Egy kalóz háborúban is kalóz! – Sir Francis Drake a Spanyol Armada ellen

1588 nyarán a spanyol és az angol királyságok flottái csaptak össze a Le Manche-csatornán, hogy eldőljön: a kihívó Anglia vagy az akkor a világ legerősebb hatalmának tartott Spanyolország lesz a tengerek ura. Az ütközetsorozat végül angol sikerrel zárult, s ebben nem kis szerepe volt Sir Francis Drake-nek és más privatéroknak.

Privatérok

I. Erzsébet uralkodása kezdetétől fogva konfliktusos viszonyt „ápolt” a Spanyol Királysággal, s egyre feszültebbé vált a helyzet – a nyílt háborúskodást azonban mindkét fél igyekezte elkerülni. Az 1560-as évektől kezdődően az angol korona privatérleveleket, gyakorlatilag kalózkodási engedélyeket adott ki, hogy lelkes angol vállalkozók és nemesek a saját hajóikkal és toborzott legénységükkel a spanyol korona gyarmatait fosztogassák – a király(nő)i védelemért cserébe, persze megosztva a zsákmányt az uralkodóval. Ez számos kereskedő számára kínált kedvező lehetőséget az extra pénzszerzésre. Ilyen „királyi kalóz” volt Francis Drake is, aki jelentős sikereket ért el az új világi spanyol gyarmatok fosztogatásával.

Az 1580-as évektől kezdve az angol privatérok annyi kellemetlenséget okoztak a spanyoloknak, hogy a két ország egyre közelebb került a nyílt háborúhoz. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy I. Erzsébet Marokkóval is jó kereskedelmi és politikai kapcsolatot ápolt, illetve támogatta a spanyol-Habsburg uralom ellen felkelő németalföldi lázadókat is. Spanyolország új hadihajók építésébe kezdett, ezt azonban szintén hátráltatta a privatérok tevékenysége: 1587 tavaszán például az eddigre már lovaggá ütött Sir Francis Drake hónapokig fosztogatott Cádiz környékén, számos spanyol hajót elsüllyesztve vagy kifosztva.

A Nagy Armada

1588 tavaszára végül elkészült az Armada. Az angolok elleni expedíciót még V. Sixtus pápa is támogatta. Az angol flotta a hajók számát tekintve jócskán felülmúlta a spanyolt, körülbelül százzal több hajót számlált, azonban ezek zöme nem eredendően katonai célra épített hajó volt, sok kisebb kereskedő- és privatérhajó alkotta a flotta zömét. A sors furcsa fintora, hogy ez adta az angolok előnyét: a kisebb, jobban manőverező hajókkal szemben a spanyolok nem tudták kihasználni jelentős tűzerőfölényüket. Az angolok javára billentette a mérleg nyelvét az is, hogy a flotta parancsnokai mind tapasztalt, a spanyolokkal már kardot – vagy inkább árbócot – akasztó korábbi privatérok voltak: Lord Howard volt a flotta parancsnoka, a helyettesei pedig Drake és John Hawkins. A hajók jelentős része is ezen urak privatérhajói voltak.

Az első két összecsapásra július 31-én és augusztus 1-jén kerültek sor Plymouth-hoz közel, valamint a Portland- és Wigh-sziget körül. Az ütközetekben az angolok előnye megmutatkozott, azonban a hadjáratot nem döntötte el egyik összecsapás sem. Lord Howard úgy tervezte, hogy az éjszaka folyamán jó pozícióba tudja manőverezni a hajóit a calais-i kikötő felé tartó spanyolokkal szemben, és rajtuk tud ütni a reggeli órákban, ezzel döntésre víve a háborút. Sir Francis Drake zászlóshajója, a Revenge, kulcsfontosságú szerepet kapott a tervben: követnie kellett a spanyol flottát, s tat felőli lámpásaival jelezni az angol flotta többi tagjának az útvonalat. Sir Francis Drake azonban máshogy gondolta a helyzetet.

Nuestra Señora del Rosario

A Nuestra Señora del Rosario az andalúz hajóraj zászlóshajója volt, egy nagyméretű, erős sorhajó, azonban a korábbi összecsapások során összeütközött más spanyol hajókkal, s emiatt irányíthatatlanná vált, s az áramlatok elsodorták a flottától. Drake észrevette ezt, s úgy döntött, megszerzi magának a zsákmányt.

Az éjszaka folyamán a lámpásokat nem oltatta fel a Revenge fedélzetén, s közelebb manőverezte a hajót a Rosariohoz. Amikor a nap felkelt, a Rosario parancsnoka Don Pedro de Valdés Drake hajójának ágyúi és felkészült legénysége előtt találta magát, s nem tehetett mást, mint megadta magát és átadta a hajót Drake számára. Az angol parancsnok gondoskodott, hogy a hajót Dartmouthba vontassa egy másik privatér hajó, ami Drake szolgálatában állt, s a Revenge követte az addigra eltévedt és bolyongó angol flottát. Később Drake úgy nyilatkozott, hogy ő elfelejtette feloltani a tat lámpásait, s navigációs hiba és a sodrás következtéében került pontosan tökéletes tüzelési pozícióba a Rosario mellett – ennek igazságtartalmát természetesen minden tiszttársa kétségbe vonta.

Drake döntése nyomán hiába tettek szert nagy zsákmányra, a spanyol Armada elérte Calais-t, és csak az angolok gyújtóhajókkal végrehajtott támadása kényszerítette őket, hogy elhagyják a kikötőt. Végül a háborút az angolok nyerték, azonban Drake felelőtlen döntése komoly veszélybe sodorta a háború végkimenetelét és a győzelmüket.

Lengyel Ádám

Az Armada elleni háborúról és Drake döntésének következményéről még bővebben beszél kollégánk az alábbi videóban:

Ezt olvastad?

Magellán Föld körüli útja?

Amikor Kolumbusz 1492-ben elérte Amerika partjait, nem tudta, hogy egy új földrészt fedezett fel: haláláig abban a tudatban élt, hogy

X