Történetek Magyarországról, magyarokról és egyéb történeti érdekességről

Nagy György (1953–2017) posztumusz megjelent műve mintegy 130 történetet tartalmaz, amelyek a könyv címével ellentétben nemcsak Magyarországgal, hanem a világ más tájaival kapcsolatban is tartalmaznak érdekes történelmi adalékokat, tényeket és tévhiteket. Egyes történetek anekdotikus hangnemet ütnek meg, míg másikak teljesen meseszerűek, képzelt párbeszédek. A kötet tematikus válogatása a szerző Ridikül Magazinban megjelent Kultúrhistóriák c. írásainak. Az írásokat Székely Katalin, a szerző felesége gyűjtötte össze, a művet magát pedig Hitseker Mária rendezte sajtó alá. A történetek egy része ismerős lehet a Magyarország története c. televíziós sorozatból (2009), több szinte szó szerint hangzott el ott.

Fontos kiemelni, hogy a szerző nem történész, mindez azonban nem vesz el a mű értekéből. Nagy György televíziós műsorvezetőként, szerkesztőként dolgozott, a Rocklexikon, a Hogy volt? és a Magyarország története c. műsorok kitalálója és utóbbinak műsorvezetője is. A szerző 2010-ben adta ki a Magyarország apróbetűs története c. munkáját, az akkor megjelent Magyarország története c. 16 kötetes sorozat kiegészítéseként.

Az első fejezet – Egy kis történelem – a magyar történelemből tartalmaz érdekességeket, több történet mutatja be Szent István alakját és egy képzelt visszaemlékezést is olvashatunk, amelyben Szent István dajkája meséli el a szerzőnek, hogy hogyan tartották keresztvíz alá a későbbi uralkodót. Hasonlóan képzelt riport készül a Petőfinek is szállást adó, Molnár Györggyel, aki a ’48 március 15-i eseményekről számol be és egyáltalán nem érti, miért lenne kiemelkedő jelentőségű ez a nap. Több anekdotát olvashatunk Ferenc Józsefről, megtudhatjuk, milyen magas volt, hány kilót nyomott. De a dinasztiáról és királykoronázásról is ír néhány sorban. A 20. század eseményei ebben a fejezetben nem kapnak akkora szerepet, összesen két történet van, ami az első világháborút követő korszakról szól, továbbá egy történetet találunk Trianonhoz kapcsolódóan.

A következő fejezet – Emberek és sorsok – már nem teljesen szól Magyarország történetéről. Az első történet Az egyiknek sikerül, a másiknak nem… például olyan személyeket gyűjt össze, akiknek sikerült megtalálni a szerencséjüket Amerikában (Fried Vilmos – 20th Century Fox, Zukor Adolf, Lugosi Béla, Galamb József, Pulitzer József, Neumann János, Harsányi János Wigner Jenő, Szilárd Leó.) – és azokat, akiknek nem (Királyhegyi Pál, Kabos Gyula, Jávor Pál, Barta Tamás – az LGT gitárosa). A Családnévből márkanév c. fejezet „Piások”, „Kajások”, „Édesek”, „Iparosok”, „És még sokan mások” alcímek alatt gyűjti össze azokat a személyeket, akiknek családnevéből idővel márkanév lett. Ugyanez a fejezet cáfolatát adja a magyar étkezési szokásoknak, mint például a nyereg alatt puhított hús, szárított húsból készült „porleves” és a Laci konyha nevének eredete. Az ókori drága ételeket is bemutató történet (Vagyonok a tányéron) jó példa arra, hogy mennyire lépi át a mű Magyarország határait.

A Művészek c. fejezet is vegyesen hoz magyar és külföldi művészekről érdekességeket – bár itt talán az előbbiek vannak túlsúlyban. A szerző ír a díjak, kitüntetések történetéről (Babértől az Oscarig), párhuzamba állítja Blaha Lujza és Jászai Mari életét, bemutatja a meghurcolt Karády Katalint, és a félreállított, ’56-os szabadságharcban részt vett színészeket. A fejezetet két interjú zárja: az egyik Béres Ilonával készült a másik pedig Novák „Tata” Ferenccel.

A Feltalálók és találmányaik c. fejezet egy képzelt beszélgetéssel kezdődik, ahol egy professzor beszélget Erasmussal az utópia szó eredetéről. A szerző ebben a fejezetben bemutatja, hogy férhet kétség ahhoz, hogy Alexander Graham Bell találta fel a telefont, leírja, hogy indult az első mozi, majd a magyar televíziózás. Ennek kapcsán egy nagyon személyes történetet is megoszt. (A szerző egyébként más fejezetekben is személyes hangnemben szól):

Predesztinálva

Sokan hisznek abban, hogy „valahol, valaki” előre megírta a sorsunkat. Lehet benne valami.

1953. január 23-án a kormány határozatot hozott a Magyar Televízió Vállalat létrehozásáról.

E sorok írója azon a napon született.

És ezzel a dolog visszavonhatatlanul eldöntetett…”

A fejezet végén egy történet szól a Nobel-díjról, egy másik pedig a magyar Nobel-díjasokat ismerteti.

Az Egy kis kultúrtörténet c. fejezet a könyvről, könyvnyomtatásról és a könyv jövőjéről is elmélkedik. Ez a fejezet még mesél a lexikonokról, a szakácskönyvekről, a Wikipédiáról, a nyelvismeretről, az időszámításról, a meseszámokról, a lottó és a sakk kialakulásáról is.

Az Évszakok és szokások c. fejezet a naptári év szerint követi végig az egyes időszakokhoz, évszakokhoz, hónapokhoz kötődő szokásokat történeséket, előbb azonban az időszámítás történetét mutatja be. A fejezet végén található Abrakadabra és Szélhámosok, csalók, svindlerek c. történetek nem illenek igazán a fejezet keretei közé, ugyanakkor nagyon érdekesek.

Zita királyné és IV. Károly esküvői képe 1911-ből. Kép forrása: Wikipédia

A Lányok, asszonyok, szülők és szeretők c. fejezet nagyrésze a nőkről szól, de a fejezet második felében már eljegyzési és házasságkötési szokások is előkerülnek. A szerző rámutat arra, hogy jószáshelyi Purgly Magdolna és nagybányai Horthy Miklós házasságkötésén elhangzott beszéd bármelyik mai esküvőn is elhangozgatna. De ugyanezen történet – Esküvők a századelőn – megemlékezik Habsburg Károly és Zita királyné, az utolsó magyar királyi pár szerelmi házasságáról is. Továbbiakban szó esik még szülésről, gyógyításról és házasságtörésről is.

A Zene, zene és zene c. fejezet elsőként Mozart Varázsfuvolájának magyarországi megjelenését ismerteti (ugyanis először Csokonai fordította le még Boszorkánysíp címmel, azonban a fordítást nem fejezte be). Bemutatja a Csendes éj keletkezéstörténetét, Louis Armstrong életét, majd személyes beszámolót ad az 1986-os budapesti Queen-koncertről, és a Live Aid – Élő Segítség koncertsorozatról. A magyar zenetörténet ezután következik: 18–19. századi cigányprímások, a balkáni népzenét feldolgozó és továbbvivő Nikola Parov és az Illés-együttes.

Az Utazás térben és időben c. fejezet képzeletbeli utazásra hívja a kötet olvasóit: olyan témák kerülnek elő, mint a magyarországi nyaralási kultúra, a Dobogó-kő, a Pilist választó egyetlen magyar alapítású pápai jogú rend, a pálosok története, Szent Pál megtérése, a jobboldali közlekedés bevezetése, a vasút, és az Orient Expressz Magyarországon. A párizsi Eiffel-torony és a londoni Madame Tussaud panoptikum után olvashatunk a magyarországi fürdőkultúra főbb helyeiről, a bikini kialakulásáról, az olimpiák kapcsán pedig több érdekes magyar vonatkozást is kiemel a szerző. Budapest születését Émile Gerbeaud látószögén keresztül ismerteti, de más budapesti történeteket is olvashatunk, mint például a jótékony magyarokról, a budai várról, Zsigmond dunai láncáról, a nulla kilométerkőről, a budapesti gázvilágításról és az Ecseriről. Amerika felfedezése után a pokoljáró Tari Lőrincet, végül pedig a Szent Jakab zarándokútat, az El Caminot mutatja be a szerző.

A könyv nem lábjegyzetelt, tudományos igénnyel megírt munka, mégis izgalmas és érdekes olvasmány lehet minden látókörét bővíteni akaró történésznek és a történelem iránt érdeklődő olvasóközönségnek is.

Menyhárt Ágnes

A kötet adatai: Nagy György: Magyarország apróbetűs története 2., Kossuth Kiadó, Budapest, 2018. 406 pp.

Ezt olvastad?

A történelmi ismeretterjesztés a történettudományt művelők egyik, ha nem legfontosabb feladata, hiszen nem elég a kutatásokat elvégezni, eredményüket  kommunikálni is
Támogasson minket