A Győzelem Napja: Kína és a második világháború lezárulásának 70. évfordulója

A második világháború lezárulásának és „a Japán felett aratott győzelem” hetvenedik évfordulója alkalmából szeptember 3-án első ízben került sor a Győzelem Napja névre keresztelt ünnepségre Kínában.

  

Forrás: echinacities.com

A Győzelem Napja néven 2015. szeptember 3-án lezajlott katonai parádé a szocialista Kína történetének tizenötödik alkalommal megrendezett felvonulása volt, de az első, amelyet nem október 1-én, a Kínai Népköztársaság megalakulásának napján tartottak. Hszi Csin-ping elnök kezdeményezésére „létrehozott” új ünnep az évfordulóra emlékeztető hetven díszlövéssel, valamint kétszáz harci repülő átrepülésével vette kezdetét a Tienanmen téren.

Hetven díszlövés a Tienanmen téren

A kínai gyártmányú autóban álló elnök érkezésével kezdetét vette a díszszemle, amely során a kínai hadsereg különböző egységei 12 ezer fővel, több tucat tankkal és egyéb felfegyverzett páncélossal vonultak fel Peking központjában.

  

Hszi Csin-ping kínai elnök (Forrás: foxtrotalpha.jalopnik.com)

Nacionalista köntösben, japánellenes felhangok[1] mellett lezajló Győzelem Napja, Kínát és a Kínai Kommunista Pártot a fasiszta- és imperialista-ellenes küzdelem középpontjába helyezte. Hszi Csin-ping beszédében a japán megszállással szembeni „totális győzelmet” olyan fordulópontnak vélte, amelynek köszönthetően egy ötezer éves civilizáció méltóan, Kína visszanyerte az őt megillető világhatalmi pozíciót. Az 1937 és 1945 között tartó küzdelmet – amelyben Kína 20 millió embert vesztett – a jó és a rossz, a fény és a sötétség közötti harcnak bélyegezte az elnök.  Japán kapitulációja egyben Kína számára egyben az európai hatalmakkal szembeni alárendelést és az azzal járó eddigi megaláztatást végét is jelentette.

A Japán Birodalom és területei 1942-ben (Forrás: valuewalk.com)

Annak ellenére, hogy Kínát az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjává emelték, a valóságban a második világháború utáni rendezésbe még a saját esetében sem volt beleszólása. Bár a Japánnal szembeni háború 1937 vette kezdetét, a szigetországot végül az Egyesült Államok szovjet segítséggel kényszerítette térdre. 1945 februárjában Franklin Roosevelt amerikai elnök megegyezetett Josif Sztálinnal a szovjet csapatok bekapcsolódására a csendes-óceáni hadszíntéren, cserébe többek között az Egyesült Államok elismerte a szovjetek ázsiai területszerzéseit, valamint Mongólia függetlenségét.[2]

A jaltai konferencia 1945 februárjában (Forrás: history.com)

A Kínai Kommunista Párt hatalomra jutásakor, 1949-ben azonnal kisajátította magának a japánok elleni háború érdemeit, noha a Csang Kaj-sek tábornok vezette nacionalista mozgalom messzemenően aktívabb résztvevője volt a küzdelmeknek. Ennek ellenére az állampárt kommunikációjának visszatérő eleme maradt a kommunista vezetéssel győzelemre vitt ellenállás. A nagyszabású katonai parádé nemcsak a távol-keleti ország globális kori gazdasági és politikai erejét hívatott jelképezni, hanem kísérlet volt a győzedelmesnek titulált felszabadító háború és a négy évvel későbbi kommunista hatalomátvétel összemosására. A hadsereg létszámának csökkentése ellenére, a modern kínai haditechnológia felvonultatása az újdonsült nemzeti ünnepen egyben erődemonstrációnak tekinthető a Kínával határvitában álló távol-keleti szomszédok előtt. A győztes nagyhatalmak közül csupán – a szovjet utódállamok képviseletében – Vladimir Putyin orosz és Alexander Lukasenko fehérorosz elnök volt jelen.

Csang Kaj-sek tábornok (Forrás: themeefy.com)

A felvonulásról készült felvétel


[1] Az ellenállás emlékének szentelt hadtörténeti múzeumban kötelező iskolai feladat keretében számos diák tett látogatást, amíg egyes állami vállalatoknál japánellenes katonadalokra épülő dalversenyt szerveztek.

[2] Csang Kaj-sek tábornok naplóbejegyzésében felháborodva írt a szovjet-amerikai egyezkedésről, amelyből véleménye szerint kiviláglott, hogy a két nagyhatalom Kínára vazallusként, semmint egyenrangú félként tekintett.   

Ezt olvastad?

Máthé Áron történész, szociológus, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) elnökhelyettese. Életútjáról, a NEB elmúlt négy éves eredményeiről, a nyilas és