A Ben-Hur (2016) című film történészszemmel

Lewis Wallace 1880-ban publikált regényét már négy alkalommal vitték filmvászonra. Az 1959-es legendás feldolgozás 11 Oscar-díjat nyert. Mi motiválhatta Timur Bekmambetov rendezőt, hogy 2016-ban újra megfilmesítse? Hogy sikerült a vállalkozás?

Minden egy legendás regénnyel indul

Lewis Wallace Ben-Hur – Egy messiási történet című regényét (1880) a 19. század legmeghatározóbb keresztény könyveként tartják számon. Olyan sikeres lett az olvasóközönség körében, hogy még a Tamás bátyja kunyhóját is maga mögé utasította. A mindenkori eladási lista éléről csak 1936-ban tudta letaszítani az Elfújta a szél. A Ben-Hur volt az első regény, amely a pápa dicséretét is kiérdemelte. XIII. Leó pápa felismerte, hogy kulturális ikonként a regény és filmadaptációja, mekkora hatást gyakoroltak az emberekre, hozzájárulva a keresztény vallás „népszerűsítéséhez”. A regény címe is utal arra, hogy Jézus Krisztus kulcsszerepet játszik a történetben, és a szöveg egyes részei szorosan kapcsolódnak az egyes evangéliumokhoz.

Wallace és művének 1880. évi kiadása (Forrás: wikipedia.org)

A 2016-os feldolgozás és fogadtatása

A filmet Timur Bekmambetov rendezte, akinek életművéből eléggé kirí a Ben-Hur, hiszen legismertebb filmje az Abraham Lincoln, a vámpírvadász (2012). Ezen kívül leginkább akció–thriller filmekkel foglalkozott eddig, ezért is volt meglepő, hogy ő jegyezhette a 2016-os Ben-Hur adaptációt. A film az imdb.com oldalon ötből három, míg a Rotten Tomatoes filmkritikai weboldalon csupán egyetlen csillagot kapott. Bekmambetov annak ellenére megpróbálta a lehetetlent, hogy már a film bejelentésekor cinikusan álltak hozzá a kritikusok, hogy egyáltalán tud-e valami újat mutatni az ikonikus 1959-es elődhöz képest.

A film plakátja (Forrás: amazon.com)

A különböző kritikákat olvasva kiderül, hogy leginkább az akciójelenetek (a tengeri ütközet, a kocsiverseny) tetszettek a közönségnek, azonban a film mélyebb üzenete elhalványul ezek mellett. A filmet a Rómához közeli Cinecittà Stúdióban forgatták, ahol az 1959-es Ben-Hur-t és a Kleopátrát is. A stúdió lehetővé tette nagy díszletek építését, így számítógépes effektusokat csak ritkán kellett használniuk a készítőknek, ennek köszönhetően látványvilágban nincs hiányosság. A vizualitás és a modern filmtechnika lehet az egyik ok, amiért újraforgatták a Ben-Hur-t, hiszen eddig nem volt lehetőség arra, hogy a fent említett két jelenetet ennyire látványosan tárják a nézők elé. Az újraforgatás másik indoka lehet, hogy vajon egy 21. századi filmrendező hogyan látja az ikonikus művet, valamint hogyan igyekszik feldolgozni a testvérpár közötti vallási és identitásbeli különbséget, amely megannyi összetűzés forrása.

Jézus szerepében Rodrigo Santoro (Forrás: imdb.com)

A regény alcíme azt a benyomást kelti, hogy a Messiás központi alakja lesz a történetnek. Akik erre számítanak, talán csalódottak lehetnek, hiszen ez nem teljesen fedi az igazságot. Jézus alakja szimbolikus és egyfajta segítői, térítői szerepben jelenik meg, hiszen Ben-Hur testvére iránti haragját, dühét átvezeti a megbocsátás és az elfogadás útjára. Mégis Jézus szerepe gyakran vitatott része a filmnek. Habár mellékszereplőként van jelen, a keresztre feszítése által nyer megváltást Ben-Hur és családja. Maga a kereszténység sosem a fő kérdés vagy konfliktus a filmben, a hangsúly végig Ben-Hur személyes drámáján maradt. Talán pont ezért nem kapunk a kereszténység korai szakaszába komolyabb betekintést. Nem tudjuk meg, hogy Jézus halála után hogyan szerveződtek a keresztény közösségek, hogyan is alakult ki a vallás maga. Azonban tehetünk egy utazást a korabeli Jeruzsálembe, mivel a film inkább arra helyezi a hangsúlyt, hogy megismerjük azt a helyet és korszakot, ahol és amikor a kereszténység megszületett. Bekmambetov újítása a 2016-os Ben-Hur-ban, hogy Jézus, bár jelen volt az eddigi adaptációkban is, arcát nem láthatták és hangját nem hallgatták a nézők. Ez a szerző, Wallace miatt volt így, hiszen amikor 1899-ben beleegyezett regényének megfilmesítésébe, egyik feltétele az volt, hogy a keresztre feszítés és Jézus arca nem szerepelhetnek a filmben, hiszen ez sértő lehet a keresztény nézők számára.

A történelmi Jézus előfordulása forrásokban

Történelmi források is megemlítik Jézust, az egyik legfontosabb ilyen Tacitus Annales című műve. Tacitus szerint Nero császár (ur. Kr.u. 54–68) a christianusokat, azaz a keresztényeket okolta a római tűzvészért. Magáról Jézusról a következőket írja: „Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus procurator kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes babonaság újból előtört, nemcsak Iudaeában […] hanem e városban [ti. Rómában] is.” (Tacitus: Annales XV.44.) Tacitus műve Kr. u. 115 körül keletkezett, így kevesebb, mint egy évszázad a különbség Jézus halála és a forrás keletkezése között. Ezen kívül a forrás értékét kiemeli, hogy nem keresztény, hanem pogány szemszögből írja le a korai kereszténységet.

Josephus Flavius még többet ír A zsidók története c. művében Jézusról, amelyben kitér a Pontius Pilatus és a zsidó lakosság közötti konfliktusokra is. A 2016-os Ben-Hur-ban szintén megmaradt Pontius Pilatus fontos szerepe, hiszen ő támogatta Messalát Ben-Hurral szemben. Sokat idézett mondata, „Vereség? Nézd meg őket! Vért akarnak. Már ők is rómaiak.”, sokat elmond arról, hogy miért is Messalát támogatta, a zsidó Ben-Hurral szemben. Ez a kocsiverseny utáni jelenet rátapint a kor feszültségeinek gyökerére, a régió romanizálására. Pontius Pilatus zsidóellenessége megmutatkozik Josephus Flavius A zsidók története c. művében is, miszerint Pilatus „hogy megmutassa, mennyire megveti a zsidó törvényeket, a hadi jelvényeket, amelyeket a császár képmásai díszítettek, bevitette a városba [ti. Jeruzsálembe], ámbár törvényünk [ti. a zsidóké] mindennemű képmás készítését tiltja.” (Josephus Flavius: A zsidók története XVIII.3.)

Ben-Hur és Ilderim (Forrás: imdb.com)

A toposz

A kocsiversenyes jelenetből is látszik, hogy a 2016-os Ben-Hur film összességében „a hódító rómaiak” toposzra épít, amelyet már olyan filmekben is láthattunk, mint például a Gladiátor (2000) vagy A kilencedik légió (2010). Az ilyen jeleneteknél szinte már önkéntelenül is beugrik a nézőnek a híres „mit adtak nekünk a rómaiak” jelenet a Brian életéből. A filmben szinte minden római, beleértve a katonákat is, vörös tunikát és köpenyt visel, ami már csak a színezőanyag közemberek számára megfizethetetlen ára miatt is hiteltelen. Ellenben egy remek rendezői fogás arra, hogy a néző egyértelműen meg tudja állapítani, hogy kik a „jók” és a „rosszak”. A kulturális asszimiláció valóban nem zajlott feszültségek nélkül, hiszen Kr. u. 40-ben Alexandriában is összecsaptak a helyi zsidók és a rómaiak (lásd Alexandriai Philón tevékenysége). Az rómaiak és a zsidók közötti első hosszabb háborúskodás Kr. u. 66-ban robbant ki, amelynek következtében elpusztult a Második templom. A zsidók második felkelése a Római Birodalom ellen Bar Kohba (132–135) nevéhez köthető.

Az elbeszélt történet

A film alapjául szolgáló ellentét az eredeti történethez hűen Judah Ben-Hur (Jack Huston) és fogadott testvére, Messala Severus (Toby Kebbell) között feszül. Útjaik elválnak, amikor a rómainak született Messala beáll a Római Birodalom hadseregébe, és három évre Germániába megy harcolni. A testvérpár között Messala hazatérése után bontakozik ki az igazi konfliktus, hiszen Ben-Hur egy lázadó bujtatásával veszélybe sodorta családját. Tettéért gályarabságra ítélik, majd egy tengeri ütközet során hajótörést szenved. Ilderim (Morgan Freeman) talál rá és fogadja be, mint lovászt. A 2016-os Ben-Hur itt egy kicsit ugrik az időben az emlékezetes kocsiversenyig, amely a film csúcspontjának tekinthető. 
Miért is fontos ez a győzelem Ben-Hur számára? Itt mutatkozik meg Jézus hatása Ben-Hurra, hiszen annak ellenére, hogy győzött, azt nem a harag tette édesebbé, hanem a testvére iránti megbocsátás. A kereszténységben fontos jelentősége van a víznek, mint a megtisztulás és az élet szimbólumának, amely összeköti Ben-Hur és Jézus két találkozását. Először Jézus adott vizet a még gályarab Ben-Hurnak. Később a passió alkalmával Ben-Hur próbál vizet adni Jézusnak, azonban a római katonák megakadályozták ebben.
Jézus halálát követően a gyógyító víz eső formájában mossa le Ben-Hur családtagjairól a leprát. A családegyesítés nem Ben-Hur győzelme, hanem a megváltás csodája által tud megvalósulni.

A kocsiverseny (Forrás: imdb.com)

Pontatlanságok, következetlenségek, torzítások

Történészszemmel felfigyelhetünk néhány olyan kivitelezéssel kapcsolatos megoldásra, amelyek csorbítják a film hitelességét. Az egyik ilyen Ben-Hur öltözete, amely szinte egy 21. századi ruhaboltból is beszerezhető, hiszen a főszereplő hosszú ujjú pólót és farmernadrágot visel. Az első farmernadrág 1870-ben készült egy favágó megrendelésére. Az ábrázolt kengyel a játszódó történet idejében még csak Ázsiában terjedt el.         
A kocsiverseny jelenet beleszövése a történetbe sem túl alapos. Nem láttunk utalást arra, hogy Ben-Hur tapasztalt kocsihajtó lenne, mégis Ilderim rögvest hatalmas összeggel fogad rá. A kocsiversenyek meghatározó jelentőséggel bírtak a görög–római világban. Első írásos említésük az Iliászban található, a sportág az olimpiai játékokon való bevezetését pedig Kr. e. 680-ra datálják. Különlegességük abban rejlett, hogy a többi sportággal ellentétben nem magát a hajtót, hanem a kocsi és a lovak tulajdonosát illette meg a győzelem és a dicsőség. Erről tanúskodik egy híres olympiai lelet, Kyniska győzelmi felirata: „Spárta királyai voltak atyáim, s véreim is most. | Gyorspatáju fogattal díjat nyerve Kyniska | állíttatta e szobrot; egész Hellasban egyetlen | nő vagyok én, ki fején hordhat ilyen koszorút.” (Felirat Kyniska szobrának talapzatán Olympiában. IIG V 1, 1564a. Ford. Kerényi Grácia) A lelet kivételes, hiszen ahogy olvashatjuk, Kyniska volt az első női olimpiai győztes. Nőként nem vehetett részt az olimpiai játékokon, azonban semmi nem tiltotta, hogy a kocsi és a lovak tulajdonosa ne lehetne nő, így övé volt a dicsőség.   
A kocsiverseny nagyon veszélyes volt, a hajtó bármikor leeshetett és összetörhette magát. A kocsik általában könnyűek voltak, szinte csak két kerékből, egy tengelyből és egy kis platformból álltak.  A legjobb kocsihajtók a római idők szórakoztatóipar népszerű figurái voltak, azonban legtöbbjükre, mivel rabszolgák voltak, általános megvetéssel tekintettek. Nero császár is azzal keltett botrányt, hogy maga vett részt kocsiversenyen az olimpiai játékokon. A film jól tükrözte a verseny sebességét és veszélyességét. Azonban kevéssé valószínű, hogy Messala, egy római veterán, maga hajtotta volna a kocsiját, mivel ez foglalkozása és társadalmi helyzete alatt állt.

A tengeri ütközet külön figyelmet érdemel. A film jól mutatja azt a hangulatot, hogy milyen is lehetett gályarabnak lenni egy csatában, a klausztrofóbiát és pánikot jól sikerült ábrázolni. Ütemesen váltakoznak a jelenetek a nyílt, háborgó tenger, és a bezárt, szűkös gálya között. Mivel a film Kr. u. 33-ban játszódik, így nem érdemes azt keresnünk, hogy melyik csatáról is van szó. Ekkorra a rómaiak már mare nostrum-ként tekintettek a Földközi-tengerre, amely teljesen helytálló. Róma a mediterrán térség megkérdőjelezhetetlen ura volt, nem létezett olyan állam, amely egy komolyabb flottát tudott volna felállítani és a rómaiak ellen bevetni. A Kr. e. 1. század elején még valóban komoly volt a tengereken leselkedő veszély, főleg a kalózok miatt. A kilikiai kalózok szinte megbénították a Földközi-tenger keleti részének kereskedelmét, azonban Pompeius Kr. e. 66-ban indított hadjárata szinte teljes mértékben felszámolta a tevékenységüket.

Bal szélen Ben-Hur gályarabként (Forrás: vice-images)

Összességében elmondható, hogy történészszemmel megannyi pontatlanságot találhatunk a filmben, azonban annak sosem volt annak célja a történelmi hitelesség. A történet alapjául szolgáló regényt a 19. század végén írták, így annak a kornak a Róma-képe tükröződik benne. Bár Ben-Hur életében kétszer is megadatott a Jézus-élmény megélése, a film varázsa talán éppen abban rejlik, hogy ráébressze a nézőt, hogy a keresztény tanok belsővé tétele nem feltétlenül jól megfogható események, egyetlen pillanatok eredménye, hanem közvetett hatások eredője. Továbbá azt is üzenheti, hogy a megváltás mindenkire érvényes, akár hiszi, akár nem.

Csák Krisztina Csilla

Ajánlott irodalom:

Ürögdi György: A Régi Róma. Gondolat Kiadó, 1963.
Kroll, Gerhard: Jézus nyomában: Jézus, mint történelmi személy. Szent István Társulat, 1982.
Humphrey, John H.: Roman Circuses: Arenas for Chariot Racing. University of California Press, 1986.
Schäfer, Peter: The History of the Jews in the Greco-Roman World: The Jews of Palestine from Alexander the Great to the Arab Conquest. Routledge, 2003.