Ünnepi kötetpár Hermann Róbert 60. születésnapjára

„Emlékezzetek róla, ha újra csatára keltek” címmel kétkötetes tanulmánygyűjteményt adott ki a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum a HM Zrínyi Nonprofit Kft. keretében működő Zrínyi Kiadó közreműködésével Hermann Róbert 60. születésnapjára. Az ajándékot szeptember 14-én, a Bálna Honvédelmi Központban adták át az ünnepeltnek.

A Zmák Tamás moderálásával lezajlott rendezvényen Szabó Péter, a Kodolányi János Egyetem alapító rektora, Maruzs Roland alezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese és Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár főigazgatója köszöntötték Hermann Róbertet, a tanulmánykötetpárt pedig én mutattam be. Beszédem írott változata az alábbiakban olvasható.

***

Minthogy – a jelenlevők többségéhez hasonlóan – én is személyesen ismerem az ünnepeltet, csak üdvözölni tudtam azt a gigantikus vállalkozást, amibe a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársai belekezdtek, amikor úgy döntöttek, hogy tisztelgő kötetet állítanak össze Hermann Róbert 60. születésnapjára. Az elhatározást tettre váltva Medgyesy Zsófia és Pászti László szerkesztők Mészáros Kálmán, Sallay Gergely, Solymosi József és Závodi Szilvia közreműködésével közel száz tanulmányt rendeztek sajtó alá több mint ezer oldalon.

Ez a tekintélyes mennyiségű írásmű végül két kötetben jelent meg. A tanulmányok szerzőik nevének ábécésorrendjében követik egymást. Vélhetően nem csodálkozik senki, ha elmondom, hogy a szerzők több mint egyharmada – egészen pontosan 36 fő – a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum alkalmazásában áll – vagy állt, mielőtt nyugdíjba ment. Rajtuk kívül a Károli Gáspár Református Egyetem és a VERITAS Történetkutató Intézet adja a szerzők derékhadát tizenhét, illetve tizenöt fővel. Tulajdonképpen ezek az adatok is adják magukat, hiszen Hermann Róbert ezekben az intézményekben is dolgozik a Hadtörténeti Intézet mellett. A szerzők maradék egyharmad része változatos helyekről küldött tanulmányt: egyetemekről, kutatóintézetekből, múzeumokból, levéltárakból, s nemcsak budapesti intézményekből, hanem szerte az országból.

És ha jobban belegondolunk, akkor ez is magától értetődik Hermann Róbert esetén. Nemcsak azért, mert a Magyar Történelmi Társulat volt elnökéről beszélünk, hanem azért is, mert olyan emberről van szó, aki kutatói-előadói elkötelezettsége, jókedve és lendülete révén azon történészek egyikévé vált, akiket országosan ismernek és elismernek, teljesítményét pedig nemcsak a történészszakma, hanem a nagyközönség is értékeli. Nem véletlenül. Hermann Róbert úgy érte el sikereit, hogy szerénysége, embersége, szakmaisága nem szenvedett csorbát, bármerre is vetette a sors. Méltán emlékezik meg segítőkészségéről is Szakály Sándor a kötetek köszöntőjében kifejtve, hogy ha Hermann Róbertet lektori feladatokra kérik fel, ha doktoranduszoknak a gondját-baját kell orvosolni, ha szakmai segítséget kell bárkinek is adni, pályázatokat elbírálni vagy az Országos Középiskolai Tanulmányi Versenyen zsűrizni, akkor ő rendelkezésre áll.

Ha valaki meghallja a kötetekben szereplő tanulmányok számát, és ismeri Hermann Róbert fő kutatási területét, akkor kötekedve megjegyezheti – a Facebookos kommentszekciók sajnos tele vannak ilyen stílusú hozzászólásokkal –, hogy „tényleg van ennyi történész, aki az 1848–49-es események kutatásával érdemben foglalkozik, és meg tudta tölteni minőségi tanulmányokkal ezt a két kötetet”? Képzeletbeli kommentelőnknek azt tudom válaszolni, hogy természetesen nem mind a száz szerző tartja fő kutatási területének a hazánk történetét oly nagy mértékben meghatározó 1848–49-es forradalom és szabadságharcot. Sokuk azonban foglalkozott már vele, vagy tudott olyan témát találni, ami kötődik hozzá, és e kötetpár kiváló alkalmat teremtett ezeknek az írásoknak a közlésére. A könyvpár mégsem szorítkozik 1848–49-re, a szerkesztők ugyanis senkit sem kértek olyan feladatra, hogy – ma divatos kifejezéssel élve – kilépjen a komfortzónájából, és olyasmiről írjon, amivel nem foglalkozik. Az elkészült tanulmányok így éppen olyan sokszínűek lettek, mint a magyar hadtörténetírás általában, és színvonalukra egyáltalán nem lehet panasz.

Bár – mint említettem – a dolgozatok nagy százaléka kötődik 1848–49-hez és túlnyomó többsége a 19–20. századhoz, a magyar történelem korábbi korszakaiból is találunk érdekességeket. B. Szabó János például egészen a népvándorlás koráig visszamegy Levedi es Álmos „hosszú menetelésének” hátteréhez című dolgozatával, de a későbbi Árpád-kor is képviselteti magát. Találunk kora újkori írásokat, vannak dolgozatok, amelyek a Rákóczi-szabadságharccal kapcsolatosak, de nem maradt ki a kései 18. század, a reformkor, az 1848/49 utáni megtorlás, a dualizmus, az első és a második világháború, a Tanácsköztársaság kora vagy a Horthy-korszak sem, és vannak olyan írások is, amelyek a szocializmus időszakával foglalkoznak. A kötetpárnak a tárgyalt évkört tekintve legkésőbbi tanulmányát Zinner Tibor jegyzi, akinek Az MSZMP mindmáig számba nem vett öröksége című írása az 1980-as évek végét idézi fel.

A kötetek tanulmányai nemcsak évkörüket tekintve változatosak, hanem témaválasztásaikban is. Az írások nagy része hadtörténeti vonatkozású, de találunk köztük jog-, életmód-, politika- vagy diplomáciatörténeti tárgyúakat, művészettörténeti, régészeti és muzeológiai jellegűeket, de előfordulnak forrásközlések, tárgyleírások és elméleti jellegű dolgozatok is. Várépítések, boszorkány- és más bűnperek, emlékműállítások, hadjáratok, hőstettek, emberi kapcsolatok, kiállítási tárgyak, meg nem valósult tervezetek elevenednek meg, hogy élő tárházát nyújtsák a történeti kutatások sokféleségének. A kötetpár méltón tanúsítja, hogy a mai magyar történettudomány mennyire szerteágazó, s kutatói milyen érdekes témákkal foglalkoznak.

Külön szeretném kiemelni Havasné Berek Tünde és Mohácsi Zoltán gigászi méretű alkotását, amely a kötetek többi részétől eltérően nem Hermann Róbertnek, hanem Hermann Róbertről szól. A szerzőpáros ugyanis elkészítette, és a második kötetben közzétette Hermann Róbert 1984 és 2022 közötti munkásságának bibliográfiáját. A teljességre törekvő 62 oldalas összeállításnak már a terjedelme is bizonyítja, hogy Hermann Róbert a legproduktívabb kortárs történészek közé tartozik. A bibliográfia tartalma nélkülözhetetlen lesz a jövő historiográfusainak, valamint azoknak is, akik majd életrajzi művet írnak egyszer az ünnepeltről, ha eljön ennek az ideje.

Hogy mit lehetne még elmondani erről a két kötetről? Természetesen nagyon sokat. Ismertetni lehetne valamennyi benne szereplő tanulmányt méltatva szerzőiket – és minden dicséret helyénvaló is lenne, hiszen senki sem vette félvállról a feladatot. Egy ilyen típusú ismertető azonban rendkívül sok időt igényelne, ami jelenleg nem áll rendelkezésemre, hiszen – mint minden program – a mai köszöntő is előre meghatározott időkeretek között zajlik. Így tehát a kötetpár többi szerzőjének csak a nevét fogom elmondani, s egyben elnézést kérek tőlük, amiért ilyen szűkre szabott, távirati formában ejtek róluk szót. A teljes szerzői névlista tehát ábécésorrendben a következő:

Anka László, B. Szabó János, Bagi Zoltán Péter, Bálint Ferenc, Balla Tibor, Balogh Máté, Báthory Csaba, Bene János, Bertalan Péter, ifj. Bertényi Iván, Bertha Zoltán, Bognár Zalán, Czeglédi Sándor, Csibi Norbert, Csikány Tamás, Csizy Katalin, Csorba György, Csorba László, Deák Ágnes, Dobszay Tamás, Domokos György, Drócsa Izabella, Dubniczky Zsolt, Egyed Ákos, Erdődy Gábor, Farkas Judit Antónia, Fodor Pál, Forgács Márton, Frazer-Imregh Mónika, Gecsényi Lajos, Germuska Pál, Gerő András, Gulyás Adrienn, Havasné Berek Tünde, Hollósi Gábor, Horváth Csaba, Horváth Emőke, Horváth Miklós, Illésfalvi Péter, Jankó Annamária, Kedves Gyula, Kemény Krisztian, Kincses Katalin Mária, Kiss Dávid, Kiss Gábor, Kocsis Annamária, Kovács István, Kozák-Kígyóssy Szabolcs, Krámli Mihály, Kreutzer Andrea, Kulcsár Viktor, Kurucz György, Lajtai László, Lázár Balázs, Ligeti Dávid, Makkai Béla, Mészáros Kálmán, Mohácsi Zoltán, Molnár András, Nagy Mariann, Nagy-L. István, Németh Balázs, Oross András, Orosz László, Pászti László, Pelyach István, Pete László, Polgár Balázs, Pollmann Ferenc, Ravasz István, Réfi Attila, Reisz T. Csaba, Ress-Wimmer Zoltán, Reszegi Zsolt, Rosonczy Ildikó, Ságvári György, Sallay Gergely Pál, Schwarczwölder Ádám, Seres István, Solymosi József, Somogyi Gréta, Süli Attila, Szabó Péter, Szakály Sándor, Számvéber Norbert, Szávai Ferenc, Szoleczky Emese, Tilcsik György, Tóth Dominik, Tóth Ferenc, Tóth Orsolya, Tóth Péter András, Tóth Zsolt, Ujváry Gábor, Varga Imre, Veszprémy László, Vizi László Tamás, Zachar Péter Krisztián, Zakar Péter, Závodi Szilvia és Zinner Tibor.

E névsor felolvasása után lassacskán befejezem mondandómat. Ezt persze nemcsak az időkeret miatt teszem, hanem azért is, mert feltételezem, hogy a jelenlevők nem azért gyűltek egybe, hogy végighallgassanak egy indokolatlanul hosszúra nyúló könyvismertetést, hanem azért, hogy tiszteletüket tegyék a hatvanadik születésnapját ünneplő Hermann Róbert előtt, s átadják neki jókívánságaikat.

Ezt teszem most én is: Isten éltessen sokáig, Róbert! Boldog születésnapot kívánok!

A bemutatott kötetpár könyvészeti adatai: Medgyesy Zsófia, Pászti László (szerk.): „Emlékezzetek róla, ha újra csatára keltek!” Tanulmányok Hermann Róbert 60. születésnapja tiszteletére I–II. Budapest, HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum, HM Zrínyi Nonprofit Kft. – Zrínyi Kiadó, 2023. A könyvek kereskedelmi forgalomban nem kaphatók.

Szőts Zoltán Oszkár
szerkesztő, Zrínyi Kiadó,
főszerkesztő, Újkor.hu

A Honvédelem.hu e rendezvényről készült tudósítása és fotógalériája ide kattintva olvasható, illetve nézhető meg. A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum fotógalériája itt érhető el.

Hermann Róberttel két interjút is készítettünk az elmúlt években. Az első, írott formájú interjút Bereznay István készítette 2016-ban, ez ide kattintva olvasható el. A második a The History Geek csatorna elBeszélő című podcastsorozatának keretében készült 2022-ben. Ez ide kattintva nézhető vagy hallgatható meg.

Ezt olvastad?

A második Szidra-öböl feletti incidens

1989. január 4-en két amerikai F-14 Tomcat vadászrepülőgép lelőtt két líbiai MiG-23 Flogger vadászrepülőgépet. Az esemény diplomáciai és sajtóbotrányt kavart,

X