„A férgek eposzainak hosszú nemzedékekre mi leszünk a bőség istenei”. Remarque munkásságáról

A háborúban a hétköznapi élet csodái felértékelődnek. Erre világít rá a pacifizmusáról híres német író, Erich Paul Remarque (1898-1970), akinek 125 éves születési évfordulójára emlékezünk. Nem csoda, hogy művei ma is népszerűek és leghíresebb, a Nyugaton helyzet változatlan című regényét 1930 és 1979 után tavaly újra megfilmesítették, hiszen olyan értékálló üzeneteket közvetít, mint a lélektani hadviselés vagy a kollektív bűnösség.

Születési nevén Erich Paul Remark 1898. június 22-én látta meg a napvilágot egy katolikus munkáscsaládban, Peter Franz Remark könyvkötő és Anna Maria Stallknecht második gyermekeként Osnabrückben. Bátyját háromévesen vesztette el, néhány évvel később pedig megszületett húga, Erna és később Elfriede.

Alap- és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. Az első világháború kitörésekor fordult az írás felé. 1916-ban kezdte meg tanulmányait a tanítóképzőben, de tanulmányait hamar meg kellett szakítania, mert besorozták. A nyugati fronton tüzérségi katonaként teljesített szolgálatot, az első gáztámadásban is részt vett, de a fronton elszenvedett sérülései miatt a duisburgi kórházba szállították. A kórházban értesült édesanyja haláláról, akinek temetésre haza utazott, majd visszatérve a háború végéig a duisburgi kórház postáján tevékenykedett, ahol elkészítette a Nyugaton a helyzet változatlan című világhírű művének vázlatát saját élményei és a gyengélkedőn hallottak alapján.

Korai műveiben az első világháború szörnyűségeit és következményeit írja le a részt vevő katonák szemszögéből. A front embertelen körülményeitől kezdve a hazatérésig minden megpróbáltatás benne van regényeiben. A weimari köztársaság, az infláció, az egyszerű hétköznapi emberek problémái és a nemzetiszocialista eszme születése mind hiteles képet adnak a kor társadalmáról.

A frontról visszatérve, folytatta tanulmányait és 1919-ben végzett. Még tanulmányai alatt kötött barátságot a festő és író Friedrich “Fritz” Hörstemeierrel, akivel és néhány társukkal közösen ifjúsági kört alakítottak.  A festő romantikus-dekadens világszemlélete nagy hatást tett rá, ez ihlette az 1920-ban íródott Álomzug című regényét. A regény rengeteg önéletrajzi utalást tartalmaz, az „álomzug” pedig nem más, mint atyai jó barátjának, mentorának lakása, ahol a fiatal, induló művészek otthont és lelki támaszt találtak.

Tanulmányai végeztével segédtanárként helyezkedett el, de a pedagógusi pályájával néhány hónap elteltével felhagyott és sírkőeladóként dolgozott tovább. Ekkoriban vette fel az „Erich Maria Remarque” álnevet, visszautalva a család francia gyökereire és ihletője, Rainer Maria Rilke tiszteletéből kiindulva. Ám versei, elbeszélései és regényei nem lettek sikeresek. Egy évvel később Hannoverben reklámszövegíróként és szerkesztőként munkálkodott, átvette a Continental gumiabroncsgyártó céges újságjának vezetését, valamint verseket és novellákat írt különböző újságok számára.

1924 végén Berlinbe költözött, ahol a Sport und Bild újság szerkesztőségének tagja lett. Itt számos divat- és sportcikk mellett megjelentette a sportújság hasábjain az Állomás a horizonton (1926) című folytatásos regényét, mely a férfibarátságról és a sportban, szerelemben való rivalizálásról szól. A regény kerete egy autóversenyre készülődés, és maga az autóverseny feszültségekkel teli ábrázolása is igazi írói bravúr volt részéről.

Magánéletében is fontos szerepet játszott a szerelem, folyton színésznők társaságát kereste, végül 1925-ben Ilse Jutte Zambona táncos- és színésznő mellett állapodott meg, akitől nemsokára el is vált, de 1938-ban újra elvette, majd Marlene Dietrich-el folytatott több éves szenvedélyes viszonya miatt újra elvált. Habár ezt az affér is hamarosan véget ért. Másodszor, 1958-ban Charlie Chaplin volt feleségével, az amerikai színésznővel, Paulette Goddard-tal kötött házasságot.

A bonviván 500 birodalmi márkáért bárói címet is vásárolt magának egy tönkrement nemestől, Hugo von Buchenwaldtól, aki 1926-ban örökbe fogadta őt, hogy a címet továbbadja neki.

Több éves munka után, 1929-ben került sor háborúellenes remekművének, a Nyugaton a helyzet változatlan publikálására. A könyv feltárja a front embertelen körülményeit, melyben az éhínség, a sár, a sérülések, a patkányok és a betegségek éppen annyira veszélyes ellenségek, mint az egymással szemben álló felek. Műve már a megjelenés évében meghaladta a milliós eladási példányszámot, valamint több mint húsz nyelven fordításban is megjelent, ám Olaszországban terjesztését egyből betiltották. Remarque így vált mindössze egy éjszaka alatt a leghíresebb és egyben leggazdagabb német nyelvű szerzővé. Ugyancsak világhírűvé vált az azonos című Lewis Milestone által rendezett amerikai adaptáció, melynek berlini bemutatását a nemzetszocialisták Joseph Goebbels vezetésével szabotálták, vetítését hatásukra a „német tekintély rombolása miatt” a Filmfelügyelet is betilttatta, így bemutatására csak 1952-ben kerülhetett sor.

A hirtelen siker politikai támadásokhoz és az adóhatósággal történő összetűzéshez vezetett. Könyvei még a keleti blokkban is indexre kerültek. Hitler hatalomra jutásakor műveit elégették, az íróról pedig elterjesztették, hogy az első világháborúban soha nem vett részt, származása zsidó, neve pedig Kramer (ennek fordított olvasata a Remark). A vádak miatt 1932 áprilisában a Lago Maggiore partján fekvő Porto Roncoba menekült. Habár lakhelyét haláláig megőrizte, az 1930-as években hosszabb ideig tartózkodott Párizsban, a német állampolgárságának megvonása után, amerikai állampolgárként pedig 1939–1948 között az Amerikai Egyesült Államokban.

Mindeközben húga ellen a “katonai erők felforgatása” miatt feljelentést tettek, akit 1943-ban a bíróság bűnösnek ítélt, majd Berlinben kivégeztetett. Testvére haláláról Erna húgától levélben szerzett tudomást. Szikrányi élet (1952) című művét húga emlékének ajánlotta, melynek központi eleme a koncentrációs táborok mindennapjai, az áldozatok szenvedéseit írja le.

Ernst Toller és Stephan Zweig öngyilkossága mutatta meg számára, milyen nehéz a sorsuk a gyökértelen emigránsoknak beilleszkedni. Éppen ezért műveiben az 1930-as évek és a második világháború alatti emigráció nehézségeit, megpróbáltatásait dolgozta fel. Ugyanakkor szinte mindegyik művében fontos helyet kap a szerelem, amely melegséget és reményt nyújt a kilátástalan helyzetekben. Leghíresebb emigrációs regénye a Szeresd felebarátodat, melyet még a kiadás évében, 1941-ben John Cromwell rendező vászonra vitt.

Bár nehezen viselte ezt az időszakot, súlyos depresszióval küzdött, új műveinek elkészítése is nagy kihívást jelentett számára, Amerikában próbált kapcsolatokat építeni. Többek között találkozott a filmipar és a német emigránsok meghatározó alakjaival, mint Arthur Rubensteinnal, Bertolt Brechttel, Cary Granttel, Greta Garboval, Josef von Sternberggel, Orson Welles-szel Thomas Mann-nal.

Három évvel Németország kapitulációja után tért vissza Svájcba és ott is élt egészen haláláig. Reumájának kezelése érdekében többször tett utazásokat európai gyógyfürdőkbe: az ausztriai Bad Gasteinban, de még Budapesten, a Gellért Szállóban is megfordult.

A Harmadik Birodalom mellett a Német Demokratikus Köztársaság kommunista rendszerét is elutasította, és több regényében, színdarabjában bírálta a Németországi Szövetségi Köztársaság múltfeldolgozását.

Az amerikai titkosszolgálat őt kérte fel a német re-edukációs modell kidolgozására, melyben a német nép háborús bűneinek elismerésére, a múlttal való leszámolásra, egy náci időszakot megelőző régi, demokratikus értékrend kidolgozására tett javaslatot.

Már 1954-ben foglalkozott a német Wehrmacht keleti bűneivel a Szerelem és halál órája című regényében, melyből három évvel később Douglas Sirk rendezésében film is készült, s melyben ő maga alakította a nagytudású, bölcs történelem- és hittantanár, Pohlmann professzor szerepét, aki elvesztette fiát a háborúban, a tanítástól konzervatív és pacifista nézetei miatt pedig eltiltották, így háziőrizetbe kényszerült.

Remarque-t mint írót a német irodalomtudomány – az angolszász irodalomtudománytól eltérően – a kezdetektől fogva alábecsülte. Kritikusai figyelmen kívül hagyták munkásságának fontos politikai és humanista dimenzióját, műveit a szórakoztató irodalom kategóriába sorolták, megfeledkezve nagyhatású regényeiről: az Éjszaka Lisszabonban-ról (1962), az Árnyékok a paradicsomban-ról (1971) és a második világhírű regényéről, a Diadalív árnyékában-ról (1945), melyet 1948-ban Lewis Milestone rendező Ingrid Bergmann főszereplésével filmesített meg, aki akkoriban népszerűbb volt, mint az Elfújta a szél sztárja, Clark Gable.

Bár Tor Hedberg svéd drámaíró felterjesztette őt irodalmi Nobel-díjra, az akadémia többi tagja nem támogatta, így sosem részesült ebben a díjban, ellenben több hazai kitüntetés mellett, 1967-ben a Németországi Szövetségi Köztársaság Rendjének nagykeresztjével jutalmazták. Ugyanebben az évben szívinfarktust kapott, két évvel később svájci villáját kirabolták, és óriási műkincsgyűjteményéből többek között Edgar Degas, Paul Cézanne, Paul Monet, Vincent van Gogh festményeit tulajdonították el. Később ezekért kárpótolták.

Locarnoban, a Szent Ágnes Klinikán hunyt el 1970-ben szívelégtelenséggel összefüggő betegségben, és Ronco sopra Ascona temetőjében helyezték örök nyugalomra.

Bár élete nagy részét nem Németországban élte, művei kizárólag a németekről szólnak, és bár számos diktátor elítélte, túlélte őket. Ugyan kezdetben nem szabad akaratából, de világpolgárrá vált és miután egész élete során a lefegyverkezés és a béke oldalán foglalt állást, munkássága nyomán 1991 óta a róla elnevezett békedíjjal tüntetik ki szülővárosában, akik műveikben a béke megőrzésével foglalkoznak. Ebben az évben ezt a díjat Ljudmila Ulitzkaja berlini emigrációban élő orosz írónő és Sergiy Maidukov ukrán rajzoló vehette át.

Hajdu Gabriella Edit

Irodalomjegyzék:

Feldmann: Gespräch mit C. M. Remarque. in: Europäisches Rundschau. Wien. 1946. S. 228-230; URL:

https://www.remarque.uni-osnabrueck.de/emr-interviews/faksimiles/feldman%201946.pdf

Hertelendy István: Erich Maria Remarque Budapesten. in: Magyarország. Atheneum. 1936.04.28.; URL: https://www.remarque.uni-osnabrueck.de/emr-interviews/faksimiles/hertelendy%201936.pdf

Liepman Heinz: Ein Gespräch mit Erich Maria Remarque. in: Zürcher Woche. 1962.11.30. Nr. 48. S. 7; URL:

https://www.remarque.uni-osnabrueck.de/emr-interviews/faksimiles/liepman%20zuercher%20woche%201962.pdf

Remarque, Erich Maria: Practical Educational Work in Germany after the War. 1944. Typoskript. 18 Seiten

Sternburg, Wilhelm von. “Remarque, Erich Maria” in: Neue Deutsche Biographie 21 (2003), S. 414-415 [Online-Version]; URL: https://www.deutsche-biographie.de/pnd118599631.html#ndbcontent

Ezt olvastad?

Magyarok és lengyelek testvérbarátsága a 20. század elején

A Bibliotheca Hungaro-Polonica – Magyar-lengyel Könyvtár 2018-ban, Lengyelország függetlenedésének századik évfordulóján azzal a céllal jött létre, hogy a huszadik század

X