A traktoros lánytól a poszterlányig – Trendi nő a szocializmusban

,,Fabulon a bőre őre” – hallottam sokszor nagymamámtól a híres szlogent, ahogy anyukámtól is sokat hallottam Camea rúzsoktól, és ahogy én is a mai napig használom a híres Helia-D kézkrémet. Azt hiszem, nem én vagyok az egyetlen, aki halott már ezekről a termékekről a családja nőtagjaitól. Magyari Hajnalka könyvéből (Trendi nő a szocializmusban. Nőideálok, szépségápolás és szépségipar) pedig nemcsak többek között ezekről a termékekről, hanem az egész szocializmus kori szépségiparról lehet sok értékes információt megtudni.

Magyari Hajnalka Trendi nő a szocializmusban című könyve a Jaffa Kiadó Modern Magyar Történelem című sorozatában jelent meg 2024-ben. A könyv a szocializmus kori szépségideálok történét és változásait dolgozza fel. Ugyanakkor a mű nem divattörténeti munka, hanem – ahogy a címben is szerepel – inkább a hétköznapi szépségápolással, szépségiparral és kozmetikumokkal foglalkozik. A szerző forrásként nemcsak sajtó és szakirodalmi forrásokat használt, hanem sok interjút készített olyan szakemberekkel, akik akkoriban kozmetikusként és fodrászként dolgoztak, hisz ahogy a könyvbemutatón is elhangzott, ezek a források levéltárban nem találhatók meg. és az elbeszélői még ma is köztünk élnek.

A könyv tíz fejezetben mutatja a korabeli szépségápolást, nem kronologikus sorrendben, hanem tematikusan, többek között a szépségideáloktól kezdve, a nők korabeli ábrázolásán, a fodrászaton, kozmetikán, szépségápolási szereken át egészen az ismerkedés és társkeresés helyszíneiig. A következőkben én sem sorban mutatnám be a fejezetek, hanem a hasonló témaköröket összekötve.

Az első fejezet tehát az alapozó fejezet a könyv további részeihez, amelyben Magyari végigvezeti a nőideálok változását a Rákosi-korszak puritán traktoroslányaitól egészen a nyolcvanas évek poszterlányaiig. A fejezetből egy idézetet szeretnék kiemelni: ,, A szépségideál tehát az emberek ízlésvilágát tükröző társadalmi konstrukció, ezzel szemben a hivatalos nőkép legtöbbször a társadalom valamennyi női tagját manipulálni kívánó politikai propaganda része” (12.), amely azt hiszem, örök érvényű és tanulságos.

Ez rész szorosan összefügg a Nőábrázolások fejezettel, ahol egyrészt megtudjuk, hogy milyen újságok szóltak a nőknek és fiatal lányoknak – például Lányok, Asszonyok; Nők Lapja, másrészt, hogy a nők milyen archetípusait alkották meg ezek a magazinok – feleséség, családanya, divatos nő stb.

Hasonlóan ilyen fejezet A trendi nő szépségápolása, amiben a szépségipar hátterét mutatja be a szerző. Azt, hogy ebben az iparágba sem maradt el az államosítás, létrejöttek a fodrászipari, állami és magánkisiparosok üzletei, amelyek központilag meghatározott árak szerint dolgoztak.

Alapvetően mindegyik fejezetben vízválasztó vagy trendválasztó 1956, miután a Rákosi-korszak puritanizmusa fokozatoson feloldódott, és a nők egyre jobban merték sminkelni magukat, többet jártak kozmetikushoz, fodrászhoz. Ahogy A trendi nő a kozmetikában és A trendi nő frizurája fejezetek is mind alaposan kifejtik ennek a változásait. Azonban maga az ipar korántsem úgy nézett ki manapság: a fodrászatok és kozmetikák is futószalagként működtek, ahova ,,beestek” a vendégek, hiszen időpontfoglalás nem volt. De mivel olcsó volt, a nők gyakran és rendszeren jártak. A szerző azt is alaposan kifejti, hogy ekkoriban miként és milyen termékekkel dolgoztak a fodrászok és kozmetikusok.

Az otthoni szépségápolás sem maradhatott el azoknak, akiknek nem volt meg az anyagi lehetősége kozmetikába járni vagy otthon sem szerette volna kihagyni. Ezt járja körül a szerző Az otthoni szépségápolás és Női lapok szépségtanácsdó rovatai fejezetekben. Az otthoni szépségápolásba a sminkelés is beletartozott, amelyben egyre bátrabbak voltak a nők – a rúzs, a púder és a szempillaspirál hozzátartozott a mindennapi sminkhez, majd a hetvenes évektől a műszempilla és a szemhéjtus is csatlakozott hozzájuk. Az újságokban pedig kozmetikusok és orvosok is segítettek hazsnos praktikákkal és tanácsokkal, hiszen akkoriban is voltak rossz szokások és tévhitek a szépségápolással kapcsolatban, mint például a bergamotolajjal való napozás.

A higiénia is természetesen hozzátartozik az ápoltsághoz, ahogy Higiénia és mindennapi szépségápolás részben többek között a fürdési, fogmosási, hajmosási és szőrtelenítési szokásokról ír Magyari Hajnalka. Utóbbi alapvetően nem volt elvárva a nőktől, de a ruhák egyre rövidebbé válásával sokan döntöttek a lábak lecsupaszítása mellett, majd idővel a hónalj és az intim területek szőrtelenítése is divattá vált.

Kozmetikumok és fogyasztás a többek között a bevezetőben említett márkákról tudunk meg sok mindent. A ma emberének furcsa belegondolni, hogy csak néhány termék közül válogathattak a boltba betérők vagy valamilyen módon feketén, külföldről tudták beszerezni az értékesebb kozmetikumokat. A szocializmus idején pedig a lakosságot igyekezett a hatalom ahhoz hozzászoktatni, ami van. Megtudhatjuk például, hogy hogyan jött létre a Helia-D krém vagy az Ilcsi kozmetikumok és mely gyárak gyártották a termékeket.

Utolsóként pedig Az ismerkedés és társkeresés színterei a szocializmusban fejezettel zárja a kötet a szerző. Ebből megtudjuk, hogy a párkeresés is nagy változásokon ment át ebben az időszakban, hiszen már nem a szülők néztek társat a gyermekük számára. Ahogy ennek a színterei is jócskán megváltoztak, sokan az iskolában, munkahelyen vagy valamilyen szórakozóhelyen, továbbá házibulikban, diszkóban vagy valamilyen társkereső irodában találtak maguknak párt.

Végül szeretném kiemelni a borítót, ami Tillai Tamás munkáját dícséri. Nagyon figyelemfelkeltő, egyszerű, és a fekte-fehér és sárga kontraszt ízléses, könnyen ki lehet szúrni a könyvesboltok polcain.

Csak egy-két negatívumot tudnék felsorolni a könyvvel kapcsolatban. Az egyik, hogy nekem a kötet végéről hiányzik egy összefoglaló bibliográfia és forrásjegyzék, továbbá vannak állítások, amelyek többször ismétlődnek az egyes fejezetekben. Továbbá az utolsó, 10. fejezet egy kicsit kilóg a többi közül. De ezen túl Magyari Hajnalka könyve nagyon olvasmányos és információdús, kitér a téma minden aspektusára, látszik rajta a szerző téma iránti szeretete és hogy nagy munkát fektetett a források feltárásába és az interjúk készítésébe.

Völgyi Réka

Ezt olvastad?

Kaleidoszkópszerű betekintés a magyar jelenkorászok kutatásaiba – a IV. Országos Jelenkor-történeti Konferenciáról, I. rész

2025. szeptember 4-6. között tartották meg a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának szervezésében a IV. Országos Jelenkor-történeti Konferenciát. Az

X