Hogyan hatott Trianon a magyar felsőoktatásra?

A Trianon és a magyar felsőoktatás című sorozat 2. kötete a VERITAS Történetkutató Intézet és a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség 2019. január 15-i közös konferencián elhangzott előadásainak írásbeli verzióját tartalmazza. A kiadvány 10 tanulmányt közöl, melyek témái az 1918-19-es eseményeket és az azt követő változásokat járják körül. Ilyen például a numerus clausus („zárt szám”) és módosításának fogadtatása vagy a Trianon utáni időszak felsőoktatásban bekövetkező változásainak helyi olvasatai. A tanulmányok az első kötethez hasonlóan levéltári és sajtóforrásokon, valamint a kinyert adatokon alapuló statisztikákra támaszkodnak. A tíz írás kronologikus rendben követi egymást, melyek kezdési időpontjai nem szigorúan a politikatörténet korszakhatáraihoz (1918, 1920) kötődnek, hanem témájukból fakadóan máshonnan kezdik mondanivalójukat.

Ujváry Gábor bevezető tanulmányában a magyar felsőoktatás átalakulását mutatja be 1918–1919-ben. A háború utáni időszak sem tartogatott megnyugvást a magyar felsőoktatás világában. A háború okozta nehézségek, a történelmi államkeretek többszöri felbomlása, illetve a forradalmak nehezítették az egyetemek működését 1918–1919-ben. A tárgyalt időszak ugyan rövid, azonban rendkívül gyors változásokat okozott a felsőoktatásban is. Az itt tanuló hallgatók létszáma csökkent az első világháború alatt, majd 1918-tól több okból is rohamos emelkedést mutatott. A Tanácsköztársaság idején a budapesti egyetem oktatói gárdájának sokszor politikai alapokon történő lecserélése és az egyetem autonómiájának felfüggesztése történt. 1919 őszére a politikai helyzet megváltozását gyors visszarendeződés követte. Ujváry tanulmánya kiterjedt forrásbázisra támaszkodva mutatja be a felsőoktatás korabeli állapotát, kiemelve, hogy a rövid időszak micsoda nehézségeket és félreértéseket hagyott hátra a későbbi generációk számára.

Pázmány Péter Tudományegyetem (ma Semmelweis Egyetem) III. sz. Belgyógyászati (ma Urológiai) Klinika, könyvtár (1922) Forrás: Fortepan / Semmelweis Egyetem Levéltára

Gali Máté a numerus clausus 1928-as módosításának fogadtatását tárgyalja a magyar közélet szemszögéből, elemezve az akkori jelentős sajtóorgánumokat. 1920. évi XXV. törvénycikk – ismertebb nevén numerus clausus – főként a zsidó hallgatókat sújtotta. Az 1920-ban elfogadott törvénynek leginkább kifogásolható passzusa, a „népfajok és nemzetiségek” meghatározása hordozott komoly ellenérzést. Ez egyrészt korlátozni próbálta a nemzetiségi hallgatók létszámát, másrészt a zsidóságot immár nem vallásnak, hanem nemzetiségnek tekintette, így rájuk is alkalmazta az országos arányszámot (amit 6%-nál húztak meg). Számos hazai és külföldi sajtóorgánum felemelte szavát a törvény tarthatatlansága ellen, diszkriminatívnak nevezve az intézkedést. Ugyanakkor számos csoport támogatta, és esetleges szigorításától sem zárkózott el. A nemzetközi téren legfőképp Lucien Wolf angol újságíró, a Népszövetség Menekültügyi Főbiztossága tanácskozó bizottságának alapító tagja emelte fel szavát a numerus clausus ellen. Az 1928. évi XIV. törvénycikk vegyes fogadtatást kapott mind a sajtó, mind egyes politikusok részéről. Ugyan kikerült a törvényből a nemzetiségek korlátozása, azonban így is maradtak benne meglehetősen kétértelmű megállapítások. Az izraelita hallgatók létszáma valamelyest növekedett ugyan, de a korlátozások hatása később is érződött, és például a Műegyetemen kifejezetten antiszemita légkör uralkodott továbbra is.

Műegyetem díszterme (1922) Forrás: Fortepan / Hanser Mária

Dévavári Zoltán a joghallgatók társadalmi mobilitását és összetételét vizsgálta tanulmányában 1919–1921 között, a Budapesti Tudományegyetem (a mai Eötvös Lóránd Tudományegyetem) jogi karának anyakönyvi kivonatainak vizsgálatával. Egy számítógépes adatbáziskezelő program segítségével vizsgálta meg 2435 anyakönyv adatait, amiből statisztikát készített. A különböző kategóriákat az adatok sporadikus volta és értelmezhetőségei miatt önmaga nevezte ki és rendszerezte, úgy mint a hallgató beiratkozási féléve, a gondviselő neve, gondviselő foglalkozása, hallgató vallása, hallgató anyanyelve, hallgató születési helye. Az 1919–1920 és 1920–1921-es tanéveket elemezve vont le releváns és kurrens megállapításokat az egyetemi légkörrel kapcsolatban.

Ligeti Dávid írásában a numerus clausus és a trianoni béke hatását vizsgálta a Műegyetem építészmérnök hallgatói anyakönyveinek tükrében 1910–1948 között. Ehhez 3250 anyakönyvet dolgozott fel a vizsgált időszakból, melyek segítségével fény derül az egyetemre beiratkozott külhoni hallgatók arányainak változására vagy az izraelita hallgatók létszámának alakulására. 1911–1912-ben még a Műegyetem hallgatóinak 41,4 % a vallotta magát izraelitának, addig a numerus clausus után 1920-21-es tanévben mindössze 3%, vagyis az izraelita lakosság országos hányadát sem érte el. Ez 1928-tól változik meg, amikor is újabb emelkedést találhatunk az izraelita hallgatók létszámában. Az adatok vizsgálata alapján Ligeti kimondja, hogy a Műegyetemen különösen a zárt szám kihirdetése után igen erősen jelen volt az antiszemitizmus, mely sokszor tettlegességben is megnyilvánult.

A kötet végén a személyi és földrajzi nevek mutatója található, ami nagy mértékben segíti az olvasót például a prominens személyek megtalálásában. Ilyen például Babits Mihály, akinek élettörténete és alkalmazása új megvilágításba helyezi az adott korszak felsőoktatás-politikáját. A könyvben számos táblázat és statisztika található, amik az adott tanulmányok végén helyezkednek el. A szerkesztési szempontokat figyelembe véve érdemes lehet ezeket külön jegyzékben is kiemelni, mert így az olvasó még könnyebben és gyorsabban lapozhat a kérdéses adatsorhoz.

Debreceni Egyetem központi épülete (1930) Forrás: Fortepan / Hirschler Károly

A tanulmányok erőssége, hogy jelentős levéltári forrás és korabeli sajtóanyag felhasználásával íródtak. Külön kiemelendő, hogy a vizsgálatok többsége nem csupán az ország fővárosával és az ottani egyetemekkel, hanem a vidéki felsőoktatási intézményekkel is foglalkozott. A tanulmányok között megjelenik a soproni, a debreceni és a szegedi egyetem hallgatóinak vizsgálata, különös tekintettel a jogi és orvosi képzésekben részt vevők helyzetére. Az írások nyelvezete megfelel a tudományos követelményeknek, ugyanakkor közérthető stílusban íródtak, így a korszakot kevésbé ismerő laikusok számára is érdekesek lehetnek. A tanulmányok és a felhasznált források továbbgondolásra késztetik az olvasót, nemcsak a szakmai közönség, hanem a téma iránt érdeklődők számára is tartogathatnak újdonságokat.

Dergez Ildikó

A kötet adatai: Trianon és a magyar felsőoktatás II. kötet. Szerk. Ujváry Gábor. (VERITAS Könyvek 16.) Budapest, VERITAS Történetkutató Intézet, 2019. 288. oldal.

Ezt olvastad?

„Az általam keresett boldogság forrása és szubjektuma egyként saját belső világom, én pedig essem bár Grönland örökös havára vagy Afrika