Az erdélyi és felső-magyarországi reformáció

A Déri Múzeum A hit megtartó ereje c. időszaki kiállítása 2017. december 5-én nyílt meg. A tárlat a reformáció 500. évfordulója alkalmából Erdély és Debrecen aranykorát mutatta be fejedelmi emlékek, a protestáns irodalom és egyházművészet tárgyanyagai segítségével. Ezzel együtt az érdeklődők további információhoz juthattak a témával kapcsolatban A reformáció Kelet-Európában: Erdély c. vándorkiállítása révén, amelyet a Német Kulturális Fórum szervezett meg.

E tárlat zárórendezvényeként tartott előadást 2018. március 21-én a debreceni intézményben Harald Roth, a Német Kulturális Fórum igazgatója, Az erdélyi és felső-magyarországi reformáció. Vallásszabadság és kulturális sokszínűség, egy régió tartós jellegzetessége címmel. Dr. Lakner Lajos, a Déri Múzeum tudományos igazgatóhelyettese köszöntőjében bemutatta az előadót, aki Kelet-Európa újkori történelméből és evangélikus teológiából végezte tanulmányait. 1989 és 1991 között a müncheni Magyar Intézet munkatársa volt, 1993-tól 2007-ig a heidelbergi egyetem Erdély Intézetének vezetőjeként, majd a müncheni Délkelet Intézet munkatársaként tevékenykedett. 2008 őszétől a Német Kulturális Fórum kelet-európai történetének szakértője, majd 2013-tól a Fórum igazgatója. Számos tanulmánya jelent meg a történeti Magyarországról, az egykori Osztrák–Magyar Monarchia államairól és a jelenkori Romániáról.

Forrás: Déri Múzeum

Bár az előadás német nyelven hangzott el, a szinkrontolmácsolásnak köszönhetően azok is jól értették Harald Roth szavait, akik nem járatosak a germán nyelvben. Az előadó bevezetőjében hangsúlyozta, annak ellenére, hogy a reformáció története jól ismert és feldolgozott, mindig előbukkannak új, érdekes adalékok. Először az új vallási irányzat gyors elterjedéséről beszélt, amely nemcsak a keresztény közösségekre hatott, hanem a társadalmat, a kultúrát és a gazdaságot is átformálta. A Magyar Királyság területén már néhány évvel a wittenbergi események után felbukkantak a protestáns tanok, amelyeket peregrinációs útjaik során ismertek meg, s hoztak magukkal egyetemi tanulmányokat folytató diákok, valamint prédikátorok. Elsősorban a német lakosság körében terjedt el, de a tanok terjesztésében és elfogadásában nagy szerepet játszottak a két, majd három részre szakadt ország eseményei, a Habsburg-Szapolyai vetélkedés is.

Harald Roth az általános bevezetés után Kelet-Európa egyes régióin keresztül ismertette a reformáció gyors térhódítását és befolyását. Elsőként az erdélyi eseményeket elevenítette fel; itt a szász városok, elsősorban Brassó és Nagyszeben jártak élen az új tanok adaptálásában. Az 1530-as években a brassói Johannes Honterus kezdte el a Svájcban megismert lutheri elvek hirdetését, terjesztését. Ugyancsak ő volt az, aki az 1540-es évek elején kidolgozta a szász evangélikus egyház alaptételeit. 1544-ben már a város plébánosává választották. Honterus a közösség vallásának szervezésével párhuzamosan fellendítette a település kulturális-tudományos életét; nevéhez köthető Brassó első nyomdájának alapítása, könyvtárat hozott létre, de a városi oktatásra is nagy hatással volt. Noha Nagyszebenben jelent meg először a reformáció, a szászok eleinte bizalmatlanul fogadták a lutheri elveket. Idővel azonban ők is átvették azokat, amiben közrejátszhatott a Philipp Melanchtonnal való kapcsolat, valamint a wittenbergi hittételek kiadványának nyomtatása. 1545-ben fogadták el először a szász egyetem szebeni gyűlésén a lutheri tanokat. Az előadó rámutatott arra, hogy Erdélyben a német ajkú és a magyar lakosság körében egyszerre és párhuzamosan zajlott az új vallási hittételek elismerése, hiszen ugyanebben az évben az erdődi zsinaton a magyar papok szintén a wittenbergi elvek mellett nyilatkoztak. 1547-ben a Honterus által kidolgozott hitvallást az egész szászság számára kötelezővé tette a medgyesi zsinat, amellyel tulajdonképpen megalakult a szász egyházszervezet. A szepességi területeken is hasonló folyamat figyelhető meg; először egy-egy város fogadta el a lutheri irányzatot, majd több település együttesen tett nyilatkozatot az ágostai hitvallás mellett. Az első közös fellépés 1549-ben történt, az öt szabad királyi város állt ki a lutheri tanok mellett.

Harald Roth az evangélikus irányzat térhódításának bemutatása után áttért a reformáció többi irányzatának történetére. Elsőként a svájci reformáció terjedéséről beszélt. Annak ellenére, hogy később ez lett a meghatározó vallás az erdélyi protestantizmus történetében, eleinte a lutheri hitelvek érvényesültek. Erre jó példa az 1548-as tordai erdélyi országgyűlés, ahol elsőként hirdettek vallási toleranciát, azonban ez csak a katolikus és az evangélikus vallásra vonatkozott, a svájci, vagyis a helvéti irányzatot ekkor még nem tűrték el. Az előadó rámutatott arra, hogy a genfi prédikátor tanai a magyar erdélyi papoknak köszönhetően terjedtek el, így tulajdonképpen a lutheri és kálvini tanok körüli vita szász-magyar egyházi ellentétnek is felfogható. A nézeteltérést János Zsigmond próbálta rendezni – bár ő az evangélikus vallást pártolta. A két irányzat egyenjogúságát – és ezáltal a kálvini elvek elismerését – végül az 1564-es tordai országgyűlés mondta ki. Ám csak három évvel később, az 1567-es debreceni zsinat határozataival alakult meg a magyar református egyház. A harmadik jelentős protestáns irány az unitarizmus volt. Dávid Ferenc tekinthető a legismertebb unitárius prédikátornak, tanai hatására sokan felvették ezt a vallást – köztük volt az erdélyi fejedelem, János Zsigmond is. Ennek is köszönhető, hogy az 1568-as tordai országgyűlés a négy bevett vallás közé sorolta az unitarizmust a katolikus, az evangélikus és a református vallás mellett. Az országgyűlés kimondta a vallásszabadság tiszteletben tartását, azt, hogy vallása miatt üldözni senkit sem lehet, valamint engedélyezte a négy vallási irány tanainak terjesztését. Harald Roth egy térkép segítségével illusztrálta, hogy a protestantizmus mennyire elterjedt Erdélyben; a szászok és székelyek közel 90 százaléka a protestáns vallás valamelyikét gyakorolta. Ugyanakkor azt is kiemelte, hogy a fentiek és a katolikusok mellett az ortodox irányzat hívei is jelentős létszámmal bírtak, tulajdonképpen azt tekintették az ötödik vallásnak.

Ez a vallásszabadság mindvégig érvényben volt Erdély történetében. Az előadó ennek okát a sajátságos történelmi helyzettel magyarázta; az erdélyi rendek közötti viszonylagos jó viszony, együttműködés az egyik ilyen meghatározó tényező. Azzal, hogy a rendek egymásra voltak utalva, illetve nem rendelkeztek külön-külön akkora erővel, hogy a másikat legyőzzék, megtanultak együtt élni, a tolerancia bevett gyakorlattá vált. Ugyanígy jelentősnek számított az is, hogy bár oszmán fennhatóság alatt állt Erdély, belügyeit maga intézhette. Ahogyan a törökök, úgy Bécs sem tudott beleszólni a belpolitikai eseményekbe. Harald Roth harmadik elemként az iskolázottságot emelte ki, hiszen a magas műveltségnek és a külföldi tanulmányoknak köszönhetően a prédikátorok hathatósan terjesztették tanaikat.

Forrás: Déri Múzeum

Az előadó ezt követően térképábrák segítségével betekintést nyújtott a reformáció történetébe más területeken is. Csehország, Szilézia, Lengyelország, a Litván Fejedelemség és a Felvidék esetében szintén vallási sokszínűség alakult ki, az események párhuzamot mutatnak az erdélyi példákkal. Minden helynek megvolt a maga meghatározó személyisége. Emellett megfigyelhető a lutheri irányzat eleinte erős dominanciája, sőt volt, ahol mindvégig megőrizte vezető szerepét a protestáns vallások között. Elsősorban a német ajkú lakosság körében terjedtek el az új tanok, a városok, városi szövetségek, illetve rendek karolták fel az új irányzatokat, és tettek nyilatkozatot ezek mellett. Egyedül Lengyelország esetében lehet megemlíteni a nemességet, mint meghatározó csoportot az események menetében. Ugyancsak hasonlóság figyelhető meg abban, hogy ez a sokszínűség a 17. század végére, a 18. századra visszaszorult. Ez az említett területeken az ellenreformációnak és a nemzetközi helyzet változásának, azaz a törökök Európából való kiüldözésének, és ezzel együtt a Habsburg ház megerősödésének köszönhető.

Forrás: Déri Múzeum

Az előadás végén néhány kulisszatitkot ismerhetett meg a közönség. A vándorkiállítás a Luther-évtized keretén belül valósult meg, hogy felhívja a figyelmet, milyen erős befolyással volt a reformáció Kelet-Európa térségére, holott napjainkban egyes országokat katolikus vallású államként tartunk számon. A reformáció korszakában ezeken a területeken a sajátságos történelmi helyzetnek és a vallási menekülteknek köszönhetően gyorsan teret hódítottak a protestáns tanok, így vált a vallási sokszínűség jellemzővé a térség valamennyi államában. Az áttekintő tablótárlat mellett hat régió reformációjának történetét mutatja be több nyelven a vándorkiállítás, 82 tábla segítségével. Ezeket Bukaresttől Brüsszelig különböző állomásokon állították ki.

Forrás: Déri Múzeum

Emellett Harald Roth és munkatársai egy kiadványt is megjelentettek a téma alaposabb bemutatása érdekében Közép-Kelet-Európa evangélikus öröksége címmel, amelynek magyar nyelvű változatát hazavihették az érdeklődők.

Váradi Katalin

Ezt olvastad?

Több baranyai hagyományőrző csapat fogott össze, hogy túrával emlékezzenek meg Hunyadi János hosszú hadjáratáról (1443–1444). Az esemény reményeik szerint nyitánya