Az antikvitás halott és élvezi – az elBeszélő podcast vendége Bán Katalin

Az elBeszélő podcast 2. évadának első epizódjában Bán Katalinnal beszélgetett Lengyel Ádám és Csapó Fanni. Bán Katalin a Szegedi Tudományegyetemen szerezte meg történelem- és latintanári diplomáját, majd ugyanott, az Irodalomtudományi Doktori Iskola Antikvitás Program hallgatójaként védte meg doktori disszertációját. A dolgozatában Lucius Annaeus Seneca (az ifjabb Seneca) insania (őrültség) koncepcióját vizsgálta. Jelenleg Spanyolországban él, és a podcast végén arról is mesélt, hogy magyarként milyen ebben a mediterrán országban élni.

Már a beszélgetés elején kiderült, hogy a családnak meghatározó szerepe volt Bán Katalin pályájának alakulásában: a történelem iránti érdeklődés a nagyapjától származik. Az ókori kultúra és vallás – nemcsak az antik görög-római világé, hanem Egyiptomé és Perzsiáé – mindig is érdekelte, így nem csoda – még ha egy kis kanyarral is –, hogy latin szakon kötött ki. Talán az sem meglepő, hogy vallástudományi minorszakkal kiegészítve a doktori kutatása témájának egyik fontos szála a sztoikus filozófia, egész pontosan az ifjabb Seneca filozófiai és drámai műveinek őrület-felfogása; a kutatás másik fonala pedig az őrület orvostudományi megközelítése Seneca műveiben. A lélektani megközelítés vizsgálata szülői hatás eredménye, ugyanis a beszélgetés során kiderült, hogy Bán Katalin szülei a pszichológia és a pszichiátria területén dolgoznak, így már egészen fiatal kora óta érdeklődést mutatott a pszichológiai témák iránt. Az is kiderült a beszélgetés során, hogy dolgozat értékét egyrészt a holisztikus szemlélet adja, miszerint Seneca tragicus (a tragédiaíró Seneca) és Seneca philosophus (a sztoikus filozófus Seneca) egymástól nem elválaszthatatlanok. Másrészt az interdiszciplináris megközelítés is értékessé teszi a dolgozatot, hiszen az egyes művek irodalmi vizsgálata mellett a filozófia és a pszichológia tudományát is bevonta vizsgálódásába Bán Katalin.

Remélem, aki meghallgatja a podcastet, hasonló felismerésre jut, mint amilyenre magam jutottam a beszélgetés során: megláthatjuk azt, hogy a haldoklónak vagy halottnak hitt ókorkutatás korántsem az. Hihetjük azt, hogy már minden bőrt lehúztak az antikvitásról, de korántsem lerágott csont – az interdiszciplinaritás új távlatokat nyithat és nyit is meg az ókorkutatásban. Illetve a beszélgetés során az is világossá válhat, hogy nincs új a nap alatt, minden felfedezésnek és tudományos megközelítésnek a gyökerét az antik kultúrában kell keresnünk. Talán így a fenti cím is elnyeri értelmét! Az antikvitást és az ókortudományt temethetjük, de mindannyiszor ránk fog cáfolni, és, mint hamvaiból életre kelő főnix, újabb és újabb lehetőségekkel és felfedezésekkel kápráztatja el az embert.

A beszélgetés az alábbi linken elérhető:

Lengyel Ádám

Ezt olvastad?

Ezzel a gyűjteménnyel a történelemből emelt szintű érettségire készülőknek szeretnénk segíteni. A szóbeli tematikához kapcsolódóan összeszedtük azokat a honlapunkon megjelent