„A doktori képzést ne mindig problémaorientáltan közelítsük meg” – Kerekasztal a fiatal kutatók helyzetéről és lehetőségeiről

A fiatal kutatók helyzete és lehetőségei című kerekasztal-beszélgetést a Szegedi Történészhallgatók Egyesülete (SZETE) harmadik, 2021. április 8–9-én megtartott konferenciájának kísérőprogramjaként rendezték meg. Az érdeklődők a SZETE Facebook-oldalán követhették az eseményt, ahol kérdéseiket közvetlenül is feltehették a beszélgetőpartnereknek. A rendezvényen Dr. Kiss Gábor Ferenc (főiskolai docens, SZTE JGYPK – főszerkesztő, Belvedere Meridionale), Dr. Szőts Zoltán Oszkár (tudományos főmunkatárs, NEB – főszerkesztő, Újkor.hu) és Schvéd Brigitta (elnök, DOSZ TePO – doktorandusz, PTE BTK) beszélgetését Lengyel Ádám (alelnök, DOSZ TePO – doktorandusz, SZTE BTK) moderálta, biztosítva az est zavartalan levezetését.

A fiatal kutatók helyzete és lehetőségei c. kerekasztal-beszélgetés plakátja (forrás: Facebook)

Bessenyei Vanda (SZETE) köszöntőjét követően Lengyel Ádám bemelegítésként megkérdezte a kerekasztal résztvevőitől, hogy milyen tényezők motiválták őket abban, hogy doktori képzésre jelentkezzenek. Ez mindhárom beszélgetőpartner esetében a történelem iránti érdeklődéshez, a gyermekkori olvasmányokhoz, valamint ahhoz a pozitívumhoz kapcsolódott, hogy az ember így azzal foglalkozhat, ami igazán érdekli. Szőts Zoltán Oszkár számára az is jelentős hatással bírt, hogy az Országos Széchényi Könyvtár történészeként sok inspirációt kapott, Schvéd Brigitta esetében pedig például a külföldi kutatási lehetőségek és ösztöndíjak bírtak további ösztönző hatással.

A kerekasztal-beszélgetés kezdő pillanatai

Az első nagy téma a doktori képzés nehézségeit érintette. Ennek kapcsán Schvéd Brigitta elmondta, hogy aktív doktoranduszként a felmerülő problémák – főként mostanában – igazán sokrétűek lehetnek, hiszen a pandémia megnehezíti a kutatási lehetőségeket, a bezárt könyvtárak és levéltárak miatt nehezebb lehet a kutatómunka végzése. Azok számára, akik graduális hallgatóként doktori képzésen gondolkoznak, azt tanácsolja, hogy szisztematikusan keressenek doktori iskolát és programot, ahol valóban a saját kutatási területükkel tudnak foglalkozni; a megfelelő program megtalálásában nagy segítséget nyújthatnak az egyes iskolák online elérhető képzési programjai, kurzusleírásai. Bár Szőts Zoltán Oszkár elmondta, hogy ő még a 2+2 éves doktori rendszer előtt végezte el a képzést, így nem rendelkezik friss tapasztalatokkal, doktori évei alatt az állami finanszírozású képzésben résztvevő hallgatók számára az alacsony ösztöndíj jelentette az elsődleges problémát – ezen a téren azonban 2016 óta pozitív változások történtek. Kiss Gábor Ferenc saját tapasztalataiból kiindulva úgy gondolja, hogy főként azért jó doktorandusznak lenni, mert azt tanulhatja és kutathatja az ember, amit valóban szeret csinálni és ami igazán érdekli; egyedül a képzés ideje alatt beszerzendő könyvek és jegyzetek magas árai nehezítették meg a munkáját.

Lengyel Ádám következő kérdése a doktori fokozat megszerzése utáni időszakra vonatkozott; milyen változást hoz a doktorandusz életében a fokozat megszerzése? A védés előtti időszak mindenki számára izgalmakkal teli, utána megnyugvás és megelégedés tölti el az embert – mondta el Kiss Gábor Ferenc. Szőts Zoltán Oszkár fontos különbségnek tartja, hogy a régi rendszerben nem jelent meg kötelezettségként, hogy a doktori képzés kezdetétől számított 5 éven belül el kell indítani a fokozatszerzést. Eddigi tapasztalatai alapján azonban a doktori fokozat előnyéhez tartozik, hogy egyes munkák betöltéséhez és különböző pályázatok beadásához elengedhetetlen követelmény ennek megléte.

A kerekasztal-beszélgetésen az a kérdés is előjött, hogy kiket is hívhatunk valójában fiatal kutatónak – mit rejt pontosan ez a kifejezés? Minden résztvevő egyetértett abban, hogy természetesen nincs pontos meghatározás a fiatal kutatókra vonatkozóan. Kiss Gábor Ferenc és Szőts Zoltán Oszkár egyetértettek abban, hogy elsősorban nem az életkor számít, hanem az, hogy az adott kutató mennyi időt töltött el a pályán, illetve milyen szakmai teljesítménnyel rendelkezik. Ehhez kapcsolódott a következő kérdés is, amely arra irányult, hogy milyen lehetőségei vannak manapság egy fiatal kutatónak. Ebben a kérdésben jelentős befolyással bír az idő – vagyis az, hogy valaki mikor kezd hozzá a kutatáshoz. A kezdő kutatóknál természetesen nagy segítő szereppel bírhat a témavezető személye. Szőts Zoltán Oszkár elmondta, hogy az Újkor.hu online folyóirat esetében nem számít, hogy az adott kutató mely szakon tanul vagy hol tart tanulmányaiban; ha olyan írást ad le, ami közlésre alkalmas, akkor azt megjelentetik.

Kiss Gábor Ferenc szerint manapság sokkal több lehetőség érhető el a doktoranduszok számára, mint például két évtizeddel korábban, amikor ő volt ebben a helyzetben. Az internet segítségével sok szakmai fórum online formában is jelen van, de az is látható, hogy vannak, akik már csak online formában képzelik el a jövőjüket. Az online világ segítségével hatalmas lehetőség tárult mind a doktoranduszok, mind pedig a szakma elé; például másként a kerekasztal-beszélgetés, a hallgatói konferencia, illetve annak absztraktkötete sem valósulhatott volna meg. Fontos, hogy a doktoranduszokat felkészítsék arra, hogy tudjanak élni a technika által nyújtott lehetőségekkel. A Belvedere Meridionale folyóirathoz beérkezett kéziratok esetében sem a szerző szakmai habitusát nézik, hanem azt, hogy a független lektorok által készített szakmai bírálatok alapján az adott kézirat közölhető-e vagy sem.

A mai helyzetben tehát nem a lehetőségek hiánya jelenthet problémát, hanem az, hogy miként lehet a felkínálkozó és elérhető lehetőségekkel jól gazdálkodni.

Jó lehetőséget jelenthet egy doktorandusz számára a benyújtott kéziratához érkező lektori vélemény is, melyből sokat lehet szakmailag profitálni, tanulni és fejlődni. A lektori vélemény nemcsak pozitív lehet; sokkal jobb, ha a lektor mondja el a hibákat, minthogy később a tudományos közeg vegye észre azokat – publikálás után. Bár a benyújtott tanulmányunkra érkező lektori vélemények egyes esetben rosszul érinthetnek minket, de ezekből tanulni, építkezni kell: „(…) amikor bírálok, én is azért teszem, hogy az illető tanuljon belőle” – tette hozzá Szőts Zoltán OszkárSchvéd Brigitta úgy véli, hogy az építő jellegű kritika fogadása fontos, melyből nagyon sokat tanulhat az ember – adott esetben például azt is elsajátíthatja, hogyan és mikor szükséges kiállnia magáért. Véleménye szerint az elmúlt években egyre több lehetőség adódik a doktoranduszok számára a publikálásra; a 2+2 éves képzésnek egyfajta „kényszerítő” hatása is van ebből a szempontból, de szerencsére ehhez adottak is a lehetőségek.

A publikálás témaköréhez kapcsolódóan felmerült, hogy a résztvevők kiknek ajánlják a publikálást. Schvéd Brigitta szerint a publikálás megkezdéséhez jó alapot biztosíthat egy arra érdemes TDK- vagy OTDK-dolgozat, adott esetben egy graduális képzésen írt szakdolgozat. Egy-egy ilyen jól megírt munkával és a témavezető támogatásával garantálható egy első publikáció. Szőts Zoltán Oszkár szerkesztői tapasztalatai alapján elmondta, hogy például egy ajánlás is sokat tud segíteni abban, hogy megtalálják azokat, akik publikálhatnak – de természetesen mindez a kapott kézirattól is függ. Abban, hogy melyik folyóirat lehet a legalkalmasabb, nagy segítséget nyújt a tudománymetriai besorolás, a doktoranduszok számára azonban fontos azt is figyelemmel kísérni, hogy az egyes doktori iskolák milyen publikációs kötelezettséget írnak elő.

Kiss Gábor Ferenc szerint a szemináriumi dolgozatok alkalmasak lehetnek arra, hogy az oktató felmérje az egyes hallgatók kompetenciáit, például a szakirodalomhasználat, az önálló gondolatok és következtetések megléte, vagy a kérdésfelvetések előfordulása terén. Azt sem tartja problémának, ha egyes gondolatokkal, következtetésekkel nem ért egyet az oktató; az a lényeg, hogy a diáknak legyen egy önálló elképzelése és saját összképe a témára vonatkozóan. Erre alapozva már lehet építeni és közös munkát végezni, hiszen a történelmi tudás megszerezhető.

Ennek kapcsán kiemelte, hogy a „helyzetbe hozás” fontossága a lényeg, ezáltal lehetőség nyílik a kompetencia fejlesztésére, az érdeklődés felkeltésére, így aztán kutatni, gondolkodni és alkotni tudnak a diákok. Véleménye szerint célszerű lenne az oktatásban is egyre nagyobb hangsúlyt fektetni ezekre a kompetenciákra.

A publikációk tekintetében a lektorált folyóiratokra és az MTA-besorolásra hívta fel a fiatalok figyelmét.

Lengyel Ádám a kérdések során arra is kitért, hogy a beszélgetőpartnerek által működtetett platformok hogyan tudják támogatni a fiatal kutatókat. Schvéd Brigitta, a DOSZ Történelem- és Politikatudományi Osztály jelenlegi elnöke kifejtette, hogy a Doktoranduszok Országos Szövetsége (DOSZ) keretein belül működő tudományos osztályok, így a történelem- és politikatudomány területén aktív doktoranduszokat és doktorjelölteket tömörítő osztály célja is az, hogy biztosítsa tagjai számára az információáramlást, előmozdítsa és támogassa a személyes és szakmai kapcsolatok kialakítását, továbbá, hogy elősegítse egymás kutatásainak megismerését. A fiatal történészeket és politológusokat tömörítő tudományos osztály a járványhelyzet ellenére is igyekszik mindezekre lehetőséget biztosítani előadássorozatok, műhelykonferenciák és kerekasztal-beszélgetések szervezésével.

Szőts Zoltán Oszkár, az Újkor.hu – A velünk élő történelem online folyóirat főszerkesztője a kérdés kapcsán elmondta, hogy céljuk egy olyan portál működtetése, melynek keretében a szakma és a nagyközönség összekapcsolható – az elsőcikkes szerzőtől egészen a már tudományos fokozattal rendelkező kutatóig. Az oldal első szerkesztői is a DOSZ Történelem- és Politikatudományi Osztály tagjai voltak – Szőts Zoltán Oszkár a tudományos osztály első, alapító elnöke volt –, így az akkor megfogalmazott célokat továbbra is fontosnak tartják; lehetőséget biztosítani a fiatalok számára. Azt tanácsolja fiatalabb kollégáinak, hogy mutassák meg magukat – amikor a közeljövőben lehetőség adódik a kontakt konferenciákra, akkor hallgassák meg az őket érdeklő előadásokat, a kávészünetekben pedig beszélgessenek a résztvevőkkel és az előadókkal; szánjanak időt ezekre is, és egy bizonyos idő után a lehetőségek is jönni fognak. Bár extrovertált világban élünk, de a szakmában az introvertáltak is érvényesülni tudnak.

Kiss Gábor Ferenc, a Belvedere Meridionale főszerkesztőjeként azt tudja tanácsolni a fiatal kutatóknak, hogy használják ki a lehetőségeket és bátran nyújtsák be kézirataikat publikálásra, hiszen csak akkor van lehetőség megismerni és segíteni a munkájukat, ha a szakmai élet látókörébe kerülnek. Ha benyújtják kéziratukat, akkor lehetőség nyílik arra, hogy megismerjék őket, szükség esetén segítsék őket, adott esetben pedig egyes kutatási projektekbe is bevonják őket. Ezeket a célokat szolgálják a Belvedere folyóirat és kiadó által szervezett szakmai programok is.

Lengyel Ádám a beszélgetés végén azt a kérdést tette fel a beszélgetőpartnereknek, hogy jelenleg mit tanácsolnának a doktoranduszoknak. Szőts Zoltán Oszkár szerint vegyenek részt minél több konferencián, ahol egymást is jobban megismerhetik. Kiemelte, hogy érdeklődés és motiváció nélkül nem lehet kutatónak állni; ha valaki a kutatást egy irodai, fix munkaidőben végzett munkaként fogja fel, az inkább gondolkozzon el, hogy valóban ezt szeretné-e csinálni. Schvéd Brigitta szerint az elmúlt egy év lehetőséget biztosított arra, hogy a fiatal kutatók több időt fordítsanak a szakirodalmak felkutatására és olvasására, nyelvgyakorlásra, vagy épp új nyelvek elsajátítására. Véleménye szerint az online eseményeken is bátran legyünk aktívak, érdeklődők és nyugodtan tegyük fel ezeken is kérdéseinket.

Kiss Gábor Ferenc úgy látja, hogy – mivel a vírushelyzettel előtérbe került az online világ – a graduális hallgatók számára online végzett kutatás formájában is kihozható egy-egy jó dolgozat. Szerencsére sok digitális forrás díjmentesen elérhető a hallgatók számára, így az online források és adatbázisok könnyen megismerhetőek. Véleménye szerint sok minden tanulható, de ne csak szakmai munka legyen a kutatás; legyen meg benne egy olyan érzés, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és meg akarom mutatni magam a szakma számára.

Végső gondolatként megjegyezte, hogy a doktori képzést ne mindig problémaorientáltan közelítsük meg – nézzük meg a lehetőségek oldalát is.

A kerekasztal-beszélgetés utolsó pillanatai

Összességében elmondható, hogy az eseményen résztvevő hallgatóság egy tartalmas, de mégis könnyed beszélgetésen vehetett részt. A rendhagyónak számító, de az elmúlt évben egyre gyakoribbá vált online forma ellenére a kerekasztal-beszélgetést nagyszámú érdeklődő követte, a résztvevőkhöz számos kérdés érkezett az online platformon keresztül. A szervezők remélik, hogy az érdeklődők minél hamarabb személyes keretek között vehetnek részt a SZETE következő kerekasztal-beszélgetésén.

Dávid Benjámin

Amennyiben az olvasót felcsigázta a beszámoló, a kerekasztal-beszélgetés teljes egészében visszanézhető.

Ezt olvastad?

A főnemesi világ gyermek- és ifjúságnevelési felfogását, módszereit feltáró kötet a neveléstörténet, mentalitás- és vallástörténet metszéspontjában helyezkedik el. A kötetté