Egy szabad nemzet születése – Az 1848. márciusi napok a visszaemlékezések tükrében

A 19. század történetének alakulását nagymértékben meghatározták az 1840-es évek szabadságért vívott küzdelmei. A korabeli sajtóhíreknek köszönhetően a pesti fiatalság is tudomást szerez a Nyugat-Európában zajló eseményekről és elérkezettnek látják az időt a magyar nemzet függetlenségének kivívására.

1848. március 3-án az országgyűlés Pozsonyban tartotta szokásos ülését, amit a pesti ifjúság nagy izgalommal követett. Március 5-ének estéjén a fiatalok éjszakába nyúlóan vitatkoztak az országgyűlésen született reformjavaslatról az Úri utcában lévő Pilvax kávéházban. Március 8-án a Dunaparton hatalmas embertömeg gyűlt össze a pozsonyi hajóra várva, hogy elsőként hallják a híreket a reformjavaslattal kapcsolatos döntésről. A hajóról leszálló jurátusok rossz hírt közölnek: a diéta elhalasztotta a reformjavaslat megbeszélését. A hír hallatán a jelenlévő Petőfi nemtetszését fejezte ki, melyre a tömeg egy része helyesléssel válaszolt. Eközben a Pilvax-beli „tízek asztalánál” egyre hevesebb viták folytak. Az asztal körül foglaltak helyet Degré Alajos, Egressy Gábor, Irinyi József, Jókai Mór, Lisznyay Kálmán, Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Vahot Imre, lapszerkesztő és Vasvári Pál. Értesülnek arról is, hogy az ifjúság Pozsonyban fáklyászenét adott Kossuth Lajos tiszteletére, amit a fiatalok hatalmas lelkesedéssel fogadnak.

A március 10-re virradó éjszakán az Ellenzéki Kör nagy lakomát rendezett, az eseményen a Magyar Zenésztársaság játszotta a Rákóczi indulót és a Marseillaise-t, nagy sikert aratva ezzel a közönség körében. Irinyi József, Vörösmarty Mihály és Garay János hazafias szónoklataikban fejezték ki nemtetszésüket Metternich zsarnoki politikája kapcsán. Március 11-én az ifjúság úgy határoz, hogy Rákos mezején tartanak egy nagyszabású népünnepélyt. A pesti egyetemi ifjúság rendkívül fellelkesült a Rákos mezején tartandó gyűlés gondolatától.

A bécsi kormány kémei révén természetesen rövid időn belül értesült a magyarországi szervezkedésekről és a magyar fiatalok elszántságát látva, azonnal felszólították a helyi városvezetést, hogy a mozgalmat csírájában fojtsák el. A mozgalom elleni intézkedések azonban nem érték el a céljukat, a fiatalokat nem lehetett eltántorítani szándékaiktól. Az egyetem tanárai – hogy visszarettentsék a diákokat a mozgalomban való részvételtől – összeszedték és Budára küldték a Rákos mezei gyűlésre hívó íveket, valamint kicsapással fenyegették meg az egyetemistákat, ha bármilyen módon részt vesznek az eseményekben, ám fellépéseik nem vezettek eredményre.

A Rákos mezei ünnepséget, ökörsütést és lakomát egy népgyűlés előzte volna meg, melyet az egész polgárság részvételével kívántak megtartani. A népgyűlés idejét március 14-re, a lakomát és ünnepséget pedig március 19-ére tervezték. Irinyi József indítványára a fiatalok létrehoztak egy kisebb bizottságot, amelynek feladata a reformokkal kapcsolatos elképzelések lényegre törő pontokba való összefoglalása volt. Így született meg Bulyovszky Gyula, Fényes Elek, Irinyi József, Jókai Mór, Perczel Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál és Vörösmarty Mihály szerkesztésében a Tizenkét pont, melynek címe: Mit kíván a magyar nemzet?

A Tizenkét pont kinyomtatott plakátja (Wikipedia)

Március 12-én Pesten az Ellenzéki Kör megbeszélést tart a tervezett népgyűlés kapcsán. Petőfi a gyűlésről hazafelé tartva így szól a társaságában lévő Lendvay Mártonhoz:

„No, az én szegény Juliskám, ugyancsak unhatja magát. […] egész nap egyedül hagyom otthon. Ma pedig az éjszaka sem lesz nyugodalma, mert valami forog a fejemben, s addig el nem oltom a mécset, míg le nem írtam. Olyan dalt írok, hogy meg fog mozdulni az ország – még ezek a komisz pesti németek is.” (Hogyan született a Talpra, magyar! Emlékezés a históriai március 15-re, Friss Újság, 34. (1929.) 62. sz. p. 2)

Így született meg aznap éjjel a ma Nemzeti dalként ismert Talpra, magyar!

Március 14-én, délután négy órakor Pesten az Ellenzéki Kör népgyűlés formájában tartotta meg hagyományos közgyűlését. A gyűlésen többezer fős tömeg kívánt jelen lenni, ezért sokan már nem férhettek be az Ellenzéki Kör nagytermébe, csak a Zsibárus és Úri utca sarkán elhelyezkedő épület előtt várakozhattak. A gyűlés témája az országgyűlésnek benyújtandó petíció volt. Vasvári Pál az ifjúság nevében az azonnali beadás mellett foglalt állást, amit később aztán a nép egy reformlakoma keretében írhatna alá. Az indítványt a résztvevők óriási éljenzés közepette elfogadták.

Vasvári beszédét követően Klauzál Gábor emelkedett szólásra, aki ugyan helyeselte az ifjak törekvését, mely szerint a nép kívánságait tartalmazó Tizenkét pontot petíció formában nyújtsák át a királynak, ám azt javasolta, hogy a felterjesztést megelőzően mutassák be az indítvány szövegét az Ellenzéki Kör elnökének, Batthyány Lajos grófnak, aki megismertetheti azt az egész ország népével. Ha az ország valamennyi részében sikerülne elegendő támogatást szerezni a lakosoktól a kiáltvány számára, annak tartalma már nem csak egy város, hanem az egész nemzet nevében kerülhetne a király elé. A javaslatot hosszú vita követte, ám végül elfogadták azt.

A népgyűlésen résztvevő tömeg estefelé oszladozni kezdett, a legtöbben azonban a Pilvax kávéház környékén maradtak, ahol a fiatalok – akik nem akartak belenyugodni a petíció elhalasztásába – tovább tanácskoztak. Vidats János harmadéves jogászhallgató az asztalra felugorva a határozat elfogadása ellen foglalt állást, mert véleménye szerint a javaslat jóváhagyása esetén az ifjúságot gyáva szószegéssel vádolhatná a nép. Vidats szónoklatát követően Bulyovszky Gyula, Sükei Károly, Jókai Mór és Szegfi Mór is szót kértek és azonnali cselekvésre buzdítottak.

Petőfi Sándor Nemzeti dal című költeményének kinyomtatott példánya. (https://nemzetikonyvtar.blog.hu/)

Mások igyekeztek meggyőzni az ifjakat a szavazás eredményének helyességéről. Így tett Klauzál Gábor is, akinek szándékában állt, hogy eltántorítsa az ifjúságot egy meggondolatlan lázadás kirobbantásától. Sükei Károly válaszként a következőket mondta:

Nagyon okosan beszélt Klauzál polgártárs, de most olyan időket élünk, hogy nem kell az okos emberek hallgatni.” (A szabadság szülőnapjai, Budapesti Hírlap, 18. (1898.) 73. sz. p. 5.)

A tanácskozás közepette hirtelen egy fiatalember lépett be a kávéház ajtaján, majd egyenesen a biliárdasztalra ugorva kiáltotta:

„Most jövök a hajóval… Bécsben kitört a forradalom. Metternich megbukott. A nép barrikádokat emel.” (A szabadság szülőnapjai, Budapesti Hírlap, 18. (1898.) 73. sz. p. 5.)

A szónoklatot megerősítette egy, a Pilvaxba betévedt liguriánus szerzetes is, aki szintén a pozsonyi hajóval érkezett a városba a bécsi forradalom elől menekülve.

A hír hallatán néhány másodpercnyi csendet követően, az izgalom a tetőfokára hágott a kávéházi helyiségben. Jókai felugrott ülőhelyéről és elrohant Petőfiért annak Dohány utcai lakásába. A kávéházba érve Petőfi éles hangon ezt kiáltotta:

„A forradalom förgetege itt zug a szomszédban és mi tétovázunk? (A szabadság szülőnapjai, Budapesti Hírlap, 18. (1898.) 73. sz. p. 5.) Nem, cselekedni fogunk!” (Hogyan született a Talpra, magyar! Emlékezés a históriai március 15-re, Friss Újság, 34. (1929.) 62. sz. p. 2)

Arca az izgalomtól elsápadt, ám nagy fekete szemeiben hazafias tűz égett. Ekkor Szikra Ferenc lépett mellé és meglátta a költő kezében a Talpra, magyar! kéziratát. A lap tetején az alábbi cím állt: Rajta, magyar! Szikra ekkor így szólt Petőfihez:

„Barátom, előbb talpra kell állítani a magyart és csak azután lehet rajta!” (A mozgalmas időkből. „Pillvax” a márciusi napokban, Budapesti Hírlap, 6. (1886.) 230. p. 9.)

Petőfi elértette a célzást, így lett a kézirat címe végül Talpra, magyar!

Preiszler József színezett tollrajza a Pilvax kávéház belső teréről. (Wikipedia)

A fiatalok közben ismét vitatkozni kezdtek, ám többen már távozni akartak a helyiségből. Vajda János költő, aki eddig csendesen figyelte az eseményeket, Petőfi szavait követően az ajtóhoz rohant, becsukta és ezt kiáltotta: „Uraim, addig önök innen ki nem mennek, a míg nem határoznak!” (A szabadság szülőnapjai, Budapesti Hírlap, 18. (1898.) 73. sz. p. 5.) A fiatalok végül a tettleges fellépés, a forradalom kirobbantása mellett döntöttek. Vasvári – akit közben többen a vállukra kaptak, még egyszer megkérdezte az ifjúságot, kitartanak-e döntésük mellett. A kérdésre többen beleegyezőleg feleltek. Vasvári erre előkapott egy tőrt, felemelte, majd ezt mondta:

„A szabadság istenére esküszöm, hogy nem nyugszom addig, míg a zsarnokság fenéjét gyökerestől ki nem irtom!”

Az eskütételt az éljenző ifjúság „Esküszünk mi is!” (A szabadság szülőnapjai, Budapesti Hírlap, 18. (1898.) 73. sz. p. 5) kiáltása követte.

A megbeszélés végére az óra éjfélt ütött. Elhatározták, hogy másnap az egyetemi ifjúság bevonásával megpróbálnak érvényt szerezni a nép kívánalmait tartalmazó Tizenkét pontnak, amelynek 10. és 11. pontját Vahot Imre figyelmeztetésére összevonták, így a módosított változat 11. pontjában már a státusfoglyok szabadon bocsátása szerepelt. Ezt követően a fiatalság távozott a Pilvaxból és nagy reményekkel várták a másnapi eseményeket.

Március 15-ének reggelén borús idő köszöntött a városra, azonban rossz időjárás ellenére rengetegen gyűltek össze a Pilvax kávéház előtt. A tömegben megjelent Degré Alajos is, aki akkor érkezett vissza a városba. A Csiga vendéglő, a Philosophus és a Török Tsászár kávéházak vendégei is kíváncsian figyelték a Pilvax-beli eseményeket. Az épületben Jókai egy asztal tetején állva mondott lelkesítő beszédet és ismertette a Tizenkét pontot. E beszédet követően Petőfi emelkedett szólásra és elszavalta az előző napon befejezett Talpra, magyart. A fellelkesült kávéházi vendégek ezután nemzetiszín zászlót lobogtatva kiléptek az utcára és elindultak az orvosi egyetem, majd a mérnöki, illetve a jogi- és bölcsészettudományi karok irányába, hogy csatlakozásra buzdítsák a hallgatókat. A jogi karon éppen Tipula Gyula tartott előadást, ám amikor a forradalmár ifjúság tagjai, élükön Vasvári Pállal beléptek a terembe, felkapta kalapját és „Jézus Mária! Kiütött a forradalom!” (Hatala Péter: Ötven év előtt. 1848-iki márczius 15-től Világosig. Országos Központi Községi Nyomda Rt., Budapest, [1898] p. 2) kiáltással távozott az előadóteremből. Ezután az egyetemisták minden tanteremből kitódultak Jókai és Petőfi hívó szavaira, akik az egyetemi ifjúsággal is megismertették a Tizenkét pontot és a Talpra, magyart.

A Pilvax kávéház belseje. (OSZK Digitális Képarchívum)

A bölcsészkar udvarán állva egy résztvevő javaslatot tett arra, hogy a tömeg vonuljon a cenzorhoz, így kényszerítve rá arra, hogy hivatalos engedélyt adjon a Talpra, magyar! és a Tizenkét pont kinyomatására. A tömeg nagy része azonban nem ismerte el a cenzúra intézményét, így az óriási sokaság a Hatvani utca irányába fordult és elindultak Landerer és Heckenast nyomdája felé.

Közben az eső is eleredt a városban, de ez nem tántorította el a forradalmárokat szándékaik végrehajtásától. A Hatvani utcában a fiatalok csoportját hatalmas közönség fogadta, akik már mind izgatottan várták a Talpra, magyar! és a Tizenkét pont első példányainak kinyomtatását. Ekkor már az egész város megmozdult a forradalmi mozgalom hatására és aki tehette ruhájára nemzetiszín szalagot tűzött. Az összes utcasarkon kitűzték a Tizenkét pont frissen nyomtatott példányait. A Landerer maga fogadja a nyomdába belépő fiatalokat, akik az egész nép nevében követelik a Talpra, magyar! és a Tizenkét pont azonnali kinyomtatását. Landerer válaszként így szólt:

„Lehetetlen uraim, nincs rajta az engedélyezés.” (A mozgalmas időkből. „Pillvax” a márciusi napokban, Budapesti Hírlap, 6. (1886.) 230. sz. p. 11.)

A küldöttség tagjai tanácstalanul egymásra néztek, nem tudván, mi legyen a következő lépés. Landerer ekkor súgva azt tanácsolja Irinyinek, foglalják le az egyik nyomdagépet és így kényszerítsék rá a nyomdászokat a munkára. Irinyi megfogadja a tanácsot és kezét az egyik nyomdagépre téve így kiált:

„Ezt a sajtót a nép nevében lefoglalom!” (A mozgalmas időkből. „Pillvax” a márciusi napokban, Budapesti Hírlap, 6. (1886.) 230. sz. p. 11.)

Landerer erre így felel:

„Az erőszaknak engednem kell, én meghajlok.” (A mozgalmas időkből. „Pillvax” a márciusi napokban, Budapesti Hírlap, 6. (1886.) 230. sz. p. 11.)

Néhány perc múlva a nyomda valamennyi szedője azon dolgozott, hogy kinyomtassák a szabadságharc két legfontosabb dokumentumának első példányait, amelyek alig egy óra múlva el is készültek.

Megszólalt a déli harangszó, de a tömeg nem akart szétoszlani. Az eseményeket szervező fiatalság visszatért a Pilvaxba, ahol megtárgyalták a további teendőket. Végül úgy határoztak, hogy három órakor népgyűlést tartanak a Nemzeti Múzeum kertjében. A hír szájról szájra terjedt és egy órán belül mindenkihez eljutott a városban. A fiatalok emellett küldöttséget menesztettek a Nemzeti Színház igazgatójához, Bajza Józsefhez, azzal a kéréssel, hogy aznap este a városban tartózkodók ingyen tekinthessék meg a színházban Erkel Ferenc Bánk bán című művét.

Délután az ifjúság és a hozzájuk csatlakozó városlakók a Nemzeti Múzeum lépcsője előtt gyülekeztek. Minden résztvevőnek kiosztották a Tizenkét pont és Talpra magyar! nyomtatott példányait. Elsőként a Tizenkét pontot olvasták fel a tömeg előtt, majd Petőfi lépett elő és elszavalta a Talpra magyart. A többezer főt számláló nép hangosan ismételte a vers refrénjét:

Esküszünk, hogy rabok tovább nem leszünk!” (Hogyan született a Talpra, magyar! Emlékezés a históriai március 15-re, Friss Újság, 34. (1929.) 62. sz. p. 2)

Közben a Pilvax kávéházban a nyomtatványok szövegeit német nyelvre is lefordították, hogy a város német ajkú polgárai is érthessék azokat.

A Batthyány-kormány (Wikipedia)

Pozsonyban ez idő alatt István főherceg indítványozta az ellenzéki felirat elfogadását. Pesten késő délután Jókai és Petőfi vezetésével Táncsics Mihályt egy – a fiatalok által húzott – kocsiban Budáról Pestre szállították, majd a Nemzeti Színházba vitték. Amikor Táncsics megjelent a színházteremben, a közönség felé fordult, az előadás pedig félbemaradt. Az emberek kérésére Bajza utasítást ad a zenészeknek a Megszűnt a cselszövő kezdetű dal eljátszására, amit a megjelentek is énekelni kezdenek. Az előadás végeztével a fiatalok ismét a Pilvaxba vonultak, csupán éjfél körül kezdtek szétszéledni.

A magyarországi eseményeket látva V. Ferdinánd császár engedett a nép akaratának és teljesítette követeléseiket, amit március 17-én aláírásával is hitelesített. Március 19-én István főherceg teljhatalmú helytartóként Batthyány Lajost nevezte ki az ország első miniszterelnökévé, másnap pedig megalakult az első magyar felelős minisztérium is. A tárcák élén az akkori politikai és szellemi élet legkiválóbb képviselői – Szemere Bertalan, Esterházy Pál, Kossuth Lajos, Gróf Széchenyi István, Eötvös József, Deák Ferenc, Mészáros Lázár és Klauzál Gábor – álltak. Hivatalba lépésükkel a békés forradalom elérte legfontosabb célját, a magyar nép kivívta függetlenségét.

Baliga Violetta Lilla

Ajánlott irodalom:

A mozgalmas időkből. „Pillvax” a márciusi időkből. In: Budapesti Hírlap, 6. (1886.) 230. sz. pp 9-12.

A szabadság szülőnapjai. In Budapesti Hírlap, 18. (1898.) 73. sz. p. 5.

Abonyi Lajos: Emlékezés március 15-ről. In: Abonyi Lajos: Emlékek. Révai Testvérek Irodalmi Intézet R.-T., Budapest, 1908. pp. 119-134

Hatala Péter: Ötven év előtt. 1848-iki márczius 15-től Világosig. Országos Központi Községi Nyomda Rt., Budapest, [1898] pp. 1-7.

Keszi Imre: A költő kávéháza. In: Szabad Nép, 6. (1948.) 44. sz. p. 8.

S. Hogyan született a Talpra magyar! Emlékezés a históriai március 15-ére. In: Friss Újság, 34. (1929.) 62. sz. p. 2.

Ezt olvastad?

Mészáros Lázár 1796. február 20-án született Baján. Apja, Mészáros János, fia későbbi jellemzése alapján táblabíró, szabadkai polgár, bajai nemesi honorátior,