Atomfegyverek árnyékában: A nukleáris tabu ereje a hidegháború alatt

Második éve másfél percet mutat a Végítélet órája a világ pusztulásáig, melyet 2023 januárjában állítottak előre a Bulletin of the Atomic Scientists kutatói. 1947 óta folyamatosan ketyeg az említett óra, ami azt jelzi, milyen messze van az emberiség a pusztulástól. Nagy részben járultak ehhez hozzá az utóbbi években tapasztalt atomfegyverek bevetésével kapcsolatos aggodalmak. Az orosz–ukrán háború kezdetével szinte mindennapossá váltak az orosz magas rangú tisztviselők felől a nukleáris fegyverekkel való fenyegetések, melyek rendszeresen jelennek meg a médiában. Vlagyimir Putyin fenyegetéseiről már több idővonalas összefoglaló is született, annyira gyakori jelenség.

Bár a fenyegető retorika gyakori a politikai diskurzusban, a gyakorlatban az atomfegyverek háborúban való használata 1945 óta nem történt meg. Paradox módon (és szerencsére), miközben a nukleáris fegyvert birtokló hatalmak csillagászati összegeket költenek a nukleáris fegyverek fejlesztésére és karbantartására, Hirosima és Nagaszaki óta egyetlen ország sem vetette be ezeket a pusztító háborús eszközöket. Miért van ez így? Hogyan alakult ki az úgynevezett nukleáris tabu, és miért tartja magát mind a mai napig?

Hogy megválaszoljuk a fenti kérdéseket, visszamegyünk a kezdetekhez, majd a hidegháború és azt követően a Szovjetunió összeomlásának eseményein keresztül, eljutunk a jelenlegi feszült helyzethez, hogy megértsük, miért is sikerült a világnak eddig elkerülni a nukleáris háborút.

Kezdetek: A nukleáris fegyverek megjelenése

A nukleáris fegyverek megjelenése a tudományos világon túl hatalmas áttörés volt az emberiség történetében. A világ legpusztítóbb és leghalálosabb eszközei közé tartoznak, melyek alapelve a robbanás során felszabaduló nukleáris energia kihasználása. Két fő típusa van: az atombomba, amely maghasadással (fisszióval) szabadít fel energiát, és a hidrogénbomba, amely magfúzióval éri el ugyanezt. Az Egyesült Államok a Manhattan-terv keretében 1942-ben kezdte meg ezen fegyverek fejlesztését, és 1945-ben hajtották végre az első nukleáris fegyver tesztjét. Az első atombombák, amelyeket 1945-ben Hirosimára és Nagaszakira dobtak le, megváltoztatták a globális hatalmi viszonyokat.

Az atomfegyverek kezdeti alkalmazása azt sugallta, hogy ezek az eszközök a jövő háborúinak meghatározó elemei lesznek. Ennek ellenére, a bevetésük után kialakult egy – Nina Tannenwald kutató szavaival élve – „nukleáris tabuként” ismert fogalom.

Józan ész: A nukleáris tabu kialakulása

A második világháború végén bekövetkezett pusztító támadások ráébresztették a világot arra, hogy a nukleáris fegyverek alkalmazása nemcsak azonnali, hatalmas pusztítást eredményez, hanem hosszú távú következményekkel is jár. Az emberiség megdöbbent a pusztítás mértékén, és ez a sokk vezetett ahhoz, hogy a nukleáris fegyverek használatának erkölcsi és politikai kérdései új megvilágításba kerüljenek.

A hidegháború idején, az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti feszült versengés közepette, a nukleáris arzenálok gyorsan növekedtek, de a felek óvatosan elkerülték ezek bevetését. A nukleáris tabu egyre erősödött, ahogy a világ vezetői és a közvélemény egyaránt felismerték, hogy az ilyen fegyverek használata globális katasztrófát idézhet elő. Számos diplomáciai egyezmény és leszerelési kezdeményezés támogatta ezt az önkorlátozást, megerősítve a nukleáris fegyverek elrettentő jellegét. A közvélemény is jelentős hatással volt a nukleáris tabu kialakulására.

A nukleáris fegyverekkel kapcsolatos félelem és erkölcsi aggályok széles körben elterjedtek, és számos mozgalom és kampány indult a nukleáris fegyverek betiltásáért (gondoljunk például a nyugatnémet zöldek tömegtüntetéseire az 1970-es évek végén, 1980-as évek elején). Az emberek világszerte felismerték a nukleáris háború következményeinek súlyosságát, és nyomást gyakoroltak kormányaikra, hogy tartsák tiszteletben a nukleáris fegyverekre vonatkozó önkorlátozást. Így alakult ki és vált egyre erősebbé a nukleáris tabu, amely a mai napig alapvető szerepet játszik a globális biztonság fenntartásában.

Az, hogy fennmaradtak a nukleáris fegyverek bevetésének korlátai, számos oka van. Az egyik legfontosabb a kölcsönösen biztosított megsemmisítés elve, amely arra épít, hogy egy nukleáris támadás elindítása végzetes válaszcsapást eredményezne. Emellett a nemzetközi közösség erős erkölcsi és politikai korlátokat szabott a nukleáris fegyverek használatának. Az ENSZ és más nemzetközi szervezetek jelentős szerepet játszottak a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásában. Az 1960-as és 1970-es években számos egyezmény született, mint például az 1963-as részleges atomcsend egyezmény és az 1968-as atomsorompó egyezmény (NPT), amelyek célja a nukleáris fegyverek terjedésének megakadályozása és a nukleáris arzenálok csökkentése volt.

Hidegháború: A nukleáris tabu válsága

Berlini konfliktus

A berlini válság volt az első komoly „összecsapás” a Szovjetunió és a nyugati hatalmak között a második világháború után. A Szovjetunió blokád alá vette Nyugat-Berlint, hogy megakadályozza az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát és Franciaországot a város nyugati részének ellátásában. Bár súlyos feszültséget teremtett, a nukleáris fegyverek használatára vonatkozó tabu és a kölcsönös elrettentés elve megakadályozta, hogy bármelyik fél komolyabban fontolóra vegye az atomfegyver alkalmazását. A válságot diplomáciai és logisztikai eszközökkel oldották meg, például az Egyesült Államok légiereje által végrehajtott berlini légiellátó missziók révén.

Koreai háború

A koreai háború alatt ismét előtérbe került a nukleáris tabu. Az Egyesült Államok politikai és katonai tisztviselőinek egy része (közülük talán a legismertebb Douglas MacArthur tábornok esete), komolyan fontolgatta, hogy atomfegyvereket alkalmaznak a kommunista erők elnyomására. Az amerikai nép és az Egyesült Államok szövetségeseinek ellenállása miatt azonban a nukleáris telepítés végül nem valósult meg. A koreai háború megmutatta, hogy a nukleáris fegyverekre vonatkozó tabu erős politikai és erkölcsi korlátokat szabott a háborúnak, még olyan helyzetekben is, amikor az egyik fél jelentős katonai előnyre tehetett volna szert nukleáris fegyverek használatával.

Kubai rakétaválság

Az 1962-es kubai rakétaválság volt a hidegháború talán legveszélyesebb eseménye, amely egy nukleáris háború lehetőségéhez vezethetett. A Szovjetunió nukleáris fegyvereinek felajánlása Kubának közvetlenül fenyegette az Egyesült Államokat, amely válaszul blokádot vezetett be a szigeten. Ebben a feszült helyzetben a nukleáris fegyverek tabuja és a kölcsönösen biztosított megsemmisítés (MAD doktrína) elve jelentős szerepet kapott. A konfliktust végül diplomáciai úton oldották meg, hangsúlyozva a nukleáris ellenőrzés és a deeszkaláció fontosságát.

Átalakulás: A 1990-es évek utáni időszak

Az 1980-as évek végén és az 1990-es évek elején bekövetkező változások – többek között a Szovjetunió felbomlása és az európai rendszerek átalakulása – új dinamikát hoztak a nukleáris fegyverekkel kapcsolatos kérdések kezelésében. Az új típusú biztonsági kihívások, mint például a nemzetközi terrorizmus, etnikai konfliktusok és környezeti kihívások, új megközelítéseket igényeltek.

A Szovjetunió felbomlása után az egykori tagállamok között szétszóródott atomfegyver-arzenál sorsa komoly nemzetközi aggodalmat váltott ki. A nyugati országok attól tartottak, hogy az atomfegyverek instabil kezekbe kerülhetnek, ami növelné a nukleáris konfliktus kockázatát. Ukrajna, amely jelentős mennyiségű atomfegyvert örökölt, végül 1994-ben a Budapesti Memorandumban vállalta, hogy lemond nukleáris fegyvereiről, cserébe az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Oroszország biztonsági garanciákat nyújtottak az ország szuverenitásának és területi integritásának megőrzésére. Az utóbbi évek eseményei, a Krím-félsziget annektálása Oroszország által 2014-ben, a kelet-ukrajnai konfliktusok, illetve a 2022-ben kezdetét vett teljes körű invázió komoly kétségeket vetettek fel ezen garanciák hatékonyságával kapcsolatban. Ezen túlmenően a globális nukleáris térkép is változott, Kína tovább erősítette nukleáris képességeit, míg Izrael – bár hivatalosan sosem ismerte el – vélhetően szintén rendelkezik atomfegyverekkel, tovább bonyolítva a nemzetközi biztonsági helyzetet.

Új kihívások: A nukleáris veszély visszatér

Oroszország egyre agresszívabb külpolitikája és az atomfegyverekkel való fenyegetőzése, illetve Belaruszba történő atomfegyver telepítése újabb fenyegetést jelent Európa biztonságára nézve. Észak-Korea folyamatos nukleáris tesztjei és rakétaindításai destabilizálják a kelet-ázsiai régiót, míg Irán nukleáris programja továbbra is feszült nemzetközi tárgyalások tárgya, mivel sokan attól tartanak, hogy az ország atomfegyverekhez juthat. Ezek az események azt mutatják, hogy a hidegháború vége óta a nukleáris fegyverek kérdése továbbra is központi jelentőségű a nemzetközi politikában, és újabb kihívásokat jelent a globális biztonság fenntartásában.

A hidegháború alatt kialakult nukleáris tabu tanulságai alapján láthatjuk, hogy a diplomácia és a nem katonai eszközök használata kulcsfontosságú lehet a nukleáris fegyverek elrettentésében és a globális béke fenntartásában.

Pajda Renáta

Szakirodalom:

Correll, J. T. (2013). The Decade of Détente: To the dismay of Henry Kissinger, his masterpiece. AIR FORCE Magazine.

Jervis, R. (1982). Deterrence and Perception. International Security, 7(3), 3–30. https://doi.org/10.2307/2538549

Paul T. V. (2010). Taboo or tradition? The non-use of nuclear weapons in world politics. Review of International Studies, 36(4), 853-863.

Tannenwald, N. (1999). The Nuclear Taboo: The United States and the Normative Basis of Nuclear Non-Use. International Organization, 53(3), 433–468. http://www.jstor.org/stable/2601286.

Tannenwald, N. (2007). The Korean War: the emerging taboo. The Nuclear Taboo: The United States and the Non-Use of Nuclear Weapons Since 1945. 115–154. Cambridge University Press.

Ezt olvastad?

A második Szidra-öböl feletti incidens

1989. január 4-en két amerikai F-14 Tomcat vadászrepülőgép lelőtt két líbiai MiG-23 Flogger vadászrepülőgépet. Az esemény diplomáciai és sajtóbotrányt kavart,

X