Podmaniczky Frigyes arcai és szerepei

A honismereti mozgalom zászlóshajójának számító Honismeret folyóirattal nagyon régóta, majdhogynem portálunk indulása óta együttműködünk. A Honismeretet kiadó Honismereti Szövetség tömöríti a helytörténettel, a történeti és néphagyományokkal, a néprajzzal, az irodalom és a művészet helyi értékeivel, a természeti és szellemi környezet védelmével, a helyi kultúra őrzésével, a népnyelv ápolásával, az emlékhelyek gondozásával foglalkozó egyesületeket, szakköröket, munkatársakat a közös értékvédelem és a nagyobb hatékonyság érdekében. A folyóirat 2024. évi 3. számának fő témája Podmaniczky Frigyes élete. A lapszámot július 3-án mutatják be az Evangélikus Országos Múzeumban, ahol a látogatók megtekinthetik a báróról szóló időszaki kiállítást is. E rendezvényre is készülve közöljük újra Hidvégi Violetta tárlatismertető írását, amely eredetileg a Honismeret folyóirat aktuális számában jelent meg Az intendáns. Podmaniczky Frigyes arcai és szerepei. Időszaki kiállítás báró Podmaniczky Frigyes születésének 200. évfordulójára címmel.

 Podmaniczky Frigyes ifjúkora

Az Evangélikus Országos Múzeumban 2024. június 19-én megnyílt kiállítás a kétszáz éve, 1824. június 20-án született podmanini és aszódi báró Podmaniczky Frigyes előtt tiszteleg. Az Operaház királyi páholyát idéző installáción keresztül léphetünk be a báró által megélt 19. századi események sorába. Édesanyját, Podmaniczky Károlyné jankendorfi Nostitz Erzsébetet (1788–1853) egy olajfestmény mutatja be, akit 1812-ben vett nőül báró Podmaniczky Károly (1772–1833) bányamérnök. A báró szeretett testvére Júlia, Jósika Miklósné (1813–1893) írónő képe is megjelenik. Ludwig Rohbock (1824–1893) akvarellje és Klösz György (1844–1913) felvételei a helyet és az otthont, az aszódi Podmaniczky-kastélyt ábrázolják.

Frigyes báró a pesti evangélikus gimnázium elvégzése után Késmárkon jogot hallgatott. 1845. március közepén európai tanulmányútra indult barátjával, Prónay Józseffel (1821–1884). A berlini egyetemen előadásokat hallgattak.

„Ezen egy évi egyetemen való tartózkodásnak sem célját, sem hasznát nem voltam képes belátni, hisz nem tudóst akartam magamból faragni, hanem egy sokat látott, sokat tapasztalt, élményei által gyakorlatilag képzett, az emberekkel s életviszonyokkal jól elbánni tudó emberré óhajtottam válni…” – írja Naplótöredékek című önéletrajzi munkájában.

Ekkor még politikai pályát jövendölt magának, ha pedig ez nem sikerül, rendelkezzen olyan tulajdonságokkal, amelyekkel felvértezve a későbbiekben „… a jég hátán is eléljen.” A kiállítás bizonyítja, hogy élete feltett kérdéseire minden esetben megtalálta a megfelelő választ. Útjuk különleges emléke egy Berlinben készült portré a 21 éves titokzatos mosolyú, vonzó fiatalemberről. Érdemes összevetni ezt az arcképet édesanyja képmásával, megkeresni a hasonló vonásokat. A tapasztalatszerzés után a 1846. március közepén tért haza.

Reform, forradalom, szabadságharc

Egy év múlva már Kossuth Lajos (1802–1894) követté választásáért kampányolt. A látogató odaképzelheti magát a frissen megnyílt Nemzeti Múzeum előtt 1847. október 17-én vonuló kortesek díszmenetébe vagy a kíváncsi szemlélők közé. A színezett litográfia hangsúlyos alakja az almásderes lován fekete öltözetben lovagló báró alakja. A választási sikerben Batthyány Lajos gróf (1807–1849) mellett oroszlánrésze volt Podmaniczky Frigyesnek. Szervezőkészségével, ékes szónoklataival és anyagi támogatással is hozzájárult az eredményhez. A báró 1847 decemberében a pozsonyi országgyűlésen merész beszédet tartott a felsőházban. Az események a parlamenti keretek közül azonban hamarosan a harctérre vezettek. Podmaniczky 1848. november utolsó napjaiban a gróf Károlyi István (1797–1881) által felállított huszár-ezred főhadnagya, majd századosa. Egységük a 3. hadtestben gróf Leiningen–Westerburg Károly (1819–1849) vezérlete alatt szolgált a világosi fegyverletételig. Ezután a bárót besorozták az osztrák hadseregbe. 1850. július 6-án térhetett vissza Pestre, majd haza Aszódra, ahol háromszor tartottak nála házkutatást. Ekkor határozta el, hogy biztonságba helyezi honvéd egyenruháját. A hatóság képviselői nem, a molyok viszont ráakadtak féltve őrzött ereklyéjére. Ezt követően kérte fel Than Mór (1829–1899) honvédbajtársát katonatársai megörökítésére, aki akvarelleket készített a komáromi sáncok előtt pihenő huszártisztekről. Az ábrázolásokról megismerhető a Károlyi-huszárok egyenruhája a vörös zsinórozású sötétkék atilla, szürke nadrág. Ezek a kis képek akkora sikert arattak barátai körében, hogy később Lotz Károly (1833–1904) keze nyomán három olajfestmény készült a témából, amelyekből egyet nagy mérete miatt másolatban teszünk közzé.

Menekülő útvonalak

Az 1850-es években a báró az irodalomban és a sportban talált menedéket. Kedvenc testgyakorlása a kopókkal és az agarakkal puska nélkül történő vadászat, a kopászat és az agarászat. A levert szabadságharc után az Alföldi Vadásztársulat báró Wenckheim Béla (1811–1879), a későbbi miniszterelnök kezdeményezésére alakult az egymással ifjú koruk óta szoros barátságot ápoló vadász összefogására. Gróf Batthyány László (1815–1881) csákói birtokán (ma: Kondoros, Geisztcsákó) 1851 októberében tartották az első vadászatot. Podmaniczky egy évvel később csatlakozott a társasághoz. A csákói falkavadászat a sport és a társasági élet mellett az elit politikai összefogásának is teret adott. A vadászok 1857-ben egy rendkívül szép kiállítású kiadvánnyal jelentkeztek: Hazai vadászatok és sport Magyarországon. Az alkotók között ott találjuk Podmaniczky Frigyest is. A bárót nemcsak szakcikkek írására ösztönözte kedvenc sportja, hanem szépirodalom is született belőle Az alföldi vadászok tanyája címmel. Sógorától, Jósika Miklóstól (1794–1865) kapott jó tanácsokat írói munkásságához. Mindig tartott magánál papírt és íróeszközt, hogyha valami használható gondolattal, eseménnyel találkozott, le tudja jegyezni.

„Ez utóbbi szokást ezután egész életemen át minden teendőimre nézve követtem, aminek köszönhetem nagy részben azt, hogy agyam egy fiókos szekrényhez hasonló megosztáshoz szoktatva, a legkülönfélébb eszmékkel volt képes párhuzamosan s egymást nem zavarva foglalkozni. – emlékezett vissza.

A későbbiekben nagy szüksége lesz erre a munkamódszerre szerteágazó teendőinek átlátásában. Podmaniczky Frigyest 1859-ben az Akadémia levelező tagjának választották irodalmi munkássága elismeréseként. Tárlóba kerültek könyvei és az a fényképe, amely az Akadémia épületének avatására 1865-ben megjelentetett díszalbumhoz készült, tablóra pedig egy festmény a lovasokról, a helyről és természetesen a kutyákról.

Podmaniczky Frigyes, a politikus

Podmaniczky sorstársaihoz hasonlóan 1861-ben térhetett vissza a politika küzdőterére. 1866-ban a Balközép Párt tagja, amely 1875. március 1-jén beolvadt a Deák-pártba és létrejött a Szabadelvű Párt. Podmaniczky nagy szerepet játszott a fúzió előkészítésében. Ez a politikai csoport 1905-ig megszakítás nélkül kormányozta az országot. 1889-től pártja elnöke, 1906-ig országgyűlési képviselő. Politikai táborának szimbólumává vált egy ma már kevéssé ismert kártyajáték, a szabadságharc után népszerűvé vált tarokk. Ferraris Arthur (1856–1940) 1894-ben készített festményén a párt prominens képviselőit, tizenegy alakot örökített meg. A partnerek között a nézőkkel szemben Jókai Mór (1825–1904), mellette balról a pártvezér, Tisza Kálmán (1830–1902). Podmaniczky hűen ifjúkora elnevezéséhez, most is gibicel Pulszky Károly (1853–1899) és Mikszáth Kálmán (1847–1910) társaságában. A tárlóban Pest-Buda nevezetes épületeivel díszített tarokk-kártya lapok láthatók. Talán kedvet kap valaki a játék elsajátítására.

A nagy kihívás

1871 nyarán gróf Andrássy Gyula (1823–1890) miniszterelnök kinevezte az 1870. évi X. tc. elfogadásával létrejött Fővárosi Közmunkák Tanácsa tagjának. A hivatal létrehozásával Pest és Buda városrendezési és műszaki teendői egy kézben összpontosultak. Podmaniczky már tagsága első évében fontos feladatokat kapott. Tagja Budapest általános szabályozási tervére kiírt pályázat bírálóbizottságának, elnöke a sugárúti telkek megvételéről egyeztető bizottságnak,

„… be is lettem választva azon bizottságba, amely a nagykörút vonalába eső telkek becsárának megállapításával volt megbízva. E munkát naponta egy egész nyáron át reggel 6 órakor kezdettük meg s 9 órakor pontban fejeztük be…”

Szimbolikusnak tekinthető, hogy pont a városegyesítés évében, 1873-ban emelte Szlávy József (1818–1900) miniszterelnök a Közmunkatanács alelnöki pozíciójába, ahonnan harminckét év után, 1905. július 31-én vonult nyugdíjba. Az uralkodó 1898-ban a Közmunkatanács alelnökének negyedszázados jubileumára az első osztályú vaskorona-rendet, leköszönésekor pedig az első osztályú Lipót-rendet adományozta „sok évi és igen hasznos szolgálatai elismeréséül”.  A báró városfejlesztési elképzeléseit a Hazánk című napilapban 1868 elején publikált Budapest jövője cikksorozata nyomán adjuk közre. Helyet kapott a tablón a Sugárút első terve, a Közmunkatanács székháza és tanácsterme Podmaniczky Frigyes a „tökéletes gentleman” képével. A főváros világvárossá alakulását a változás előtti és utáni térkép szemlélteti.

Podmaniczky Frigyes, az intendáns

Podmaniczky Frigyes szervezőkészségéért, munkabírásáért három színház alkotóközössége és nézőközönsége egyaránt hálás lehetett. Szorosan összekapcsolódott a Nemzeti Színház újjászervezése, az 1875-ben átadott Népszínház és az Operaház építése. A báró 1875. augusztus 15-től a Nemzeti Színház intendánsaként került közel a színházi világ drámai és operai ágához, hiszen a nemzet színháza mindkettőnek otthont adott.

„Ez ingadozó és bizonytalan helyzetem felett kétségbe nem estem, hisz nem először életemben valók kénytelen olyasvalamibe bele okulni, ami idegenszerű volt előttem; katonának állék be; az egyházat szolgáltam; lapszerkesztőséget vállaltam […] a fővárosi közmunkák tanácsa élére állíttattam anélkül, hogy végzetem sok időt engedett volna a kellő előtanulmányok megszerzésére. S ha ez előttem egészen idegenszerű helyzetekben fel tudtam magamat találni, azt csakis annak köszönhetem, hogy jó akarattól s kitartástól lelkesülten, megfigyelő állásba helyezkedtem mindenkoron, s csak e megfigyelések nyomán léptem utóbb a cselekvés terére.”

Podmaniczky évtizedes intendánsi tevékenysége aranykort hozott a színház életébe. Tisztelte a másik ember hatáskörét, csak akkor avatkozott az ügymenetbe, ha valami zavart észlelt. A kiállítás látogatói találkozhatnak „az öreg báró” kedves problémamegoldásával, a Kugler cukorkákkal. 1884. augusztus 18-án a király kinevezte az Operaház és Nemzeti Színház egyesített intendánsi állására, amelyet 1885. december 31-ig töltött be. Meg lehet csodálni intendánsi munkásságának egy évtizedes emlékére készült ezüst babérkoszorút, a társulat ajándékát. A jubiláló bárónak az uralkodó valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot adományozott.

A projektmenedzser

Budapest két kiemelkedő beruházása a Várkerti együttes (1874–1880) és az Operaház (1874–1884) építése egy időben zajlott. Podmaniczky Frigyes mindkét esetben az építési bizottság elnökeként irányította a munkálatokat harmonikusan együttműködve a tervező Ybl Miklóssal (1814–1891). A királyi vár alatt elterülő 300 m hosszú díszépítmény összeköti királyi kerteket a városi élet forgatagával. Az együttes magában foglalja a bazársort, a házakat és a vízvezetéki épületet. Ezzel együtt elkészült a terület előtti rakpart kiépítése is, ami egy fénykép segítségével összevethető a korábbi állapottal. A kiválogatott tervrajzokon Ybl Miklós építész és Podmaniczky Frigyes bizottsági elnök aláírása olvasható, a korabeli ábrázolások pedig a maitól eltérő ritmusú világba engednek bepillantást.

A báró 1873-tól a Közmunkatanács alelnökeként, az Operaház összes bizottsága elnökeként vitte végig a dalszínház építkezésének folyamatát. Elnöke többek közt az építési programot kidolgozó, a meghívásos pályázatot elbíráló és a belső díszítést meghatározó bizottságnak. Mindezen tevékenységek elsősorban az épület történetével foglalkozó szakemberek előtt ismertek. Teljesítménye árnyékban marad a tervező, Ybl Miklós személye mögött. Az építkezés lebonyolításán túl a báró kiszervezte a Nemzeti Színházból előbb a népszínműveket, majd az opera tagozatot. Megosztotta a díszleteket, jelmezeket. 1884. szeptember 27-én ünnepi műsorral az uralkodó jelenlétében adták át a közönségnek az 1200 nézőt befogadó Operaházat. Podmaniczky Frigyes nem tagadta meg szabadságharcos múltját, honvédhuszár őrnagyi egyenruhában fogadta az uralkodót, akinek a megnyitóra különleges hímzett színlap készült, amit szerencsére bemutathatunk. Az 1884–1885-ös évadot színlapok, jelmezek idézik, és a társulat tagjaival is megismerkedhetnek a látogatók.

Külön tabló foglalkozik a báró egyházi szerepével. 1861-től négy évig a békési esperesség felügyelőjeként szolgált, majd 1865 és 1873 között a Bányai evangélikus egyházkerület felügyelője, Székács József (1809–1876) püspök világi elnöktársa.

Elköszönés

A terem végében kialakítottunk egy meghitt olvasósarkot. A báró portréja alatt korabeli újságok másolatát lehet tanulmányozni. Az érdeklődők megtudhatják, hogyan vélekedtek a kortársak az 1907. október 19-én elhunyt Podmaniczky Frigyesről az emberről és szerteágazó munkásságáról. Különböző időmetszetekben követtük nyomon a báró arcának változását. Bár idős korában már botra támaszkodott, testtartását, egyenes gerincét megőrizte. Az Operaház bokrétaünnepélyét 1878. december 7-én tartották. A beszámoló szerint a bokréta felhelyezése után áldomásivással köszöntötték mindazokat, akik tevékeny részt vállaltak az alkotás folyamatából.

„A pohár minden egyes áldomás után – ősi szokás szerint, – csörrentve zúzódott szét lent a porondon – kivéve Podmaniczky báró egészségeért kiürítettet, mely – egészben ért le az 5 emeletnyi magasságból és sértetlen és csorbátlan maradt, mint a nemes báró kristálytiszta, megközelíthetetlen jelleme. Az Úr Isten sokáig éltesse őt!” (Ney Béla)

A kiállítás készítésénél a válogatás és az alkalmazkodás kulcsszavai érvényesültek. Válogatás az életműből, alkalmazkodás a kiállító tér adottságaihoz. Talán a bemutatott dokumentumok és tárgyak hozzájárulnak ahhoz, hogy túllépjünk a „kockás báró” és a „Budapest vőlegénye” elkoptatott szlogeneken.

Szeretettel és el nem mondott meglepetésekkel 2024. október 20-ig várjuk látogatóinkat!

A kiállítás kurátorai: Hidvégi Violetta és Zászkaliczky Zsuzsanna.

Hidvégi Violetta

Ezt olvastad?

Egy populista amerikai elnökjelölt. William J. Bryan pályája

A 2000-es években sok olyan amerikai elnökjelölt indult, akik megkapták a „populista” bélyeget: a demokrata párti Barack Obama és Bernie

X