A folyamatos párbeszéd a jövő kulcsa

„Spanyolország és Magyarország között folyamatos párbeszéd van jelen, s ez a jövő Európájára nézve alapvető fontosságú.” Ezekkel a szavakkal nyitotta meg Iñaki Abad Leguina, a budapesti Cervantes Intézet igazgatója a csütörtök esti kerekasztal beszélgetését, melyen a madridi Residencia de Estudiantes múltját és jelenét mutatták me.

Az eseményen személyesen vett részt Alicia Gómez Navarro, a madridi intézmény igazgatója, Horváth László, a budapesti Eötvös Collegium igazgatója. A beszélgetést Faix Dóra, az ELTE Bölcsészettudományi Kar Spanyol Tanszékének tanára vezette.

Alicia Gómez Navarro elmondta, mennyire megtisztelve érzi magát a budapesti meghívásért, és hogy hálás az Eötvös Collegiumnak, amiért már ötödik éve azon vannak, hogy ápolják a két ország közti jó kapcsolatot.

Márai Sándor szavai szerint a madridi Residencia de Estudiantes szellemi fellegvár”, s valóban kétségtelen, hogy az egyetemes kultúra találkozóhelyeként élt a 20. század elején a spanyol és külföldi köztudatban egyaránt. A Residenciát azért alapították meg 1910-ben, hogy fellendüljön a spanyol tudományos és kulturális élet. A projekt sikeresnek bizonyult, hiszen működésétől kezdve Nobel-díjas és más jelentős spanyol tudósok, gondolkodók álltak kapcsolatban az intézménnyel, olyanok, mint Rafael Alberti, Miguel de Unamuno, Manuel de Falla, José Ortega y Gasset, Pedro Salinas, Eugenio d’Ors és még sorolhatnánk. Nemcsak a spanyolok számára volt vonzó, de olyan személyiségek is, mint Henri Bergson, Albert Einstein, Paul Valéry, Marie Curie, Esterházy Péter vagy Kertész Imre is megfordultak falai között. A Residencia nem csupán kulturális központ volt, de „a tudomány méhkasának” is nevezték. Spanyolországban az egyik első olyan intézmény volt, amely szorgalmazta a nők egyetemi tanulmányainak lehetőségét, a vidéki diáklányoknak pedig szállást biztosított.

A kultúra történéseit serkentő residenciai közegről mi sem árulkodik jobban, mint az, hogy a Magyarországon is jól ismert Federico García Lorca, Luis Buñuel és Salvador Dalí barátsága a Residencia folyosóin szövődött. A 20. századi spanyol művészet legizgalmasabb személyiségei végtelen portyáik során életre keltették az éjszakai Madrid utcáit, s a Residencia máig őrzi azt a zongorát, melyen még García Lorca is eljátszotta örömét, elsírta bánatát.

Franco diktatúrájának idején a Residencia működése háttérbe szorult, azonban mikor már a rendszer ideológiai enyhülése is engedte, újrakezdték a spanyol intellektuális emlékezet felélesztését. Azóta is fontos célkitűzésük helyet adni a kortárs kultúrának, leginkább a költészet és a tudomány iránt érdeklődő alkotóknak. Így falai közt ma is termékeny kutatói és művészeti élet folyik.

Csakúgy, mint az Eötvös Collegiumban, melynek igazgatója elárulta, hogy az utóbbi évek egyik legvirágzóbb kezdeményezése a Faix Dóra vezette Spanyol Műhely létrehozása volt. A testvérintézmények igazgatói örömmel és lelkesedéssel fedezték fel a kollégiumok múltja, jelene és jövőbeli elképzelései közti párhuzamokat. Nemcsak alapítási évük azonos, de az is, hogy a két intézmény egyaránt nagy hangsúlyt fektet a szabad gondolkodásra való nevelésre, a fizikai nevelésre és a művelődésre, szórakozásra.

A Residencia és a Collegium első hivatalos találkozására öt éve került sor, s jó kapcsolataikat azóta is ápolják, s szeretnék ápolni a jövőben is. Alicia Gómez Navarro szeretettel invitálta meg intézményükbe a magyar fiatal kutatókat és művészeket. A Residencia nemrég kiérdemelte az Európai Örökség címet.

Bemutatásra került az Eötvös Collegium diákjainak tanulmányait tartalmazó, frissen publikált kötet is. A rendezvény alkalmával mind a Residencia de Estudiantes, mind pedig az Eötvös Collegium saját publikációiból álló könyvgyűjteményt adományozott a Cervantes Intézet Ernesto Sabatoról elnevezett közkönyvtárának.

Zsapka Krisztina

Ezt olvastad?

Bódy Zsombor, az ELTE TáTK Összehasonlító Történeti Szociológia Tanszékének professzora hosszú ideje kutatja az 1945 utáni Magyarország szocialista nagyvállalatait, technokráciáját,
Támogasson minket