A „Szittyay-eset” háttere és körülményei

Oszd meg másokkal is:

Lapozó

2023 tavasszán mutatták be Székesfehérvárott a Varga Mátyás bevezető tanulmányával és az általa végzett forrásválogatással elkészült A Szittyay-eset címmel megjelenő kötetet. A mű szerkesztője, egyúttal a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár levéltárosa már ezt megelőzően a 2018-as éveleji Shvoy Lajos Emlékkonferencián, valamint a 2018. március 22-én megrendezett Kárpát-medencei Történész Műhelyek Konferenciáján is számot adott a témában meglévő jártasságáról. Az azóta folytatott munka gyümölcse lett az immáron a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár forráskiadványaként, Mózessy Gergely levéltárigazgató sorozatszerkesztésében napvilágot látott kiadvány. Egy MA-szakdolgozathoz végzett kutatásból csúcsosodott ki a jelenleg már könyvként fellapozható munka.

Az ismertetett kötet adatai: A Szittyay-eset. Egy rendhagyó kísérlet a katolikus Egyház és az állam közti viszony rendezésére (1948). A tanulmányt írta és a forrásokat összegyűjtötte Varga Mátyás (Források a Székesfehérvári Egyházmegye Történetéből VI, sorozatszerk. Mózessy Gergely), Székesfehérvár: Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár, 2023. 206 pp.

A szerkesztői előszót követően a bevezető tanulmányában Varga alapos áttekintést ad a két főszereplő, Shvoy Lajos székesfehérvári megyéspüspök és a vele konfliktusba kerülő Szittyay Dénes bakonykúti adminisztrátor életútjáról. Az életrajzi elemzések során a szerző megfelelő mértékben és arányossággal bonyolódik bele a történések elemzésébe, egyértelműen és tudatosan nem törekszik a két személy életének és működésének monografikus bemutatására.

Különösen értékelendő az elfogulatlanságra való törekvés a szerző/szerkesztő részéről. Igyekszik részleteiben megérteni Szittyay döntéseinek mozgatórugóját, nem elhallgatva a kommunistákkal együttműködő pap eredetileg meglévő történettudományos kvalitásait, világlátottságát és műveltségét sem. Még úgy sem mulasztja ezt el, hogy érezhető a szerzőnek a médiaössztűz alá vett Shvoy püspök iránti tisztelete is.

Az olvasó betekintést nyerhet a folyamatokba, miként próbálta éveken keresztül a püspök jobb-belátásra bírni egyre inkább a kommunistákhoz közeledő papját, inteni, figyelmeztetni. Mind hasztalan, míg nem 1948 tavaszára teljes szakítás állt be a püspök és az önmagától beálló kiközösítés (excommunicatio) által is sújtottá lett Szittyay között. A bevezető tanulmány áttekinti, hogy milyen felfogás-béli különbözőségek vezettek idáig, miként tért el Szittyay, az előző főpásztor, Prohászka Ottokár egykori titkára egyre inkább a magyar katolikus Egyház és személy szerint is megyéspüspöke álláspontjától, illetőleg odáig, hogy az 1917-es Codex Iuris Canoniciben foglaltakkal is szembe menve a kommunisták szekértolójává vált. A különböző látásmód az Egyház helyzete és az állam mibenlétének a felfogása terén szintén különbözött nála az egyházi felfogástól, noha az állam és Egyház kapcsolatának normális mederben tartása Szittyay számára is fontos volt, csak éppen annak megvalósíthatóságát másként látta.

Ezen felül József főherceg egykori alcsúti udvari papja korán felismerve, hogy a második világháború után a kommunistáknak fog állni a zászló, ezért is tanácsosnak tartotta az együttműködésre törekvést velük. Shvoy püspökkel meglévő személyes ellentéte és meggyőződése szerinti mellőzöttsége is egyre inkább ebbe az irányba mozdította el gravitálását. Minden bizonnyal a hiúság és a szerző által említett saját személyének túlértékelése is csak táplálta az esélyt a hitehagyás irányába, noha ő maga egyértelműen katolikusnak tartotta végig magát, illetve nem is volt ténylegesen kommunista sem, ahogyan erre Varga is rámutat.

Saját maga a Shvoy által ellene indított lépések eredményeként látta, hogy az általa szintén nem kedvelt Mindszenty bíboros ellen a per végül elindult. A kötet szerkesztője bemutatja a korábban a nyilasok által is meghurcolt Shvoy ellen indított sajtóhadjáratot, különféle rágalomhadjáratokat, melyeknek valós alapja nem volt. A kommunista propaganda az ezekben szintén időről-időre felemlegetett Szittyay-esettel is csupán saját maga hasznára kívánta felhasználni az egyházi szempontból bukott papot, aki 1957-ben végül miniszteri tanácsosként fejezte be az életét.

A bevezető tanulmány végén irodalomjegyzék és levéltári forrásjegyzék található. Ezt követi a kötet második terjedelmesebb részében a forrásközlés. A forrásjegyzéket követően ezen a részen belül is fejezetekre osztotta a szerkesztő Szittyay életszakaszainak megfelelően a forrásokat. Ezeket részleteiben most nem sorolnánk fel, csak néhány fontosabb jellemzőt emelnénk ki. Szittyay személyiségének megértésében kiemelten fontos forrásként a papnak Veress Endre történésszel zaljó levelezését nevezte Varga. Sok mindenben árnyalják ezek a levelei a történésekről megalkotható képet, ezekben ugyanis ténylegesen őszintén ír jóbarátjának arról, hogy miről, kiről mit gondol. Számos levél bekerült a válogatott források közé. Ezeken kívül Szittyaynak az egyes előljáróival, püspökeivel, kiváltképp Shvoyjal való kapcsolatára is találunk forrásokat, ahogyan információkat az egyes szolgálati helyekről. A sajtóban a püspökről, a papról és külön is a Szittyay-eset vonatkozásában megszületett cikkekből vett válogatás is itt található meg a forrásközlésben.

A kötet függelékében képmellékletet találunk, de ezen kívül is a kötet bevezetőjénél is már találkozhat az olvasó több képpel is illusztáció gyanánt. A kötetet rövidítés-jegyzék zárja.

Összességében elmondhatjuk, hogy a szerző/szerkesztő egy érdekes és hiánypótló témát dolgozott fel munkája során. Zárásként csupán két észrevétellel élnénk. Pár mondat erejéig érdemesnek tartottuk volna, ha a szerző bevezetőjében röviden megemlékezik arról, hogy 1956 forradalmi eseményei miként érték Szittyayt, valamint miként fogadta azokat, ill. a szabadságharc leverését. Továbbá a név- és helymutató könnyítést jelentene a kötetben való kereshetőség szempontjából. Mindezek hiánya ellenére is azonban egy olvasmányos és hasznos szakirodalommal bővült mind a 20. századi magyar egyháztörténeti, mind pedig a Székesfehérvári Egyházmegye múltjának mind jobban való feltárására törekvő kutatás. 

Sági György

A szerző a HUN-REN PPKE-PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport tudományos segédmunkatársa, tudományos titkára. A cikk az Újkor.hu és az HUN-REN PPKE–PTE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport együttműködésének keretében született.

Ezt olvastad?

Léteznek-e ügynökakták? Mennyire hihetőek az állambiztonsági iratok információi? Mennyire nehezíti meg a moralizálás a történészek dolgát? E kérdésekkel vezetik be
Támogasson minket