A második világháború utolsó fejezetei

A Bécs még várhat című kötet után újabb Kamen Nevenkin munkát tarthatnak kezükben a második világháború eseményi után érdeklődő olvasók. A bolgár történész A Budapest erőd című kétkötetes művének bemutatására a Hadtörténelmi Délutánok októberi alkalma adott alkalmat, aktualitását pedig az 1944-45-ös magyarországi hadműveletek 75. évfordulója adta. A kötetet Számvéber Norbert mutatta be, aki aktívan közreműködött annak előkészítésében az elmúlt években.

Az impozáns, kétkötetes munka elsősorban a felhasznált források miatt lehet izgalmas és újszerű olvasmány. Habár Nevenkin már korábban feldolgozott anyaggal is foglalkozott, sok olyan dokumentumot is forgathatott, amelyek közvetlenül még nem kutathatók. Ezek közül kiemelendő a szovjet csapatok által zsákmányolt német és magyar katonai iratok, dokumentumok (500-as fond). Nevenkin sok hipotézist tisztáz könyvében, illetve olyan információkkal szolgál a hivatalos hadrendben nem szereplő szovjet alakulatokról, amelyekről eddig a témát kutatóknak nem volt tudomása. Ezek közül említésre került egy NKVD-s csoport, amely mesterlövészekkel a Margit körúton állomásozott, vagy tiszti büntetőszázadok részvétele a harcokban.

Hadtörténeti szempontból alapos, monografikus művel gazdagodott Budapest ostromának már sok ízben feldolgozott története. Számvéber Norbert felhívta a hallgatóság figyelmét, hogy még most sem kutatható minden forrás az orosz levéltárakban, így ez a kötet sem lehet teljes. Ennek ellenére még így is figyelemre méltó mennyiségű adatot tár a leendő olvasók elé. Az első, vaskos kötet mellett legalább olyan becses a második, amely fényképek, térképek és illusztrációk tára. Természetesen ebben is rengeteg, korábban nem publikált darabbal találkozhatunk. Ezek közül nem csak a páncélos járművekről készült fotók emelkednek ki, hanem az ostrom alatt megsérült épületek fotói, melyek a várostörténészek számára lehetnek különösen érdekesek.

A Peko Publishing ismét egy remek kiadvánnyal gazdagította a második világháború szakirodalmát. Különösen jó hír, hogy a kiadvány angol nyelven is meg fog jelenni, így elérhető forrása lesz egy sokkal szélesebb olvasóközönségnek is.

A bemutató után Számvéber Norbert tartott előadást Királytigrisek az Alföldön – A német IV. páncéloshadtest ellencsapása, 1944. október 19-25. címmel. Az előadás a már megszokott részletességgel mutatta be az alföldi harcok nyírségi szakaszát, amelyből jelen beszámolóban a teljesség igénye nélkül villantunk fel néhány érdekességet, képet adva a harci cselekményekről.

1944 októberében a 2. ukrán front csapatai már az Alföldön jártak – Nagyvárad elfoglalása után (okt. 22.) a Tisza vonalának áttörése és Debrecen elfoglalása volt a cél. A szemben álló német III. páncélos hadtest tehermentesítést kért, amelyre lehetőség is volt. Ebben az időszakban ugyanis a kiugrási kísérlet megakadályozása miatt jelentős német haderő állomásozott Budapesten. Az Ulrich Kleemann tábornok vezette IV. páncélos hadtest kapta meg ezt a feladatot, azonban alakulatainak nagy része ebben az időben újjászervezés alatt állt. A legénységi állomány 50%-os feltöltöttségű, ugyanakkor a hadtest harcedzett és tapasztalt volt. Az előadás fókuszában álló Tiger B, azaz Királytigris harckocsik az 503-as nehézpáncélos osztály kötelékében harcoltak, és ahogy az később kiderült, kiváló eredménnyel.

Az alföldi páncéloscsata nyírségi szakaszaként is említett csatározásokban német, orosz és román alakulatok vettek részt. A német támadás október 17-én indult meg. A 24. páncéloshadosztály Szolnok, Mezőtúr, Túrkeve, Kisújszállás irányába hatolt előre. Átkaroló hadműveletbe kezdtek a 4. SS páncélgránátos hadosztállyal, amely Törökszentmiklós térségéből indult meg. Hamar sikerült áttörni a leggyengébb ellenállási pontot a Tisza vonalánál, amelyet a románok védtek.

A hadművelet elérte célját: köszönhetően a Szolnoktól keletre zajló német támadásnak, Malinovszkij marsallnak csapatokat kellett kivonnia a Debrecent ostromló erők közül. A 7. gárdahadsereg október 20-án Mezőtúr-Kisújszállás irányába indult meg. Mezőtúr felé sikeres is volt a támadás, október 21-én a szovjet csapatok átvették az ellenőrzést a város felett. Köszönhetően a beérkező erősítésnek, a német IV páncéloshadtest támadása meggyengült. Természetesen a németek megkísérelték visszavenni Mezőtúrt, de a helyszínre érkező 503/1-es század harckocsijai olyan fegyverrel találták magukat szembe, amely szemből átütötte a páncélzatot: ez az 57mm-es páncéltörő ágyú volt.

Október 22-én a németeknek kedvezett a hadiszerencse: a 23. páncéloshadosztály előretörése következtében délután Nagykállót elfoglalták, így az orosz ellentámadást vezető Plijev tábornok csapatait elvágták a 2. Ukrán Fronttól. Másnap ellentámadással próbálkoztak, és be is törtek a német 24. páncéloshadosztály szolnoki hídfőjének arcvonalában. Sikereik azonban csak időlegesek voltak, az ellentámadás visszavetette őket. A 4. SS páncélgránátos-hadosztály arcvonalát is sikeresen törték át a szovjet csapatok Kenderes környékén, de rövidesen a helyszínre érkezetek az 503. néhézpáncélososztály egységei. Ellencsapásukat siker koronázta. A hadművelet összességében sikerrel járt, hiszen a szemben álló orosz és román csapatokat jelentősen meggyengítették.

A német csapatok október 24-én kezdték meg a visszavonulást, amelyet az 503-asok fedeztek. A IV. páncéloshadtest feladta a Szolnok körüli hídfőt, míg az 4. SS páncélgránátos hadosztály kivonult Törökszentmiklósról. A németekkel együtt vonult vissza a magyar 3. hadsereg is, amely addig a Duna-Tisza közében folytatta harcait. A következő napokban is tovább folytatódtak a harcok, váltakozó sikerrel. Ami a Tiger/B harckocsik hatékonyságát illeti, figyelemre méltó, hogy akár 20 találat után is harcképes állapotban voltak.

Az orosz és román csapatok jelentős veszteségeket szenvedtek: több, mint 2500 főt öltek meg, és 4500 körül volt a hadifogjok száma, páncélosok közül 18-at veszítettek, nem beszélve a további harceszközökről. Ahogy Számvéber Norbert összegzésében kiemelte, a németek egy Tiger/B harckocsit sem vesztettek a Tisza vonalától keletre.

Gyönki Viktória

Ezt olvastad?

„Nem gondoltunk arra, hogy életveszélyben vagyunk” – Egy vidéki zsidó tanács a célkeresztben

A zsidó tanácsok története számos izgalmas, eddig elhallgatott és fel nem tárt tabutémát tartogat a kutatók számára. Amint Dan Michman

X