„Ilyen tavasz csak egy volt életemben”

Az 1848/1849-es forradalom és szabadságharc a mai napig a hazai közbeszéd tárgya. A mozgalmas hónapok eseményei közül kiemelkedik a „dicsőséges” tavaszi hadjárat. A Kubinyi András Történész Műhely Hadtörténeti Műhelyének meghívását elfogadva e hónapok hadieseményeinek bemutatására vállalkozott 2017. május 18-án a PPKE BTK Mikszáth-téri épületében Hermann Róbert hadtörténész, a szabadságharc elismert kutatója.


Hermann Róbert előadást tart az 1849. évi tavaszi hadjáratról (Fotó: Varga Mátyás)

„Ilyen tavasz csak egy volt életemben” – az 1849. évi tavaszi hadjárat című eladását megelőzően Varga Mátyás, a Műhely elnöke köszöntötte az előadót és az érdeklődőket. Ezt követően az előadó felvázolta a sikertelen téli hadjárattal kialakult hadiállapotot, kitérve a magyar vezetés egyes tagjai között fennálló feszültségekre, ellentétekre – gondoljunk csak Perczel Mór és Görgey vitáira –, valamint a frissen előléptetett magyar tábornokok tapasztalatlanságából adódó következményekre. Fontosnak tartotta ugyanakkor kiemelni, hogy az ez után bekövetkező magyar sikerek sokszor annak voltak köszönhetők, hogy maguk az osztrák vezetők sem rendelkeztek megfelelő hadászati, taktikai érzékkel, amelynek a legékesebb példájaként maga a császári hadvezetés első embere, WindischGrätz szolgált. Szó esett a lengyelek szabadságharcban betöltött szerepükről, külön megemlítve az Európát megjárt Henryk Dembiński dicstelen, és Bem József annál fényesebb magyarországi tevékenységét.


Kubinyi András Történész Műhely eseménye (Fotó: Varga Mátyás)

A magyar és az osztrák vezérkar szereplőinek bemutatása után a tavaszi hadjárat tervét vázolta fel az előadó. A „szellemesen szemtelen”, az ellenség megtévesztésén és a helyi erőfölényen alapuló, március 31-i egri haditanácson elfogadott terv bár nagyon kockázatos volt, mégis csaták hosszú során keresztül győzelemre vitte a magyar seregeket. A még kockázatosabb április 7-i gödöllői haditerv sikereinek köszönhetően pedig sikerült felmenteni a magyar kézen lévő komáromi erődöt is. Itt részletesen ismertette Hermann a további lehetőségeket, s a hadászati, politikai és logisztikai szempontok mérlegelése után helyes döntésnek vélte azt, hogy a magyar csapatok a további nyugati előretörés helyett Buda bevételére indultak, amelynek a május 21-i elfoglalása a tavaszi hadjárat csúcspontjának tekinthető. A különböző csaták és ütközetek ismertetésével elő-előkerültek az egyes eseményekhez köthető különféle anekdoták, így például megismerhettük a tápióbicskei csata filmbe illő mozzanatait is.

Előadása zárásaként azt a szintén május 21-én lezajló igen fontos diplomáciai eseményt mutatta be, amely aztán néhány hónappal később megpecsételte a magyar szabadságharc sorsát. Ekkor kerül sor ugyanis Ferenc József császár és I. Miklós orosz cár nevezetes varsói találkozójára, amelyen megállapodtak a magyarországi orosz intervencióról. Az előadó ezzel kapcsolatban két, a köztudatban hibásan élő mozzanatra hívta fel a figyelmet. Egyrészt arra, hogy a későbbi cári beavatkozást eredményező segítségkérés nem a debreceni trónfosztás, hanem a magyar hadi sikerek miatt következett be. Másrészt pedig kiemelte, hogy az újabb kutatások szerint nem került sor Ferenc József Miklós cárnak adott hírhedt kézcsókjára.


Than Mór: Az isaszegi csata

Emellett a szabadságharc kimenetelét a nemzetközi erőviszonyok alakulása; a piemonti csapatok veresége és a német egység kérdése is jelentősen befolyásolta. Ezt követően – kitekintvén az orosz intervenciót követő hadi eseményekre – az előadása lezárásaként Hermann felvázolta a magyar vezetés számára az adott szituációban nyitva álló lehetőségeket.


Hermann Róbert előadást tart az 1849. évi tavaszi hadjáratról (Fotó: Varga Mátyás)

A közel kétórás előadás sok kérdést ébresztett a hallgatóságban, melyek a korabeli katonai felderítés jellege, a Dembińskit övező elvárások, valamint Kossuth Lajos és a magyar hadvezetés kapcsolata körül csoportosultak. Sok szó esett a szabadságharc levéltári forrásairól is. Kiderült, hogy az osztrák oldalon igen meghatározó a katonai jelentésanyag, míg a magyar oldalon sokkal esetlegesebb e források fennmaradása (gondoljunk csak az erdélyi hadsereggel kapcsolatos jelentésekre), ellenben az elbeszélő források (naplók, levelek, visszaemlékezések) jelentős forráscorpust jelentenek, amelyek segítségével sokkal személyesebbé tehetők a hadiesemények. A fő kutatási irányvonalakat felvázolva megtudtuk, hogy a honvédsereg személyi összetétele, tisztjei terén – elsősorban Bona Gábor jóvoltából – komoly eredmények születtek, ám továbbra is hiányoznak a részletes életrajzoknak és a hadseregellátás struktúrájának megírása. Az új források előkerülése szempontjából pedig különösen sokat ígérnek az orosz levéltárak eleddig kevésbé kutatott iratai.

Horváth Terézia – Kanász Viktor

Ezt olvastad?

A modern, polgári Magyarország „teremtésmítoszának” kétségkívül az egyik legfontosabb sarokköve az 1848-49-es szabadságharc, valamint az azt megelőző reformkor és a
Támogasson minket