Budapest 1944/45-ös ostroma nyolc évtized távlatából

Idén 80 éve ért véget Budapest 1944/45-ös ostroma. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) ebből az alkalmából nagyszabású konferenciát rendezett Budapestiek az ostrom idején címmel. Az előadások rámutattak a háborús pusztításra és a civilek szenvedésére, de a politikai játszmák összetettségére is.

A civil lakosság tragédiája

Szalay-Bobrovniczky Vincének, a Miniszterelnökség civil és társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárának köszöntője után Bank Barbara, a NEB tagja előadásában érzékeltette a fővárost ért pusztítást. Rávilágított, hogy az ostrom alatt mintegy 38 ezer budapesti vesztette életét, és 39 ezer lakás vált lakhatatlanná. Töll László ezredes, a Honvédelmi Minisztérium katonai identitásért felelős miniszteri biztosa a civilek és a háború viszonyáról beszélt általánosságban. Emlékeztetett, hogy a civilek mindig célpontok voltak a háborúk során, s mindig elszenvedői voltak a hadműveleteknek.

Ravasz István ny. alezredes, hadtörténész-muzeológus Budapest hadszíntérré válását járta körül. A főváros polgárai sokáig reménykedtek abban, hogy a Vörös Hadsereg megkerüli a várost, ám Hitler 1944. december 1-jén hivatalosan is erőddé nyilvánította Budapestet. Ezzel megpecsételődött a sorsa. A szovjet vezérkarban felmerült Budapest megkerülésének terve, ám a német hadvezetés a Duna vonalán akarta tartani védelmét. A döntés végül a város teljes pusztulásához vezetett.

A malenkij robot drámája

Stark Tamás történész, a HUN-REN Bölcsészettudományi Kutatóközpont tudományos tanácsadója a munkaképes budapesti lakosság málenkij robotra hurcolását vizsgálta. Rámutatott, hogy az érintett civilek számát máig nem tudjuk pontosan. A Vörös Hadsereg 130 ezer hadifogoly elfogásáról számolt be, miközben a város védelmét legfeljebb 80 ezer német és magyar katona látta el, akik közül 48 ezren elestek a harcok során. Más források a kényszermunkára hurcolt budapestiek számát 60 ezerre teszik.

Egészségügyi katasztrófa és emberi szenvedés

Szabó Katalin orvostörténész, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum főmuzeológusa előadásában sokkoló adatokkal érzékeltette, hogy az ostrom milyen csapást jelentett a budapesti egészségügy számára. A harcok végére alig négyezer orvos maradt a városban, a csecsemőhalandóság pedig 50% fölé emelkedett. Az élelmiszer- és vízhiány, valamint a kórházak pusztulása humanitárius katasztrófát eredményezett.

A budai Vár titkai

Szokolay Domokos történész a pokolpince kifejezéssel illette a Várban működő földalatti börtönöket, ahol a német és a magyar állambiztonsági szervek őrizték, éheztették, kínozták és hagyták meghalni – vagy akár ki is végezték – az ellenállás tagjait, Horthy Miklós egyes tisztjeit vagy célkeresztbe került zsidó munkaszolgálatosokat.

Tulok Péter történész, a NEB Hivatalának tudományos kutatója előadásában rámutatott, hogy a svéd követség különös szerepet játszott Budapesten: egyszerre védte a német nagykövetséget és őrizte az elhagyott szovjet külképviselet értékeit, amelyeket később a bevonuló szovjet katonák fosztottak ki. A svédek emellett információkat gyűjtöttek és továbbítottak Stockholmba, egy nemrég előkerült napló pedig részletezi Raoul Wallenberg titkárnőjének tapasztalatait, amelyet hamarosan publikálni is fognak.

Miklós Tamás történész beszámolt a Magyar Nemzeti Bank titkos földalatti óvóhelyéről, amely az ostrom alatt sebesült katonáknak és banki dolgozóknak nyújtott menedéket. A harcok közepette is folytatódott a pénzügyi tevékenység, az értékes vagyontárgyak védelme pedig elsődleges szempont maradt.

A művészek és a politika kapcsolata

Molnár-Millei Mónika történész Gobbi Hilda szerepét mutatta be, aki az ellenállás tagjaként aktív szerepet játszott az ostrom során. Később a kommunista hatalom kedvezményezettje lett. Péter Gábor, az ÁVH vezetője lakást és autót vásárolt számára, ám a színésznő később kiábrándult a mozgalomból, és 1956 után már nem lépett vissza a pártba.

Naplók és tabuk

Tóth Gábor néprajzkutató a naplók szerepéről beszélt, amelyek a túlélők személyes élményeit rögzítették. Kiemelte, hogy a szovjet katonák által elkövetett nemi erőszak ritkán jelent meg a visszaemlékezésekben, mivel az áldozatok szégyellték a velük történteket. Sokszor a naplókat maguk a tulajdonosok semmisítették meg a kommunista fordulat után félve, hogy a leírtak alapján vádolják meg őket.

Erdős Kristóf történész, a NEB Hivatala tudományos kutatója Szabó Imre református esperes embermentő tevékenységét részletezte, amelynek fontos forrása a kiadott napló. Rákosi Mátyás azonban később üldözte azokat, akik az üldözöttek segítségére siettek.

A kutyák tragédiája

Csecserits Artúr, az Erődítés Történeti Egyesület elnöke egy eddig nem kutatott témát tárt a nyilvánosság elé: az ostrom előtti 23 ezer budapesti kutyából alig 4 ezer maradt életben. Az állatok sok esetben áldozatául estek a harcoknak, menekültek a bombázások elől, vagy a szovjet katonák lőtték le őket.

A konferencia számos, eddig kevéssé ismert aspektusból világította meg Budapest ostromának tragédiáját, rávilágítva a háború embertelenségére és annak máig tartó következményeire. A rendezvényt a Nemzeti Emlékezet Bizottsága élőben közvetíttette YouTube-csatornáján. Valamennyi előadás visszanézhető az alábbi videón.

Ezt olvastad?

Ügynökakták, ügynökmúlt, ügynökök

Az ügynökakták nyilvánosságáról rendszeresen viták folynak Magyarországon. E vitákat lezárni látszik az a bejelentés, mely szerint jelen év október 22-én

X