A Kanadai Magyarságtudományi Társaság 2024-es konferenciája

A Kanadai Magyarságtudományi Társaság (Hungarian Studies Association of Canada) a legnagyobb magyarokat tömörítő humán és társadalomtudományi tudományos szervezet az országban. Minden évben rendeznek konferenciát a kanadai Humán Kongresszus keretei között. Utóbbi szervezet Kanada legnagyobb bölcsész szervezete, a Humán- és Társadalomtudományok Föderációjának éves rendezvénye. Az idei rendezvényt Montreálban rendezték meg 2024. június 14. és 16. között, hibrid módon.

Az esemény kezdetén Agata Schwartz köszöntötte a résztvevőket. Kifejezte háláját a helyi magyar konzulátusnak, a Kanadai Humán Kongresszusnak a támogatásáért és megköszönte a szervezőbizottság tagjainak a munkáját. A Humán és Társadalomtudományok Föderációja részéről a kommunikációért felelős alelnök köszöntette a résztvevőket. Miképp Camille Ferrier a köszöntőjében elmondta, a következő kongresszus Torontóban kerül megrendezésre, de 2026-tól kezdve várják a fogadóintézmények jelentkezését.

A konferencia főelődója Gina Csanyi-Robah  a Kanadai Roma Szövetség ügyvezető igazgatója volt, aki a roma integráció és porajmos emlékezetének ápolása ügyében végzett munkájáért állami szinten kitüntetett szakember. Előadása kezdetén bemutatta családi érintettségét, s hogy miként alakult ki a kapcsolata a kanadai roma érdekvédelemmel. A családjában ugyanis úgy nevelték, hogy inkább magyarnak vallja magát, mintsem romának. Nehézkes családi integrációs élményéből kiindulva elhatározta, hogy segíteni szeretne a jog eszközével a Kanadába érkező romáknak, illetve a magyarországi cigányság helyzetét személyesen megismerve az ő sorsukat is támogatja. A 2007-2008-as évektől radikálisan csökkent a Kanadában menekült státuszt kapó romák száma. Az előadó akkor sikeresen érvelt a kanadai döntéshozóknál azzal, hogy a kanadaihoz hasonlóan jó egészségügyi elláttással és szociális védőhálóval rendelkező közép-európai országokból érkező romák nem jelentenek veszélyt a kanadai jóléti juttatások révén az államra. Sokáig kellett érzékenyítő és a sztereotípia rombolását célzó előadásokat tartania kanadaiaknak, amelyek során kiderült, hogy akár több százéves beidegződéseket (mint például a vándorló életmód) is kurrens problémának gondoltak angolszász emberek. Ezzel együtt a 2000-es évek második felében kezdődő magyarországi politikai jobbratolódás félelmet keltett a korábban kivándorolt romákban.

A második szekció egy workshop volt, amelynek fő előadója és moderátora a plenáris előadó volt, és a kanadai magyar romák szerepét vizsgálta a kanadai kulturális sokszínűség felépítésében. Személyes munkáján keresztül számos oktatási gyakorlatot mutatott be. A Kanadai Roma Szövetség Roma Rising elnevezésű projektjére felfigyelve csatlakozott a kanadai kormányzat a porajmos elismeréséhez és kutatásának támogatásához. Az előadó ezen kívül méltatta Robi Botos zenei munkásságát, mivel munkássága gazdagította a kanadai jazzt.

Az ebédszünetet követően a modern magyar irodalommal foglalkozó szekcióra került sor. Végül délután az utolsó szekcióban George Michels előadására hangzott el, aki a University of California Riverside-i egységének oktatója. Előadásában egy kálvinista kisnemes, Szepessy Pál Oszmán Birodalomban tett utazásait mutatta be. Útjai során eljutott egészen a szultáni udvarig, így még Köprülü Mehmeddel is találkozhatott. A Szepessy család emlékezetében Pál korában még elevenen élt felmenőik oszmánok elleni harca Eger 1552-es ostroma kapcsán. Akárcsak Oliver Cromwell, Szepessy Pál is vallási keretben értelmezte az oszmánok elleni harcot, így számos bibliai példán keresztül illusztrálta a családi levelezésben a megszállók elleni küzdelmet. Szepessy Pál több hónapot töltött a szultáni udvarban is, és rendkívül pozitív képet alakított ki az oszmánokról. Szepessy ott töltött idejéről a Habsburg kémjelentések adnak értékes információkat. Az előadás végén a konferencia első napját a Montreáli Magyar Konzulátus szervezésében és támogatása révén egy fogadás zárta.

A második nap egy magyar diaszpórával foglalkozó panellel kezdődött. Az első előadást Máté Zsolt, a Pécsi Tudományegyetem doktorandusza tartotta az 1956-os magyar menekülteknek nyújtott „második esélyről”, amit Kanada biztosított a Nyugat-Európába került, és onnan tovább vándorolni kívánó honfitársainknak. Prezentációjából kiderült, hogy Kanada 1957 első felében ajánlotta fel az Egyesült Királyságnak, Hollandiának és Franciaországnak, hogy ha az említett országok befogadnak további menekülteket, Kanada több ezer menekültet átvállal tőlük. Olaszország, és számos másik nyugati blokkhoz tartozó ország jelezte, hogy hasonló segítséget kérne, amit elsőre a liberálisról konzervatívra váltó kormányzó erő elutasított, de az ENSZ menekültügyi vezetőjének közbenjárására megnyitották a kikötők kapuit a magyar menekülteknek.

Venkovits Balázs a Kanadai bevándorláss 100 éve: A magyar örökség felfedezése (és megőrzése) című előadásában a montréali magyar múlttal foglalkozó új kutatási projektjét mutatta be. Az első világháborút követően Amerikába irányuló emigráció fő iránya Kanada volt. 1922-ben alakult meg Montreálban a magyar konzulátus, amit hamarosan református és katolikus templomok építése, valamint különböző civil szervezetek megalakulása követett. Ez annak volt köszönhető, hogy számos magyar nem a prérin, hanem a keleti nagyvárosokban talált új otthonra. Tavaly kezdődött a montreáli magyarság történelmi örökségét feldolgozó és megőrző projekt, amiben a Debreceni Egyetem, a helyi magyar konzulátus, a Concordia Egyetem, továbbá a helyi magyar közösség közösen vesz részt. A projekt keretében számos, az oral historyra építő interjú készült már el, illetve megannyi családi gyűjteményt sikerült azonosítani.

Árvay Erzsébet előadásában az Állami Egyházügyi Hivatal 1951 és 1989 közötti magyar diaszpórával kapcsolatos tevékenységét vizsgálta. A téma fontosságát mutatja, hogy közel 1200 élő pap szervezte a diaszpóra hitételét, s 36 cserkészcsapat működött az emigrációban. A sajtótermékeken felül számos magyar nyelvhez kapcsolódó oktatási programon és papképzésen keresztül is tartotta a szervezet a kapcsolatot a kanadai magyar emigrációval. Az egyházi hatóság a magyar nyelvű magyarországi nyáritáborokban még a résztvevő diákok nyelvi készségeit és kulturális ismereteit is vizsgálta. Sőt, a Magyarok Világszövetségéhez érkező látogatók adatai eljutottak az egyházi szervezethez is.

A következő panel a magyarok és a fenntarthatóság kapcsolatát vizsgálta. Göllner András a Concordia Egyetem oktatója Bolsevikok és a budapesti iskola címmel tartott előadást. A századfordulós lenini bolsevizmus ugyanis a kapitalizmust környezetileg fenntarthatatlannak tartotta. A budapesti iskolát Lukács György alapította, de előzményének tekintették a századforduló számos szerveződését, miként a 20. század folyóiratot vagy a Galilei Kört. A budapesti iskola az előadó szerint azonban a bolsevizmus gyökerét adó forradalmi gondolat miatt nem volt egy fenntartható modell.

André Czeglédy a rendszerváltást követően eltűnő fenntarthatósági gyakorlatokról tartott előadást. A rendszerváltással ugyanis a szolgáltató szektor és a könnyűipar is megváltozott, a nagyobb választékot igénylő kapitalista rendszerre való átállással a környezethez való viszony is megváltozott. Miközben a politikai ellenzék kialakulásához a Duna Kör tüntetései és tevékenysége is hozzájárult, így látványosan megjelent a környezetvédelemre való igény a társadalomban. Az előadó személyesen is részt vett a rendszerváltáskor hazánkba érkező gyorséttermek beindításába, mivel a Dixie Csirke gyorséttermi franchise hálózat elindításához adott tanácsokat. Az üzletekből a rendszerváltást követő csúcson 14 volt, de mára csak Tatabányán található egysége. Rédey Soma Telkes Mária MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) töltött egyetemi éveiről tartott előadást. Telkes Máriát az egyik leginnovatívabb és ismertebb amerikai mérnökök között tartják számon. Telkes Mária egy olyan időszakban tanult az MIT-n, amikor alig 1%-a volt a végzetteknek nő. Felvételét és találmányáért kapott busás „ösztöndíját” ugyanis a gáz elektromos áram átalakításában folytatott kutatásaiért kapta. Franklin D. Roosevelt elnöktől kapott hadászati megrendelések között közreműködött Telkes Mária egy sósvízből iható vizet átalakító eszköz tervezésében is részt vett a második világháború alatt. 1939-1953 között dolgozott a legismertebb projektjén, a Nap Ház Projekten, amelyben számos innovatív fűtési megoldást alkalmazott.

A délutáni előadások egy táncokkal foglalkozó panellal kezdődtek. Gdalit Neuman a York Egyetem doktori hallgatója tartott előadást Yehudit Arnon táncairól. Számos résztvevővel és levéltári iratokon alapuló kutatása központjában Yehudid Arnon holokauszt utáni cionista táncnevelése áll. A táncnevelés része volt a női katonai nevelés is, mivel a világháború után létrejövő Izrael leendő védőivé is válhattak a résztvevők. A közönség részére pedig erős üzenetet küldtek a táncok, hogy elnyerjék a közvélemény támogatását az önálló zsidó állam megteremtésére. A kutatás során készített interjúkból kiderül, hogy a zsidó tánchoz magyar népi motívumokat is tartalmazó művek biztosították a zenei alávalót.

A következő előadó Steven Jobbit, a Lakehead University oktatója, s prezentációjának a címe a Semleges földrajz: Ukrán regionális néptánc és a kárpátaljai magyarok eróziója volt. Az előadó a Chaban ukrán néptánccsoport aktív tagja és koreográfusa is. Korábbi tudományos kutatásaival szemben ez alkalommal egy több, mint évtizedes hobbiján keresztül beszélt a kárpátaljai tánckultúráról. Koreográfusként kihívást jelent számára, hogy alapvetően a néptánc egy nacionalizmussal átitatott korban jött létre. Az ukrán néptánc gyökerei a kozákokhoz köthetők, amit Ukrajna különböző régióiban saját motívumokkal láttak el. A diaszpórában elterjedt táncokban napjainkig megtalálható Vasyl Avramenko öröksége, aki Kanada szerte tanított ukrán néptáncot és így némileg egységesítette a korábbi emigrációk örökségét.

Paul W. Birt irodalomtörténész nyitotta a soron következő magyarságról és interkulturalitásról szóló szekciót. Előadásában Arany János A walesi bárdok című művén keresztül vizsgálta a kortárs walesi és magyar kapcsolatokat. Arany János ugyanis számos párhuzamot talált a walesi mitológiában, kultúrkörben a szabadságharc utáni Magyarországgal. Ehhez forrásokat jelent Arany hagyatékában talált számos angol és walesi történelemmel foglalkozó kötet. A vers fordításai a korábbi korokban nem értek el nagy hatást a walesi közvéleményben. 2017-ban Arany János emléktáblát kapott Walesben, amely az egyik leglátványosabb eleme volt egy walesi magyar egyesületnek, amely a két kultúra közti programokkal próbál hidat képezni.

Kürtösi Katalin a Szegedi Tudományegyetem oktatója Észak-amerikai indiánok kortárs magyar művekkel történő összehasonlíthatóságáról szólt. Winnetou-szindrómáról lehet beszélni Kelet-Európában, mivel a regény és filmhős által formált minták határozta meg évtizedeken át az őslakosokról alkotott képet. A 19. század közepe óta olvashatnak indiánokról Magyarországon, de számos tematikus tábor, zenei program is szerveződött az amerikai őslakosok kultúrája köré már a két világháború közötti évektől kezdve. Az indián kultúra magyar adaptációja nem csak irodalmi alkotásokban, de számos másik képzőművészeti ágban is megjelenik, így festményekben vagy fotóművészetben is látható. Erdély értelmezésében is megjelent a kortárs irodalomban az indián párhuzam, mint az erdélyi magyarság őslakosai a térségnek. Julio Lucchesi Moraes egy brazil származású, de magyar felmenőkkel rendelkező kutató tartotta a nap előadását egy kutatási projektjéről, amelyben a 20. századi magyar gazdaságtörténetét vizsgálja egy különleges nézőpont segítségével. Az előadó bemutatta a kutatása középpontjában álló közgazdászokat, akiknek munkássága lefedi a teljes magyar huszadik századot. A kutatási nézőpontja, hogy mikor követte, mikor befolyásolta, mikor ötvözte a kortárs közgazdasági gondolkodást a magyar közgazdászok munkássága. A kutatásai során több szempontot talált a magyar közgazdaságtan szerzőinek életútjában, s ilyen például a zsidó származás, mivel több vizsgált szerző kényszerült emigrációra a numerus clausus miatt vagy befolyásolta lehetőségeiket a többségi társadalom viszonya a zsidósággal.

A harmadik nap az egyesület éves közgyűlésével vette kezdetét, melyet egy könyvbemutató panel követett. Oliver Botar moderálásával került bemutatásra a Kánon kannibalizálása című, Közép-európai dadaista technikákról szóló kötet. A kötet szerkesztői ismertették az annak alapját adó konferencia és a szerkesztés több éves történetét. Bár kiemelték, hogy Bulgáriából vagy a Balti-térségből nem érkeztek írások, de számos ország esetében több tanulmány is helyt kapott. A kötet gazdagon illusztrált, számos művet bemutató művészettörténeti alapkutatásnak tekinthető, hiszen a térség levéltárai zárva voltak a nyugati kutatók előtt.

A konferencia utolsó szekciója az ételekről és italokról szóló narratívákkal foglalkozott. Bonnie Horgos a Minnesotai Egyetem kutatója 1946-tól megjelent tudományos cikkeken keresztül vizsgálta a magyar női alkoholfogyasztást. A talált írások alapján számos hasonlóságot mutat a magyar minta a szovjettel, miszerint családon belül látott minták alapján öröklődik az alkoholizmus. A legtöbb kutatás a rendszerváltást követően látott napvilágot, így a női alkoholfogyasztás is akkor nőtt a leginkább. Horváth Györgyi független kutató magyar politikusok közösségi média megjelenésein keresztül vizsgálta a maszkulin ételek szerepét. Utóbbi kategóriát olyan ételek alkotják, amelyeket elsősorban férfiak készítettek (például húsételek, halászlé), vagy általuk kedveltebb ízvilágúak (pl. csípősebbek). Kutatatása rávilágított, hogy amíg online szavazásokon vagy internetes keresések alapján a magyarok fenntarthatóbb, egészségesebb ételek iránt érdeklődnek, a magyar politikusok elsősorban húsételek fogyasztásáról kommunikálnak. Végül Palla Mária, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem oktatójának előadására került sor, aki három ’56-os menekülttörténetben elemezte az ételek szerepét. Előadásából kirajzolódott, hogy a második világháború utáni élettörténetekben kitüntetett szerepe van a túlélés miatt az ételeknek. Majd mindegyik vizsgált műben előfordul a menekülés előtti felkészülésben az elemózsia elrakása.

Összességébe egy rendkívül változatos konferencián vehettek részt az érdeklődők és az egyesület tagjai. A kortárs kanadai hungarológiai kutatások irodalomtól, a történelmen át a közgazdaságtudományig számos témát érintettek. A hazai és kanadai kutatók számára pedig kiváló kapcsolódási lehetőséget jelentett a rendezvény.

Máté Zsolt

Ezt olvastad?

„Nem. Én vagyok, az apád!” – James Earl Jones emlékére

93 éves korában, 2024. szeptember 9-én elhunyt James Earl Jones amerikai színész. Hangja sokak számára ismerős lehet, hiszen olyan ikonikus

X