Visszapillantás egy kivételes életpályára
Számos rangos rendezvényen emlékeztek meg Széchenyi István születésének évfordulójáról. Ezek egyike volt a 2016. november 3-án az Országgyűlés felsőházi üléstermében megrendezett Széchenyi életművének szellemi és tárgyi eredményei című konferencia, melynek apropóját Széchenyi István születésének 225. évfordulója adta.
Széchenyi-emlékkonferencia az Országgyűlés Felsőházi Üléstermében (Fotó: Botár Gergő, kormany.hu)
Gulyás Gergely, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnöke rövid köszöntőbeszédében méltatta Széchenyi életművét. Beszédében a politikus a történész feladatát a bíróéhoz hasonlította. Gulyás két momentumot emelt ki a Széchenyi személye kapcsán: egyrészt a jövőbe vetett bizalmat, másrészt a haza felemelkedése érdekében soha nem fáradó magatartást. Kitért arra is, hogy 2016-os év több szempontból emlékév: az 1956-os forradalom 60. évfordulója, Márton Áron születésének 120. évfordulója, valamint Széchenyi István születésének 225. évfordulója.
Az első szekció két előadója (első sor): Oplatka András és Orosz István (Fotó: Botár Gergő, kormany.hu)
Ezután Oplatka Andrásnak, az Andrássy Gyula Budapesti Német Nyelvű Egyetem oktatójának nyitóelőadása következett, amely címének megfelelően (Két kor, két ember) Metternich és Széchenyi személyét vetette össze, vizsgálta kapcsolatukat, valamint mérleget vont egy nemrég publikált Metternich-életrajz felett is. Oplatka előadásainak alapját Metternich és Széchenyi két találkozása képezte, melyről Metternich a levelezésében, Széchenyi a Naplójában és több megjegyzésében számolt be. Áttekintette a két politikus sok tekintetben hasonló, ámde számos részről eltérő kortörténeti tapasztalatait, és a kettejük között kialakult töréspontokat, és részletesen felvázolta, és a korabeli társadalmi-politikai háttérbe helyezte kapcsolatukat. Oplatka előadásából kirajzolódott a két meghatározó személyiség fokozatosan ellenségessé váló, egyenlőtlen viszonya, amely azonban a felszínen szívélyes maradt. Míg Metternich egy alkalommal tapsra vágyó, vakmerő kísérletezőként hivatkozott Széchenyire, addig Széchenyi Magyarországhoz nem értő, vén szamárnak nevezte Metternichet. A történész előadása végén ismertette és értékelte Wolfram Siemann Metternich-életrajzát (Siemann, Wolfram: Metternich. Stratege und Visionär. Eine Biografie. C.H. Beck, 2016)[1]. Oplatka amellett, hogy méltatta Siemann életrajzának erősségeit, mint például a Metternich személyével kapcsolatos prágai források feldolgozását, kitért Siemann súlyos tévedéseire is, megemlítve például, hogy a német szerző alig foglalkozott művében a birodalom keleti felével, így Magyarországgal is, és számos tévedés is feltűnik, mint például hogy egy helyen nem magyarul beszélőknek nevezi a székelyeket, vagy épp összekeveri a szlovákokat és a szlovéneket. Illetve Oplatka vitábba szállt Siemann értékelésével, amely negatívnak minősítette a nemzeti eszmét.
Csorba László (Fotó: Teleki Ansdrás)
A második előadó Csorba László volt, az ELTE-BTK egyetemi tanára, aki előadásában (Széchenyi István lelki élete és személyisége – az elhivatottság motívumai) Széchenyi hitéletét vizsgálta. Csorba részletes áttekintést, és egyben értékelést adott a Széchenyi hitével kapcsolatos szakirodalomról, majd Széchenyi naplóbejegyzései és vallási élményei alapján kísérletet tett Széchenyi hitének, valamint a hite és a küldetéstudata közötti kapcsolat rekonstruálására. Csorba részletes elemzésével kimutatta, hogy Széchenyi számos ponton eltért kora katolikus tanításától, azonban kora embere volt, azaz megfigyelhető volt nála is az egyéni vallásosság felé való eltolódás. Csorba értékelése szerint Széchenyi az egyik első olyan ember volt, akinél a modern ember szellemi és lelki szabadsága volt látható, másrészt pedig mély kapcsolat volt Széchenyi vallásossága és küldetéstudata között.
Fónagy Zoltán (Fotó: Teleki András)
A harmadik előadó Fónagy Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa volt, akinek előadása (Széchenyi, a modern ember) középpontjában Széchenyi személyének modernsége állt. Fónagy előadásának alapját a kor hagyományos és modern emberének szembeállítása képezte személyiség, hivatás, mobilizáció tekintetében, melynek révén az előadó kimutatta Széchenyi modernségét. A történész ezután Széchenyi tárgyi környezetét vizsgálta, és lakhelyeit, megállapítva, hogy fő szempont Széchenyi számára a komfortérzet mind pesti, mind nagycenki otthonai esetében. Fónagy előadásából kirajzolódtak Széchenyi olyan vonásai is, mint az önszigor, vagy épp a modern technikához való vonzódás. Gazdasági tekintetben pedig összegezte Széchenyi egyik fő célkitűzését is, melynek keretében igyekezett vagyona egy részét a földbirtokaiból a gazdaság modern szektoraiba áthelyezni, így Széchenyi tekintélyes kötvény és részvény-állománnyal, valamint ingatlanvagyonnal rendelkezett.
(Fotó: Botár Gergő, kormany.hu)
Az első szekció utolsó előadását (Széchenyi István és a jobbágyság) Orosz István, a Debreceni Egyetem professzor emeritusa tartotta, aki Széchenyi István és a jobbágyság viszonyát vizsgálta, külön kitérve a gróf jobbágypolitikai törekvéseire és viszonyára az áprilisi törvények jobbágyokra vonatkozó részeihez. Orosz részletesen tárgyalta, hogy Széchenyi, felismerve a rendszerszintű problémákat, milyen konkrét intézkedéseket javasolt a jobbágyság állapotának javítására, ezek között említve az úriszék eltörlését, közteherviselést, valamint a birtokbírhatási jog kiterjesztését a jobbágyokra, ugyanakkor kitartott az önkéntes örökváltság mellett. Orosz ütköztette Széchenyi és Kossuth jobbágyokra vonatkozó politikáját, megállapítva, hogy végül, noha nem Széchenyi programja mentén valósult meg a jobbágyság helyzetének rendezése, azonban ő mégis támogatta Kossuth jobbágypolitikáját.
A második szekció első előadását (Széchenyi baráti erényszövetségben, 1825-1828.) Velkey Ferenc, a Debreceni Egyetem docense tartotta, aki Széchenyi, Wesselényi Miklós, valamint Esterházy Miklós rövid ideig tartó erényszövetségének kérdését vizsgálta, ütköztetve a Széchenyi és Wesselényi személyéhez köthető forrásokat. Velkey valószínűsítette, hogy hármuk erényszövetsége létrejött, de nem abban a formában, ahogy azt eltervezték. Továbbá áttekintette a szövetséghez kötődő külső személyeket, valamint összefoglalta az erényszövetség alapjait és működését.
Dobszay Tamás (Fotó: Teleki András)
Dobszay Tamás, az ELTE-BTK docense előadásában (Széchenyi, az országgyűlési politikus) összegezte Széchenyi politikai pályájának indulását és országgyűlési szerepvállalásait. Előadásában kitért Széchenyi országgyűlésekkel kapcsolatos véleményére, megemlítve, hogy a gróf noha kritikus véleménnyel volt az országgyűléseket illetően, de fontosnak tartotta azokat. Érintette Széchenyi politikai szereplésének gyakorlatát is, melynek során túlterheltsége miatt segítséget vett igénybe a felkészüléshez. Végezetül áttekintette Széchenyi politikai szereplését az egyes országgyűlésekre lebontva.
(Fotó: Botár Gergő, kormany.hu)
Gazdasági szempontból a konferencia egyik legérdekesebb előadása volt Estók János főiskolai tanáré, az ELTE-BTK oktatójáé volt (Öröklött és örökítendő vagyon) melyből a hallgatóság Széchenyi saját vagyonával kapcsolatos célkitűzéseit ismerhette meg, vagyis azt, hogy miképp alkalmazta a gazdasági modernizációt saját ingó és ingatlan vagyona esetében. Széchenyi István saját vagyona tekintetében a racionalizációt és a vagyona összetételének átalakítását tűzte ki. A ló- és a juhtenyésztésre jövedelmi forrásként tekintett, ugyanakkor fontos célkitűzése volt bevételei átalakítása a mezőgazdaságtól való függetlenedés jegyében. Estók rámutatott, hogy Széchenyi piacra termelő gazdaságot akart létrehozni az uradalmi földek egyesítése révén. Mint az előadásból kiderült, hogy Széchenyi a legbiztosabb alapnak azt érezte, ha birtokkal és mozgatható pénzzel egyaránt rendelkezik, ezért eladta birtokai egy részét, hogy nagyobb mozgástérre tehessen szert, mivel a pénzt lehetőségnek tekintette a birtokracionalizásra és befektetésekre. Vagyona jelentős része értékpapírokban, illetve ingatlanokban volt, 1848-ban 400 ezer forintot tett ki értékpapírjainak és házainak értéke. Estók előadásából kirajzolódott Széchenyi, a befektető képe is, aki lehetőséget látott az infrastrukturális befektetésekben.
Basics Beatrix (Fotó: Teleki András)
Ezután Basics Beatrix művészettörténész tekintette át előadásában (A Széchenyi-ikonográfia csomópontjai) Széchenyi ábrázolásait és azok kapcsolatát koruk festészetével, külön figyelmet fektetve azon alkotásokra, melyek később más ábrázolások mintájává váltak. Basics előadásából számos érdekes részlet kiderült. Ezek egyike volt, hogy az idős Széchenyi nem volt hajlandó engedélyezni, hogy portrét készítsenek róla, így jobbára korábbi ábrázolásai öregítését javasolva a művészeknek. Az öregítés példájaként utalt Basics Jakobey Károly Széchenyi-portréjára (1860).
A szekció utolsó előtti előadásában (A Széchenyi Emlékmúzeum Széchenyije) Aczél Eszter, a Széchenyi István Emlékmúzeum intézményvezetője mutatta be a nagycenki kastély történetét, nagy hangsúlyt fektetve Széchenyi Nagycenkkel kapcsolatos, gyakorta változó érzéseire és meghatározó intézkedéseire. Aczél továbbá összegezte a nagycenki kastélyban létrejött emlékmúzeum történetét is.
(Fotó: Botár Gergő, kormany.hu)
Az utolsó előadást (Hogyan jutott Széchenyinek minderre ideje?) a VERITAS Történetkutató Intézet, tudományos kutatócsoport-vezetője és a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanára és egyben történettudományi doktori iskolájának vezetője, Gergely András tartotta, Gergely előadásában Széchenyi életmódjára összpontosított. Előadásából kiderült, hogy Széchenyinek két segédlete volt: egyrészt a cédulaszekrénye, melybe az őt érdeklő témákkal kapcsolatban gyűjtött információkat, majd pedig ha meglett a szükséges számú cédula, röpiratot írt. Széchenyi másik segédeszköze pedig a naplója volt. Gergely kitért arra is többek közt, hogy noha Széchenyi keveset aludt, azonban fontosnak tartotta a mozgást és az aktivitást.
A konferenciát végül Dr. Puskás Imre kulturális örökségvédelemért felelős helyettes államtitkár zárszava zárta.
Teleki András
[1] http://www.chbeck.de/Siemann-Metternich/productview.aspx?product=15003860
Ezt olvastad?
További cikkek
A Kanadai Magyarságtudományi Társaság 2024-es konferenciája
A Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Hungarian Studies Association of Canada) a legnagyobb magyarokat tömörítő humán és társadalomtudományi tudományos szervezet az országban. Minden évben rendeznek konferenciát a kanadai Humán Kongresszus keretei között. […]
Görgey-kör Délután: A napóleoni háborúk hadművészete
Nyílik már az iskola kapuja… Az új tanévvel az új évad is elkezdődött a Görgey-kör Délután programsorozatban. A Görgey-kör és az NKE HHK Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék közös szervezésében […]
Helyszíni beszámoló a brigetiói katonai fürdő régészeti feltárásáról
2024. augusztus 14-én a Komáromban, brigetiói legiotábor ásatásán lezajlott a 2001 óta minden évben megrendezett nyíltnap, amely során a látogatók szakmai vezetés mellett megtekinthetik az adott ásatási szezonban feltárt lelőhelyeket […]
Előző cikk
Kétszáz éve született gróf Batthyány Lajosné Zichy Antónia
„Homlokán a legnagyobb fájdalom mártírkoszorújával, szívében az összeomlott családi boldogság véres romjaival, úgy állt a későbbi nemzedék előtt a határtalan tisztelet Niobe-szobor, mely hazájának gyásszal és dicsőséggel, tépett zászlókkal, tört […]