A Chandos House – avagy a londoni osztrák nagykövetség Esterházy herceg idején

A Chandos House ma is egyike London látványos és előkelő belvárosi házainak, amely hosszú múltra tekint vissza. A Westminster körzet Queen Anne Street 2. szám alatt található műemlék a 2000-es évek java részében a Royal Society of Medicine társaság tulajdonában állt. Az idén 250 éves épület története azonban számos érdekességgel szolgál, különböző korokban, különböző fenntartók és tulajdonosok gondozásában más-más funkciót látott el. A ház “életének” egyik legizgalmasabb periódusa mégis talán az volt, amikor az Osztrák Császárság londoni nagykövetségének székhelyeként működött 1816 és 1866 között, s ezen időszak alatt két neves magyar származású diplomata – Esterházy Pál Antal (III.) és Apponyi Rudolf – otthonául is szolgált. Fénykora azonban kétség kívül az Esterházy időszakra tehető (1816–1842), amikor a ház impozáns társasági események helyszíne lett.[1]

A Chandos House 1769–1771 között épült és az ingatlant a kor egyik vezető építész párosának a neve fémjelezte. A skót származású és palladianista stílusáról elhíresült Robert Adam fivérével, James Adammel együtt számos klasszikus vidéki nemesi kúria megalkotói voltak. Talán ezért is mentek érdekességszámban a Londonba tervezett városi épületeik. Három ilyen „tipikusan városi” ház kötődött hozzájuk az 1770-es években, a Wynn House, a Derby House és a Chandos House, amely időben első volt a megépült remekművek között és éppen ezért az Adam-féle londoni ház prototípusának, s egyben szimbólumának tekinthető. Az épület a köztudatban összeforrt James Brydgesszel, Buckingham és Chandos III. hercegével, valójában azonban nem ő volt az építtető. Az Adams fivérek önállóan, banki hitelből kezdtek hozzá a ház megépítéséhez és annak elkészülését követően bocsátották megvételre 1772-ben. Évekbe telt, míg a ház gazdára talált és végül 1774-ben a hercegi család tulajdonába került. Miután James Brydges özvegye – aki férje halála után gondozta a házat – meghalt, az ingatlan ismét meghirdetésre került.  

A nagy múltú Chandos House-ról készült rajz (forrás: wikimedia.org)

A Chandos család helyzetének változásával párhuzamosan az osztrák külügyben új tendenciák mutatkoztak. A külügyminisztérium mind politikailag mind pedig személyi állományát tekintve átalakult. A napóleoni háborúk időszaka kimerítette Ausztriát, s a hatodik, valamint a hetedik koalíció fellépésének eredményeképpen szublimáló francia hegemónia új szövetségek és partnerségek kötésére ösztönözte a vezető európai nagyhatalmakat. A nemzetközi kapcsolatok szempontjából rendkívül mozgalmas időszak pedig a fiatal diplomatagenerációnak szintén új perspektívákat nyitott. Esterházy Pál éppen ekkor, huszonkilenc éves korában kapott előrelépési lehetőséget azzal, hogy felajánlották neki az egyik legfontosabb nagykövetség vezetését Londonban. A korábbi évek kisebb-nagyobb megbízatásai nyomán rutinos diplomatává avanzsált Esterházy 1815 végén kapott megbízólevelet Angliába és az újévet már új állomáshelyén töltötte. A herceg ekkor vette hosszú távra bérbe a Chandos House-t, amely 1816-tól lényegében az Osztrák Nagykövetség központjává vált.  A ház történetében és Esterházy Pál karrierjében ezzel egyaránt új fejezet nyílt.

A Chandos House napjainkban (forrás: commons.wikimedia.org)

A herceg kihasználta a ház kiváló adottságait és a londoni társasági élet egyik fontos helyszínévé tette a Chandos House-t. Robert Adam eleve úgy tervezte a házat, hogy az kiválóan alkalmas legyen erre a célra. A hagyományos városi házakhoz képest például újítás volt, hogy maga az épület – a telek adottságaihoz igazodva – kimondottan szélesre lett szabva, a belső tereket pedig úgy alakították ki, hogy minél nagyobb fogadásra alkalmas területek álljanak rendelkezése. A két felső szint esetében pedig a privát szobák, magán terek megteremtésére is odafigyeltek. A Chandos House az Esterházy előtti években teljesen el volt zárva a nyilvánosság elől, Buckingham és Chandos III. hercegének halálát követően az özvegye megőrizte ugyan az ingatlant, de visszafogottan élte mindennapjait. Az Esterházyak megérkezésével az épület azonban ismét megtelt élettel és 1816. július 15-én megnyitotta ajtaját a londoni elit tagjai előtt.

Esterházy számára kimondottan fontos volt a társasági élet és a reprezentáció, amely nem csupán társadalmi rangjához, de nagyköveti kötelezettségeihez is hozzá tartozott. A kapcsolatépítés egyik fontos eszköze volt ez, amely egyrészt segítette a helyi társadalmi-politikai közegbe való beilleszkedést és eligazodást, másrészről pedig a jól informáltságot, hiszen ezeken az összejöveteleken nem csupán könnyedebb, hanem akár komolyabb közéleti és hivatali témákról is kötetlenebb formában lehetett diskurálni. Egy valamire való diplomata pedig nem csupán kihasználta, hanem jól felhasználta az ehhez hasonló lehetőségeket arra, hogy kapcsolati tőkéjét bővítse, meglévő ismeretségeit ápolja és elmélyítse. Esterházy Pál ebben nagyon otthonosan mozgott, nem véletlenül nevezték ki éppen őt Londonba. Az Esterházy név nemcsak magyar és osztrák relációban csengett jól, a család kiterjed kapcsolati hálózattal rendelkezett Angliában és Európában egyaránt, a legrangosabb nemesi családokkal, dinasztiákkal ápoltak jó viszonyt, ami már önmagában nagy előnyt jelentett a diplomata pályán. Esterházy Pál ráadásul a korábbi londoni és párizsi, valamint a bécsi kongresszuson nyújtott szolgálatok után már komoly szakmai előélettel bírt, felvértezve az Esterházy név és befolyás minden előnyével, így az osztrák adminisztráció számára fontos és értékes személy volt.  

Galánthai herceg Esterházy Pál Antal (forrás: hu.wikipedia.org)

Szakmai vonalon jó együttműködést alakított ki Klemens von Metternichhel, akivel még annak párizsi nagykövetsége idején kezdett el együtt dolgozni. Miután Metternich 1809-ben átvette az osztrák külügyek irányítását, továbbra is számított Esterházy munkásságára, aki idővel a diplomata kar egyik meghatározó embere lett. Továbbá arról a tényről sem szabad megfeledkeznünk, hogy a név és a rang mellett a vagyon szintén sokat nyomott a latban, éppen a korábban említett reprezentáció megfelelő szintű biztosítása miatt. A londoni osztrák nagykövetnek tudnia kellett tartania azt az életszínvonalat, amely az angol elittel való hatékony kapcsolattartást megalapozza. E tekintetben Esterházy szintén megfelelt az elvárásoknak, sőt bizonyos szempontból még túl is teljesítette azokat.

A herceg életvitelét tekintve egyfajta kettőséggel küzdött, mert míg a külvilág felé az Esterházy névhez hatalmas vagyon képzete társult, addig a valóságban a család – a meglévő kiterjedt birtokállomány mellett is – komoly anyagi gondokkal küzdött, amelyeket időről időre nagy összegű hitelfelvétellel orvosoltak, legalábbis átmenetileg. 1832-ben azonban a birtokok egy jelentős részét zárgondnokság alá vették. Az anyagi problémák egy része Esterházy Pált is érintette – bár ezek elsősorban az angliai tartózkodás és életmód finanszírozásával kapcsolatos ügyek voltak –, amelyeket londoni bankházak nyújtotta segítséggel próbált rendezni.  Az osztrák külügy természetesen nem várta el, hogy Esterházy teljesen önköltségen képviselje Ausztriát, és tisztes évi javadalmazásban részesítette a herceget.  

A belső családi gondok a nagy nyilvánosság előtt nem tükröződtek vissza Esterházy Pál megjelenésében és viselkedésében. Jellemzően az állami ceremóniákon való megjelenésével a herceg mindig megerősítette a magyar mágnás képét – drágakövekkel kirakott huszár öltözékéről több feljegyzés született és a kortársak között szóbeszéd járt annak vélt vagy valós értékéről. Az összkép fenntartása sokat számított, s ehhez nagymértékben hozzájárultak a Chandos House-beli rendezvények.

Ismeretlen festő: Herceg Esterházy Pál Antal és családja, 1830–1833 (forrás: mek.oszk.hu)

Az 1816-os “bemutatkozó” estély volt a nyitánya ennek a folyamatnak, majd az itt töltött évek során az Esterházy rezidencia az angol elit találkozásának egyik állandó színterévé vált. A Chandos House bálok, estélyek, szűk körű vacsorameghívások helyszíne lett attól függően, hogy éppen milyen alkalomhoz kapcsolódott. A nagyobb volumenű eseményekről – mint amilyen például az 1821. április 19-i estély is volt – általában a sajtó beszámolót közölt: „Nehéz lenne leírni pontosan a jelenet ragyogását – a ház egész belső tere szó szerint fényben úszott, drága aranyozott bronz és kristály gyertyatartóval találkozik a tekintet minden irányban.”[2] Ahogyan arra munkájában Jane Stabler rámutatott, Byron egészen hasonló képet tár elénk az angol arisztokráciával kapcsolatban Don Juan című verses regényének XI. énekében. A következő versszak akár a Chandos House-i esték ábrázolására is alkalmas lehet:

„(…) Áll és tolong késő vendégek száza;

Csarnok, terem, lépcső, mind tömve; kis

Szabad tér sincs; királyi herczeget

Láthatsz nyomúlni apróbb úr megett.” (68.)

A vendégek listája válogatott volt és nem nélkülözték a „királyi herceg” jelenlétét sem. Esterházy a régens korszakban kitüntetett figyelmet kapott György hercegtől, személyes jó kapcsolat volt közöttük, s nem volt ez másképpen a wales-i herceg trónra lépését követően sem. Esterházy 1821 után is az uralkodó közvetlen környezetének egyik állandó tagja volt, s ebben némi kölcsönösség mutatkozott. György híresen nagy társasági életet élt, azon túlmenően ugyanakkor, hogy szívesen látta vendégül fővárosi és vidéki rezidenciáin saját bizalmi körét, ő maga ugyancsak szívesen ment vendégségbe. Több alkalomról van tudomásunk, amikor Esterházy vendégül látta Györgyöt a Chandos House-ban régensként és királyként egyaránt: például a már említett 1816-os estélyen vagy a koronázási ünnepségsorozatot követően, amikor 1821. július 26-án az osztrák nagykövet az új uralkodó személyes jelenlétében adott vacsorát annak tiszteletére, otthonában. Érdekes momentum, hogy Esterházy és György viszonya a kortárs karikatúrák szintjén is megjelent. A British Museum digitalizált anyagai között fellelhető rajzok középpontjában IV. György áll, Esterházy mellette – vagy nem ábrázolva, hanem csak megemlítve – általában az európai divatot diktáló “tanácsadóként”, leginkább befolyásoló tényezőként jelenik meg.[3]   

A szűk körű vacsorák mellett találhatunk példákat fényűző eseményekre is, amikor a Chandos House teljes pompájában fogadta az elit tagjait. Jellemző volt például, hogy a London season idején megrendezett Esterházy bálokon általában 300 felett volt a jelenlévők száma, sőt 1823 májusában több mint 450 fő vett részt az estélyen, amelyről a Morning Post összefoglalója azt írta, hogy „(…) egyike a legpazarabb báloknak, amelyet ez az ország látott (…).”[4] A rendszeres meghívottak között ott találjuk a politikai és társasági élet vezető személyiségeit – mint például Robert Castlereagh-t, annak 1821-es haláláig, Arthur Wellesley-t, Wellington hercegét, Portland, Devonshire és Richmond hercegeit, a Conynhgam család tagjait és hosszasan folytathatnánk még a sort –, valamint a Londonban működő diplomáciai szolgálatok – a francia, orosz, porosz, amerikai nagykövetség stb. – vezető képviselőit.

Esterházy 1842-ben távozott a londoni nagyköveti pozíciójából, ekkorra már közte és Metternich kancellár között megváltozott a korábbi kapcsolat, s több mint három évtizedes szakmai együttműködésük a végéhez ért. A Chandos House azonban a herceg visszavonulását követően és a változó politikai viszonyok mellett is megmaradt funkciójában. A helyzet felülvizsgálatára 1856-ban került sor, az ekkor lejáró szerződést sem Franz de Paula von Colloredo-Waldsee, sem pedig az őt követő Apponyi Rudolf nem akarta veszni hagyni, így közbenjárásukra újabb tárgyalások kezdődtek a ház megtartását illetően. Végül Apponyinak sikerült tető alá hoznia az újabb megállapodást, amely ismét tíz évre biztosította a londoni Osztrák Nagykövetség épületét. A Chandos House ekkorra azonban már túl volt az Esterházy korszak dicsfényén, régivé és elavulttá vált, ezért a szerződés 1866-os meghosszabbítása már nem tűnt racionális megoldásnak az osztrák külügy részéről, a követség pedig ekkor helyezte át székhelyét a Belgrave Square 18. szám alá.

Schrek Katalin

Felhasznált és ajánlott irodalom

Agstner, Rudolf: Von Chandos House zum Belgrave Square. Österreichs Botschaft
in London 1815–1997. Mitteilungen des Österreichischen Staatsarchivs, 1997. 1–58.

 Berényi László: Esterházyak – Egy ezeréves család történetei I–II. Eszterháza, 2014.

Bolton, A. T.: The Architecture of Robert and James Adam 1758–1794. Vol. II. London, 1922.

Draper, Tara Judith Sarah: Chandos House. The Georgian Group Journal. Vol. VII. 1997. pp. 130–139.

Byron: Don Juan. Fordította: Ábrányi Emil. https://mek.oszk.hu/01900/01903/html/index548.html (Letöltve: 2021. augusztus 12.)

Jane Stabler: Byron, Poetics and History. Cambridge, Cambridge University Press, 2004.

Kaposi Zoltán: A herceg Esterházy-család magyarországi földbirtoklása. Limes – Tudományos szemle, 2003. 4. szám. 27–41. 

Morning Post, 3rd May, 1823

Ress Imre: Herceg Esterházy Pál. A szent szövetségi diplomata és alkotmányos miniszter. Limes – Tudományos szemle,1999. 2. szám. 29–42.

Robert Adam – https://www.britannica.com/biography/Robert-Adam (Letöltve: 2021. augusztus 17.)

[1] Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ÚNKP–20–4 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának A Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Alapból finanszírozott szakmai támogatásával készült.

[2] Idézi Jane Stabler: Byron, Poetics and History. Cambridge, Cambridge University Press, 2004. 144.

[3] A karikatúrákra vonatkozóan lásd: https://www.britishmuseum.org/collection/term/BIOG26611  – 0808.8446 és 0808.8482-es számú képeket.

[4] Morning Post, 3rd May, 1823.

Ezt olvastad?

A Digitális Legendárium munkacsoport 2020 novemberében Griffsider sorozatában tette közzé Bayer Árpád beszélgetését Várkonyi Gábor történésszel, az ELTE Művelődéstörténeti Tanszékének