Tayyib Gökbilgin török történész páratlan turkológiai könyvhagyatéka került a Szegedi Tudományegyetemre

Tayyib Gökbilgin a 20. századi Törökország egyik legjelentősebb történésze, akinek munkássága nemcsak jól ismert, de megkerülhetetlen is az oszmán–magyar kapcsolatokkal foglalkozó történészek és turkológusok körében. Nevét a szélesebb érdeklődő közönség is megismerhette a közelmúltban elsősorban annak révén, hogy magánkönyvtárának felbecsülhetetlen értékű része a Szegedi Tudományegyetem Klebelsberg Kuno Könyvtárába került 2023 márciusában.

Tayyib Gökbilgin

Az 1907-ben, a Fekete-tenger partján fekvő Orduban született Tayyib Gökbilgin – ahogy mondani szokás – ezer szállal kötődött Magyarországhoz és a magyarokhoz. A kiváló nyelvismerettel rendelkező, tanítói végzettséget szerzett Gökbilgin 1929-től falusi általános iskolákban dolgozott tanárként Anatóliában, majd 1936-ban felvételt nyert az Ankarai Egyetem ekkor megalapított Hungarológiai Tanszékére. Ez óriási fordulópontot jelentett az életében, és a magyarokhoz fűződő kapcsolatának kezdete is ekkorra datálható. Az egyetemen az elismert magyar nyelvész és turkológus, az Ankarába meghívott Rásonyi László (1899–1984) tanítványa lett, az ő irányítása alatt kezdte elsajátítani a magyar nyelvet. Tayyib Gökbilgin ebben az időszakban rendszeresen utazott Magyarországra, és kutatásokat folytatott a Magyar Országos Levéltár gyűjteményeiben. Szakdolgozatának témája is ezen kutatási eredményekre épült, munkájában az oszmán történelmet érintő magyar nyelvű iratokat dolgozta fel. Az 1942-ben megvédett doktori disszertációjában alapvető forrásként – a nemzetközi szinten elismert magyar történész–turkológus, Fekete Lajos (1891–1969) tanácsára – a speciális, úgynevezett szijákat írásmóddal írt deftereket (nyilvántartó könyvek) használta fel.

Az 1940-től az 1977. évi nyugdíjazásáig az isztambuli egyetemen dolgozó Tayyib Gökbilginnek elvitathatatlan érdemei voltak a török–magyar tudományos kapcsolatok fellendítésében, és tudományszervező munkája is jelentős volt. Széles körű levelezése és kiterjedt kapcsolati hálója is bizonyítja, hogy folyamatosan tartotta a kapcsolatot magyarországi kollégáival egyfajta közvetítő szerepet vállalva a két nemzet között, és segítve számos fiatal magyar kutató boldogulását. Mindezeken túl maga is rendszeresen foglalkozott publikációban és konferenciaelőadásaiban az oszmán–magyar történelmi kapcsolatokkal, magyar és erdélyi történelmi személyek – például: Bethlen Gábor, Thököly Imre és II. Rákóczi Ferenc – oszmán forrásokra építő értékelésével; továbbá közreműködött számos magyar nyelvű releváns tanulmány török nyelvre fordításában is.

Altay Mehmed Gökbilgin magyar kapcsolatai

A török történész az élete során hatalmas, szobákat megtöltő magánkönyvtárat hozott létre, melyet 1981-ben bekövetkezett halála után fia, a nyugdíjazásáig az Amerikai Egyesült Államokban üzletemberként tevékenykedő Altay Mehmed Gökbilgin gondozott. Mint ahogyan Papp Sándor történészprofesszor, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék és az Altajisztikai Tanszék, valamint az ELKH–SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport vezetője visszaemlékezett, Altay Gökbilginnel a 2000-es években találkozott egy budapesti konferencián, ahol szóba elegyedve említést tett édesapja, a néhai történész Isztambulban lévő könyvhagyatékáról. „A következő találkozásunkra már egy törökországi konferencián került sor, s ekkor érkezett a felkérés a magánkönyvtár szakmai szempontú áttekintésére és felmérésére” – idézte fel a szegedi történész, akinek a munka során hamar világossá vált, hogy a gyűjtemény azon túl, hogy Tayyib Gökbilgin több, kéziratban maradt, szinte teljesen befejezett munkáját tartalmazza, összességében egy komoly, a tudományosság szempontjából páratlan magánkönyvtár.

Altay Gökbilgin és Papp Sándor között egyre szorosabb szakmai kapcsolat és együttműködés alakult ki, például egyik szegedi doktorandája, Kutse Altın – aki ma az ELKH–SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa – Tayyib Gökbilgin életét és magyar kapcsolatait mutatta be doktori értekezésében (Tayyib Gökbilgin Historian and Mediator between the Turkish and Hungarian Academics) felhasználva a török professzor egodokumentumait fia engedélyével és támogatásával. A sűrűsödő isztambuli és szegedi találkozások pedig megteremtették annak lehetőségét, hogy felmerüljön a gyűjtemény Szegedre kerülése.

Miután Altay Gökbilgin bejelentette, hogy édesapja magánkönyvtárának jelentős részét a Szegedi Tudományegyetemnek adományozza, összehangolt munkát kívánt annak Magyarországra juttatása. Isztambulban Hadnagy Szabolcs, az ELKH–SZTE Oszmán Kori Kutatócsoport tudományos munkatársa és Katkó Gáspár isztambuli levéltári delegátus vették jegyzékbe a köteteket, szállításukat pedig Fodor Gábor, az isztambuli Magyar Kulturális Központ igazgatója szervezte meg.

Miután az értékes felajánlás Magyarországra érkezett, 2023. március 28-án ünnepélyes keretek között adták át a Szegedi Tudományegyetemnek, melynek vezetése SZTE Mecénás-díjjal tüntette ki az adományozót, Altay Gökbilgint. „Tayyib Gökbilgin hagyatéka az SZTE Klebelsberg Könyvtár Keleti Gyűjteményébe került. Az orientalisztikai különgyűjtemény állománya már eddig is olyan kiváló kutatók könyvtárait foglalta magába, mint például – a teljesség igénye nélkül – Ligeti Lajos, Sinor Dénes és Róna-Tas András. Az eddigi, leginkább nyelvészeti munkákat jól egészítik az újonnan érkezett kötetek, ezáltal létrehozva – nemzetközi mércével nézve is – Európa egyik legjelentősebb gyűjteményét. Ez pedig egyben azt is jelenti, hogy a gyűjtemény nemcsak a hazai hallgatói és oktatói-kutatói állománynak jelent segítséget, új távlatokat is nyithat, és a nemzetközi turkológiai kutatások egyik meghatározó bázisává válhat” – mondta Papp Sándor, hozzátéve, hogy egyes kötetek egyéb tudományterületek képviselőinek érdeklődésére is számot tarthatnak.

A gyűjtemény

A Szegedre került gyűjtemény nem foglalja magában a tudós teljes könyvtárát, ugyanis azon nyomtatványoktól, amelyek a tudós saját kezű bejegyzéseit is tartalmazzák, érzelmi kötődésből Altay Gökbilgin nem kívánt megválni, de ugyanígy Isztambulban maradt Tayyib Gökbilgin magánlevelezése, személyes iratai, illetve több török, magyar és más idegen nyelvű könyv is. Az egyetemi könyvtárba így több mint százezer oldalon közel 1200 darab kiadvány került, melynek nagy része a Gökbilgin-hagyaték oszmán-török nyelvű, arab betűs nyomtatványainak többségét jelenti.

Az oszmán-török kiadványok időben 133 évet fednek le, a legkorábbit 1822-ben, a legkésőbbit 1955-ben nyomtatták. Szerzőik többségében a 19. század végén, a 20. század elején alkotó törökök voltak, témáik pedig igen változatosak. Érthető módon a történelmi tárgyú könyvek képviseltetik magukat nagyobb számban, ilyenek az Oszmán Birodalom történetét feldolgozó, nagy volumenű munkák többek között Raşid, Naima, Tayyarzade Ahmed Ata, Ahmed Cevdet pasa vagy Hayrullah efendi tollából, de Ahmed Rasim négy részből álló, szótár jellegű, képekkel és térképekkel ellátott, közel 2300 oldalas munkája is figyelemre méltó. Politikai, közéleti, kulturális írásokkal is találkozhatunk, például Ziya Gökalpnak a török kultúráról vagy a török nacionalizmus alapjairól, Tunalı Hilminek, az ifjútörök, majd a pántörök mozgalmak jeles képviselőjének Makedóniáról írt könyveivel, de Lütfi Simavinak az V. Mehmed szultán mellett eltöltött időkre való visszaemlékezései is szolgálnak érdekességgel. Más vidékek történetét Ahmed Midhatnak az európai államok történetéről, Ahmed Zeki Velidi Togannak Turkesztán korabeli helyzetéről, Mehmed Zeki pasának 1890-ben Japánról elsőként írt munkái képviselik.

Az irodalom és a költészet témaköre is megjelenik a gyűjteményben. Így többek között Namık Kemalnak, a Tanzimat időszakának kiemelkedő írójának, gondolkodójának történelmi tárgyú, szépirodalmi regényei, továbbá Fatma Aliye Topuznak, az első török női regényírók egyikének három munkája is olvasható, köztük utolsó műve, amelynek középpontjába édesapja, Ahmed Cevdet pasa korszakának politikai életét helyezi. Érdemes megemlíteni Ali Canip Yöntem 1926-ban kiadott gimnáziumi irodalomtankönyvét is. A klasszikus költészetből találkozhat az olvasó a 18. században élt híres dívánköltő, Sünbülzade Vehbi hat részből álló dívánverseivel vagy Ali Enver munkájával, amiben számtalan mevlevi költő verse, velük kapcsolatos anekdota található, és ami a 19. század végén a Mevlana iránti érdeklődést ismét felébresztette.

Az ismeretterjesztő kiadványok közül Ahmed Rifat moralista, történetírónak a 19. századi oszmán enciklopédiairodalom egy fontos darabjának tekintett hétkötetes történeti és földrajzi szótárát lehet megemlíteni, amely a híres emberek életének ismertetése, városok, országok leírása mellett más tudományoknak, így a természettudománynak is teret enged. Emellett az oszmán, illetve a török nyelvre vonatkozó értelmező szótárakra is bukkanhatunk, amelyek közül Hüseyin Kazı Kadri Türk Lugatı című munkáját érdemes kiemelni, amellyel a szerző a török nyelv egységes használatát kívánta elérni. Fontossággal bírnak még azok az Ebüzziya Mehmed Tevfik nyomdájában készült klasszikus és kortárs irodalmi, történeti munkákat tartalmazó kis méretű füzetek, amivel a neves újságíró és nyomdász az embereket szerette volna ösztönözni az olvasásra.

A jogi könyvek palettáján elsősorban az 1935-ben elhunyt jogtudós, Ali Haydar efendinek az Oszmán Birodalomban 1868–1876 között összeállított polgári jogi törvények több mint ezer oldalas magyarázatát említhetjük, amely korának legnívósabb és legnagyobb terjedelmű munkájának számított. Ezenkívül akad munka, ami a birodalom tengeri kereskedelmi törvényét vagy a köztársaság új polgári jogi jogszabályait ismerteti.

A kötetek között a földrajzi témájúak is megtalálhatók, így például Ahmed Cemaltól az Oszmán Birodalom katonai földrajzát, illetve már az új Törökország földrajzi viszonyait bemutató tankönyv Abdülkadir Saditól. Korabeli úti könyveket is kezébe vehet az olvasó, amelyek Bursát vagy éppen Konyát mutatják be.

Mahmud Esad nagy lélegzetű, közgazdaságtant bemutató könyve is említésre méltó, sőt 1928-ból egy néprajzkutatóknak szóló útmutató is feltűnik a gyűjteményben. A lakosság egészségügyi állapotának 1922-ben kezdődött állami felméréséről is ismereteket szerezhetünk, jelen esetben Kastamonu vilájetre, illetve Sinop szandzsákra vonatkozóan. Sőt akad egy orvosi témájú kiadvány Osman Nuri és Haçik Papasyan tollából, amely a gonorrhea gyógyítására fókuszál.

A gyűjtemény oszmán-török nyelvű folyóiratokat is tartalmaz. Ilyen az elsők között megjelent, 1860–1883 között kiadott Mecmua-i Fünun, amely a bölcselettől kezdve a természettudományokig szinte minden területet lefedett. A történettudomány szempontjából jelentős, az 1910–1931 között megjelent Tarih-i Osmani Encümeni Mecmuası (később Türk Tarih Encümeni Mecmuası) példányait szintén forgathatják az érdeklődök, ahogyan az 1925–1933 között kiadott történeti, filozófiai, társadalomtudományi és vallási jellegű Darülfünun İlahiyat Fakültesi Mecmuası összefűzött számait is.

Ugyan kis számban, de külföldi szerzők munkái is megjelennek, amelyek ebből következően témájukat illetően már kevésbé széles spektrumon mozognak. Oszmán-török fordításban lehet azért olvasni például Shakespeare Othellóját, Schiller Tell Vilmosát vagy éppen Tolsztoj „kaukázusi foglyát”. Átfogó történeti munkák is találhatók, többek között Joseph Hammer-Purgstall oszmán története tizenegy kötetben vagy Joseph de Guignes nyolckötetes, a hunok, a mongolok, a törökök és a nyugati tatárok történetét elbeszélő írása. Elméleti munkák is szerepelnek, így például Karl Vorländer filozófiatörténete, Émile Durkheimnek a vallási életről, John Stuart Millnek a szabadságról való elmélkedése, míg a keletiek közül Maverdi élet-, Ibn Khaldún történelemfilozófiája.

A gyűjteménynek van négy magyar vonatkozású kötete is, így Vámbéry Ármin Dervisruhában Közép-Ázsián át című munkájának oszmán-török változata, Namık Kemalnak a kanizsai vár 1600. évi ostromáról szóló történelmi regénye, Ahmed Muhtarnak a szentgotthárdi csata fókuszba helyezésével az 1663–1664. évi hadjáratról írt munkája, valamint Ahmed Refik Altınaynak II. Rákóczi Ferenc és a vele menekülők oszmán földön való tartózkodását taglaló írása.

Az oszmán-török nyelvű nyomtatványokon kívül a történész tanítványainak egyetemi szakdolgozatai, doktori munkái, török és európai pályatársai tudományos cikkeinek különlenyomatai találhatók. Ezeken kívül törökországi levéltárak, európai könyvtárak anyagairól készített mikrofilmek, fényképek, kézzel írt iratmásolatok is fellelhetők, utóbbiak emlékeztetve arra, hogy egykoron a digitális vívmányok nélkül mennyivel nehezebb volt a kutatói lét.

Tayyib Gökbilgin míg élt, ezer szállal kötődött a magyarokhoz és Magyarországhoz, és ez a halála után sincsen másképp. Fia, Altay Gökbilgin elkötelezett tudós édesapja hagyatékának gondozásában és a magyar kapcsolatok ápolásában, közreműködésével az elmúlt években a történész magyar vonatkozású publikációi a Napkút Kiadó gondozásában magyar nyelven is napvilágot láttak. Az értékes könyvhagyaték Szegedre kerülése pedig előrelépést jelent abban, hogy Magyarország a turkológiai kutatások egyik európai központjává váljon.

Hadnagy Szabolcs – Juhász Krisztina

Irodalomjegyzék:

Altın, Kutse: Letters from Tayyib Gökbilgin’s Personal Archives: László Rásonyi. In: Papp, Sándor – Marton, Gellért Ernő (eds.): New Approaches tot he Habsburg–Ottoman Diplomatic Relations. Fontes et Libri: Studies (ed. of the series: Papp, Sándor), Szeged, 2021. 151–176.

Papp Sándor: Bethlen Gábor hatalomra kerülése a török forrásokban és történetírásban. Aetas, 30. évf. (2015) 3. sz. 72–84.

Ezt olvastad?

„A szorgalmas munkának és az áldozathozatalnak meglesz a gyümölcse” – interjú Papp Sándorral

Papp Sándor a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Történelemtudományi Doktori Iskola vezetőjeként, az SZTE BTK Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék

X