Thuküdidész csapdája

Thuküdidész, az ókori görög történetíró azt írta a peloponnészoszi háborúról szóló művében, hogy Athén hatalmának erősödése, és az ettől Spártában kialakuló félelem okozta a háború elkerülhetetlen kitörését. Ezt az elgondolást felhasználva alkotta meg Graham T. Allison politológus egy 2012-es Financial Times cikkben a „Thuküdidész csapdája” kifejezést, mely szerint, ha egy felemelkedő hatalom egy regnáló hatalmat fenyeget, a fegyveres összecsapás szinte elkerülhetetlen. Ez alapján 2017-es könyvében Allison azzal érvelt, hogy az Egyesült Államok és Kína közt a katonai összetűzés igen valószínű, különösen azután, hogy Donald Trump lett az USA elnöke.

Hogy állítását alátámassza, megvizsgált 16-ot az elmúlt 500 év fegyveres konfliktusaiból, s arra a megállapításra jutott, hogy a vizsgált esetekben mindössze négy olyan alkalom fordult elő, hogy a fegyveres összecsapást a felek elkerülték. Az első ilyen vizsgált eset a 15. és 16. század fordulóján a portugál-spanyol konfliktus volt, mely a kereskedelmi utakért és gyarmatosításért folytatott versenyfutás miatt alakult ki. Ezt követően a vizsgált példák közt egészen a 20. századig nincs olyan eset, amikor sikerült volna a háborút elkerülni, azonban az elmúlt évszázadban – Allison szerint – sikerült elkerülni az Egyesült Államok és Nagy-Britannia összeütközését a századelőn, az Egyesült Államok és a Szovjetunió fegyveres konfliktusát a hidegháborúban, illetve Nagy-Britannia és Franciaország háborúját Németországgal az európai rendszerváltozások idején, az 1990-es években. Ellenben nem sikerült elkerülni többek közt a Habsburgok és a Francia Királyság összecsapását a 16. században, a Habsburgok és az Oszmán Birodalom harcait a 16. és 17. század során, Nagy-Britannia és Franciaország közti számos fegyveres konfliktust és a két világháborút sem.

Az elméletet sokan pozitívan fogadták, 2014-ben maga Hszi Csin-ping kínai elnök is úgy fogalmazott, hogy azon kell dolgozni, hogy Thuküdidész csapdáját elkerülhessék, miközben Kína hatalma erősödik. Ugyanakkor számos kritika is érte az elméletet. Az egyik legélesebb kritikusa a Harvard Egyetem politológia professzora, Joseph S. Nye szerint nem megfelelő esetpéldákat választott, ráadásul a peloponnészoszi háborút is csak Thuküdidész kiragadott mondata alapján ítélte meg. Lawrence Freedman szintén azt vetette Allison szemére, hogy sok esetben félreértette az esetpéldái mögött húzódó ok-okozati összefüggéseket, különösképp az első világháború esetében. Személy szerint azt gondolom, hogy a leginkább félremagyarázott konfliktus a listán a második világháború, amit úgy kezel a szerző, mintha a kezdetektől fogva egy Hitler és a világ többi része közti konfliktus lett volna a kezdetektől fogva.

Allison elmélete ettől függetlenül érdekes, és számunkra, történészek számára is tartogat hasznos gondolatokat, azonban alaposan meg kell fontolni, hogy a megfelelő esetpéldákat vizsgálhassuk, s ne egyszerűsítsük le a történelmet szimpla hatalmi versengésekre.

Lengyel Ádám

Az elméletről, módszertanáról bővebben olvashatnak a Belfer Center for Science and International Affairs honalapján.

Az alábbi videóban bővebben is bemutatom Allison esetpéldáit, s az általa elkövetett módszertani hibákat azok kiválasztása kapcsán:

Ezt olvastad?

Thermopülai-Szalamisz „2500” – 3. rész: Az athéni flottaépítéstől a spártaiak thermopülai helytállásáig

2500 évvel ezelőtt, Kr. e. 480-ban Xerxész perzsa nagykirály hatalmas sereggel vonult a görög poliszok ellenállásának megtörésére és a görög

X