Mire jók a tanári publikációk?

A tanári tapasztalatokat bemutató írások nyilvánvalóan nagymértékben segítik szerzőik szakmai fejlődését. De vajon mások számára is hasznosak? Az angliai példa szerint azzá válhatnak, sőt tudományos értékre tehetnek szert.

Írásomat Michael Fordham cambridge-i történelemdidaktikusnak egy 2016-ban megjelent tanulmánya inspirálta, amelyben az angliai történelemtanári publikációk tanulságait elemezte. E publikációk a Teaching History című folyóiratban jelentek meg, amely a Historical Association nevű, az angliai történészeket és történelemtanárokat tömörítő egyesület folyóirata. A publikációk a tanítás során szerzett tapasztalatokat dolgozzák fel. Terjedelmük általában 5-10 oldal, de ennek nagyobbik felét jellemzően a tanításban használt források és a diákok munkáiból közölt részletek teszik ki.

Fordham kimutatása szerint 2004 és 2013 között 171 olyan publikáció jelent meg a lapban, amelyet aktív (vagy korábban aktív, de saját tanítási tapasztalatairól író) történelemtanár jegyzett. Ezek összesen 1696 hivatkozást tartalmaztak, vagyis átlagosan mintegy tízet. A hivatkozások megoszlása a hivatkozott mű jellege szerint a következő volt:

Amikor tehát az angliai történelemtanárok közzéteszik a tapasztalataikat, 42%-ban (a 28% és a 14% összege) a kollégáik tollából ugyanabban a témában megjelent korábbi írásokra hivatkoznak. A Teaching History ezt azzal segíti, hogy minden számban közöl egy néhány oldalas írást valamely témáról, amely az addig megjelent vonatkozó tanári publikációk összefoglalása.

A tanár saját tapasztalatai – írja Fordham – elsősorban saját gyakorlata kontextusában érvényesek, így a rájuk épített „elmélete” egyedi. Az elemzett – a fent említett hivatkozási bázisra építő – történelemtanári publikációk azonban elérik a tudományos diskurzus szintjét, vagyis általánosítható tudással, más tanárok számára is alkalmazható alapelvekkel szolgálnak. Rámutat arra, hogy ez a szakmai tudásbázis alapozza meg a történelemtanárok szakmai autonómiáját: a tanári diskurzusok eredményei nem kerülhetőek meg sem a kormányzat által, amikor különféle szabályozókat alkot, sem a tanárképzésben, amelynek anyagát képezik mind az eredmények, mind a továbbfejlesztés (a publikálás) módjai.

Hasonló írásokra az említett okokból idehaza is szükség volna a nagy tapasztalattal rendelkező kollégák, így elsősorban a vezető- és mentortanárok, szaktanácsadók és kutatótanárok tollából. Kisebb terjedelmű, ezért rövidebb idő alatt elkészíthető írások is hasznosak lennének. A publikálás e sajátos műfajába való bevezetést pedig olyan tanári szakdolgozatok szolgálhatnák, amelyek a rövid vagy a hosszú gyakorlat során szerzett tapasztalatokat a szakirodalom tükrében dolgozzák fel.

Ami az eddigi kis számú publikációt illeti: ezek többsége valamely tanítási módszerre vonatkozik, a 2014-ig megjelentek legtöbbjét A történelemtanítás módszerei, eszközei, színterei című bibliográfia tartalmazza a Történelemtanítás 2015/1–2. számában. Ritkábbak a valamely téma tanításának tapasztalatairól szóló írások. A Módszertani lapok: történelem (1994–2003) és a Történelempedagógiai Füzetek (1997–2008) a helytörténetre és a holokausztra vonatkozóan közölt ilyeneket, míg a Történelemtanárok Egylete honlapján, a Történelemtanításban, valamint az Újkor.hu hasábjain néhány más témában is olvashatóak.

Gyertyánfy András

Felhasznált irodalom

Fordham, Michael: Realising and extending Stenhouse’s vision of teacher research: the case of English history teachers. In: British Educational Research Journal, 42. évf. (2016. február) 1. sz., 135–150. o.

Ezt olvastad?

Egy királynő tükre – I. Erzsébet: egy mítosz születése

Stróbl Erzsébet a Károli Gáspár Református Egyetem Anglisztika Intézetének docense, kutatási területe az angol reneszánsz kultúrtörténet, I. Erzsébet királynő kultusza,

X