Fény- és színjáték – az 1867-es koronázás és a Nagy Háború képei

2017. március 9-én bemutatták Tomsics Emőke (Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára) Kacagány és camera – Az 1867-es koronázás fényképei a Magyar Nemzeti Múzeumban, valamint Háborúképek – Amatőrök és haditudósítók harctéri felvételei az első világháborúból c. köteteit a Magyar Nemzeti Múzeum Utolsó felvonás – IV. Károly koronázása – 1916 c. időszaki kiállításának keretében.


Buzinkay Géza, Tomsics Emőke és Sándor Tibor a könyvbemutatón (A szerző felvétele)

A Kacagány és camera – Az 1867-es koronázás fényképei a Magyar Nemzeti Múzeumban c., az NKA támogatásával megjelent kötet kiadója a Magyar Nemzeti Múzeum, szakmai lektora Ságvári György volt, a kötetet Kurucz Dóra tervezte, a reprodukciókat pedig Dabasi András, Farkas Árpád, Kardos Judit, Karasz Lajos, Bakos Ágnes és Szalatnyay Judit készítette.

A kötetet Sándor Tibor történész-könyvtáros (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény) mutatta be. A címében két anakronisztikus szóval játszó kötet első harmadában egy precíz tanulmányt olvashatunk imponáló lábjegyzetanyaggal, amellyel kapcsolatban méltatója külön kiemelte, hogy az írás lényegre törő és rendkívül olvasmányos anyag; jóval több egy száraz adatgyűjteménynél. Nem tér ki az 1867-es királykoronázást megelőző, máshol már sokszor ismertetett politikatörténeti eseményekre, hanem in medias res kezd a koronázás eseménysorával, azzal kapcsolatban is kifejezetten a fotóra koncentrálva. A bevezető tanulmány szépen kibontja, hogy milyen szimbólumokat, eszközöket és dekorációkat használtak az 1867-es királykoronázás során, és hogy ennek a történeti viseleteket is felvonultató jelképrendszernek a segítségével hogyan tették elfogadhatóvá a kompromisszumos koronázást. A történelmi díszletű, látványos, kosztümös (akár kacagányos) felvonulásnak – Sándor Tibor szerint magának a „színjátéknak” – az elemzése után egy újabb nagy gondolatkört is körüljár: hogyan lehetett ezeket az eseményeket megjeleníteni mindazoknak, akik nem voltak jelen, illetve a szuvenír-árusításhoz használt képek segítségével hogyan jelentek meg az üzleti érdekek is.

Sándor Tibor a kötet nagy erősségének tartja, hogy sikeresen be tudja mutatni, hogyan keltették a fotók és egyéb hibrid verziók segítségével az „ottlét illúzióját” a kortársakban, miközben felvet egy kulcskérdést is: a képeken látottak az események rekonstrukciói csupán, vagy esetleg túlmennek azon és már inkább manipulációnak tekinthetőek.

A tanulmányt a könyv 195 fotójának katalógusa követi – ez a rész teszi ki a teljes kötetnek nagyjából a kétharmadát. A felvételek pontos, megbízható leírásokkal vannak kiegészítve. A képek nagy része portré, amelyet reprodukciók és eseményképek tesznek teljessé.

A kötethez tartozik egy függelék is, amelyben egyaránt megtalálható a koronázási szertartáson tevékenyen részt vevő és a királyi pár környezetét alkotó személyek listája, a bandériumot állító törvényhatóságok listája, a fényképészműtermekhez készült mutató és egy névmutató is.

A muzeológusi precizitással elkészített, szórakoztató és élményszerű, de mégis szaktudományos munka pontosan leírja és dokumentálja a bemutatott fotókat. A történeti kontextus segítségével értelmezi is azok jelentőségét, így igazi médiatörténeti gondolkodásmód kibontakozását teszi lehetővé.

A kötet megjelenésében is rendkívül igényes – a duplahasábos könyv kreatívan játszik a méretekkel, miközben a gazdag illusztrációs anyag nem öncélú, hanem szerves részét képezi a kiadványnak.

A Háborúképek – Amatőrök és haditudósítók harctéri felvételei az első világháborúból c. kötetet Buzinkay Géza történész mutatta be. Az NKA támogatásával megjelent könyvszerzője Tomsics Emőke, kiadója a Kossuth Kiadó és a Magyar Nemzeti Múzeum.

A kötet felépítése hasonló az előzőéhez – a bevezető tanulmányokat követően fotókat közöl, ám ezúttal nemcsak a felvételek témája más, de füzetenként haladva kifejezetten olyan alkotásokat ismerhetünk meg, amelyeket az 1913 és 1926 között működő Érdekes Újság háborús albumokként közölt.

Az albumok közlését alapos tanulmány előzi meg, amelyben Tomsics Emőke rendkívül precíz, részletes, hiánypótló leírást ad a korabeli fotóriportról. A tanulmány emellett maga is közöl és elemez korabeli háborús fotókat, mintegy előre vetítve a kérdést: vajon hogyan és milyen körülmények között készülhettek az Érdekes Újság albumaiban megjelent képek.  A kötetből így az is kiderül, hogy a harctéri fotósok a harci cselekmények után, a katonák segítségével hogyan komponálták újra az eseményeket a fotók kedvéért, azaz hogyan rekonstruálták a háborút a kortárs olvasók számára és hogyan szolgálták az elkészült alkotások a háborús propaganda céljait.

A bevezető tanulmányt követően füzetenként (I-X.) ismerhetjük meg az Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt és a Légrády testvérek tulajdonában működő lap Háborús Albumait, amelyekben egyaránt találhatunk profi és amatőr felvételeket is. 

A kiadvány megjelenésében impozáns és szép, a közölt fotók jó minőségűek és a háttérelemzésnek köszönhetően megfelelő történeti kontextusba is kerülnek. Emellett a Tomsics Emőke által végzett muzeológusi kutatómunka segítségével sok olyan fotóhelyszín és egyéb adat is azonosításra került, amelyet a háborús cenzúra miatt a lap nem közölhetett, így eddig nem voltak ismertek – a most bemutatott kötetben pedig ezek az új adatok is szerepelnek már.

A kiadványok bemutatását rövid beszélgetés és dedikálás, majd a kiállítás megtekintése zárta.

Varga Lujza

Ezt olvastad?

2024. május 30-án került megrendezésre „A Bánság és Szeged 1848/49-ben” című konferencia a Szegedi Tudományegyetem Dísztermében. Az esemény az SZTE
Támogasson minket