Kéthly Anna és Slachta Margit a diktatúrák árnyékában – A Hősnők című dokumentumfilmről

„Nem vagyok politikus alkat. Azért vagyok itt, hogy beszéljek, és nem azért, hogy hallgassak.” – mondja Slachta Margit a Hősnők című dokumentumfilm egyik kulcsjelenetében. Az Országgyűlés Hivatala és a Siriat Zrt. együttműködésében, a Nemzeti Filmintézet támogatásával készült alkotás két olyan női képviselő, Kéthly Anna és Slachta Margit történetét dolgozza fel, akik a 20. század sorsfordító időszakaiban, eltérő világnézeti alapon, de az emberi méltóság és elvhűség mentén vállaltak közéleti szerepet.

Történelmi háttér, filmes eszközök

A film erőssége, hogy nem csupán dokumentál, hanem értelmez is. A történetmesélés drámai párbeszédekkel, finoman kidolgozott jelenetekkel és dokumentarista narrációval váltakozva kalauzolja a nézőt az első világháború végétől a második világháborún, majd a kommunista hatalomátvételen át egészen az 1956-os forradalom leverését követő emigrációig. Mindezt úgy teszi, hogy nem didaktikus, hanem érzékeny és árnyalt képet nyújt a korszak politikai-társadalmi folyamatairól – főként a női szereplők szemszögéből.

A történet fő szálai Kéthly Anna baloldali, szociáldemokrata politikai pályáját, valamint Slachta Margit keresztény-nemzeti alapállású közéleti szerepvállalását mutatják be, ám a hangsúly elsősorban nem politikai nézeteiken, hanem emberi tartásukon és erkölcsi következetességükön van. A film e két női sorsban látja meg a történelmi korszakok szorításában is érvényes, egyetemes emberi helytállást.

Két világnézet, közös értékek

Kéthly Anna és Slachta Margit élettörténete látszólag tükörképe egymásnak. Egyikük a munkásosztály, másikuk a keresztény közösség nevében emel szót. Egyikük a parlamenti baloldal ikonikus alakja, másikuk az első női képviselő, aki apácaként járja a gettót és ment életeket. Mégis, a film során újra és újra világossá válik, hogy mindketten ugyanazt az értékrendet vallják az emberi méltóságról, az igazság kimondásának kötelességéről és a gyengék védelméről.

A forgatókönyv mesterien egyensúlyoz az archív dokumentumok, a megrendezett jelenetek és a szereplők „belső monológjai” között. A néző nemcsak a történelmi események kronológiáját követheti, hanem a szereplők érzelmeit, vívódásait, félelmeit és reményeit is átélheti. A „belső hangon” megszólaló narrátorok, a kortárs szereplők emlékei és az aránytartó szerkesztés révén a film nemcsak informál, hanem hatásosan dramatizál is.

A női hang

A Hősnők című film egyik fontos dimenziója az, hogy női nézőpontból mutatja be a magyar 20. század egyik legviharosabb időszakát. Kéthly Anna dilemmája – karrier vagy család – örök érvényű kérdésnek számít. Slachta Margit alakja pedig arra mutat rá, hogy a keresztény hit nem egyenlő a passzivitással, hanem adott esetben forradalmi erővé válhat – akár a filmben barnainges pogánynak nevezett nácikkal, akár a vörösinges pogánynak hívott kommunistákkal szemben.

A film ügyesen egyensúlyoz az életrajzi portré és a rendszertörténeti narratíva között. A női főszereplők mellett felvonultatja a korszak ismert alakjait is: Nagy Ferenc, Kovács Béla, Szakasits Árpád, Révai József, Rákosi Mátyás vagy Marosán György is feltűnnek a filmvásznon.

Politikai elnyomás, erkölcsi ellenállás

A film különösen erőteljesen mutatja be a második világháború utáni szovjetizálódás folyamatát, a parlamenti demokrácia színfalai mögötti hatalmi mechanizmusokat. A kisgazdák, a szociáldemokraták, a kommunisták belső konfliktusai és a fokozatos diktatúraépítés fázisai mind megelevenednek a képkockákon. A szövegkönyv dokumentumszerűségét finoman oldják a szereplők közti párbeszédek, amelyek olykor iróniát is tartalmaznak.

A Hősnők abban is egyedülálló, hogy nemcsak a politikai peremre szorultak sorsát mutatja be, hanem azt is, hogy miként lehetett emelt fővel talpon maradni egy erkölcstelen korban. Kéthly Anna emigrációja, Slachta Margit visszautasított hazatérése, az ÁVH-s letartóztatások és az 1956-os forradalom tragikus kimenetele mind azt üzenik: a hűség az elvekhez sokszor magánéleti áldozatokkal jár.

Összegzés – film a lelkiismeretes politikáról

A Hősnők nem idealizál, de nem is relativizál. Főhősei nem hibátlan szentek, hanem hús-vér emberek, akik korukhoz méltóan viselkedtek. A film egyik legnagyobb érdeme, hogy úgy mutatja be a politikai szerepvállalást és társadalmi felelősségvállalást, hogy nem válik ideológiai példabeszéddé. A fiatalok számára különösen fontos lehet annak felismerése, hogy a politika nem pusztán hatalomtechnikát jelent, hanem értékek szerinti cselekvést is. A hősiesség nem mindig a harctéren születik: a civil élet valamennyi területén, akár parlamenti padsorokban, vagy épp elhagyott kolostorokban is jelentkezhet.

A dokumentumfilm az Országház Filmműhely YouTube-csatornáján érhető el, és oktatási segédanyagként is kiválóan használható. Szakmai hitelességét B. Kádár Zsuzsanna (Wesley János Lelkészképző Főiskola), Petrás Éva (Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala) és Horváth Zsolt (Nemzeti Emlékezet Bizottságának Hivatala) történészszakértők garantálják.

Szőts Zoltán Oszkár

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X