Száz éve nyílt meg a Kincsem Park

Gróf Széchenyi István kezdeményezésére 1827. június 6-án, „az Üllői úti síkon” lefutották az első hazai lóversenyt. A nyertes ötéves kanca, a „barna” (mai szóhasználattal pej) Alborac Széchenyi István tenyészetéből származott. A győztesnek járó száz dukátot és a díszes serleget a futtató, báró Wesselényi Miklós kapta meg. Ezzel az eseménnyel indult el hosszú útjára a ma már közel kétszáz éves magyar lóversenyzés.

A boldog békeidőkben a hazai futtatás a mintaadó angolok szintjére emelkedett. Kisbér 1876-os Epsom Derby-győzelme és Kincsem 1878-as goodwoodi Gold Cup-sikere a magyar lósport felé irányította a világ figyelmét.

Lóversenyzésünk helyszíne 1880-tól a Városligetben megnyitott ún. ligeti pálya lett. Az itt zajló versenyek az akkori Pest legtekintélyesebb társadalmi eseményeinek számítottak. A futamokat a király és a királynő jelenlétében, Pest arisztokráciájának és formálódó polgárságának tömegei előtt rendezték.

1918 szeptemberében azonban a versenyzés elbúcsúzott a Városligettől. A főváros már jóval korábban, 1910-ben felbontotta a szerződését a Magyar Lovaregylettel azzal a kitéttel, hogy az új pálya megépültéig még használhatják a ligeti létesítményt. Az új versenytér helyét rövidesen Kőbányán, a Kerepesi út, az államvasút és a Fehér út között fekvő Ligettelki dűlőben jelölték ki. 1912-ben a tervezett pályaíveken a szomszédban lévő laktanya lovasezredének többszáz lovával tömörítették a talajt. A pálya épületegyütteseinek tervezésével Ruppert Vilmos építészt bízták meg. Ruppert több lóverseny szakemberrel együtt bejárta a világ legszínvonalasabb lóversenytereit Melbourne-től az amerikai Belmond Parkig, és az ott látottakat is felhasználva tervezték meg Pest következő versenypályáját. Az építkezést azonban az első világháború félbeszakította. A Tanácsköztársaság alatt a ligeti pályát felszántották, így – az új versenytér felépültéig – a versenyzés Pest északi szomszédságába, Alagra költözött.

Vészterhes idők jártak ekkor Magyarországon: a trianoni szerződés ismert következményei; a Monarchia megszűnése; lósportunk legnagyobb mecénása, Ferenc József halála; az első világháborús károk és nem utolsósorban a háborút követő gazdasági világválság hatása. Utóbbi a Magyar Lovaregylet gazdasági alapjait is mélyen megrendítette, részvényei elértéktelenedtek.

Ruppert Vilmos váratlan halála után Wellisch Andort bízták meg az új versenytér építkezésének folytatásával, akit tervei megvalósításában nagyban korlátoztak a fentebb említett körülmények. Elődjének impozáns épületegyüttesekre vonatkozó terveit szerényebb, és legfőképpen olcsóbb kivitelben képzelték el. Az 1923 őszén megalakult a Lóversenypálya Építő Rt.-nek másfél év alatt sikerült az új tervek megvalósítása.

Az építkezés egyik „motorja” az akkori lovaregyleti elnök, gróf Csekonics Gyula volt, aki ebben a pozíciójában bebizonyította, hogy nemcsak a kaszinók kártyaasztalánál, az éjszakai lokálok hölgyeinél volt „nyerő”. Kivételes tehetségét e grandiózus munka beteljesülésében mutatta meg. Sajátos habitusának, autokratikus stílusának (sohasem kért, csak elrendelt) meglett az eredménye. Amikor már közeledett az 1925-ös nyitónap, de a pénz elfogyott, az az az ötlete támadt, hogy a versenyfogadásokat bonyolító bukmékerek aranyfedezetükkel biztosítsák a pálya mihamarabbi megnyitását. Vezetőjüket, Bauer Aladárt azzal az érvvel győzte meg, hogy a fogadáskötéseiket így minél hamarabb elkezdhetik.

Az új lóversenytér avatása, 1925. május 10-e, kétszáz éves lóversenyzésünk legfényesebb ünnepnapja volt. Ezen a napfényes vasárnap délutánon már 2 órakor gyülekeztek a Keleti pályaudvarnál és a város különböző pontjain azok a turfrajongók, akik a megnyitásra igyekeztek. A pályára belépve ámuldozva néztek körül, és elégedetten sétáltak a frissen felszórt aranysárga sóderen, gyönyörködtek a smaragdzöld pályaíveken és az impozáns tribünök látványán. Közel húszezren voltak már a lelátókon, amikor elindult az első futam. Az 1600 méteren futott Váczi Díjban gróf Zichy Béla lova, Montalto nyert, nyergében a jövő nagy reménységével, az akkor mindössze 17 éves Gutai János zsokéval. 

A korabeli sajtó is nagy érdeklődést tanúsított az esemény iránt. A Szent György című szaklap többek között Suckow-nak, a turf német szakemberének véleményét tolmácsolta: „az összes európai versenypályákat ismeri és azokat tanulmányozta – a legnagyobb elragadtatással és csodálattal nézte az új pályát és az ő szavait idézem, mikor új versenypályánkról azt állítom, hogy ez a világ legszebb galopp-versenypályája…”

A kor nemzetközileg is elismert magyar szaktekintélye, Őszi Kornél így foglalta össze gondolatait a nyitónapról: „A reneszánszba vetett bizalom, úgy látszik, testet ölt: aki részt vett az új versenypálya mai megnyitásán és gyönyörködött nemcsak a ragyogó tribünöknek és smaragdzöld pályájának pompázó harmóniájában, de abban a festői képben is, amely szinte tündéri panorámát varázsolt a nézőtérre, önkéntelenül is szolgálatába szegődött a lelki propagandának.” 

Az író Krúdy Gyula, a turf lelkes híve így emlékezett a napfényes vasárnapra: „Igen tanulságos délutánja lehetett mindenkinek a lovaregyleti versenypálya megnyitása. Rá kellett eszmélni, még a pesszimistáknak is, hogy ennek a városnak a lakosságában hallatlanul és kifogyhatatlanul buzog most is az életkedv – fonnyadásról, csüggedésről, fáradtságról itt szó sem lehet, ellenben annál inkább beszélhetünk a régi gyönyörű Budapestnek a reneszánszáról. Régen volt ilyen ünnepély a városban, amelyen ennyire kézzelfoghatólag megmutatkozott volna Budapest életgazdagsága. […] Egy múltjában megifjodó, minden erőfeszítésével régi életét és életmódját folytatni kívánó Pestet láttunk magunk előtt 1925. május 10-én.”

A következő két hétben két-három naponként voltak versenyek, május 24-éig 9 versenynap alatt 53 futamot rendeztek. Ez a gyakoriság a mai napig példaértékű és jól szemlélteti az új pálya talajának tökéletes minőségét.

Az 1925. május 10-én debütáló Új Lóversenypálya – amely ma a Kincsem Park nevet viseli – immár száz éve lóversenyzésünk legfontosabb színtere. Budapest egyik legnagyobb zöldövezeti sportlétesítményének rendezvényei, fesztiváljai, lóverseny-, lovaspóló- és agárfutamai fővárosunk legszebb szabadban rendezett társadalmi eseményei. Bízunk benne, hogy e nemes hagyomány tovább folytatódik.

Száraz György

Felhasznált irodalom:

Az új lóversenytér. Szent György, 1. évf. 1925. máj. 10. 9. sz. 177.; Fehér Dezső, dr.: Az angol telivér Magyarországon. Budapest, 1990. 71.; Krúdy Gyula: Az új lóversenytér megnyitásán visszatért a régi, szép májusok levegője. In: Álmoskönyv. Budapest, 1974. 462–463.; Magyar Turfkrónika. Szerk. Őszi Kornél. [Az 1920-as évek számai.]; Ötven éves a galoppversenypálya 1925–1975. Összeáll. Fehér Dezső, dr. – Török Imre. Budapest, 1975.

Újságunk indulásától kezdve arra törekszünk, hogy más történelemmel foglalkozó médiumokkal együttműködjünk. A kéthavonta megjelenő Honismeret folyóirat hasonlóan az Újkor.hu-hoz a színvonalas tudományos ismeretterjesztést tűzte zászlajára. Kiadója, a Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. Száraz György cikke eredetileg a Honismeret 2025. évi 3. számában jelent meg.

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X