy az itthon kevésbé ismert, miskolci születésű, Oscar-díjas Pressburger Imre élettörténetét a magyar emberek is megismerjék.

Ezt olvastad?

Március 14-én került a mozikba az 1848. március 15-i eseményeket feldolgozó történelmi kalandfilm a Most vagy soha! Fontos a filmet
Támogasson minket