Aki Szálasi minisztere volt – Rajniss Ferenc naplójáról

Rajniss Ferenc (1893-1946) naplójának első kiadása húsz évvel ezelőtt jelent meg Sipos Péter (1935-2017) történész szerkesztésével a Palatinus Könyvek Kft. gondozásában, amely jelen kötet kiadásának alapjául szolgált. A mostani keménytáblás kötet megjelenése figyelemfelhívó és sokatmondó, borítóján maga Rajniss látható egy fekete-fehér fényképen fekete színnel keretezve, ahol csak ő látszik élesen, a körülötte lévő alakok, a Szálasi-kormány tagjai szürke homályba merülnek. A borító alsó harmadában olvasható a kötet címe fehér betűkkel szedve vörös háttérbe nyomva. A színek eme játéka szimbolizálhatja a kötet főhősének szellemi pálfordulásait, hogyan jutott el a politikai paletta egyik végétől a másikig.

Rajniss Ferenc: Szálasi Minisztere voltam, szerk. Sipos Péter, Noran Libro Kiadó, 2021, 288 oldal.

A kötet három nagyobb egységből épül fel: egy bevezető tanulmány (Rajniss Ferenc, a publicista és a politikus), a napló és dokumentumok. A kötet végén mintegy függelékként helyezkedik el egy személyi adattár, amely a kötetben említett személyek alapvető életrajzi adatait tartalmazza. Minden egység és a jegyzetek elkészítése is Sipos Péter történész munkája.

A bevezető tanulmányban a naplóíró életútjának fontosabb színtereit ismerhetjük meg, elsősorban azokat, amelyek szervesen kapcsolódnak politikai pályájához és ideológiájának alakulásához. Rajniss már fiatalon megszerezte azokat a tapasztalatokat, amelyek alapján elhelyezte Magyarországot a világban, és amelyek alapján megfogalmazta cikkeiben az őt érdeklő kérdéseket, amelyek elsősorban a társadalompolitika köréhez tartoztak. Az első világháború alatt orosz hadifogságba került, csak túszcsere révén sikerült hazajutnia 1921-ben. Oroszországi évei alatt megtapasztalta a forradalmat, az ellenforradalmi próbálkozásokat, a vörös- és a fehérterrort. Az 1920-as évek második felében pedig előbb az Amerikai Egyesült Államokban, majd Angliában tanult néhány évig szociálpolitikát, társadalomismeretet és pedagógiát. Egy évtizeden belül látta és élte meg az általa ismert világ két pólusát. Ebben az időben még egyáltalán nem volt antiszemita, elítélte a fehérterrort és a zsidóüldözést is. A Reggel című ellenzéki lapban jelentek meg első cikkei, amelyek határozottan Hitler- és náciellenesek voltak. Politikai orientációjában az első fordulópontot az 1933. februári időközi választás jelentette az igali kerületben, ahol a Kisgazdapárt jelöltjeként indult, de a nyílt szavazás miatt nem győzhetett. Ezt követően fordult a jobboldal felé, és 1934-1935 folyamán átértékelte nézeteit Németországról. 1935-ben a Reformnemzedék Országos Szervezetének társelnökeként fogalmazta meg politikai irányelveit, részletes programkifejtés nélkül; az egyetlen konkrét programpont a titkos választójog követelése volt. Végleges szakítása korábbi környezetével 1936. májusban következett be, 1937 őszén már a Nemzeti Frontot képviselte. 1941-ben sikerült lapot indítania Magyar Futár címmel, amelybe ő készítette a legtöbb cikket. Publikációinak szellemisége ekkor már antiszemita, orosz- és angolszász-ellenes volt, Berlinben „az új Európa magyar előharcosának” tartották (40. o.). Jelentősebb politikai szerephez 1944 őszén jutott, Imrédy Bélát váltotta a Magyar Megújulás Pártja élén, majd ő lett a Szálasi-kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere, továbbá tagja lett a kormányzótanácsnak is, 1945. február végén mondott le hivataláról. Sipos értékelése szerint politikai és publicista tevékenysége alapján a szélsőségesen németbarát nemzetiszocialista áramlathoz tartozott. Pere a népbíróság előtt 1945. november 28. és december 7. között zajlott, ahol háborús és népellenes bűntettekért kötél általi halálra ítélték, a köztársasági elnök végül golyó általi végrehajtást rendelt el.

A Szálasi-kormány képén Rajniss Ferenc az álló sorban balról az első (Kép forrása: Wikipedia)

Ehhez a bírósági tárgyaláshoz készítette el naplószerű visszaemlékezését, amelyben azt a változást próbálta dokumentálni, hogyan került a baloldalról a szélsőjobboldalra, ugyanakkor azt is, hogy a Szálasi-kormányon belül ő ellenzéki volt, magától Szálasitól mindig is idegenkedett.

A dokumentum a Napló címet viseli, amely írásművet írója általában saját magának és nem a nyilvánosságnak szán. Az írói szándékot, a szöveg felépítését, a lejegyzett események időpontját és az írói reflexiókat tekintve azonban közelebb áll a memoár műfajához, amely szerkezetileg naplóformába van öntve. Mindkét műfaj szubjektív vetületét adja a megtörtént eseményeknek, azt látjuk, amit az adott történéskor megtapasztalt a szöveg írója, függetlenül attól, hogy objektíven mi történt, és annak mekkora jelentősége van a tények láncolatában. A napló jelen idejű írás, általában az aznapi eseményeket listázza, olykor regiszterszerűen, nem feltétlenül hosszabb elbeszélésbe illesztve. Ezzel szemben a memoár a távolabbi vagy közelebbi múltra való visszatekintés, amelynek elbeszélését az azóta már lezajlott események befolyásolhatják, elhomályosíthatnak vagy kidomboríthatnak apró részleteket.

E két műfaj keverékéből jött létre Rajniss naplója, amelyben az író először három fejezeten keresztül taglalja tevékenységének ideológiai mozgatórugóit (Túl a politika síkján – A nemzetszervezés alapjairól). Ezekben a fejezetekben összegezte a nemzet létének biológiai, műveltségi és kulturális feltételeit. Ezt követően kezdődnek a naplószerű naponkénti jegyzések Szentgotthárdon 1945. március 9-én, amikor megkapta Szálasitól felmentését a miniszteri poszt alól. A március 11-i bejegyzésig a napi eseményeket rögzítette, egy-egy utalással a közelmúltra. A március 12. és 21. közötti feljegyzések már régebbre tekintenek vissza, ebben az időintervallumban foglalta össze életútját az orosz hadifogságtól 1944 októberéig. Március 21. és április 2. között újra a jelenében készíti bejegyzéseit, egy váratlan bécsi utazást rögzített, majd a következő napokban arról informált, hogy feleségével először Kissitkére költöztek át, majd innen útnak indultak Németországba, és végül Hofgasteinben béreltek egy szobát, ahol ezt követően folytatta naplóját. Április 2-án vette fel újra elbeszélésének fonalát 1944. októbertől, április 5-i feljegyzésében részletesen tudósított az október 15-i hatalomátvételről. Április 15-ig tart a közelmúlt eseményeinek az elbeszélése, a következő öt napban, április 20-ig összegző és elemző gondolatokat fogalmazott meg. Ekkor szólalt meg másodszor, mint naplóíró (122. o.), majd konzekvenciákat vont le az eddig elbeszéltekből a jövőre nézve: minden bűnért a nácizmus lesz a felelős, a bolsevizmus büntetőtáborai és bűnei jótékony feledésbe merülnek. A San Franciscó-i konferencia kapcsán jóslatokba is bocsátkozott: „De nem lesz tartós az a békehíd ‒ nem lehet az ‒, amelynek jobb szárnyát a demokrácia elveire, bal szárnyát pedig a bolsevista terror véres pillére építik!” (127. o.)

A napló szövegéhez tartalmi jegyzetek kapcsolódnak, amelyek magyarázzák és olykor pontosítják a szövegben előforduló adatokat. Mivel ez egy forráskiadás, hiányoznak a szövegkritikai jegyzetek. Egyetlen helyen van utalás arra, hogy a kézirat sérült (137. o.), ezért nem olvasható a teljes szó, ami viszont a szövegkörnyezetből hozzávetőlegesen megadható. A szövegben sok helyen fordul elő dőlt betűs szedés, egy-egy szó, kifejezés, mondat vagy akár egy egész bekezdés. Nem tudjuk, hogy az eredeti kéziraton Rajniss jelölte meg ezeket a szövegrészeket, vagy a népbíróságon emelték ki a szövegből, vagy a szöveg közreadója tartotta szükségesnek hangsúlyozni ezeket a szöveghelyeket. Ugyanígy a pontozott helyeknél sem tudjuk meg, hogy ezek az író vagy a szövegközlő pontozásai, utóbbi esetében egyúttal szövegkihagyásai. A naplóírás pontos körülményeiről is csak annyit tudhatunk meg, amennyit maga a napló tudtunkra ad.

 

Rajniss nyilastársainak, a népbíróság által háborús bűnösként halálra ítéltek kivégzése 1946. március 12-én. A bitófán balról jobbra: Szálasi Ferenc korábbi nyilas “nemzetvezető” és miniszterelnök, Vajna Gábor korábbi belügyminiszter, Beregfy Károly korábbi hadügyminiszter, Gera József korábbi nyilas “pártépítésvezető”. (Kép forrása: Wikipedia / USHMM)

A kötet harmadik egysége 1931 és 1945 között megjelent publikációkat és beszédeket tartalmaz Rajniss munkásságából, amelyeken keresztül érzékelhetőek a naplóíró szellemi változásai. Az első három közlés még németellenes szellemben született beszéde és írása 1933-ig. A negyedik dokumentum, A reformnemzedék feladata tartalmazza Rajniss programadását, immár a jobboldalon. Ezt követően képviselőházi beszédei, cikkei és miniszteri jelentései következnek. A dokumentumok között helyet kapott Bajcsy-Zsilinszky Endre cikke is, amely az 1936-os levél-botrányhoz kapcsolódik.

A kötet fontos darabja a magyarországi szélsőjobboldali mozgalom és sajtó történetének, külön érdeme a szerkezeti és tartalmi felépítése. A hármas tagoltság miatt a kötet egyszerre három nézőpontból teszi lehetővé a múlt azon szeletének a vizsgálatát, amelyben Rajniss Ferenc tevékenykedett. Az első részben a történész foglalja össze primer és szekunder források alapján Rajniss életútját és szellemi pálfordulásait, és ad ezek szövetén keresztül egyfajta interpretációt. A következő fejezetben a vizsgálat alanya nyilatkozik visszaemlékezés formájában életéről, különösen azokról az eseményekről, amelyek politikai orientációját befolyásolták, és adja meg ezzel saját életútjának saját értelmezését. A kötet harmadik egysége, a jól összeválogatott dokumentumok pedig az olvasó számára is lehetővé teszik, hogy megalkossa a maga Rajniss-értelmezését.

Czinege Szilvia

Ezt olvastad?

Színes tudományos programokat kínálunk a szürke hétköznapokra. Ajánlónkban könyvbemutatók, előadások és konferenciák mellett helyet kapott egy-egy workshop és kerekasztal-beszélgetés is. Május